Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-25 / 39. szám
Nagykároly, 1910. szeptember 25. 39. szám. XXXVI. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAJE P* \ — SZERKESZTOSEG: hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN '% ■ : Megjelenik minden vasárnap. : ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 f Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér Újabb csalódások. — ő. — Megszokott, mindennapi dolog már, hogy ezen a helyen valami szomorú következetességgel olyan dolgokról kell beszámolnunk, amelyek a tárgyilagos szemlelőben komoly aggodalmat kelthetnek városunk jövője iránt. Kelletlenül bár, de konstatálnunk kell azt, hogy városunknak minden olyan dologban, mi fejlődését és polgárainak felvirágozását előmozdíthatná, határozottan „peche van“. És ennek a szomorú ténynek a konstatálásánál még azt az elégtételt sem szerezhetjük meg magunknak, hogy a vezetőséget íi- gyelmeztethetnők, vagy korholhatnék, mert hiszen az minden tekintetben hivatása magaslatán áll, hanem a sok csalódás okául talán azt hozhatnék fel, hogy e város lakosságában nincs meg a hajlam és a képesség oly értelmű együttműködésre, ami a benne rejlő erőnél fogva alkalmassá tegye a várost, mint egységes fogalmat első sorban is létkérdéseinek megértésére és e megértés következteben azoknak megoldására, vagy megvédésére. Ismét egy olyan tényről kell beszámolnunk, amelynek közeli megvalósulása ismét alkalmas lesz arra, hogy egy egész vidék forgalmát Nagykároly várostól elterelje. Köztudomású ugyanis, hogy Kraszna- szentmiklós és Esztro községek, valamint ezek egész vidéke, ideszámítva Királyda- róczot es vidékét is, rég idők óta óhajtana a jelenlegi és teli időben a külvilágtól őket teljesen elzáró járhatlan utak helyett, ha áldozatok árán is, de köves úthoz hozzájutni. Nagykároly városa nem foglalkozott eléggé e kérdéssel és ez okból, nem is támogatta e vidékét czéljai elérésében és az oka annak, hogy a Szentmik- lós és Esztró községek részére igen előnyös köves ut megvalósításának kérdésében ezen községeknek Nagykároly várossal köves-ut utján való összekötése nem sikerülhetvén, a most építendő Királydarócz— Nagymajtényi-ut révén jutnak a régen óhajtott köves-uthoz és ezáltal teljesen el lesz vezetve forgalmuk Nagykároly várostól. És bár a legnagyobb mértékben méltányoljuk az érdekelteknek és elsősorban vármegyénk főispánjának Csaba Adorjánnak ez ut letesitese körüli fáradozását és belátva azt, hogy ez irányban alakulván meg az anyagi áldozatokat is hozott érdekeltség, ez a kérdés más utón megoldható nem volt, nem mulaszthatjuk el kifejezést adni azon meggyőződésünknek, hogy ezen megoldással nagy kár*háramlott városunkra nézve. Természetesen már szó sem lehet ennek az útvonalnak megváltoztathatásá- róf, mert hiszen ennek építéséhez már hozzá is fogtak. De igenis van még időnk arra, hogy haladéktalanul kezdjünk foglalkozni, a Nagykároly—Krasznaszentmiklós —esztrói-ut megvalósításának kérdésével, hogy igy elérhessük azt, hogy ezáltal meglévőn már a királydaróczi—kraszna- szentmiklósi-ut, ezáltal Királydaróczot is magunkhoz fűzhessük. Mint értesültünk, az érdekelt községekben még meg van most is a hajlandóság, ezen útvonal építési költségeihez bizonyos összeggel hozzájárulni és az az áldozat, a mit városunknak ez ut létesítéséért hoznia kellene, nem volna olyan nagy, a mely összeg és áldozat ne találná meg ellenértékét az uj ut előnyeiben. Csakhogy ezzel késlekednünk nem szabad, nem pedig azért, mert a mint e vidékek a már épülő ut által tőlünk el- tereltetnek, annak visszaterelese ma már nem fog könnyen menni, régi igazság lévén az, hogy legnehezebb azt visszaszerezni, a mit már elvesztettünk. Ébredjünk e kérdés fontosságának tudatára a mig nem késő és amig a mulasztásokon segíteni lehet. Alkonyaikor. i. Mint koldus éltem s úgy halok meg. — Hát mit is hagyhatnék reátok? Hová én is ki voltam dobva: Rátok hagyom a nagy világot . . . — Itt egy zugot ti is találtok. n. Én nem adok nektek tanácsot: A világban hogy’ éljetek. Óh, hiszen erre majd, nagy árért, Megtanitnak az emberek! Bármint éltek, a boldogságra A földön rá nem találtok, Legfölebb csak álmodtok néha Egy-egy röpke édes á1rnot. Mikor már álmodni sem tudtok, — Óh, eljön az is egy napon — A boldogságot majd megadja Egy jól megásott sirhalom. 111. Tudom, hiába is kívánnám, Hogy siromhoz kijárjatok, Óh, hiszen hová fog vezetni Innen el a ti utatok! Amelyik ide visszatér még, Annak a szivét összetéptél?, Annak már nem több öröm, Az siromhoz csak meghalni jön. ________________Giczey. A férj joga. lila: Somogyi Endre. (Délelőtt. Ferencz és Margit a Kossuth- utczán járnak; hideg van, de ők igen lassan mennek, nagyon közel egymáshoz, olyan közel, hogy szinte karonfogva. Szemmellátható, hogy nem véletlenül te'álkoztak össze, elmerülve beszélgetnek s nem veszik észre, hogy már ötször mentek végig az utczán. Végre, mikor már a kaszinó sarkán a hordárok kezdenek összenevetni, Margit megáll egy bolt előtt. A kirakatban női kabátok, prémes téli jószágok d'deregnek.) Margit: Ide be kell mennem. Fet i: Igaz, maga vásárolni akar. Mit vesz ? Margit: Téli gallért magamnak. Meg akarom lepni a mamát, nem tud róla. Feri: Ilyen kis önző ? Azzal lepi meg a mamáját, hogy saját magának vesz egy gallért? Margit: Nemcsak az, hanem (büszkén) hogy asszonyos galléit akarok venni. Egy szép, hosszú, ujjtalan gallért. Olyan leszek benne, mint egy asszony. Feri: Hihetetlen ! Margit: Mint egy fiatal asszony. Feri : Még hihetetlenebb ! Hát megvárom itt addig. Margit: Megfázik ! Szegény, hideg van, ugye ? Feri: Dehogy! Hanem fel is mehetek magával._________________________________ Ma rgit: Fel ? Mit gondol ? az nem illik ! ? Mit fognak gondolni a boltban? Feri (egyszerűen): Hogy egy szerelmespár ember. Margit (méltatlankodva)Ni, látja, ezt nem szabad, hogy gondolják. Ha m«ig azt gondolnák, hogy házasok rérj éc telesig. Feri (bölcsen). Iviaga kxa csacsi, hát a szerelmes pár ember nem lehet férj és feleség ? Margit: Lehet, de vájjon azt fogják-e gondolni ? Feri (meggyőződéssel): Okvetlen. Ami az én bajuszomat illeti (megsimogatja a bajuszát) azért jót állok. Margit (komolyan): Az én termetem is asszonyos egy kicsit, mondták mások. De Feri, Ígérje meg, hogy olyan lesz, mint egy — egy férj. Feri: Megpróbálom a maga kedvéért. (Bemennek az üzletbe, ahol mindjárt hajlong via veszik körül őket: Alázatos szolgája! Kezét csókolom, nagyságos asszony!) téri (susogva): Egész jól kezdődik látja. Margit (elfogódva, komolyan a boltoshoz): Gallért kérnék, hosszú, ujjatlant. A boltos: Igenis! (felkiált az emeletre). Sebestyén ur, mutasson gallért a nagyságos assonynak. Tizenkettő per zé öt-huszonhat. Tessék kérem felsótálni az emeletre. Margit (felsétálnak az emeleti dobogón, súgva) : Feri, vigyázzon ám, nehogy e> '-ontsa a dolgot. Jó ?_______________________ Ká rász Pál legrégibb jóhirnevü saját készítmény! cziptf raktára Nagykároly, Széchenyi-tér. C D r f1 I A I I 6 T A Női- és férfi saiát késztiésü czipőkben é? a legtar- w r t W I H U I 9 I n tósabb viznailan vadászcsizmákban. Estélyi és séta czipők, valamint párizsi model-k a legelegánsabbb kivitelben és dű s választékban.
