Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-08 / 19. szám

SZAT MAR MEGYEI KÖZLÖNY ték, hogy tekintettel jelen elterhelt pénz­ügyi viszonyainkra s a bekövetkezhető pénzváltságra, mely a kamatlábak föleme­lését vonja maga után, ezidők szerint a jelenlegi alapon kívánják megkötni a mél­tányos egyességet az osztrák-magyar bank­kal, ha az azonban nem sikerülne, jo­gunknál fogva az önálló bank fölállítására törekesznek. A katonai egyezményeket nem kapcsolták ki, de igyekeznek a király által már kilátásba helyezett 9-es bizottság igényeinek megtestesítésére. Továbbá valódi szabadság, egyenlő­ség és testvériség jeligéinek megfelelve követelik az 1848. XX. törvényczikk életbe léptetését. Követelik a földmives osztályt sújtó adóreformok és a városokat, illetve a kereskedőket és iparosokat károsító ház­béradók revisióját ? Követelik, hogy kül államokkal csak is parlamenti utón egyezkedhessenek vám- és kereskedelmi kérdésekben a kormányok. Tisza gróf vezérünk követeli, hogy bár a kor és fejlődés folytán a választási jogok terjesztessenek ki a nép azon réte­geire is, kik arra ma még nem jogosul­tak, főleg a városokban helyben lakó és qualificált munkásokra is, azonban azon jogi fenntartások mellett, melyek az érett­ségről, hazafiságról, műveltségről s bizo­nyos adó czenzusról bizonyságot tesznek. A kormány és Tisza gróf tisztelik a parlamenti jogokat, tért engednek a sza­bad megnyilatkozásnak, óhajtják az elvi alapon álló ellenzék ellenőrzését és tár­gyilagos vitáit, de kérlelhetlenül ellenzik a féktelen elemek duhajkodásait, melyek az obstruktiókkal a parlament munkásságát megbénítani törekesznek. Ezen programmot nevezi Kossuth és az ellenzék lemondó és Bécsnek szolgáló politikának, kérjük összehasonlítani kifeje­zett törekvéseikkel s úgy érezzük a mér­leg előnyünkre billen. Azért mélyen tisztelt Polgártársaim ! Tekintettel arra 1- ször. Hogy a kimúlt parlament ösz- szes tagjai együtt és egy másodrendű czélért küzdve bevonultak szépen a bécsi Burg kapuján és fegyvereiket lerakták ki­látásba helyezett hatalomért és haszonért és egy egész korszak függetlenségi hitét meggyalázva — pirulás nélkül rá állottak a 67-es alapra. 2- szor. A delegátiókban tárgyalás nél­kül szavazták meg a milliókat, fölemelték a quotát és megkerülve az alkotmányt, a gazdasági közösséget tiz évre az előbbi egyességeknél károsabban meghosszabbí­tották. 3- szor. Czimeket és rangokat érdemek nélkül osztogattak és fogadtak el. 4- szer. Belementek Bosznia és Her- czegovina bekebelezésébe az ország jogai­nak fentartása nélkül s annak folytán másfélszázmillió hadi költséget már a kö­zös kormány fölvevén, —a jelenlegi kor­mány a kölcsönökből leend köteles fizetni. 5- ször. Lealacsonyították legdrágább kincsünket, alkotmányunk és kormányunk tekintélyét, miután a birodalmi közös mi­niszterekkel minden kizárólagos belügye- inkben együtt tárgyaltak._____________ 6- szor. Állandó kétszínűséggel és ha­zugságokkal fertőztelték meg az egész nemzeti életet és megrágalmazták a leg­nemesebb lelkű állam férfiúkat. 7- szer. Most legutóbb kimúlásuk per- czeiben politikai templomunkat ismételten korcsmákba illő dezentoroskodással aljasi- tották le, tettlegességekre vetemedtek s a király védtelen bizalmi embereit a minisz­tereket véresre verték, mely cselekedetük minden becsületes lovagias és alkotmányos polgárnak arczába kergeti a vért ? Ezen elsorolt és még elszámlálhatat- lan kárhozatos műveletek után is fölemelt fővel kérdjük mi e hazának s szükebb körben megyénknek alkotmányos érzésű polgárait: Váljon van-é hát létjoguk azok­nak a választók elé lépni ismét választá­saink előestéjén, kik kiszámithatlan ká­rára és hátrányára az országnak, a kimúlt parlamentnek tagjai voltak ? Mi szerintünk nincs, tehát azon ismételt lelki meggyő­ződésünk szerint, hogy a jövő 'választás válpontot fog képezni alkotmányos éle­tünk tovább folytatásában, esetleg egy állami létünket fenyegető absolitizmus be­következése fenyeget bennünket, hazafias­üdvözlettel és bizalommal hívjuk föl tisz­telt Polgártársainkat, hogy zászlónk alá csoportosuljanak megvédeni azt, mi még megvédhető s fejleszteni azon eszménye­ket, melyek hazánkat közelebb viszik az állami önállóság és függetlenség, valamint az állami jogrend szellemi, erkölcsi és anyagi fejlődés áldásokat hozó talajára. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesíilet“ közgyűlése, Folyó hó 5-én a nagykárolyi főgymnázium ifjúsága a tanári kar vezetése mellett kivonult testületileg Kölcsey Ferencz Piacz-téri szob­rához és azt ünnepély keretében megkoszorúzta. Ezt követőleg délelőtt fél tizenkét órakor a vármegyeháza nagytermében a főgymnázium ifjúsága, a tanári kar és az egyesület tagjainak nagy része s vendégek jelenlétében tartotta meg a nagykárolyi Kölcsey-Egyesíilet évi rendes közgyűlését. A helybeli dalárda Vitek Károly karnagy vezetése mellett elénekelte a tőle már megszokott szép előadásban Kölcsey Ferencz „Hymnusz“- ának első versszakát, mit a jelenvoltak állva hallgattak végig. Dr. Falussy Árpád elnök, akadályozva lévén a megjelenésben, miért is az elnöki szé­ket Cseh Lajos kegyesrendi főgymnáziumi igazgató, a Kölcsey-Egyesíilet alelnöke foglalta el. Cseh Lajos üdvözölvén a szépszámban meg­jelenteket, sajnálatát fejezte ki, hogy dr. Falussy Árpád elnök a közgyűlésen nem jelenthetett meg. Beszédében megemlékezett gróf Széchenyi Istvánról, a legnagyobb magyarról, utalva arra, hogy gróf Széchényi István halálának 50-ik évfordulóját a közel múltban ünnepelte meg országszerte a magyar, hogy adózzék „a nemzet napszámosa“ áldott emlékének, szólott báró Vesselényi Miklósról az árvízi hajósról, ki bá­torságával, hősiességével a pesti árviz alkal­mával sokaknak menté meg életét s vagyonát. Kölcsey Ferencz eme két nagy kortársáról megemlékezvén — eszmékben gazdag és szép gondolat menetű, gyönyörű beszédében Kossuth Lajosról, a haza atyjáról s Deák Ferenczről, a haza bölcséről sem feledkezvén meg, kifejtette, hogy az egyesület vezetősége mindent megtett, hogy az őt megillető magaslaton megmaradjon s hogy valóban Kölcsey szellemében és az ő nagy nevéhez méltóan végezte irodalmi s kul­turális téren reá váró és vállaira nehezedő munkát, kötelességeit, annak megbirálását az egyesület tagjaira és a szép, jó és nemesért lelkesülő közönségre bízván, a gyűlést •—a je­lenvoltak lelkes éljenzése közben — megnyitotta. Következett ifjú Andrássy Jenő titkár jelentése 1909—1910. évről, melyet a közgyűlés, miután elnök kijelentése szerint az egyesület évkönyvét a tagok részben már kézhez vették, részben pedig a kézbesítés folyamatban van s ez évkönyvben a jelzett titkári jelentés ki van nyomatva, felolvasottnak tekintett. A titkári jelentésből közöljük a követ­kezőket : Mélyen tisztelt közgyűlés ! Letelt a három év! Az 1907. év elején megválasztott elnökség és vezetőség által fel- töltött homok óra e perczekben pergeti le utolsó szemecskéit. Az időjelző uj feltöltés előtt áll. Egyesületünk alapszabálya három évre terjedő időt foglal össze egy időszaknak s a most le­folyt czildus utolsó órája a beszámoló feladatát teszi erkölcsi kötelességünkké és ennek azzal teszünk eleget, midőn nyugodt öntudattal he­lyezzük minden- egyes tagnak kezébe beszámoló évkönyvünket e szóval: ítéljenek! ítéljenek, bíráljanak lehetőleg jó indulattal. Könyvünk feltünteti működésünk statisztikai adataival egyetemben az elért eredmények vázlatát s magában foglalja a felolvasások- és szabad előadásokból azokat, melyek rendelkezésünkre állottak. Ha fáradtságot veszünk az átolvasásra s nem sajnálunk visszagondolni a három év előtt még lethargiában tengődő egyesületre, feltünhetik, mint lett felrázva az lankadó zsib­badtságából, mint lépett néminemű elfogult­sággal a néhol felhangzó, lekicsinylő, pessi- mismussal küzdő közönségeié, mint igyekezett elébe hozni olyat, mi az egészet érdekli, de azért lelket táplál, nemesit, nemzeti erőt fejt; kizárva minden felületességet, ideális állapotot igyekezvén megteremteni, komoly, megbecsü­lésre méltó munkát végezni; erősebbé, mélyebbé, egyetemesebbé, vonzóbbá tenni egyesületünket; szolgálni a magyar kultúrának teljes tudatában annak, hogy ma a legszerényebb egyesület is lehet tényezője s irányitója nagy Kölcseynk elveinek. De, ha a számtalan czélhoz vezető útból csak egyet is megfutottunk derekasan, az érdemet osztott. Osztott azon minden szép törekvést méltányló, megértő, résztvevő müveit közönséggel, kinek érdeklődése ma már alig- alig hagy üres helyet a termekben, hol esté­lyeink lefolynak s ennél nagyobb elismerés nem kell. Ez buzdította az agilis vezetőket, ez frissítette fel, ha a számtalan akadály már-már kedvetlenné tette őket, mikor a körülmények által emelt gátak miatt nem tehették azt, mit egyesületünk neve, czélja, tagjai közönségével szemben óhajtottak volna, mert kis könyvünk csak az eredményekkel számol be, de hallgat a szinte sokszor küzdésnek nevezhető munka­napokról, melyeket legyőzve lehetett csak az elért sikert felmutatni. Á múlt évi közgyűlés óta lefolyt polgári évben egyesületünk három igazgató választmányi ülést tartott, melyeken elintézte az összes hatáskörébe tartozó ügyeket. A szeptember 13-iki ülésen az irodalmi bizottság elnökévé Klacskp István k. r. tanár, jegyzőnek Branyeczky József k. r. tanár; a közművelődési bizottság elnökévé Fogarassy Károly pénztáros és jegyzőnek Schnébli Károly p. ü. titkár választattak meg. Január hó 8-án egyhangú lelkesedéssel választotta meg Mikszáth Kálmánt az egyesület tiszteleti tagjává s elha­tározta, hogy a Budapesten rendezendő Mikszáth- ünnepélyen küldöttségileg fogja magát képvi­seltetni. Négy felolvasó, azaz művész-estélyt rendezett egyesületünk az elmúlt évben. A jelentés szerint 1909. deczember 29-én felolvasó estélyt rendezett az egyesület, 1910. január 29-én Mikszáth-ünnepélyt tartott; tagjai részére ingyenes estélyt rendezett február hó 13 án, márczius hó 19-én pedig művész-estély volt. Ezeken kívül még egy estélye volt az egye­Pál legrégibb jóhirnevü saját készitményii czipőraktára Nagykároly, Széchenyi-utcza. /WfeglIfSr® C P C fl I fl I I CT A Nöi-és férfi saját készítésű czipökben és a legtar- ■ E— O I n L_ I «9 I n tósabb vízhatlan vadászcsizmákban. Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom