Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-24 / 43. szám
Nagykároly, 1909. október 24 43. szám. XXXV. évfolyam. *»• «iSZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN r Megjelenik minden vasárnap. ELÖF1ZETÉSI ÁRAK : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fiilé r A helyes szocziális eszmék terjedése. Mig idehaza közjogi harczok foglalják le a nemzeti állam vezetőit, gazdasági boldogulásunk, a nép és a magyar föld rovásárá, szerte a világon az újabb, helyes szocziális eszmék térfoglalását ünnepük a népek milliói. A hatalmasak közeledését a néphez, az együttműködés lehetőségét s ezzel országok megerősítését és fejlődését. Angol és Francziaország vezet a helyes szocziális eszmék terjedésében. Amott egy angol kincstári kanczellár hirdeti a nép javát czélzó törekvések szükségességét, amit maga Briand a franczia miniszterelnök áll az újabb szocziális eszmék terjesztésének élére s egy beszédében a következőket fejtegette. Gondolnia kell az államnak a lakosság minden rétegének jólétéről. Nem szabad megengednie azt, hogy a nemzet- ellenes, szocziáiista tanitás elhatalmaskodjék a lelkeken, de ezzel szemben meg kell könnyíteni a tulajdon szerzést a nép egyszerű fiai számára. íme igy beszél egy miniszter Franczia országban. Nem hirdeti a harczot, csak arra a munkára hivja lel nemzetét, amely a kisemberek, a földéhes nép kielégítésének tartja szemelőtt. Jóttevő munka ez, erős, öntudatos munka, amelyhez azt hisszük, hogy Briandnak sikerülni fog megnyerni a franczia közvéleményt. Minálunk, a magyar kisbirtokosság igazaiért és boldogulásáért küzdők szin- ezt hirdetjük már évek hosszú sora óta. Megkönnyíteni a földszerzését földhöz juttatni a népet a kötött birtokok felszabadításával, tisztességes megváltásával. Azok a nagy birtoktömbök, amelyek ma beruházások nélkül csupán arra jók, hogy zsarolják a magyar földet, — felszabadítva s olyanok kezére juttatva, akik produktiv munkájukkal áldást hozó mező- gazdálkodást folytatnának az általuk megvett darab földön — nyereség volna a hazára és magyar nemzetre. De nálunk úgy vagyunk ezzel, hogy aki ezen eszméket propagálja, szócz iálista, radikális földosztó meg ehez hasonló elnevezésekben részesül, holott a legműveltebb államok első férfiai szállnak sikra ezen helyes szocziális eszmék terjesztésére. Idéztük előbb a franczia miniszter- elnök szavait, lássák miket beszélt Lord Gerge miniszter az angol kincstári kanczellár. Azt mondta egyik legújabb felsőházi beszédében, hogy a nép méltán kérdezheti, miért nem érvényesülhetne ő is, amikor van ereje, tehetsége hozzá ? A hatalmasok, a földbirtok urai tették rabszolgájukká a népet, mert megakadályozták azt, hogy a nép földhöz jusson. Kötötté jelentették a földet, amelyet a családi traditió folytán örököltek. Ki felelős ezért az állapotért — kérdi az angol miniszter — ki az oka annak, hogy egyik ember egész életet telt el, hogy bizonytalan ekszisztencziá- hoz jusson, a másik pedig egy semmittevő, de kötött birtok ura naponta több jövedelemre tesz szert, mint szegény szomszédja egy esztendő alatt. Ezek egy angol miniszter szavai. Nálunk ha valaki ilyen eszméket hangoztat, kővel dobálják meg, ráfognak minden rosszat, rá azt, hogy szocziáiista, osztályfelforgató. Szóval minálunk meg nem értik az újabb, a helyes szocziális eszméket, azért, mert ezekre még nem érett meg Magyarország. Pedig ezen eszmék terjedése nélkül nem fogunk tudni zöld ágra vergődni, nem fogjuk tudni megtalálni a nép, a nemzet boldogulásának útját. Igenis, e hazában is szükség van arra, hogy a kötött birtokok temérdek területének egy része hozzáférhetővé tétessék a nép számára, hogy azon megtalálhassa jövő boldogulását. A nepek történetének érdekes jelenségei a franczia és angol szocziális har czók. Vajha mi is, az áldatlan közjogi csatapaték után ilyenekre fordíthatnánk egész erőnket. TÁRCZA. A szenzácziós eset. Irta : Kálmán Miklós A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. (Színhely: „Pesti Gunár“ szerkesztősége. A redakczióban nagy a sürgés-forgás, mert holnap vasárnap lesz s nagy számot kell adni.) Perényi, a félelmetes riporter ép asztalánál ült és két életbevágó kérdésen gondolzott. Az egyik, hogy miből fog ma este vacsorázni, a másik, hogy miképpen fogjon bele abba a nagy társadalmi drámába, mely örök időre megállapítja hírnevét. Minthogy azonban megoldást egyik nagy problémájára sem talált, hát nagyon elkeseredett. — Sivár ez az élet! — sóhajtotta. Sehol egy oázis! . . . Hitvány féreg az ember! Egyszerre megszólalt a telefon csengője. Perényi bosszúsan vette le a kagylót. — Halló, mi*az ? A telefonon a lap egyik barátja ezt üzente: — A Szerecsen-utczában meggyilkoltak egy kereskedőt. Nézzék meg ezt az embert, aki az imént még hitvány féregnek érezte magát! Kiegyenesedett, fejét fölvetette és büszkén szólt oda szerkesztőségi szolgának : — Pista hozzon kocsit!--• Egylovast, vagy kétlovast ? Perényi rendreutasitólag nézett a szolgára. — Miféle kérdés ez? Természetesen kétlovast, gummikereküt! A szolga elrohant és útközben lihegve beszélte a kapusnak:-*• Bizonyosan megint elemeitek egy pár milliócskát, mert Perényi ur gummikereküért küldött! Amig a kocsi megjön, a riporter újra a telefonhoz ment, bekiálltott egy számot, a „Budapesti Újság“ számát és a telefonhoz szólította annak a riporterét. (Tegyük a fülünkhöz az egyik kagylót, hogy mi is hallhassuk beszélgetésüket.) — Halló ! Te vagy ? — Én vagyok. Szervusz ! — Szervusz. Mid van? — Semmi, éppen semmi. . . egy nyomorult kis csalásom. (A telefonból oly leverten csengett ki a hang, mintha a beszélő restelkednék, hogy az ő deliquense csak oly kicsi pont e világban.) — Hát neked van-e valamid? — Van . . . van valamicském! . . . — Micsoda ? — Semmiség. — Kiadta a sajtóiroda ? — Nem, a sajtó iroda nem adta ki. (Mintha valami szisszenés hangzanék föl a telefonból. Aí eset sulyosodik, mert nem adta ki a sajtóiroda. A most érkező hang már nagyobb érdeklődést árult el.) — Lopás? — Nem, gyilkosság. Reccs ... Az ember szinte látja, mekkorát szökik a másik szerkesztőség riportere erre a szóra. A hangja elfogult a megilletődéstől. — Rablógyilkosság ? — Lehet. De előbb szeretném még egyszer tudni, mid van? Szemérmesen hangzott a válasz : — Van egy kisiklásom. Ideadod érte a gyilkosságodat ? — Kevés. —- Becsületemre, ma nincs többem! De holnap adok egy kasszafurrást. _________ ^ Értesítem a nagyérdemű vevő • közönséget, hogy az tartozó czikkek gyönyörű és nagy választékban megérkeztek. Jeligém : megbízható, tisztességes kiszolgálás, teljes jó minőségű áru forgalomba hozatala és főleg jutányos árban. Szives pártfogást kérve, kiváló tisztelettel őszi- és téli idényre szakmámhoz P |'\ T J jy Yp 'R T Á url' BőldÍTati kézimunka-, Játék- és rövidáru kereskedő ” A Xm. Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. Ugyanott egy tanuló fevétetik. —22
