Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-13 / 46. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖN

uralkodik. Irigykedve néztük azon városok virágzását, a melyekben az ipari és kereskedelmi élet uj erőt kölcsönöz a reá hárul feladatok teljesítése közben a közterhek alatt görnyedő városok közönségére és epekedve vártuk az időt, a mikor a modern és fejlődőképes városokkal lépést tartva, városunkban is megindul az a pezsgő élet, a mely csak ipari és kereskedelmi városokban észlelhető.

Végre aztán abban a helyzetben vagyunk, hogy e tekintetben is kedvező hírekkel számolhatunk be. Az első gyár városunkban is megalakult és rövidesen meg is kezdi működését.

„Nagykárolyi vas-, zár és lemezáru- gyár részvénytársaság*' czég alatt nagyobb- szabásu ipari vállalat kezdi meg városunkban lövidesen működését. A részvénytársaság, mely a gyárat alapítja egyelőre 100,000 korona alaptőkével kezdi meg működését, mely alaptőke 1000 drb. 100 koronás részvény lejegyzése által jött ösz- sze. Az alapitó részvénytársaság átveszi egy már tiz év óta íennálló és bevezetett kisebb gyár üzemét és amennyiben ideiglenes helyiséget bérelni módjában lesz már a jövő év első napjaiban megkezdi működését, a tavasszal pedig hozzákezdenek a nagyszabású gyártelep és munkáslakások építéséhez.

Az uj ipari vállalat üzemének tárgya zár- és lemezáruk, takaréktüzhelyek készítése és vas-, zár és lemezáruk nagyban, gyárilag való előállítása. A gyár alapitóit azon czél vezéreli, hogy ennek a virágzó iparágnak, melyben a hazai termelés a fogyasztást megközelitőleg sem tudja kielégíteni, kifejlődését lehetővé tegye oly- tormán, hogy egy már létező és virágzásnak induló gyártelep további fejlődését és tökéletesedését, valamint versenyképességét annak részvénytársasággá alakítása által előmozdítja. Ezen iparág az, a melyben a konjunktúrák köztudomás szérint igen kedvezők, melyben a kereslet a kínálatot jóval felülmúlja és a melyben a hazai termelés elégtelen volta miatt a külföldi sok esetben igen selejtes árunak is elképzelhetetlen arányú forgalma van ma már Magyarországon.

Az iparág jövedelmező és előnyös voltát fényesen igazolja, hogy az alaptőke nagy része nem is városunkbeli érdek- csoport jegyzése által már a megalakulás első perczeiben biztosítva volt és hogy a részvényjegyzés már oly előrehaladt stádiumban van, hogy deczember hó első napjaiban már az alakuló közgyűlés íog megtartatni.

Az alakuló közgyűlésre a részvényt jegyzők helyi lapok utján fognak meghivatni Az alapítók között városunkból Dr. Antal István ügyvéd, Grünfeld Miksa föld- birtokos, Láng Samu bankigazgató, Kaufmann Adolf és Kaufmann Izidor malomigazgatók és Róth Károly földbirtokos szerepelnek.

H I R E K.

— Személyi hir. Csaba Adorján vármegyénk főispánja folyó hó 12-én d. e. 10 órakor^ Deb- reczenbe utazott Domahidy Elemér főispán látogatására, honnan ugyancsak e hó 12-én este visszaérkezett székhelyére.

— Vármegyei bizottsági tagok választása. Vármegyénkben az üresedésben levő választott bizottsági tagsági helyek folyó hó 3-án és 4-én töltettek be. A választásokon kifejtett erős küzdelmek daczára a megválasztott bizottsági tagok többsége a munkapárt tagjaiból került ki, mintegy igazolásául annak, hogy a nagyközönség a jelenlegi kormányzattal a legteljesebb mérvben meg van elégedve. A múlt számunkban már közölt bizottsági tagokon kívül megválaszttattak a középhomoródi választókerületben : Dr. Vass Gyula (uj) és Nyisztor Elek (uj); a nagynyiresiben:

Gróf Teleky Jenő és Dunka Gerő (uj); a ga- csályiban: Rápolthy Gyula, Dr. Majthényi Lajos és Vásárhelyi Dezső; a tiszabecsiben: Filep Gábor, Bornemissza Áron és Gubacsi Lajos (uj); a kispaládiban: Kánya Gábor (uj), Angyalossy József (uj) és Angyalossy Károly; a szatmárcse- keiben: Tyukody Ferencz és Kandó Ferencz (uj); a géresibeu: id. Fetser János (uj) és id. Sámel Mihály (uj) ; az erdőszádaiban: Brán Dénes (uj) és Hirsch Ernő (uj); a vállajiban: Schmied Antal (uj), Czimmermann Mihály (uj) és Marasca József (ujl; a dióshalmiban: Urbán Mihály (uj) és Komoróczy Péter (uj); a nagyszokondiban: Cseh János (uj) és Kölcsey Rudolf; a kraszna- béltekiben: Soltész József; a porcsalmaiban: Baj- nay György; a felsőboldádiban : Somfay István (uj); a csengeriben: Kun István (uj) és dr. Szu- nyogh Sándor (uj); a kővárhosszufalusíban : Brunner Károly; a kismajtényiban: Bodoky Béla (uj) és Szolomájer János (uj); a jóházaiban: Goldstein József (uj) és Goldstein Ármin (uj); a szamoskrassóiban : Peleskey Pál; az alsóferne- zetyiben Oblatek Béla; a koltóiban : Ilosvay Endre (uj); a lázáriban: Kossuth István és Csüry Elek (uj); a barlafalusiban; Báthy Lajos (uj); a sza- niszlóiban: Gruber Márton (uj) és Zahorénszky István (uj) ; a czégényiben: dr. Jármy Béla (uj) és Nagy Gábor (uj); a nagyariban : Bakó Jakab (uj), Papp József és Molnár Albert; a rézteleki-, ben: Gitta Kornél (uj) és Nyikora Döme ; a ki- rálydarócziban : Szőcs Dávid (uj); a felsőbányáiban: dr. Moldován Ferencz (uj); az avasnjfalusiban-. dr. Sárközy Adorján (uj); az erdődiben : Láng Ferencz; a nagykolcsiban: Tóth Dániel és Buday József; a nagypaládiban: dr. Cholnoky Imre (uj) és Garanyi Sándor (uj); a kőszegreme- reiben : Leitner Emil (uj) és Maák Ferencz; az ombódiban : Veress Sándor és dr. Helmeczy Pál; a kővárremeteiben: Olsavszky Viktor (uj) ; a nagymadarásziban: Márkus Lajos és Kovács Miháiy (uj); az atyaiban; Gots György és Ma- darassy László; a vetésiben: Sajó Dezső (uj) és Szarka Károly (uj); a remetemezőiben : Jeszenszky Béla, Szabó János és Sipos István (uj); a szat- márudvqriban : Tóth Mór és Madarassy István (uj); az avasujvárosiban: Nyáguly Mihály; a komorzániban: dr. Helmeczy Pál (uj) R. Nagy Sándor (uj) és Dredeán Jenő (uj); az érendrédi- ben: Nagy István és Becsky Sándor (uj); a sárköziben : Sz. Téger Albert (uj) és Kádár Ferencz (uj).

GUmőkór,

köhögés,

szamárköhögés,

influenza

eseteiben az orvosak

csak

SIROLIN

Orv«ai?*«o HjSi'lctl

kltQqO cura rtczéoiefwV i

igagbuKgiziésdgij j Napi aoao:

FUriUakmk 3- > /e*s*a«3ZV I

Oyamiekrknek 1-Z • * * \

HA A2 Mivaa HM »Kllta MN r. Bl.

ÁWI 4 kOfOIU.

LH'ss;íaq njánloli ■*ep« i

n-sgbefesedÄeBÄ

—-*y *wsttAa»M), bi

4- korona.

hogy a pénzemmel úgy rendelkezem, ahogy én akarok.

És megint jó éjszakája volt. Egy bolondos, kékszemü orfeumnő és egy csomó üres pezsgés palaczk között ébredt föl reggel. A pin- czérek és a nő kegyetlenül megnyuzták és a vagyon is erősen apadt. A saját részét már jóformán el is költötte, úgy okoskodott tehát, hogy a meglévőt osztja kétfelé. Most már bántotta a lelkiismeret és gondolatban féligmeddig sikkasztónak érezte magát, aki elkezelte a szegények pénzét.

Úgy, ahogy volt, gyűrött arczezal és gyalog megindult a Rókus felé. Annyira gyötörte magát, hogy szinte félt a szent élettelen szobra elé lépni és amikor a templom kapujához ért, habozva állt a lépcsők előtt.

— Ha csakugyan sikkasztottam, akkor körülbelül mindegy, hogy mennyit. A lényegen nem változtat az összeg nagysága és a szent bizonyára nem bocsát meg nekem, ha csak egy fillérrel károsítottam is meg a szegényeit. Itt csak egy orvosság van. Ha délután nyerek — mert nyernem kell, — akkor pótolok mindent és nem is lesz semmi baj.

így tépelődött és nem ment be. Ellenben délután ki robogott a versenytérre. Az a tudat, hogy a Szent Antal haragszik rá, módfelett izgatta és megfosztotta a múltkori biztos nyugodtságtól. Most már habozott és ideges volt, mert halálos bizonyossággal tudta, hogy veszteni fog. Ebben a tekintetben rendszerint jó szimatja volt és akárhányszor azzal a meggyőződéssel ment ki a pályára, hogy elveszti az utolsó krajczárt is. Mégis ott volt, mert egy belső legyőzhetetlen kényszer hajszolta, hogy megverekedjék a sorssal. Eddig — az utolsó eset kivételével — mindig ő került alul.

Reszkető kezekkel szedte elő a megmaradt százasokat és valahányszor egy—egy nagyobb tétet rakott, mindig küldött fölfelé egy fohászt:

— Ne haragudj Szent Antal, többé nem csaplak be !

Hasztalan volt. A pénz úszott és estére kelve éppen csak a régi vagyon romjait tudta hazaczipelni. Most már gyalog ment a többiekkel és halavány, tépelődő arczárói száz lépésnyire lesirt, hogy vesztett. Estére a régi kopott szállást kereste fel, ahol csodálkoztak a peches ember elegáncziáján, de ez a csodálkozás fájt neki. Elgondolta, hogy most még ur

Kik vannak a Sirolin „Me“-ra utalva?

L A kik hoBSsn időn keresztül köhögés bántál* maiban szenvednek.

8. Mindazok, kik üdült gégehnrutban szenvednek.

8 Asztmában szenvedők lényeges könnyebbtilést éreznek mar rövid használat után.

4. Skrofulás, mirlgyduzzadásos, szem- és orrkatar* rusos gyermekeknek fontos szere a Sirolin „Roche“.

A táplálkozást nagyban elősegíti.

lehetne, ha esztelen módra nem húz ujjat patrónusával, de csodálatosképpen mégsem magára haragudott, hanem a szentre.

— Ej, mese hogy humánus! Ha az volna megértette volna a helyzetet. A gazdaság el- kábitja az embert és szokni kell ahhoz, hogy az ember jótékony tudjon lenni.

Aztán azon töprengett, hogy csúszhatna föl mégegyszer. Másnap egész nap a verseny- programmot tanulmányozta, kombinált, számításokat csinált és papiroson halálos biztonsággal kiszámította, melyik lovaknak kell győzniük. Harmadnap minden vagyona elúszott. Egyszer a zsoké volt gazember, egyszer a ló nem akart menni, spt az is megtörtént, hogy az átázott paripa éppen a start pillanatában fordított hátat és ott maradt a gépnél. A peches ember sirt, átkozódott, de nem használt semmi.

Egy hét múlva a peches ember a régi kopott rongyokban megjelent a Rókus ajtajánál. Nem ment be, csak ökölbe szorította a kezeit és úgy fenyegetődzött. A szentet szidta.

Csakis eredeti csomagolású Sirolin „Roche*-t kérjen, minden utánzatot vagy pótkészit* ményt kérünk a legha^ tározottabban visszautasítani.

F. Hoffmann- La Roche & Co.,

Basel (Svájcz), Grenzach (Németország).