Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-31 / 31. szám
Nagykároly, 1910. Julius 'Mxz-.-fä. julius 31. r ' 31. szám. XXXVI. évfolyam SZATMÄRMEGYEi KÖZLÖNY SZERKESZTOSEG: II A'KIADÓHIVATAL: áTiová á fap anyagi részét érdeklő közJetnényiek küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókad-utcza 2. sz. Talephon 59: szám. ’ Teiephoh 56. szám. hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők POLITIKAI I,AP. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN j ______■„ Megjelenik minden vasárnap. ......... EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 f. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévre5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér Uj népvándorlás. Ezt a korszakot méltán lehet nevezni: az uj népvándorlás korszakának. Egyes országokon belül, sőt világrészeken át olyan eltolódások történtek a népességben, aminőkre eddig soha nem volt példa. Óriási városok szívták és szívják föl magukba a falvak népét, a szétszórt népesség elszakadt az anyaföldtől, folyton összébb húzódik, csoportosul, középpontokba menekül. Országgá dagad egy-egy város népesség dolgában. Londonnak annyi lakosa volt száz év előtt, mint ma Budapestnek s ma majdnem annyi van, mint száz év előtt egész Magyarországnak. A város falja a falu fiait. Néptelenül a szabad mező; zsúfolódik, terjeszkedik a város. A nádfödeles kunyhóból bérkaszárnyába települ át a nép. Budapesten ma hétszer több ember él, mint amennyi hóditó ősmagyart Vámbéry számit és Londonban több az ember, mint a Mátyás korabeli Megyarországon vagy ugyanezen időben egész Angliában. A város a mágnes, amelynek nem tud ellenállani a mezőn széthintett vasforgács. A város vonzó ereje: az ipar, az iparadta több munkaalkalom és nagyobb bér. Mennél iparosabb a város, annál nagyobb tömeget nyel el s mennél több a gyárkémény, annál népesebb lesz az aljuk s any- nyival jobban ritkul a nép a templomtorony árnyékában. Budapest után New-York a legnagyobb magyar város. A tatárjárás, törökpusztitás együtt feleannyi embert sem kergetett ki ebből az országból, amennyit öt év alatt kiüldöz ma a sorsa Amerikába. Európa ipartalan keletéről folytonosan hullámzik a nép az iparosabb nyugat felé s Európa nyugatáról Amerika keleti felére, közepe tájára, ahol összetorlódik a sokféle nyelvű fehér emberek árja a szembe jövő sárgák áradatával, keveredik Eszak-Amerika déli felének feketéivel és segit kiirtani, beolvasztani a rézbőrüek fajtájának maradékát. A föld egyik leién elnéptelenednek az országok, Írországban pl. szinte alig-alig lakik ember s a másik felén ugyanaz a nép segit pusztaságon egy-két évtized alatt óriási városokat építeni. A keresztes hadjáratok, a török háborúk nem dobtak akkora tömegeket egyik országból a másikba, mint most egy-egy börzei krach. A földtől elszakított tömegeknek gigászi csapatai mennek benépesíteni más világok sivatagát és hagyják maguk mögött pusztulni a régi világot. Micsoda kavargás, milyen hullámzás folyik most körülöttünk ! Micsoda keveredése fajoknak yondr; «toknak ! Milyen óriási arányú nyelvek összeolvadása ! Kis fajok olvadnak bele a nagyobbakba, elterjedt nyelvek szívják föl kis nyelvterületek népét. „Nemzetek lesznek“ — kialakul sokféle nép roncsából a jenki fajtája és „nemzetek vesznek“ — néptelenedő kis országok népe tűnik el, folyik be az em- beróczeánba, amelyben egy keverékké olvad össze a sokféle arczszin, egyenlősödnek a faji jellemvonások, kun menyecskének mandulaszemü fia születik és mulattá világosodik leánya arczán a szerecsen apa fekete bőre. A földturó magyar, a kinai fehérnemümosó, a svéd gyárimunkás gondolatai azonosulnak és a japáni munkás, a volt kuli, sztrájkolni tanul, a felvidéki tót gentleman-voltára gőgösen tér vissza. Uj milliőbe: városba, idegen országba kerülnek, uj embereket látnak, uj gondolkozást tanúinak a rögtől elszakított milliók. A munkaerő óriási piaczain a gazdasági erők haladását tanulja a maga bőrén az erejét kinálgató proletár s az Isten csapásától való íélelem, áldásáért való könyörgés' lekerül a napirendjéről annak az embernek, akinek exisztencziáját üzleti eshetőségek szabályozzák s nem az időjárás. Aki fölött eddig a szolgabiró és a mandarin volt korlátlan ur, az maga lábán álló, magára büszke emberré alakul. Sokat, sokfélét kell próbálnia, sokfajta munkát tanulnia, nem elég többé a szántás vetésnek örökölt tudománya s az a kényszerű sokoldalúság is önbizalmat ad, igényeket növel, nagyobb jövedelmekre való folytonos aspirácziót táplál. A munkaerő nagy gyüjtőmedenczéi agyvelőt forradalmasító helyek, egyetemei a modern élet iskolarendszerének. A deb- reczeni czivis még csodálkozhatik azon, hogy a panoráma négere is ember és némi méltatlankodással kérdezheti a fekete csodán ámulva: „Hát ha mán ember, mir nem magyar ? — Lévén Debreczenben a tót, zsidó és német — tót, zsidó, sváb T Á R C Z A. Pompázó lágy selyembe . . . Pompázó, lágy selyembe járok, Megbámul az utcza népe. Veszendő, bűvös ideálok Lázálma ha visszatérne : Ledobnám e hivalgást én — S lennék újra koldus szegény ! Veszendő, bűvös ideálok, Mikor még hittem bennetek! . . . Tizenhat év! . . . Batist ruhátok Rég elnyűtt már, rég’ elveszett! Selyemsuhogás mást beszél: Haraszt közt fu az őszi szél! . . . Elhervadt már a rét virága, Az álmok bája : zord való . . . Lombtalan, kopár a fák ága S remény sugára is csaló ! Vágyak szárnya ütött, kopott : Arany himpor nem csillan ott ! Tizenhat év! Én bohó akkor Mi mindent hittem, vártam még! Ó, batist ruhás szép szűzi kor, Bimbófakadás, derült ég . . . Az édes bűvös ideál: Selyemköntössel messze száll ! Gy. Czikle Valéria. ’S? A luganoi fiú. Irta : Kálmán Jenő. A luganoi fiú kint ült a kávéház terraszán és hazudott. Mivelhogy senki sem ült körülötte, hát magának hazudott igen szépeket és igen érdekeseket. A luganoi fiú tulajdonképpen riporter , volt és nem a napsütéses olasz Luganóból származott, hanem valahonnét Mármarosmegyéből. A luganoi előnevet a lügen szó megolaszositásából kapta, mert a luganoi fiú professzionátus hazug volt, nem rosszindulatból, csak egy belső hajlamból. A luganoi fiú tehát kint ült a kávéház terraszán és önmagának hazudott. Délután lóversenyen volt és este egy illusztrált angol lapban Vichy-fürdő rajzát látta. Ez a két impresszió elég volt ahhoz, hogy a luganoi fiú hazug-ösztönei élénk mozgásba induljanak és a két különböző dolgot egy sikerült egészbe kombinálják össze. A luganoi fiú azt hazudta magának, hogy nyert a lóversenyen . . . mennyit is? igen, tizenhat- ezernyolczszáz koronát és lerándult Vichybe nyaralni. Más embernél az ilyesmit ábrándozásnak hívnák, de a luganoi fiúnál ez is hazugság volt, két okból. Először, mert sokkal jobban értett a lovakhoz, semhogy egy fillért is nyerhetett volna ; másodszor pedig azért, mert a luganoi fiú ezt sem magának képzelte el, hanem másoknak. <3 már akkor tisztában volt azzal, hogy Vichy-i nyaralást még az éjszaka folyamán beadja valakinek. vagy valakiknek. Tehát nyert tizenhatezernégyszáz koronát és elutazott Vichybe. A luganoi fiú lelkiismeretes volt, tehát azonnal papirost vett elő és számítani kezdett. Tételről tételre kiszámította, hová és hogyan fogyott el a tömérdek pénz. A garderob- ját háromezer korona értékű ruhadarabokkal egészítette ki, ami természetes is, hiszen Vichyben mágpások nyaralnak, akik szmokingban ehédel- nek és naponkint hatszor öltöznek át. Részletesen megállapította utazási- és szálloda-költségét. Mindössze a frankokra való átszámítás járt némi nehézséggel, de a luganoi fiú ezen is segített. Hozatott a pinczérrel egy Börsencouriert és a Börsencourier segítségével minimális pontosággal megállapította, hogy mennyi tizenhárom ezernégyKárász Pál legrégibb jóhirnevü saját készítményé czipőraktára Nagykároly, Széchenyi-utcza. <11C O r r I fl I I C nr A Nöi-és férfi saját készítésű czipökben és a legtar- j|§F*SI» 9 r t w I H Mmm I 9 I “ tósabb vízhatlan vadászcsizmákban. Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban.
