Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 9. szám
POLITIK AI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő köalemények küldendők j| .közlemények küldendők S«éohenyi-u. 4. u. NAGYKÁROLYBAN Jdkai-utcza 2. ai. Talephon 59. szám. Telephon 56. azám. FŐSZERKESZTŐ: DR. PILISY ISTVÁ J, orszaggy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN.-----—■ Megjelenik minden vasárnap. = EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 (I Megyei Községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron köitijtetíjék'’.'». .Nyilttér* sora 40 fillér Farsang múltán. Az idei rövid farsang a héten véget ért, befejeződött. Elszállt, tovalebbent a vigasság ideje, hogy helyet adjon a megbánásnak, a szomorúságnak. Mert úgy osztotta azt már be az emberi végzet, hogy semmiféle öröm zavartalan nem maradhat és akármilyen tele is a boldogság serlege, hamarább kiürül, semmint azt a legsötétebb pesszimizmus is sejtené és amikor újra megtelik, csak keserű, maró üröm pezseg benne. Hamut fejünkre! Hajtsuk le bűnbánóan homlokunkat, verjük mellünket és gondoljunk arra, hogy magunk érdemeltük meg azt a sorsot, amelybe végzetünk részesít. És azután ne feledjük el, hogy farsang és bojt váltakozása csak jelkép, csak memento, amellyel a vallas óhajt bennünket arra figyelmeztetni, hogy jó, boldog időkben is ne feledkezzünk meg a jövendőről, melynek titkát senki előre nem tudhatja. Nemzeti életünkben is, mintha elmúlott volna immár a farsang és helyébe a böjt szomorú ideje költözködött volna. Még nem is olyaij régen, alig pár éve volt, hogy örömmámorban úszott az ország, hogy egy uj, egy boldogabb korszak hajnalának hasadását véljük láthatni. A társadalom legjobbjai összefogtak, hogy megteremtsék az uj Magyarországot, azt, amelynek megvalósulását oly régen és oly epedve vártuk, de azért mindig utópiának, meg nem elevenedhető álomképnek tartottuk. És ime, egyszerre csak eloszlottak mindazok a sötét fellegek, melyek előttük eltakarták a napot és méltósággal teljes derűvel bontakozott ki szemünk előtt egy minden képzeletnél szebb, magasztosabb eszménynek a képe. Úgy gondoltuk, hogy az a példa, melyet a nemzet nagyjai mutatnak, any- nyira vonzó lesz, hogy egyre jobban, egyre szélesebb rétegekben terjed el a társadalomnak minden osztályában és nemesitő átalakuláson vezeti keresztül a magyar közéletet. Most, hogy immár az uj korszaknak három éve is letűnt, szomorúan kell konstatálnunk, hogy ezt a farsangot is, sajna, szintén hamvazószerda követte. Napról-napra foszladoznak reményeink, amint látnunk kell. hogy társadalmi és politikai életünk ma is csak olyan, mint amilyen azelőtt volt, annak idején, a letűnt korszakban. Kinek a hibája, kinek a vétke ez ? Talán a vezéreké, talán magáé a társadalomé? ki tudná e kérdést rövidesen eldönteni ? De azért talán nem lesz érdektelen, fia e kérdés előtt nem siklunk felületesen tova, hanem kissé fejtegetésébe bocsátkozunk. .. Az emberi jogok és javak védelme az a kettős sarkalatos pont, melyen minden társadalomnak nyugodnia kell, ha szilárdan akar állani és megbirkózni mindazokkal a veszedelmekkel, melyek minden emberi rendet és alkotást éppen az emberiség ré.-zéről érhetnek. Nos, szomorúan kell látnunk, hogy ebben a két kérdésben sokkal kevesebb az, amit várunk, kapunk, mint az, amit még a legszerényebb igények szemmel tartásával is, jobban remélhettük volna. íme, itt van a pénzügyi politika. Micsoda gyönyörű perspektívája nyílnék meg TÄRCZA. A levél. De szép levelet irt az Ácsék Jóskája, A faluban szerte ez az újság járja. Öreg Ács Mihályné kézről-kézre adja: — Oh, én drága vérem! — Olvassák el kérem, Aranyos a széle, gyöngy a foglalatja . . . Komáromi várból azt írja Ács Jóska: Három csillagja van, gyöngyélet a sorsa, Haza se jön többet szegény falujába, Császár zsoldjába állt, Menyecskét is talált . . . Édes szülője is menjen el utána. Bujdosik a levél egyik házból másba, Anyai szeretet a fürge postása; Mindenütt örülnek, lám ők régen mondták Ember lesz a Jóska! Bételt im’ a jóslat, Elérte, de meg is érdemli a sorsát! Bujdosik a levél . . . Elérkezik végre Tuba Gerőékhez, alsó faluvégre. Ott hogy kibetüzi szegény Tuba Klára, — Csak elhalaványul, Kimegy a szobábul S megered odakünn kényeinek árja . . . Lamperth Géza. Akik igazán bőjtölnek. Irta: Pozsonyi Gábor. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Szánalmas mosolylyal olvassuk ama képtelen babonákat, miket olykor Kelet népeiről közölnek. Gazdag képzeletük egész varázsvilágot alkot, hol az emberek környezetében láthatatlan tündérek szellemszárnyakon járnak- kelnek s alig tudnók elhinni, hogy ily képtelen hiedelmek a keresztény vallás talaján szintén teremhetnek. De tények igazolják, szomorú, kétségbevonhatatlan tények szólnak hangosan a mellett, hogy a kereszténységnek is számos árnyképe sötétíti el a műveltség egét. Itt van a böjt, mely mintegy kényszeríti az embert, hogy visszaidézze képzeletébe eme sötét árnyakat s aztán hálákat adjon, hogy ez árnyékok napról-napra kevesbednek, osz- lani kezdenek. A kereszténységnek egyik legsötétebb árnyképe volt hajdan az a hiedelem, hogy az örökélet legbiztosabb záloga az önkinzás s csak az volt tekinthető igazi hívőnek, ki a testsanyargatás irtóztató művészetét a legnagyobb tökélyre tudta vinni, leigázván a földnek poráig nyomorult testét. Az Üdvözítőről meg lévén Írva, hogy a kietlen pusztaságra vonulván, negyven nap és ugyanannyi éjjel bőjtölt, szintén divattá vált a pusztákra vonulás és hosszas böjtölés. Szíria és Egyptom pusztaságai az első századokban csak úgy hemzsegtek az ilyen önkinzó szentektől. E jámbor, kegyes rajongók bámulatos ügyességgel találták ki az önsanyargatás száz meg száz módját. Egyik, kinek neve a naptárban a szentek között szerepel, ötven évig földalatti pinezében tengette életét, a világért sem engedvén meg, hogy remete-lakába egy árva napsugár is bekandikálhasson. Másik nyakáig betemetteté magát az égő homokba, vagy a legforróbb éghajlat alatt bundába varratták magukat. Sokan nehéz lánczokat hordtak, igy pl. szent Euszták bilincse 260 fontnyi volt. Tbala- leusz egy keréksingbe abroncsoltatta magát s ily kényelmes helyzetben forgolódott tiz esztendőn keresztül; aztán egy sziik kalitkába záratta magát önkényes fogságra. Némelyik erős fogadással kötelezte magát, hogy lakatot vet bűnös szájára s néma volt éveken át, ezen idő alatt örökösen földre horgasztott fővel járt; egy másik jámbor hivő pedig, hogy testét sanyargassa, féllábon ugrándozott.___________ újdonságaim a tavaszi idényre a napokban rendkívüli szép s nagy választékban és olcsó árak mellett megérkeznek, u. m.: legjobb minőségű Hücki-féle kalap, női sapka, férfi- és fiú ing, gallér, kézelő, nyakkendő, kötött harisnya, parfüm, pipere szappan, öv, virág, koszorú, fátyol, csipke, szalag, blúz, Kötény, alsó alj, elsőrendű börkeztyü, koffer, utazó és kézi kosár, pénzerszény, legújabb kezdett kézi munka és anyag, pamut, selyem, legjobb minőségű szövöczérna, gyermekkocsi, fűző, ernyő, séta bot és minden czikk, mely a női, férfi divat, játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik- Szives pártfogást kérve vagyok kiváló tisztelettel ( P á"fc TT T TP 'KP T "W A 0^ url fa uöldivat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő \Jr JtmJ A A M4 n. A \Jm Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. Ugyanott egy tanuló felvétetik. "sptii 47—
