Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-18 / 51. szám
Nagykároly, 1910. deciember 18 51. szám. XXXVI. évfolyam hová a lap szellemi részét erdekló közlemények küldendők a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők S zéohenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jtíkai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉS! ÁRAK: W' ‘ Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes száíK.Sű í Megyei községek, egyílázak és iskolák részére egy évre 5 koroáá ij , Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyiittér“ sora 40 fille A békeliga ünnepe — a béke ünnepe előtt. Közeledik a karácsony: a béke ünnepe. Sok szó, sok irás fog elhangzani e napokban az emberiség ideáljáról, a békéről, amelyre sohasem volt olyan égető szükség, amelyre sohasem vágytak oly égető szom- juhozással az emberek, mint mai időben, amikor a társadalmi osztályok minden vállfája állandó, elkeseredett és küzdelmes harczban áll egymással. Karácsony ünnepe, mely már itt van a kertek alatt, csak egy pillanatnyi megnyugvást fog az emberiség egyrészének szivében ébreszteni és másnap aztán hajrá, folyik az ádáz küzdelem, ember ember ellen, testvér testver ellen. A világbéke eszméjének megvalósulása ITieg a jövő zenéje, sok-sok véres sebet ütnek még az emberek addig egymás szivén, czéljainak csak a legelejére is ér s épen azért melegen üdvözöljük azokat, akik a nemes ideál szolgálatában állva, most ünnepük még gyümölcstelen munkájuknak 15 éves évfordulóját. A magyarországi béke liga a napokban ülte meg megalakulásának 15 éves jubileumát, amelyre Br. Suttner Berta asszony, a lelkes békeapostol, akinek jelentős tevékenységét már Nóbel-dijjal is megkoszorúzták, — Budapestre érkezett. Suttner asszony érdekes példányképe az embereknek. Egy arisztokrata asszony, aki nem félt a gyilkos nevetségességtől, nem félt tőle, hogy eszméi miatt mint egy deraszinálódik abból a talajból, melyből kinőtt, hanem átadta magát egészen annak az eszmének, amely csak annál csillogóbbnak tetszhetett előtte, mentül messzebbnek, mentül meg- valósithatatlanabbnak látszott. A világbékének ma már mindenütt vannak buzgó hivei, akiket nem a háborútól való gyáva félelem ejtett meg és nem a kenetteljes szónoklatok persuativ ereje, hanem maga a ragyogó fényes gondolat és mindaz a humanizmus s filozófia, mint aranyos porszemekből való finom réteg csillogott át a popaganda tiszta, áttetsző vizeinek fenekéről. Érdekes véletlen, hogy most, a magyarországi béke ünnep folyama alatt hoz meglepő hirt a kábel a világbéke egyik nagynevű apostolának fejedelmi áldozatáról. Wasingtonból jelentik, hogy Carengie Andrew, aki már eddig is igen nagy ösz- szegett áldozott a vilégbéke czéljaira, most ismét 10 millió dollárt fog olyan nemzetközi szervezet létesítésére adományozni, amelynek az lesz a feladata, hogy a világbéke eszméjét minél szélesebb körben terjessze és diadalra vigye. Carnegie a világbékének egyik legrégibb és legáldozatkészebb agitátora, aki ezen adományán kívül eddig már 120 millió dollárral járult hozzá a világbéke ragyogó eszméjéhez. Ezen az összegen kívül még 1907-ben másfél millió dolláron Hágában, ahol a békekoníerencziákat szoktak megtartani, béketemplomot építtetett. A hétköznapi ember, aki a maga kis jelentéktelen életéxiek apró-cseprő bajaival van elfoglalva, akinek egész életfolyamata nem más, mint a legközönségesebb önzés, olvasva a békeapostoloknak emberfölötti szellemi és szédületes anyagi áldozatait, dőre álmodozóknak fogja minősíteni azt a jövőbe látást, amelyért a béke papjai és papnői küzdenek. Mi megnyugvással látjuk, hogy ezek a nagy emberek bár a maguk evolutionista utján vérmesen es becsületesen dolgoznak, eszméjük megvalósítására. A nagy álmodozóknak köszönheti az emberiség azokat a nagyszerű eszméket, a tudománynak, technikának, az észnek azokat a termékeit, amiket mi a XX-ik század emberei élvezünk s amelyeknek létét most már szinte természetesnek tartjuk. Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete f. hó 11-én d. e. 10 órakor Debreczeni István elnöklete alatt közgyűlést tartott. Ha valaki azok közül, ki évek óta figyelemmel kiséri a képviselőtestület közgyűléseit, ez alkalommal a közgyűlési terembe bepillanfiz első parádé. Irta: Szász József, (Folyt, és vége.) Most már csak két esztendeje van hátra és titokban bizony a regruta se számolja többször a napokat, hogy mikor jön már a szabadulás órája, mint őrmester ur Sólyom, a kemény vitéz. A parádésnappal azonban elmúlik a regruta öröme is. Holnap már feledve van a tegnapi dicsőség. Tovább kell gyako,rolniok az állást, járást, a fegyverfogásokat. Éppen úgy mint azelőtt. Csakhogy őrmester ur Sólyom most még mérgesebb, még zsémbesebb. De hiába káromolja, hiába szidja már a regrutát. Kezdi már az kiismerni a katonaéletet, ügy tesz, mint az öregek: nem látja őrmester ur Sólyom mérgelődését, nem hallja kifakadá- sait. Ha hallja: akkor se törődik vele. Legfeljebb magában káromkodik. Mert a káromkodást leghamarabb megtanulja. Nem is csoda, ha megtanulja, hisz kora reggeltől késő estéig egyebet sem ball. De bizony hall prédikácziót is. Minden második vasárnap elvezeti őket a hadnagy ur a templomba. Az ezred papja ott rendszerint megmagyarázza, micsoda csúnya bűn a káromkodás és beszédjének meg is van az a hatása, hogy ott nem káromkodnak. Alig érnek azonban haza a kaszárnyába, elfelednek papot, prédikácziót és ugyancsak káromkodnak. Egyik úgy, mint a másik. Egy ember volt csak a századnál, aki nem káromkodott. Ez is baptista volt. Jámbor tekintetű, alacsony termetű legény. D. Kiss János a becsületes neve. Hiába szidták, csépelték napkeltétől napnyugatig : sohase zúgolódott. Szitokra nem nyílt ki a szája soha Olyan türelemmel viselte sorsát, mint valamikor Jób a megpróbáltatásokat. El is nevezték apostolnak a többi katonák. Gonosz tévelygőknek tartotta a többieket s azt hitte, neki szent kötelessége a jó útra téríteni őket. Nagy hitbuzgóságban meg is próbálta, de nem tudott jó utratériteni egyet se. Kinevették, bolondnak tartották. D. Kiss János apostoli működéséről valahogyan tudomást szerzett Komorovcsák kapitány. Azon hogy napjába ötször hatszor imádkozott, nem csodálkozott. De azt, hogy sohase zúgolódik: nem tudta károm kodik, sohase sebogyse elképzelni. Ilyen bolond ember nem volt a századnál. Egy reggel maga elé parancsolta a baptistát. Tetőtől talpig végignézte, aztán rátámadt: — Hallom, hogy te valami uj vallás számára korteskedsz a századnál! Igaz ez ? — Én csak azt teszem, kapitány urnák alásan jelentem, amivel tartozom az Urnák. Mert meg vagyon Írva, hogy elmenvén, tanítsatok. meg minden népeket ...” Komorovcsák kapitány mérgesen közbevágott : — Hallgass! En pedig, a kapitány ur, azt parancsolom neked, hogy itt semmiféle vallás számára ne korteskeaj! Értedted ? — Igenis értettem. Csakhogy ezt nem az Ur, hanem a sátány mondja a kapitány urnák. Komorovcsák kapitány megcsörrentette kardját, s gúnyosan igy válaszolt a jámbor legénynek: — Nohát akkor azt is parancsolja, hogy téged vasba veresselek, kiköttesselek 1 Ettől se ijedt meg a baptista. Egész gyönyörűséggel mondotta: — Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert azokó a menyeknek országa I ürömmel tűröm a megpróbáltatást, melyet rám küld az Ur, aki felsegíti a nyomorultakat és a gonoszokat megalázza. Komorovcsák kapitány elképedt ezen a beszéden. Mórgelődjön-e, nevessen-e: nem tudta hamarjában. A baptistát tüstént elkergette színe elől. Aztán megcsavarta bajuszának a föld felé lógó ágát s tovább töprengett: — Mit csináljon ezzel a bolond emberrel ? Vasba veresse, kiköttesse ? Vagy pedig ügyet se vessen rá, s várjon addig mig elhagyja csodálatos béketürése? Mert, hogy egyszer elhagyja, abban Komorovcsák kapitány egészen bizonyos legrégibb jóhirnevü saját készitményü iporahiára Nagykároly, Széchenyi-tér. §mr SPECIALISTA Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a leyelegánsabbb kivitelben és dús választékban Női-és férfi saját késztiésii czipökben és a legtartósabb vízhatlan vadászcsizmákban.
