Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-06 / 45. szám

S Z A T M A R M E G Y E I KÖZLÖNY csökkenését vonná maga után, de alkal­massá tenné a várost arra is, hogy oly- irányu anyagi követelményeknek is eleget tehessen, amelyekre ma még gondolni sincs módjában. Nagyipari alakulások előmozdítása és ennek révén uj bevételi íorrások megnyi­tása által lehetünk ma mát egyedül segít­ségére a városnak és nagyon szomoiu viszonyok között élő polgárságának. Nagy­károly város jövője forog koczkán, annak érdekében kell végre valamit tennünk, addig mig a segítség el nem késik ! A rendőrség ügye. Hónapokkal ezelőtt foglalkoztunk már e helyen a városi rendőrség siralmas hely­zetével, a mikor felvetődött az eszme, hogy a fenn nem tartható városi rendőr­ség helyére csendőri szolgálat hozassek be. Akkor még a város közönségében nem volt meg a kérdés iránt a szükséges kialakult vélemény és igy az ügy még a mai napig is a tanulmányozás, tárgyalás és előkészítés stádiumában van. • A viszonyok azonban nem tartanak lépést a szükséges előmunkálatokkal, ha­nem égető szükségességgel nehezedik reánk a kérdés megoldásának elkerülhe­tetlen volta. Mig ugyanis a tárgyalások folynak és mi azon töprengünk, hogy mi volna jobb, a rendőri szolgálat-e, vagy a csendőri szolgálat behozatala, addig egy olyan helyzetbe került a város közbizton­sága, a melyben tovább egy perczig sem maradhat. A tényállás röviden az, hogy Nagykároly városnak ma a szószoros ér­telmében rendőrsége nincs. Egy néhány szolgálatához hü ember igyekszik még ugyan tenni valamit, a mi a rendőri szol­gálat körébe vág, azonban elvégezni kép­telenek, mert hiszen pihenni, aludni is kell és egy szép napon majd azon vesz- szük észre magunkat, hogy egyetlen egy rendőr sem fog rendelkezésre állani. A rendőrruhák halomra hányva feküsznek a rendőrbiztos szobájában, egy szebb és jobb jövő reményében. A legfontosabb teendők elvégzésére szükséges létszám sincs meg úgy, hogy a legfontosabb köz- biztonsági szolgálatot csak a véletlen, — igaz a legjobb rendőr, — látja el. Ha tehát eddig aggályoskodtunk a csendőri szolgálat ellen, úgy ezen ag­gályainkkal fel kell hagynunk és kíván­nunk kell a csendori szolgálat behozatalát sürgősen, mig nagyobb bajok nem lesz­nek. A helyzet minden további megfon­tolást az imminens veszély kérdésévé ava­tott, további habozás kiszámíthatatlan ká­rokat vonhat maga után.' A város lakos­sága elvárhatja, hogy legalább a személy és vagyonbiztonság megóvhassák a város területén, ha kell saját megterhelése árán is. Tovább a kérdés el nem odázható. Jöjjön, de most már mielőbb a csendőri szolgálat. Színészet. Heves Béla színtársulata az elmúlt héten fejezte be az idei őszi saisont, melynek végez­tével megkezdődött az unalmas őszi és téli es­ték végnélkülinek tetsző sora. Hiába volt min­den rábeszélés, minden igyekezet, további elő­adások tartására szatmári szerződése miatt nem volt reávehető a társulat. A közönség pártolta, a sajtó egekig magasztalta az arra ,különben érdemes társulatot, de mindhiába. Es ebben nem is az igazgató a hibás. Őt a szerződés köti. Azonban igenis módot kell keresnünk, hogyha már össze is vagyunk forrasztva szin- ügyileg Szatmár városával, találjunk valami expedienst arra, hogyha tavasszal nem is, de legyen legalább ősszel egy három hónapos saisonunk. A télen van időnk a szükséges tár­gyalásokat lefolytatnunk és ha sikerül, úgy az igazgatónak sem lesz és nem is lehet kifogása egy hosszabb károlyi tartózkodás ellen. A kö­zeli és tartós viszontlátás reményében fájó szívvel és irigykedve veszünk búcsút a társu­lattól és annak minden egyes tagjától! A főleg jutalomjátékokra szánt és ezért kiválóan sikerült utolsó heti előadások egy ré­szének érdekességét különösen a közbeszőtt cabarettek emelték. Szombat és vasárnap este a „Balkán her- czegnője“ vonzott nagy közönséget. Mindkét előadás igen jól sikerült és a közönség lelke­sen ünnepelte a czimszerepekbea ügyeskedő kedvenczeit. Hétfőn ismét „Tavasz“ volt, hideg őszi érdeklődés mellett. közönyös járó-kelők neszezve állottak meg az utczán, olyan megkapó volt a hegedű mélysé­ges bugása, zúgása. ... Hegedült, hegedült a púpos czigány... Nesztelenül ereszkedett alá a daruszürke szár­nyú alkonyat. Felhők torlódtak. Sárga falevél csapódott reszketős kezére. Összerezzent a czigány. Fejét felemelte. Égő szemmel neszelte a homályt; mert hangokat hallott 1 De micsoda hangok voltak ezek? . . . A kerítésnél különös árny-alak suhant el . . . Talán ez szóllitotta volna azon a csodálatos hangon ? Megborzongott a beteg czigány testű Nyikkant a hegedű húr. Földre ejtette a vonót.. . Zsibbadozva emelkedett fel . . . Mintha nyomon követték vblna? Hangok búgtak bó­dult feje körül. Sötét madarak csapkodtak fe­léje. Selyem lágyszárnyak simultak lázas forró arczához . . . Dávidka felbukott a pitvarajtó küszöbén. — Anyám! felherdült a czigány. — Mi az 1 Fiam, mi bajod? — A vén czigányasszony és a barnaszemü fiatal mátka " karjokra emelték Dávidot. A férfiinép már a fogadóban muzsikált. A sutban még vicsogtak a rajkók ... Az om- latag dunyha alatt is hánykolódott a czigány. — Anyám 1 S te barnaszemü fiatal czi­gányasszony, kedvesem, — ma halok meg. — Fiam . . . — Galambom, ne beszélj ilyent! — Fiam 1 Hová ? Kerekre nyílt a czigány szeme. A szoba sarkában olyan mélységes sötétség borongott... Lázas szavak szakadoztak fel ajkáról. — Ott . . . kint az eperfa alatt, midőn hegedültem . . . Hallottátok ? ... Én láttam is 1 nevemen szólított. Kicsoda volt az ? Hová tűnt el? Miért hivott engem? S azok a ma­darak is a pitvarajtónál ? Hallottátok ?... Meg­halok. Ma halok meg. Anyja és mátkája babonás félelemmel hallgatták a beteg czigányt. Dávid fáradtan dőlt vissza a párnájára, elszenderült a beteg czigány. Midőn mély ál­mából felébredt, éjszakai szél rezgette a papiros­sal ragasztott kis ablakot. Felsóhajtott a czigány. — Az ablakot... Az ablakot nyissátok ki 1 A pislogó mécses tánczoló árnyékokat imbolygatott a falon . . . Dávitka beteg tüde­jébe balzsamként szüremlet az éjszakai édes levegő. Széltől tépett levelek, hervadt virágok, hulló harmat illatától volt terhes ez a levegő. Dávidka hegedűjét kérte. Azok után a bus magyar nóták után vágyakozott, amelyekkel sokat rikatta a részeg urakat is . . . Ámde keze nem bírta a vonót. Száraz ujjai bágyad­tan pengették, lázasan tépdesték a húrokat. Oiy idegenszerüleg nyikogtak, pattogtak, búg­tak azok a hurok, hogy rajkók ijedten bújtak összébb a sutban. Most megint mi volt ez? Mitől fél . . . Csak egy húr szakadt ketté 1 Hátrahanyat- lott a beteg czigány boglyas nagy feje. Anyja, a vén czigányasszony, báván nézte fiát 1 Súgva mondta a barnaszemü mátkának : — Zsóka! Nézd. . . Mosolyog! . . . Valójára aznap éjszaka halt meg Dávidka, midőn daruszürke szárnyú őszi alko­nyaikor hangokat hallott. Kedden Herczegh Ferenez örökbecsű színmüvében a „Dolovai nábob leánya“ elő­adásán ünnepelte a közönség a társulat egyik legtehetségesebb tagját Sipos Zoltánt jutalom- játéka alkalmából. Volt taps, virág, pecsétes levél, bőven jutott Zöldy Viinának, Dinnyéssy Juliskának, Mátraynak, Vidornak is. Kiváló jó előadásban volt része a Sipos iránti szeretet és rokonszenv által összehozott telt háznak. Szerdán a társulat igen tehetséges, de be* • tegsége miatt keveset szerepelt tagjának Mát- ray Kálmánnak volt a jutalomjátóka. A Mádi zsidót adták és cabaret is volt. Mindkettő fé­nyesen sikerült. A szép számú közönség lel­kesen ünnepelte Mátrayt és a többi szereplőket. Nagyon tetszett a Bállá—Heltay apache táncz. Csütörtökön este a hirdetett „Kornevillei harangok“ helyett az „Aranyvirág“ ment gyenge előadásban. Pénteken este a Heltay jutalomjátékául színre került „A postás fiú és a buga“ czimíi színpadi, vagy talán inkább czirkuszi bohóság" előadásán búcsúzott el a társulat A két ezim- szerepben Heltay és Baba ügyeskedtek s kü­lönösen utóbbinak „Hulló falevél“ ez. betét­dala igen tetszett. Herezeg és Sipos is jók voltak. HIRE k. — Személyi hírek. Csaba Adorján főispán családjával f. hó 4-én Budapestről székhelyére érkezett. — Megyebizottsági tagok választása. Váro­sunkban csütörtökön folytak le a megvebizott- ságitag választások. Megválaszttattak : az I. kerületben igen heves küzdelem után Janitzky Albert Kun Istvánnal szemben, a If. kerületben Strohmáyer Ferenez és Szalay Bálint, a III. kerületben Lucz György, a IV. kerületben egy­hangúlag Róth Ferenez, szatmári kir. törvény- széki elnök. — A vidéki választások nagy meglepetéseket hoztak, amenyiben — mint értesülünk — városunk számos, eddig megvá­lasztott tagja, most kibukott. Az eddig beérke­zett hivatalos jelentések szerint megválaszttat­tak : a gencsi választókerületben : Gallasz Ödön (uj), Bodoky Kálmán, Czier Ferenez (uj), a kocsordiban: Komoróczy Jenő és Nagy Zsigmond; a fábiánházaiban: Tivadar Elek, Magyar Endre (uj); a g ebe ib e n :End- rédy József (uj) és Komoróczy János; a nagy­dobosiban: Gutby Ödön (uj) és Dr. Fár nek László; avitkaiban: Lencsés Albert (uj) és Varga Pál; a nyirmegyesiben: Orosz Bálint (uj) és Róth Lipót; az olcsvai- b a n : Dr. Kosa Menyhért; a s z a m o s sze­gi b e n : Filep János: a nagy ecsediben: Plachy Gyula (uj) és Berey József; a b o r- velyiben: Bodoky Gyula és Bodoky Béla: a n agy s o m kúti b a n: Mán Lajos (uj) és Barna Benő; a magya r be rkesziben: Je­szenszky Béla (uj) és Papp István: a h agy­más 1 á p o s i b a n : ifj. Jeszenszky Sándor (uj) és Keresztény Lajos ; amisztótfalusiban: Filep Gábor és Szimon Béla: a matolcsi- ban: Szolomájer Lajos; a do b r ai ban : Fiók Zoltán (uj) és A. Gáthy József; a nagybá­nyaiban: Dr. Vass Gyula (uj) és Tborday Imre ; a fehérgyarmatiban: Mártonffy István, Mártonffy Miklós és Magyaráthy Boros Lajos (uj) a feketefalusiban: Madarassy László (uj) a szinórváraljaiban: Fényes Béla és Bárány S. (uj) az aranyosmedgye- síben: Jakó Pál és Szentiványi Gyula (uj) a füles'diben: Dr. Kölcsey Kende György, Bónis Károly, Bortnyik György és Szuhányi László (uj); a kántorjánosiban: Juhász Lajos és Szucsányi László; a farkasaszó­iban: Marchis Romulus és Dr. Lukács László (uj). — Vizsgaietótel. Lévay Béla p. ü. szám­ellenőr október 28-án Sárospatakon a második jogi alapvizsgát sikerrel letette. — Személyi hir. Hegedűs Ferenez p. ü. tanácsos li. pénzügyigazgató és Merk Dezső p. ü. segédtitkár a fővárosba utaztak, hogy ott részt vegyenek az uj adótörvényre vonatkozó s a pénzügyminisztériumban tartandó értekez­leten. — A Kölcsey-egyesület deczember hó 4-én a városi színházban nagy estélyt szándékozik adni. A hangversenyen Rózsa Lajos az Opera első baritonistája is fellép. Jegyeket előjegyezni Klacskó István irodalmi szakosztályi elnöknél lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom