Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-21 / 8. szám

c

Nagykároly, 1909. február 21.

8. szám.

XXXV. évfolyam.

SZATMARMEGYEI

POLITIKÁI LAP.

^

SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL:

Áorá a lap szellemi részét érdeklő I! a hová a lap anyagi részét érdeklő köalemények küldendők |j közlemények küldendők

SBéchenyi-u. 4. az. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sí.

Tolephon 59. szám. Telephon 56. szám.

FŐSZERKESZTŐ:

DR. PILIST ISTVÁN,

országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ :

DR. ANTAL ISTVÁN.- -:: ■ - Megjelenik minden vasárnap. - :

..........:

| E

LŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyóvreö korona |j Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér

Erraihály falva—Nagykároly.

— ő. — Lapunk múlt számában már részletesen megemlékeztünk az érmihály- falvaiak azon mozgalmáról, mely szerint Biharmegyeből elszakadni és Szatmárvár- megyéhez és közelebbről Nagykároly városhoz csatoltatni akarnak. Felsoroltuk azokat az okokat, amelyek Érmihályfalva lakosságát ezen döntő lépésre reá birták és kifejtettük azokat az előnyöket, amelyek ebből Szatmárvármegyére és főleg Nagykároly városra hárulhatnak.

E közleményünk volt az első, mely e tárgyban konkrét alakban felszínre került es mint értesülünk az ennek kó vetkezteben biztosra vett mozgalom meg is indult, azonban sajnos nem azokban a körökben, akikhez azon czikkünk intézve volt, nem azon az oldalon tették meg a kezdeményező lépéseket, ahonnan mi vártuk, hanem sajnálattal kell konstatálnunk, hogy épen ellenkező Oldalról. Mi azt hittük, hogy tudomást véve ezen reánk nézve előnyös és a fejlődés stádiumában lévő mozgalomról, Szatmármegye és különösen Nagykároly város vezetősége mindent el fog követni e mozgalom sikere érdekében es ime látjuk, hogy ezek közül egyik irányban sem igyekeznek kihasználni a helyzetet, viszont azonban Bihar- megye, mely múlt czikkünkben foglaltak alapján azonnal igyekezett a dolog valódi állasáról meggyőződni, belátva azt, hogy az ott felhozottak a valódiságnak megfelelnek, igyekszik a mozgalmat lehetőleg elfojtani. Megindult a leszerelési mozgalom és ha továbbra is ragaszkodunk végzetes nemtörődömségünkhöz, úgy azt is el fogjuk veszteni, amit két kézzel nyújtanak felénk.

Midőn leérnek tőlünk valamit, amin első sorban mi nyerhetünk, amidőn fel- tundnók használni azt az elkeseredést, amely Érmihalyfalván megyéjük ellen uralkodik, midőn magunk javára tudnók gyü- mölcsöztetni azt, hogy egy reánk utalt város nincs megelégedve közigazgatásával, melynek tényezői minden ellen törnek, ami a községet fejleszthetné, midőn el vannak keseredve a megyéjük hibájából előállott szomorú tanügyi, egészségügyi, rendészeti és útviszony;' \ miatt, akkor mi tétlenül nézzük azt, hogy a barátságunkra, szövetségünkre vágyókat elveszítsük, sót nemtörődömségünk miatt ellenségeinkké tegyük.

Mi csak irányítani, utat mutatni tudunk, a cselekvés nem áll módunkban. E dologban a cselekvés joga és egyszersmind kötelessége Nagykároly város polgármesteréé, mert az érmihályfalvaiak óhajának teljesedése Nagykároly városra nézve létkérdés. Nekünk cselekednünk kell, hogy Érmihályfalva idevonásával, a megyébe olvasztásával legyünk képesek mindenkor ellensúlyozni a Szamosköz ellenünk^ irányuló separatistikus törekvéseit. És ismerve Debreczeni István polgármesternek Nagykároly város fejlesztésére irányuló érdemdús törekvését, kérjük, álljon élére annak a mozgalomnak, melynek, ha gyorsan cselekszünk, csak barátai lesznek és minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezzék addig valamit tenni, vagy tétetni, mig nem késő, mig lehet. Vegye kezébe azt a zászlót, melyet az érmihályfalvaiak és az ő felkérésükre ml kibontottunk és Nagykároly városnak e kérdésben egységes polgársága szövetkezve a végső harezra elszánt érmihályfalvai érdekeltséggel, diadalra is fogja vinni. Hisszük és reméljük, hogy bizalmunkban nem fogunk csalódni és Nagykároly városra nézve ezen kiváló fontosságú ügy jó és biztos kezekbe lesz letéve . . .

TÁRCZA.

Mikor eszembe jutsz . . .

Mikor eszembe jutsz, mintha tavasz volna, Rózsabokor alján fölcsendül a nóta. Napsugaras égen lágy illatok lengnek, Mikor eszembe jutsz:

Virágfakadása van az én szivemnek . . .

. . . Mikor eszembe jutsz, mintha őszi tájra Nagy fekete felhő komoran leszállna, Lesárgult levelek hullnának peregve,

Mikor eszembe jutsz:

Mint hogyha a szivem egy egész világot Siratna, temetne . . .

Gondol-e néha rám?...

Ablakomnál állok, kinézek az éjbe Halvány csillag látszik ott a messzeségbe. Kicsi halvány csillag, felelj kérdésemre: Gondol-e néha rám, jutok-e eszébe ? . . .

Sűrűn esik a hó, némelyik kis pelyhe Ide hull véletlen az ablaküvegre.

Aztán benéz hozzám, de ő nem szól erre: Gondol-e néha rám, jutok-e eszébe?

Hideg téli szél fuj, viszi a hópelyhet.

Az ablaküvegre jégvirágokat fest.

Eltűnik a csillag, nem kérdhetem tőle: Gondol-e néha rám, jutok-e eszébe ?

Ablakomnál állok kinézek az éjbe Feltűnik egy halvány kép a messzeségbe. Hozzá száll a lelkem, úgy kérdezi tőle: Gondol-e néha rám, jutok-e eszébe? . . .

Demeter Dezső.

A szív.

Oly furcsát álmodtam az éjjel. . . Ámort láttam, ki pörölyével Kovácsolta a sziveket,

Amelyik itt-ott megrepedt.

Sok szív, amelyben alig volt élet,

Az ő szavától újra éledt És újra élt és szeretett.

Kértem, hogy gyógyítaná meg hát Darabokra tört szivemet.

Nézte soká — és úgy vetett rám Egy mélabus tekintetet;

S szólt: „Valaki úgy összetépte,

Kár volna a fáradtság érte:

Szív ebből többé nem lehet . . .“

Janda Maliid.

A gyerek.

Irta: Vándor Iván.

— A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. —

A múltkor este, mikor hazajöttem, Piroskát: a feleségemet sirva találtam. Ránéztem az órára: félkilencz volt. Nem kérdeztem tehát semmit, hanem melléje kerültem, átöleltem és azt súgtam a fülébe:

— Egyetlenem, veszek magának egy lila crépe de chine blúzt.

Piroska rám nézett és igy szólt:

— Vegyen nekem egy piczi, kicsi gyereket.

A gyerek váratlan feltűnése nem valami

kellemesen érintett. Ezt azonban nem mutattam, hanem megsimogattam a feleségem szép arczát és hizelegve azt mondtam neki:

— Kis csacsi — és egy merész fordulattal az orosz-japán háborúról kezdtem beszélni.

Piroska rámnézett. Volt ebben a tekintetben minden : pajkosság, melankólia, bizalom, tréfa, szomorúság és makacsság. Azután ő is beszélt a japánokról. Azt mondta, hogy a japánok iránti rokonszenvének a bizonyitékaképen egy gésapongyolát fog magának varratni. Áz nagyon kedves, bájos viselet, magyarázta, nem gátolja az embert a mozgásban, le lehet benne ülni a földre is, gyerekkel játszani.__________

Alant jegyzett farsangi ezikkek &HSSJKiS

u. m.: csipke, szalag, virág, keztyü, füzö, legyező, pipereszappan, parfüm, púder, beriiner báli belépő, selyem és gáz scháf, hattyu- prém, nyaKrüs, berliner és batiszt blouz, női fehér alsó aij, menyasszonyi kaszoru, fátyol, divatos meiiiü, gyöngy, női és férfi

nyakkendő, puha férfiing és még sok e szakmához tartozó ezikkek

P

CH Y Y HP Ep Y Ä dP* uri ®8 nöidivat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedőnél

U? JLJ JL A m-á Ej JlIL JL -mL V MJ^ Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában.

Q^Ugyanctt egy tanuló felvétetik."^6® 46-