Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-14 / 46. szám

Nagykároly, 1909. nomveber 14, 46. szám. XXXV. évfolyam. ZATMARMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTOSEG: KIADÓHIVATAL : ‘hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők fi'ZQ.Qh.enyi'U. 4. sz. NAQYEjLEOI/TBAN Jókai-utcza 2. sz. Tolephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN . Megjelenik minden vasárnap. —... - ~~ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér — ,o. — A 48 és 67 .oly sok csatát átélt mezejét egy rövidke időre., talán csak egy Kapra egy uj csatamező váltotta ícl, ahol az ellentétes politikai áramlatok tom­boló heve lejátszotta az utóbbi .évek egyik még nem tapasztalt háborúját, a testvér- háborút. Ez a legutóbbi napok történeté­nek rövid kivonata. A család kebelén be­lül ádáz harezot vívott a testvér testvér ellen és a közel jövő eseményei deklarál­hatják esetleg azt-a még szomorúbb tényt, hogy nem volt-e az egész küzdelem tu­lajdonképen egy már régen húzódó örö­kösödési pernek csattanós, nem várt be­fejezése? Szerte az országban, hova a táviró a villanyosság gyors röptű szárnyain ezt a két számot elvitte, a megdöbbenés moraja tört elő és az első pillanatnyi meglepetés érthetetlen hangjai fogadták a nem várt és nem remélt hirt. Ne értsük félre egymást. Nem a 120 győzelmét és nem a 74 vereségét csodál­juk, nem az lep meg bennünket, és nem ez az oly sokat mondó számarány mi­kéntje indokolja a meglepetést. A csodál­kozás hangján nem a hir e két számadata talál megnyilatkozást, hanem egy szó az, amelyet már évek óta készülünk kimon­dani és várjuk az alkalmat, hogy kimond­hassuk: „Végre.“ 120-74. Igen is végre, hogy ők maguk is tudatára ébredtek éveken át leplezett, tit­kolt bűneiknek, végre hogy belátták azt, hogy ez az ország már megunta orrbe­fogva lehajtani azt a rengeteg sok piszkos italt, mit poharába öntött a koalitió és félre nem ismerhető módon nyilvánította akaratát, hogy végte ha fizet és mindig fizet, áldoz és szenved, tiszta bort is akar végre kapni poharába. A jövő, amit a kiábrándulás és fel­ébredés napjának kora hajnali köde még elrejt a kutató szem előtt minden, csak nem biztató. Beláthatatlan bonyodalmak születtek meg a függetlenségi párt két­fejű és kettős törzsű testének csütörtöki- megoperálása alkalmával és a nem várt és elő nem készített műtét oly alkalmat­lan eszközökkel es módon lett végre­hajtva, hogy ennek következtében a két elválasztott testnek egyenlően eleiébe ke­rülhet. Egy tény az, ami az egész esetből kiviláglik. Az, hogy a kormány, melynek az országban már rég idők óta nemcsak hogy többsége, de hive sincs, a csütör­töki napon a parlamentben és a pártkör­ben is elvesztette többségét és az a tükör, amely előtt eddig kaczérul kendőzték ma­gukat, hogy Így kicziczomázva fordulja­nak hátra az ország felé, többé már nem az az izgalmak tüzében megolvadt a fes­tett, mesterséges háttér és ma keresztűl- látva az üvegen láthatják azt, hogy semmi és senki sincs a hátuk mögött elvannak hagyva, mehetnek, de nem maradhatnak. A csütörtöki szavazás eredmény ki­hirdetésére figyelmeztető elnöki csengő hangja a lélekharang sivár, de megindító hangja volt. A parlamentben már a teme­tési szertartás keretében szólalhat meg az elnöki csengő. Ma már csak pártok vannak fölös számmal, de többség nincs. Elhangzott az együttműködés kizárt voltát hirdető harczi szózat és az ország beláthatatlan bonyo­dalmak útvesztőjében áll elhagyatva. Senki sincs ki visszarántsa a veszedelem fertője elől és senki sincs, ki a helyes utat meg­mutassa. Egyedül áll, elhagyottan kitéve a kalandorok, a prédára leső hiénák tá­madásának. Az elhagyott ember kétségbe­esésével néz körűi, vizsgálódik, igyekszik megismerkedni környezetével, igyekszik tájékozódni. De sehol egy reménysugár, sehol az a bizonyos világiló tüzoszlop, mely megmutassa a kivezető utat. Csak messze az égbolt szélén, hol az ég kékje a földdel összeér, látszik a sárgás esti fényben egy nagy fekete madár, mely áldozatra lesve tör, igyekszik felé ... TÁRCZA És vágytól, szomjtól oly régen gyötörve Először nyújtod csókra ajkadat! . . . lialla Miklós. Betegemnek. * S Azóta, hogy keblemről elragadtak, Nyugalmam, álmom nincsen énnekem, Aggódó szivem minden dobbanása Utánad sir most, én kis betegem ! Ha testet öltne mindenik fohászom, Mely érted száll most mindig ég felé: Nagyobb gárdája nem volna a földnek, Mely láz álmodban ágyad őrzené! . . . Mire felépülsz, tarlott lesz a lomb már, Lábunk alatt sárgult avar zörög, A nap is korán nyugvóra hajlik, S az éjszaka lesz hosszú, mély, örök. Oh, de minekünk tavaszunk lesz akkor, S egy-egy nap az éj minden csillaga, Sárgult levél: frissen hullt rózsa szirma És perzselő a hűvös éjszaka! Az lesz a perez, ha keblemre röpülve, Elringatod karom között magad, _______ Vá lasz egy levélre. A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. A magyar társadalom hibáiról, ferde kinövéseiről sokat Írtak már. A fontosabb társa­dalmi kérdéseket mi is a legnagyobb szives- séggel tárgyaljuk lapunk hasábjain, mert abban a véleményben vagyunk, hogy ha a társadalom hibáira, bűneire, ferde felfogásaira reámutatunk, ezzel éppen társadalmunknak teszünk szolgá­latot. Az irodalom és nemzeti műveltség fej­lesztésével foglalkozó lapnak ez egyik első s legszebb kötelessége. A mai posta egy igen érdekes levelet hozott szerkesztőségünkbe. E levelecske egy igen kényes kérdést állít elénk. Annak Írója mindent elkövet, hogy keze Írását elferdítse. Úgy látszik fél a felfedezéstől. Mi azonban megnyugtatjuk, hogy az ilyen leveleket mindenkor a legdiszkrétebbül, a szerkesztői titoktartás legszigorúbb pecsétj e alatt őrizzük. Sőt, a midőn a választ an megadtuk, azonnal meg is semmisítjük. A felette érdekes levél írója „Kisaranyos — egy bájos kis leány — félénk szavakba azt kérdezi tőlünk: Minő szerepe van a csalát életben a házibarátnak. Miről lehet őket felis merni? Mit tegyen a fiatal leány, ha hozzájul főleg a papa távollétében egy bizalmas bácí jár ? Tudomására hozza e bizalmas látogatások* édes atyjának? „Kisaranyos“ kérdésére ez válaszunk : A házibarát intézménye már az ó korbe származott reánk. A fórumon szónokló patr cziusoknak bájos feleségeit állandóan mula tattaRóma daliás ifjúsága. A keleti népek házibarát veszedelme ellen a háremrendszei teremtették meg. A régi magyar társadalom nem isméi házibarátokat. A régi jó időkben a magya nő tisztessége felülmúlt minden gyanút; meg közelithetetlen volt. A női hűség a régi magya társadalomban volt leginkább kifejezve. Csa később indult e rósz szokás nálunk is hódit kőrútjára. És pedig először a hónapokig tart háborúk és véres csaták idején, a midőn a fér úgy vált el nejétől, hogy édes otthonába több talán vissza sem térhet, távolléte alatt ige: sokszor a „kis uram,“ a férj otthon marad Értesítés V Értesítem a nagyérdemű vevő • közönséget, hogy az tartozó czikkek gyönyörű és nagy választékban megérkeztek. Jeligém : megbízható, tisztességes kiszolgálás és főleg jutányos árban. Szives pártfogást kérve, kiváló tisztelettel POLITZER IGNÁC Z, "N PF* Ugyanott egy tanuló fevétetik őszi- és téli idényre szakmámhoz , teljes jó minőségű áru forgalomba hozatala nöidirat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő agykárolyban, Hadnagy Ignácz ur-=ázábai — -2c

Next

/
Oldalképek
Tartalom