Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-31 / 5. szám

Nagykároly, 1909. január 31. 5. szám. XXXV. évfolyam. SZATMÄRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTOSEG: hová a lap szellemi részét érdeklő köalemények küldendők KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők SEéch.enyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR. PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. ——---- Megjelenik minden vasárnap. ■■■ . EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak éa iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillér AZ ALVÓ ORSZÁG. Pszt! Csendesen, uraim, ne hábor­gassuk az alvót. Egy erősebb szó se le­gyen, hevesebb indulat se, mert bizony még ki találja nyitni a szemét az aluvó. Mert bizony még meg talál haragudni az a sok kenetes szavú dajka, aki körül­zsongja a háló-ágyat. Pszt! Csendesen, uraim ! . .. Majd valamikor, a közelebbi, vagy a távolabbi jövő történetírója valami olyas­félét jegyez fel pergament papírra, hogy: arra kelet felé, hol a Kárpátok alatt lele­mény föld hullámos, aranyfejü kalászten­gert ringat a keblén, hol smaragzöld szinü, vadvirágos kövér mezőségek nyújtózkod­nak el, — arra kelet télé, áldott termé- kenységü tájakon, a huszadik század ele­jén, amikor a világot szilaj erejű, fékez- hetetlen vérkeringés futotta át: ebben és ilyen időben egy ország aludni készült. Ezt a Kárpát-koszoruzta tájat magyar Kanaán néven beczézgették, de hivatalo­san Magyarország a neve. (Ámbátor — s ezt a jövő hisztórikusa is megjegyzi zárjel Között — némely közösügyes álla­potok miatt a külföld sokszor figyelmetlen volt, mert ezt a nevet egyszerűen bele­csapta a szomszéd ország fogalomkörébe. Ami — s ezt a megjegyzést szintén aligha T A R C Z A. Első szerelem. Adósa vagyok még egy dallal A debreczeni nagyerdőnek; Egy-két imádságos sóhajjal Balgatag, édes, diákos időmnek. Eöl-fölidéz még emlékezetem Édes bolondság, első szerelem. Oh, nappali szent álmodozások, Óh, álmatlan éjek varázsa . . . Hány édes, bus dalt s dalos álmot Pazaroltam el könyek alakjába 1 §ok átsóhajtozott, bus éjjelen . . . Édes bolondság, első szerelem! Kint a Nagyerdőn hányszor lestem Kis lábai nyomát a fűben; Ha vele egy utón mehettem, Bár messziről: boldogságát becsültem, íját még ha szemtől-szembe jött velem!... Édes bolondság, első szerelem! Később, hogy nekibátorkodtam, S be mertem menni hozzájuk,________ ha gyja el a történetiró — vo'.taképen nem is olyan csoda, mert arrafelé már évtize­dek óta az a kulya divat járta, hogy a politikai természetrajz nyelvén — némi humorral — „osztrák ,ógor“-nak nevezett lény előtt aszpikká változott igen sok he­gyes és a legpattogósabb kurucz gerincze is.) Furcsa szokatlan dolgok történtek — igy lészen megírva — ez időtájt ebben az országban. Egy általános, országos fel­buzdulás után, ami „nemzeti küzdelem“ néven szerepel az akkori idők nagykali- berü mozgalmaiban, sok kisarjadt remény­nek leiankadása, sok nagyszerű hitnek a megdöbbenése. Sajnos, nem nyílott meg a többek által reménylett politikai rene­szánsz érája, sőt ellenkezőleg: elaikuvás, megalkuvás, alkudozás, csürés-csavarás, jezsuita magyarázgatás áradata jött el. S mind ebben a legszomoruságosabb az, hogy ezek akkor tör;éntek, mikor egy olyan párt dominálhat'a a többségi hatal­mat, melyhez immáron hosszú évtizedek óta — egy letűnt heroikus kor inspirá- cziójától szítva — egy nép, egy ország egész népe fűzte a maga hatalmas szár nyalásu eszméit, a maga gyönyörű ideáit. Azokat az eszmékét, ideákat, amelyek egy önálló, független Magyarország képét veti­Sőt a kezét is megfoghattam: Templommá vált nekem a kis szobájuk, fjolott Ő együtt hallgatott velem . . . Édes bolondság, első szerelem! Nagyerdő, akkor minden fád és Minden fiived nekem virágzott. Kint lestem első ibolyád — és Kazalba hordtam minden gyöngyvirágod! S hajh, — Ő még sem értett meg sohasem. Édes bolondság, első szerelem! — Te lettél ekkor is Nagyerdő Az én megmentő jó barátom. Neked köszönhetem merengő, Dalban vigasztalódó ifjúságom. Szelíd, bubánatos költészetem . . . Édes bolondság, első szerelem! Oh, minden lombod legyen áldott, Madárdal szóljon mindig benned, Ne fogyjon ki a gyöngyvirágod. S jelikép a legárvább szerelemnek: Őrködj egy belédvésett leányneven . . . Édes bolondság, első szerelem! Szabolcsba Mihály. £ tették emberöltőről-emberöltőre generácziók elé. Ettől a párttól — 48-as függetlensegi pártnak hívták — nem azt lehetett volna várni, hogy a mindenbe való beletörődé­sek, a folytonos paktálások politikájának folytatója legyen. U y, hogy talán még olyanok is sokan voltak, akik nem is igen tartották méltónak azt az aszpikdereku többséget, mely e nagyrahivatott párt ne­vét viselte, e név viselésére. Mert ennek a többségnek viselkedése, magatartása igen sokszor egyenesen megbántása volt a valódi, a szűzi tisztaságú 48-as szellem és függetlensegi programra elv-tömegének. Ez a tény, még pedig — kénytelen-kel­letlen be kell vallania az utókornak — szomorságos tény. Nem ezt, más hivatást és sorsot gondolt a magyar nép e párt számára. Valami olyasféle rendeltetést szeretett hinni részére, melynek czélja, törekvése az, hogy — ha vezető hatalomhoz jut —• egy or­szága. vigyen erős, izmoz lépésekkel a teljes, a minden irányban való független­ség és önállóság megvalósítása felé. Mert ebben az országban, ebben a népben meg­van az arravalóság, a képesség kiváló mér­tekben a haladásra, a fejlődésre. S ennek a 48-as függetlenségi pártnak lett volna Falusi történet. Irta: Zsoldos László. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. —• Van nekem egy szegény siketnéma isme­rősöm, fehér pofaszakállas, mókusképü, fürge öreg emberke, akivel akárhányszor találkozom az utczán (ez pedig gyakran megesik), mindig már messziről olyan diadalmasan mosolyog és olyan örömmel integet — mit ? Gyönge szó! — hadonász felém a keztyiis kezével (miköz­ben sietve tipeg hozzám), hogy a járókelők szinte megáiknak, és derülten pillantanak reánk: — Nini két rokon, aki legalább tiz esz­tendeje nem látta egymást! Vagy, ami már kissé kellemetlenebb föl­tevés : — Nini ni! Azt a fiatal embert (már mint­hogy engem) most megcsípte a hitelezője! Őszintén szólvást, én csak az utczárói ismerem az öreget (egy Ízben tüzet kértem tőle és innen számítódik a barátság), hanem azért igazán nagyon szívelhetem. Különösen az tetszik rajta, hogy bár én egyáltalában nem értek a siketnémák jelbeszédébez, és csak úgy a magam esze szerint magyarázgatok neki a kezemmel, ha nem bízom eléggé az ajkam mozgásában, hogy megérteti vele, amit mon­Alant jegyzett farsangi czikkek &ÄKÄ u. m.: csipke, szalag, virág, keztyü, fűző, legyező, pipereszappan, parfüm, púder, berliner báli belépő, selyem és gáz schál, hattyu- prém, nyakrüs, berliner és batiszt blouz, női fehér alsó alj, menyasszonyi koszorú, fátyol, divatos melltü, gyöngy, női és férfi nyakkendő, puha férfiing és még sok e szakmához tartozó czikkek Y Y TP Xp Y2J Y "MT úri és nöidirat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedőnél v “^9 Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. fiff1 Ugyanott egy tanuló felvétetik. 43—

Next

/
Oldalképek
Tartalom