Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-11 / 28. szám
S Z A T M A R M E G Y EI KÖZLÖ N Y A hatalmas s vitéz nép mint lavina áradt szét Európa téréin s ős erejük láttára megremegett a vén Európa, mint az állatok királyának az oroszlánnak dörgő szavára az állatvilág, mint a tűzhányó haragvására megim- polyog a föld. Tehát azt mondá Almos népének „Élj az idők végtelenéig!! “ A keletről húzódó népvándorlás korszakában átszáguldtak Európa terein, Attilla hunjai, Baján avarjai, Árpád magyarjai, Timur tatárjai és Szulejman törökjei. Mindezek néptörzsi sajátossága az ős nyerserős s a vitézség. De mig a nyers erő csak a testnek sajátja, addig a lélek erejének is meg kell lenni, hogy az Isten legfőbb teremtménye ez ember összhangzó egészet képezzen, hogy a néptörzsek faji hatalma szilárd és élete tartós lehessen. Álmos Istentől nyert látnoki szemével tekintett nemzetének jövő életébe s azért mondá : „Élj e vérrel áztatott földön az idők végtelenéig, „vagyis hazánk későbbi nagy költője szavaival élve: „E nagy vjiágon e kivül, nincsen számodra hely, — Áldjon vagy verjen sors keze itt élned, halnod kell“. Ez azt jelenti, hogy a honalapitás munkájának bevégzete után nem volt czél tovább a harczi kalandozás, hanem a népéletre kiható életszükségletek elsajátitása a tudomány mint éltető elembeni folytonos gyarapodás által, mert csakis a tudománybani haladás képes szilárd talajt biztosítani az egyénnek, nemzeteknek és emberiségnek. A népéletet biztositó tudomány átvételével nem tőrödének Baján, Dzsingiszkhán, Timur népei s igy eltűnnének nyomtalanul Európa színteréről. Attila népének töredéke nemzetünk büszke alkotó része a székelység a tudomány átvételével lett képes életét megmenteni. Azonban meglátszik Árpád népén a tudás és szellemi magaslat, mert örökön tartó hazát alapított s csak a nagylelkűség tette és teszi mindenkoron a falánk czápával az édeni kígyóval, szemben megélhetését nehezebbé, mig végre a czápa fogai kitöretnek, a kígyó fulánkja kilépetik. Szuleyman hatalmas népe maradiságával ősereje mellett csaknem összeroppant. Igen a tudomány’az, mely az őserő mellett életet képes adni, tehát a tudomány vívmányait az egyedeknek úgy mint az összességnek az élet könnyebbitésére kell felhasználni; avagy talán nem a tudomány beplántálásának köszönheti a kis japán nagyságát, hatalmát, igen ez tette képessé, hogy a mérhetlen nagyságú menyei birodalmat, Chinát s legutóbb észak kolosussát roncsokra zúzta. Az ész mindenkoron uralkodik a nyers erőn, mert az ész magasabb isteni adomány. Az emberiségnek immáron kicsi lelkitudásával e golyóbison megnyugodni; tudásának hatalma alá törekszik hajtani a természet rettenetes erejét s ez által törekszik behatolni s kutatja a naprendszerek milliárd csoportjai- övező életet magánhordó világok szédületes mennyiségű tömegét. Áz ősember kezdetben önmaga nagy fáradtsággal élt, közlekedése istenadta lábai valának, majd az állatok uralma alá hajtása képezte helyi változtatásának elmaradhatlan kellékeit, végre az elemek erején győzedelmes- kedve a gőz, majd a villanyerő lett hatalma alá hajtva. Ma már a magas légkörben repülő gépekkel kíván száguldni. Távolság mérői a postagalambtól — vashuzalon való beszéden át a dróttalan táviratig haladott a tudomány. Sőt a látóképesség hatalmára alakított csillagdák lehúzzák a Marsot, folyói, hegyei, élőlényei elé. Tehát ha az emberiség, a néptörzseknek a tudományos vívmányoknak meghonosítása kell, hogy képezze mindenek feletti czélját, ha a magyar nemzet egyetemének főtörekvése oda irányul; kötelessége a részecskéknek is a tudomány hatalmas eszközeit a maga javára meghonosítani, hogy igy az egésznek használni legyen. Igazán nem tudni az érzéketlenség, alát- élesség hiányának tudható-e be ama tompult élet, mely ami kis szükebb hazánkban Szatmár- vármegyében tapasztalható. Pedig hát nemzeti bűnt követünk el, ha elmaradunk a haladóktól,, ha medveként téli álmot alszunk; mert hisz Álmos a „Hetumoger“- nek feje ősvezérünk meghagyta, hogy éljünk ; de hát hogyan élhet egy nemzet, ha egyesei dermedten alszanak, hogy élhet egy test, ha tagjai bémultak. Nekünk is fel kell már ébrednünk s ha már újabb alkotásra képtelenek vagyunk legalább a készet hasznosítsuk javunkra. Úgy élnek vármegyénk községei meghúzódva magányaikban, mint marmoták. — Összekötő lánczszemük alig van. Szatmárvármegyének még valamennyi főispánja nagy szóval dobolta a fórumon, hogy a tudomány egyik legnagyszerűbb vívmányát, a telephont létesitteti. Simonsits, gróf Hugonnai, Kristóf! — ők kimulának, de a telephon meg nem született. A jelenlegi főispán Dr. Falussy Árpád szintén hangsúlyozta beköszöntőjében. Vártunk-vár- tunk, de már türelmetlenül. Szatmárvármegye közönsége elég érettséggel és értelmiséggel bir arra, hogy ezen fontos gazdasági, kereskedelmi és közhivataloskodási intézményt létesítse Ha a fán férges gyümölcs csüng, hát azt le kell piszkálni s mégis megvalósítani; hisz azért van felruházva kormány utján a főispán a nép hatalmával, hogy a jó elem akaratát érvényesítse. Mi már poshadó aludttej tovább lenni nem akarunk. Igen menjünk be már mi is abba a csárdába, hol az ital helyett az ismeret az ur s adjuk filléreinket Minerva templomára. Pista bácsi. Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete folyó hó 4-én rendkívüli közgyűlést tartott, mely gyűlésen eleget hálálkodhattunk, hogy a községi törvény a képviselőtestület gyűléseit bizonyos számú képviseleti tag jelenlétéhez nem kötötte, mert különben, ha ez a szám csak 15-ben lett volna is megállapítva, a gyűlés megtartható nem lett volna. Egyebekben azonban ez már oly megszokott jelenség, hogy Nagykároly város publikuma akkor csodálkoznék, ha az ő képviselői a gyűlésekre eljárnának . . . A tárgysorozat első pontja annak a köz- igazgatási bírósági határozatnak kihirdetése volt, mely a város és a Hitelbank között a kövezetvám kérdésében húzódott vitát a Hitelbank javára eldöntötte. Minthogy ez ellen további felebbezésnek helye nincs, tudomásul vették. Demidor Ignácz rendőrkapitány lapunk múlt számában említett fegyelmi ügyében a jogügyi bizottság véleményével egyezően a meghozott megszüntető határozatot tudomásul vették és az iratokat irattárba helyezni rendelték. A városi segéd és kezelőszemélyzet és egyéb városi alkalmazottaknak fizetés javítás végett beadott kérvényét a képviselőtestület kedvezően a lapunk múlt számában részletesen közölt alapon intézte el. Tudomásul vette a képviselőtestület, hogy a polgármester 4 heti szabadságra megy, jóváhagyta a Lutz Berta férj. Bukovszky Péterné- vel a nevezett tulajdonát képező Deák-tér 16. számú telekhez csatolandó utczaterület tárgyában megkötött szerződést. Bemutattatott ezután gróf Károlyi Antal megbízottjának válasza, mely szerint a szent- miklósi határon 1600 Q-öl területet iskolatelekül átengedni hajlandó az esetre, ha a képviselőtestület kiad oly nyilatkozatot, miszerint beleegyezik abba, hogy a szentmiklósi korparéti tag azon 31 hold 1300 Q-öl részlet, melyet a gróf birtokol, a város nevéről az ő nevére átírható legyen. A képviselőtestület elhatározta, hogy azon esetre, ha gróf Károlyi Antal az 1600 D-öl iskola czéljára szolgáló területet a város nevére átíratja és az iskolát saját költségén felópitteti, a kérdéses nyilatkozatot kiadja. Dr. Yetzák Ede és Dr. Vetzák Ede és társai a tárgysorozatba felvett indítványaikat visszavonván ezek a napirendről levétettek. Makay Miklós és Lipiczkjr Gyula építészek abbeli kérelmét, hogy egy általuk épített ház lebontását elkerülendő változtattassék meg a Nagyhajduváros nyugati oldalán megállapított szabályozási vonal, a képviselőtestület teljesíthetőnek nem találta. Több kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után az ülés végett ért.. HII^EK Csak hunci volt. Amerikának újra meg van a maga szenzációja. Ribár xAndrás Magyarországból vándorolt ki Amerikába s sok koplalás után Gray városban, mely aczélgyártásról nevezetes. — kapott munkát. A magyar kivándorlókat Hun- cziknak (a Hungernyek, magyarnak csúfos rö- viditése) hívják. Ez a Hunci egy Gray-i szalonban (korcsmában) a minap szombaton fölhajtott a garatra és énekszóval igyekezett haza. A rendőr megszólította. — Lassabban. Nincs Magyarországon Itt ne daloljon. Ribár vesztére, kötekedett. A rendőr pedig előrántotta revolverét és lelőtte Ribárt. Ribár szivén találva, holtan borult az utcza kövezetére. Úgy kellett neki! Minek nótázott. Amerikában a nóta ára: halál. Ez eddig rendben volna. De a gyilkos rendőrt a bíróság perbe fogta. És most kezdődik a hadd el hadd. Ezek után átadjuk a szót a Pittsburgban megjelenő Szabadság czimii lapnak. íme ezt írja: „Százával hajtják a gázos, ezer veszedelmet rejtő bányába a tudatlan, az idegen munkást — és egy sem jön közülök vissza. Vájjon fellázad-e a közvélemény a kapzsi tömeggyilkosság hallatára ? Dehogy ! Ki törődik egy pár száz összeégett holttesttel . .. Gombház hiszen csak hunczik voltak. Ribár András is csak egy hunczi volt, hát agyon lőtte a rendőr. Mit is csinálhatott volna egyebet egy közönséges' hunczival aki elég vakmerő volt és jókedvében elénekelte magát Gray utczáján. Természetesen mindenki a rendőrnek adott igazat, mártírt akartak belőle csinálni, a gyűlölet mártírját, aki csak kötelességét teljesítette, amikor egy ártatlan emberbe háromszor belelőtt a revolverével. A bíróság a rendőrt gyilkosság miatt vád alá helyezte. De Gray városának polgármestere égbekiáltó megtorlást követő igazságtalanságot lát a bíróság kötelességszerii eljárásban, mert hisz az agyonlőtt Ribár János nem ember volt, hanem csak hunczi. És ezt Gray városának polgármestere mondja. Jól tette. Senki sem forrasztotta torkára a szót. A sok millió bevándorló, akiknek ez a köztársaság gazdaságát, hatalmát köszönheti némán tűri a vakmerő arczulcsapást. Tovább huzza az igát, tovább görnyed a járom alatt, vérével termékenyíti meg a földet — mert nincs más választása, mert élni akar.“ Eddig a Szabadság. És már most vesszük át a szót mi. Biztosra vesszük, hogy a gyilkos rendőr „közvélemény nyomása alatt“ ép bőrrel menekül. És a nótázó magyar halálát az Ur Isten igazságos keze bosszulja meg. Nem hiányzik azonban a tanulság ebből a véres esetből. Szeretnők tudni, kogy mit szólnának hozzá, ha idehaza történt volna az eset. Hiszen nálunk is gyakorta megtörténik, hogy ebben a földi gondokkal terhes világban rágyújt a jókedv egy kis utczai nótára. De ki hallotta valaha, hogy egy kis ■ rendre való figyelmeztetésen a sarki rendőr tovább menjen, vagy a tovább kapczálkodót legföljebb ha bekísérik, mig a mámorát alussza. De hogy csak lelőjjék, mint a veszett kutyát, az csak Amerikában járja. És ezért a „szabad földért“ veszkődnek a magyarok. Százával iparkodnak ki és százával pusztulnak el. Mert az uj kivándorlók, ahogy a Szabadság megírja, százával hajtják a gázos ezer veszedelmet rejtő bányába a tudatlan, az idegen munkást. És ha aztán ott a lelkét kinem leheli, hátán egy kis nótára suttyanna a kedve, akkor sarki rendőr lelövi, mint a veszett kutyát. A rendőrnek pedig, nehogy a hajszála is meggörbűljön. Hiszen csak Hunczi volt, a megvetett, a nyomorult pária. Hát ezért menjen ki a magyar ember Amerikába. K.
