Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-24 / 43. szám
S Z A T M A R M E G Y E I KÖZI ÖRV Színészet. Egy heti működésére tekinthetünk vissza Heves társulatának és az eddigi előadások után Ítélve megállapithatjuk azt, hogy Heves társulata ma a vidék egyik legjobb társulata. Régi tagjai a legjobbak közűi valók, az uj tagok pedig méltóan illeszkednek bele a társulat keretébe. Minden műfajban, amelyet eddig élveztünk a legkényesebb igényeket is kielégítő előadást produkálnak és sok oldalról hallottuk már azt a véleményt, hogy egy-egy darab előadása vetekedik bármely fővárosi színpad előadásával. A közönség azonban még mindig közönyös, pedig a társulat méltó a legteljesebb elismerésre és pártolásra. Igazuk van azoknak, kik erkölcsi kötelességnek tartják városunk közönségére nézve a színház intensiv támogatását, mert egy város lakosságának szép érzéke és műveltségi foka abban tűnik ki első sorban, hogy miként pártolja a művészetet A közelmúlt fényesen igazolta, hogy Nagykároly város közönségének van érzéke a szép és a művészet iránt és a jelenlegi társulat nívója solyan, hogy ezt a nemes tulajdonságát közön égünk a színház pártolásával bizonyíthatja be> mert ezzel nemcsak saját magának szerzi meg a legnemesebb élvezetet, de erkölcsi kötelességét teljesiti e várossal, annak reputatiójával szem ben. És hogy őszinték legyünk, igazán elérkezett az ideje annak, hogy megmutassuk, hogy nálunk nemcsak a circus és hasonló mutatványok kedveltek, hanem hogy érzékünk van a magasabb művészetek iránt is Mert az mégis absnrdum, hogy egy igen alacsony művészeti nívón álló circus 3 nap alatt 6000 ko rónát vigyen el tőlünk, mig egy igényeinket teljesen kielégíteni képes színtársulat 3—4 heti saison alatt ezreket fizessen reá a nagykárolyi előadásokra . . . Szombat este volt bemutató előadása az őszi évadnak. Földes Imre „Hivatalnok urak“ ez. darabjában mutatkozott be a drámai társulat. Maga a darab, mint iránydarab ismeretes már olvasóink előtt, nagysikerű fővárosi pályafutása alatt eleget hallottunk róla. Színészeink ritka ambitióval és kedvvel játszották a darabot, melynek előadása minden tekintetben kiváló volt. Régi ismerőseink egytől-egyig exelláltak, mig Markovits Margit, ki pár év előtt volt városunkban, régi tudását megsokszorozva hozta vissza és vívta ki a közönség legteljesebb elismerését. Virth Sári az uj naiva és Szilágyi szintén elsőrendű acquisitiók. Vasárnap este a „Svihákok“ ment telt ház előtt, meggyőzve bennünket arról, hogy az operette személyzet mivel sem áll mögötte a drámai személyzetnek. Bállá Mariska ma is az, akinek őt eddig ismertük, kiváló subrett, kinek játéka csupa báj, csupa pajzánság és derii. Gömöri, Rónai, Herczegh, Somogyi, Sipos, mind régi kiváló színész. Az uj tagok közül első sorban Dénes Ellát kell említenünk, ki igazi színpadi alak, a mellett pajzán, jókedvű, sikkes és hogy a legfőbbet említsük gyönyörű hangja van. Szerződtetése nyereség- a társulatnak. Lugossy Irén igen kedves színpadi jelenség, elég csinos hangja. van és folys ionos jókedve rokonszenvessé teszi szerepét és játékát. Burányi kiváló énekes, ki teljesen éa igen jól tölti be szerepkörét. Szelényi Emili- a legjobb komikák egyike. Hétfőn este az „Erdészleány“ zónázott. A helybeli közönség már hatodizben élvezi a darabot és még mindig telt házat vonz. A szereplők Bállá, Dénes, Lugossy, Szelényi, Rónai, Sipos, Herczegh, Burányi. Somogyi mind excelláltak. Az est osztatlan sikerét megzavarta egy kissé az a rendetlenség a helyek eladása körül, mi állítólag onnan ered, hogy nyomdahiba folytán a szinlap „páratlan“ bérletet jelzett, holott bérletszünet volt. és igy a megjelent bérlők eladott és elfoglalt helyeket találtak. Reméljük azonban, hogy ez volt az első és egyúttal utolsó komoly zavar. Kedden este a „Bálkirálynő“ előadásán ismét sajnálattal tapasztaltuk, hogy az első napok szinpártolása csak szalmaláng volt és alig fél ház hangolta le a megjelent közönséget és a társulatot egyaránt. Ha képtelenek vagyunk négy heti színházi saison f'entartására, j úgy ne ragaszkodjunk hozzá, de színházat j építeni, színtársulatot játszásra és tönkreme- j nésre kényszeríteni lelketlenség. Inkább lép- j jünk ki a szinkerületek sorából, dp ne hirel- 1 jük el országszerte Nagykároly városát, hogy j egy 17.000 lakosú városból egy minden tekin- ! tetben kielégítő társulat, ha nem akar végleg J tönkremenni, szökni kénytelen. Pedig úgy a j darab, mint az előadás nagyobb közönséget | érdemelt volna. Balia, mint mindig az estén is elragadó volt s Gömöry Vilma ismét tanúságot tehet tehetségéről és fejlődéséről. A herczeg szerepében Inke Rezső hódította meg a megjelent közönséget. Szerdán Zapolczka Gabriella lengyel Írónő „Hanka“ czimű komédiának keresztelt darabja ment üres ház előtt A darab maga, melynek meséje oly gyakran szerepelt már színdarabok, noveílák stb. tárgyául, — a félrevezetett, elbukott, házassággal hitegetett és végül továbbított leány meséje, — nagyobb házat nem is érdemelt, az előadás azonban méltó volt a leg- teltebb házra is. A megjelent közönség igazán művészi előadást élvezett, melynek sikeréhez, Aitner Ilka, Markovits Margit, Szelényiné, Gömöri Vilma, Czakó Miezi, Virth Sári és Sipos egyenlően járultak hozzá. Csütörtökön a „Kispajtás“ czimű vígjátékot élvezte a kétségbeejtően kisszámú közönség. Nem akarunk ismétlésedbe bocsátkozni, de kénytelenek vagyunk ismét megemlékezni a közönség érthetetlen megtartásáról, melynek indokolatlan voltát bizonyítja a jó műsor és a kiváló előadások, amelyek a legkényesebb igényeket is kielégíthetik. A „Kispajtás,, minde- nik szereplője igazi cabinetalakitást nyújtott és amidőn a ritka sikerű, gördülékeny szép előadás összes szereplőivel szemben lerójjuk az elismert és adóját, még kötelességünknek tartjuk külön kiemelni Szilágyi és Czakó művészi játékát és konstatálni kívánjuk azt, hogy ehhez hasonló kiváló előadást még Károlyban társulat nem produkált. Pénteken este a.,Sviháko<k-at ismételték zónában elég boszuságáraa „páros“ bérlőknek, kik e héten másodszor kapták e darabot. A jövő heti műsort lapunk hírrovatában közöljük. HIRE K. — Kinevezés. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Hegedűs Fe rentz pénzügyi tanácsost a hely beti pénzügyig az gató- sághoz helyettes igazgatóvá nevezte ki. A megérdemelt előléptetéshez őszintén gratulálunk. — Eljegyzés. Dr. Propper Dezső, nyíregyházai tekintélyes ügyvéd eljegyezte Kaufmann Ilonkát, ifj. Kaufmann Adolf földbirtokos leányát. — Helyes. Éjfélkor találkozunk a rendes helyen. Szervusz. — Szervusz. Hogy honnan veszi a kolléga holnap, a kasszafurrást, azzal ami Perényink nem törődik. Megígérte, hát be kell szállítania. Ez nem aggasztja őt. Ezalatt hírefutott a szerkesztőségben, hogy Perényi gyilkosságot „fogott“. A munkatársak letették a tollat és érdeklődve csoportosullak körülötte. — Csakugyan ? Gyilkosság ? A riporter, annyi hétköznap után, mikor utolsó volt a kompániában, élvezi azt az ünnepnapot, mikor ő a világ — ennek a forrongó kis világnak — a közepe és hidegen felelt: — Hm, van valami a dologban. — Hát nem bizonyos ? —- Semmit sem mondhatok . . . azaz, majd a lapban elmondom a kis mondanivalómat. Azonban nem ugy'van. A „gyilkosság“ nagy ur, előtte meghajlik a többi rovat. Az újdonságok, a törvényszék, sőt a számok embere. a közgazdaság rovatának vezetője is reménnyel telten kezdte félrerakosgatni azt a nagy papirtömeget, melyet ma föl kell dolgoznia. Teringette, ha gyilkosság az eset, kevés hely jut minden egyéb számára, a rovat össze- sugorodik s félórával hamarabb lesz összeütve a lap. Csak az a kérdés, mennyit „ad“ az eset. A sok remény élete a riporter kezében van. Megfoghatja és szárnyukra bocsáthatja őket. Mézédes mosollyal környékezik s rábírják, hogy „valljon“. — Hol történt? — A Szerecsen-utczában. ______________-- Es az áldozat? — Egy ékszerész. (Elvégre, miért, ne lehetne az a kereskedő ékszerész ? Ha van esze a gyilkosnak | nem is kezdi ékszerészen alul.) — És a tettes? — Eltűnt és nem tekintve azt, hogy mint rendesen nyomában van a rendőrség, jól érzi magát. Ezt a vicczet jónak találta mindenki s általános derültség a jutalom. A közgazdász, aki a redakczió legkiváncsibb embere, szeretné tudni a későbbi részleteket, hát igy szólt lekötelező mosollyal. — Hol vacsorázik ma kedves kolléga ? A riporter szerényen felelt: — 0, ki ér rá vacsoráim', mikor nagyszabású gyilkosság után kell járnia? A kocsi tüstént itt lesz. A közgazdász nem tágított: — Ugyan, az a tiz perez, amig bekapja a vacsoráját! Mielőtt megírja a tudósítást... Igaz, hány hasábnyi is lesz? — Azt hiszem, ha szorítom elférek három hasábon. — Hát nézze, mielőtt megírja a tudósítást, eljön az ón vendéglőmbe és megvacsorázik .. . szívesen látóm vendégemül. Perényi, aki az imént még egy évet elengedett volna az életéből egy jó vacsoráért, leereszkedően felt: — Ha lehetséges, ott leszek. Nem rajtam fog múlni. De hol marad az a kocsi ? Hol késik az a Pista? A nagy újságra a tárczairó is leereszkedett a riporterhez. Rajta van a tárczairás sora és érdeklődő izgatottsággal kérdi: _____— Igaz, hogy ma gyilkosság történt ? — Hárman is feleltek neki. — Igaz. — Nagy? Szenzácziós? — Úgy van ... a Király-utczában megöltek egy bankárt. Perényi fölényesen mosolygott és nem leplezte le azt a kis metamorfózist, mellyel a Szereesen utczát átváltoztatták az előkelőbb Ivirály-utczává és az ékszerészt bankárrá. Elvégre a Szerecsen-utcza a Király-utcza szomszédja és az ékszer meg a bankár közelálló fogál mák. — Eszerint nekem — mondotta habozva a tárczairó — fölösleges megírnom a tárcsámat. — Körülbelül, — felelt a riporter gőgösen, holott máskor csak szótlan áhitattal mert fölnézni a nagy Íróra. A tárczairó kapott az alkalmon és nyugodt lélekkel megugrott a szerkesztőségből. Most berontott az operett-szinház kritikusa. Már az ajtóból kiáltotta: — Óriási diadal! A Tini-párt megpukkadt mérgében. Senki rá se bederitett szavára. A kritikus bámult. A „Pesti Gunár“ ugyanis Lalának, az utolérhetetlen és egyetlen dívának a hive és máskor mindig általános örömet szokott előidézni az a hir, hogy Tininek, a másik egyetlen és utolérhetetlen dívának a hívei megpukkadtak, Mi ütött a redakezióba, hogy most nem is reagálnak reá ? Újra kezdte: — Két tuczat bokréta ... fótuczat koszorú ... Ah és Lala a fürdőkosztümben elragadó volt! Néma csend. Az operett-kritikus bámulva kérdezte: _____— Mi történt, hogy igy megnéinultatok ? Do hát lest - veilen tisztit. Houlel Sámuel Hooohárolo. Riesei-tza 1. szán. Alapittatott i 1902 • Alapittatott i 1902.
