Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
SZATM AR M E G Y E I KÖZLÖNY kenység utján egyesítse azokat, hogy így önmagunk legyőzése által tegyük képessé magunkat létünkért folytatott küzdelmünk eredményes vívására. A szatmári orvtámadás A hírlapok törvényszéki rovatában gyakran olvashatunk olyan határozatokról, amidőn az eljárt hatóságok a legszigorúbb büntetésekkel sújtják azokat az önmagukról megfelejtkezett kereskedőket, vagy iparosokat, akik már nem a megélhetésért küzdve, hanem a legerkölcstelenebb haszonleséstől és kárörömtől vezéreltetve törnek iparos, vagy, kereskedő társaik ellen. A törvényhozás szigorú büntetéseket statuál a tiszteségtelen verseny aktiv hőseire és az emberi társadalom megvetésével sújtja azokat, kik az emberiség legcsunyább érzésétől vezéreltetve nyíltan, vagy alattomosan mások kenyerére törnek és szinte emberi mivoltukból kivetkezve elkeseredetten, méregfogaikat vicsorgatva támadják meg mások létalapjait. Ha a gyarló egyén önmagáról megfeledkezett pillanatában elfelejtkezik a tisztesség és becsület törvényeiről cselekménye meg nem bocsátható ugyan, de van rá eset, hogy talán menthető. De amikor egy város, mint erkölcsi' testület gazdasága és fejlődése teljében orvul, haszonleséstől vezéreltetve ellene támad egy másik városnak úgy, hogy hasonló támadás esetén az egyes emberre fogház várna, akkor erre az eljárásra mentséget találni nem lehet és az az eljárás oly módón és oly szavakkal ítélendő el, amilyen szavakkal nem akarjuk egy újságolvasó ember ízlését elrontani. Szatmár városáról szól a dicső ének. Ez a dicső város nem átallotta ugyanis most, amikor Nagykároly város a pénzügyigazgatóság részére uj palotát akar építtetni, azzal az ajánlattal fordulni a pénzügyi kormányhoz, hogy ő nemcsak épít palotát a pénzügyigazgatóság részére, de hajlandó azt 12 évre minden bérfizetés nélkül átengedni és viseli a Nagykárolyból való átköltözködés költségeit. Ez a hiteles és Szatmár városa által fennen is hirdetett tény. Sokat irtunk már össze arról, hogy a papiros sokmindent elbír és ez igaz is. Mert ha ezt úgy le lehetett Írni, hogy az a papiros el nem pirult, akkor tényleg mindent elbír. Az olvasó ízlésére bízzuk, hogy mint vélekedjék ezek után Szatmár városáról. Átadjuk ezt a kérdést igy röviden pár szóval előadva a helyi és az országos közvéleménynek. Tessék ítéletet mondani. Tessék elbírálni, hogy az emberek melyik kategóriájába volna sorozandó és milyen jelzővel volna illetendő az az ember, aki embertársával, szomszédjával, mondhatnók testvérével szemben igy viselkedik. Tessék dönteni, hogy ilyen alattomos orvtámadás után megérdemli-e egyv áros,'különösen az, amelyik mindig vállalkozott mindenre és kirdette ezt nagy hangon dobszóval és a nagy titokban államsegély után futkosott, hogy mások megrontására irányuló ajánl- kozásainak eleget tehessen, azt, hogy ajánlkozását csak figyelemre is méltassák. Nem-e megdöbbenéssel kell eltekinteni az ilyen aktiók felett? Tessék dönteni és bennünket felmenteni attól, hogy a magunk véleményét papírra tegyük, mert kissé kényesek vagyunk a lapunkban használt kifejezéseket illetőleg. HÍREK. — Kinevezés A főispán dr. Hclmeczy Pál szatmári ügyvédjelöltet díjtalan közigazgatási gyakornokká nevezte ki s szolgálattételre a szatmári főszolgabírói hivatalba osztotta be. — A Nagykárolyi Nöegylet f hó 13-án d. u. 4 órakor Gróf Károlyi Istvánné elnöklete alatt közgyűlést tartott. Az elnöklő Grófné indítványozására elhatározta a közgyűlés, hogy Serly Móricz Ilka I. alelnöknő 25 éves jubileumát díszközgyűléssel fogja megünnepelni, melynek idejét deczember 8-ára állapították meg. Az ünneplés a városháza nagytermében lesz a következő műsorral: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Küldöttség meghívja az ünnepeltet. 3. Dr. Vetzák Ede titkár üdvözlő beszéde. 4. Debre- czeni István polgármester beszéde a város nevében. 5. Egy árvaházi növendék verssel és csokorral fogja köszönteni az ünnepeltet. Este hangverseny a megyeháza dísztermében, melynek műsora még nincs megállapítva. Létesítenek egy „Serly Móricz Ilka-alapot“ egy szegény- árva felse^élyezésére. A szegény gyermekek felruházását deczember 7-ére tűzték ki. — Egészségtan tanári állás. A néhai dr. Cservényük Károly elhalálozásával a helybeli polgári leányiskolánál megüresedett egészségtan tanári állásra a tanfelügyelő dr. Brugós Gyula m. kir. honvéd ezredorvost helyettesítette, ki állását a napokban foglalja el. — Az ököritóiakért. Somogyvármegye alispánja az ököritói tüzkatasztrófa áldozatainak hátramaradottjai részére 949 koronát küldött Szatmármegye alispánjához. — Körorvos választás. A nagykárolyi I. egészségi kor orvosává a f. hó 12 én megejtett választás alkalmával Dr. Kovács József crend- rédi körorvos választatott meg. — Uj ügyvéd- Dr. Liszer Emil városunk fia f. bó lo-én az ügyvédi vizsgát Budapesten sikeresen letette és ügyvédi irodáját ugyanott nyitja meg. — Az ..Országos Izraelita Patronage Egyesület" helybeli fiókja f. hó 20-án délután 4 órakor a Chevra Kadisa szentegylet nagytermében tartja meg alakuló gyűlését. A gyűlésen Fürt Ferencz, nagykárolyi főrabbi és Breuer Soma, nagykátai főrabbi az Egyesület kiküldöttje fog beszélni. Ezután megalakult a helyi bizottság, tisztikar és választmány. — Bizottsági ülés. A városi-villamosmü felügyelő bizottság csütörtök d. u a jövő évi költségvetés megállapítása czóljából ülést tartott, melyen a jövő évi bevételeket 112000 koronában, a kiadásokat 77000 koronában irányozták elő. A bizottság örömmel vette ‘ tudomásul a kedvező kilátásokat. Hanem a sorsnak kegyetlen ötletei vannak. Amig az öreg Szánthó éjt-napot együvé téve dolgozott, hogy vagyont gyűjtsön a lányának, addig csodaerős, kemény embernek bizonyult, de amikor elkezdett pihenni, egyszerre összeroppant. Megcsapta valami bolond hideg őszi szél s ettől ágynak dőlt. Láza lett, köhögött s egy napon köhögés közben véres lett a vánkosa. Az orvos, a városból hivott tudós orvos azt mondta rá: tüdővérzós. Bucsu- záskor pedig halkau megsúgta Marikának: — Ha azt akarja a kisasszony, hogy az uratyja megérje a tavaszt, akkor sietve vigye a délvidékre. — Hova? — kérdezte Marika szepegve. — Vigye el Lussinba. Nincs messze és kitűnő hely. Marika az orvos tanácsát óvatosan közölte az apjával. Az öreg Szán'thó hallani sem akart róla. Ugyan! Bolondság! Majd rendbe jön ilyen szamárság nélkül is. Pedig érezte, hogy csakugyan elkelne a meleg napsütés, a más levegő. De gondolt valamire és ettől, összeszorult a szive. Nem, nem és nem! És konokul rázta a fejét. Hanem egy erősebb roham után, amikor piros, meleg vér ömlött ,ki a száján, mégis belenyugodott az utazásba. És elutazott Marikával. A nevelőnőt is magukkal vitték, hadd legyen Marikának még valakije. A tengeri levegő, a melengető tüzes nap mintha használtak volna az öreg Szánthónak. Az első hét végén kezdte jobban érezni magát. Kerekes széken kivitette magát a tengerpartra és félnapot átszunyókált a napon. Utána szinte újra erősnek érezte magát. Mikor visszatért a hotelbe, jókedvűen mondta a hotel tulajdonosnak, akivöí a hallban találkozott: — Küldje fel kérem a heti számlát! A hotelier felküldte a számlát. Az öreg Szánthó, amikor megpillantotta a drága költségjegyzéket, majd elájult. Rettentő pénzt emésztett fel ez a fürdőzés. Nagyon levert lett. Nem szólt senkinek semmit, de másnap ismét rosszul érezte magát. A második héten az idő sem kedvezett annyira, a tengeren bóra volt, hűvös szelek borzongatták meg a part pálmafáit s a betegnek a szobában kellett tartózkodnia. A hét végén pedig megint kérte a számlát és aznap este újra tüdővérzése támadt. Az orvos azt mondta, hogy valami nagy belső felindulás miatt. Nagyon rósz éjszakát töltött rá. Másnap reggel aztán a következő különös parancsot adta Marikának: — írd meg aTrézsinek, hogy csomagolja be gondosan az édesanyád olajfestésü képét és küldje el ide! A harmadik hétnek is végére járt, amikor a kép megérkezett. Éppen a heti számlát for- gat*a kezében a beteg. A képet odafüggesztatte az ágyával szemközt és mindenkit kiküldött a szobából. Láza lehetett mert rögtön elkezdett a képpel fenhangon vitatkozni. — Beláthatod anyjukom édes, hogy nem tehetek róla. Ez a komisz betegség levert a lábamról. Ötszáz pengő forintot költöttem el három hót alatt. Sok, ugy-e nagyon sok í Az édes lányunktól veszem el. De hát mit csináljak ? Mondd, mit csináljak ? A beteg makacsul nézte a képet és egyre jobban elborult az arcza. Aztán keserűen tört ki. — Látom, jól látom, hogy haragszol rám. Igazad van. Meglopom a lányomat. És mi lesz még, Istenem mi lesz még? Évekig elhúzhatom igy és lassanként elfogom herdálni a lányunk minden pénzét. Nem lesz majd semmije. Koldus lesz, úgy marad, mint az ujjam. A mi édes gyermekünk, a mi szép virágszálunk . . . Jaj ? . Kint hevesen zörgette a bóra az ablakot. Nagyon viharos csúnya idő járt a tengermelléken. A beteg felnyögött és tovább beszélt. A szavai egyre zavarosabbak lettek és könnyek peregtek végig öreg, megviselt arczán. — Rossz, kutya ember vagyok, anyjukom. Ne nézz rám olyan szemrehányóan. Rossz, kutya ember vagyok. Elhallgatott. A kezét nézte sokáig, éles vércse-tekintettel. Egyszerre csak valami különös gondolata támadhatott, mert az arcza kifényesült az örömtől és levegő után kapkodva, mohón tördelte a szavakat.- Megvan! Megvan! Nem vagyok már kutya ember, anyjukom! Ismerd be, hogy nem vagyok. Nem teszem koldussá a lányunkat. Meglátod. Na, mosolyogj már rám. Nem mosolyogsz ? Látom, nem hiszel nekem. Hát várj csak. Mindjárt látni fogod. _________________ Ha rász Pál legrégibb jóhiraevü saját készitményü czipfiraktára Nagykároly, Széchenyi-tér. ■ÓT ^ P r f6 I II 5 l(hYil Női-és férfi saját késztiésü czipőkben és a legtar ^ ■ *■“ W ■ n 1— a *39 I n tósabb vízhatlan vadászcsizmákban. 3NY Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban. “Tpg
