Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-03 / 40. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Városi közgyűlés. Heteken át tartó izgalmak után, bőven megvitatva szóval, Írásban egyaránt, került vasárnap a képviselő testület elé városunk jövő évi költségvetése, a melyen a pénzügyi bizottság az utolsó órákban eszközölt oly módosításokat, a melyek a pótadó összegét 112 százalékról 105-re redukálták, ha ugyan redukálásról egyáltalában szó lehet. Megtörtént ténynyel állván szemben, feleslegesnek tartjuk ma már e helyütt ismételni e kérdésben elfoglalt és az utóbbi hetekben több ízben kifejezésre juttatott álláspontunkat, azért és a helyütt csak a gyűlés lefolyásának registralására szorítkozunk és csak annyit jegyzünk meg, hogy valami nagy érdeklődéssel városatyánk egy nagy része nem volt a gyűlés iránt. Elnöklő polgármester a gyűlést megnyitván azt a javaslatot tette, hogy mivel a költség- vetés már előzőleg kinyomattatott és a képviselő testületi tagok között szétosztatott és igy az ismertnek tételezhető fel, választassák el az általános vita a részletestől mert hiszen a részletkérdéseknél az észrevételek úgyis megtehetők. Jelzi, hogy a pénzügyi-bizottság a költségelőirányzatot ismételten tárgyalás alá vette, bizonyos változtatásokat tett a költség- előirányzat egyes tételein, melyek következtében a bizottság 105 százalék pótadó kivetését javasolja ugyan, azonban egyes levonások azt eredményezhetik, hogy esetleg pótköltségvetésre lesz szükség; abban a reményben van, hogy a kilátásba helyezett állami segély be fog folyni s hogy az elhagyott gyermekekért fizetendő 14000 K egy részének később leendő megfizetését a miniszter engedélyezni fogja, amikor is a pótköltségvetés kikerülhető lesz, ajánlja a költségelőirányzatot elfogadásra. Csipkés András és Dr. Adler Adolf biz. tagok felszólalásaikkal a javaslatnak általánosságban leendő elfogadása mellett foglaltak állást- Dr. Adler ezzel egyidejűleg tekintettel arra, hogy az uj adótörvények egyrészt súlyosabb terhet rónak a polgárságra, másrészt tekintettel arra, hogy ezen törvények csökkentik a pótadó kulcsát képező adóalapot „városi takarékpénztár“ létesítését hozza javaslatba. Némethy Sándor felszólalása után, ki azt javasolta, hogy a költségvetés átdolgozás végett adassék vissza pénzügyi-bizottságnak : Debreczeni István polgármester szólalt fel és kijelentette, hogy neki a városi takarék- pénztár ellen elvi szempontból kifogása nincs, sőt a kérdést már tanulmányozta és azonban a kérdés most országos rendezés alatt van és annak befejeztéig bármit határoz is a képviselőtestület, az kormányhatósági jóváhagyást nyerni nem fog, de óvatosan kell a kérdésben állást foglalni, mert esetleges veszteségekre a városnak alapja nincs. Ezután a gyűlés a költségvetést 34 szavazattal, 16 ellenében általánosban elfogadta. A részletes tárgyalás során a vásárvám tételénél Rósz Samu azt javasolta, hogy a bérlőkkel eszközlendő megállapodás alapján vétessék az házi kezelésbe. Polgármester a javaslatot helyeselte és a képviselőtestület ily értelemben határozott. Az állami polg. leányiskola igazgató által megtérítendő tűzifa mennyiségét Dr. Vetzák Ede indítványára 8m3 helyett egy vasúti kocsi rakományban állapították meg. A laktanyabér tételénél Komódi Lajos szólalt fel, azok felemelését illetőleg, azonban polgármester felvilágosítást nyújtott o tekintetben, hogy ez szerződésen és törvények alapulván, erre jelenleg módot nem találhatna. Az állam által a városok segítésére fordítandó 2 millió koronából a városunkra eső és az egyenes állami adó után 2%-ot képező államsegélyt a pénzügyi bizottság bevételként előirányozni javasolván, a képviselőtestület is igy határozott. A kiadási tételek személyzeti részénél. A városi főjegyző anyakönyvezed tiszteletdija 120 koronában megállapittatott. A városi adóhivatalhoz egy adóügyi jegyzői állás rendszeresittetett s az első adótiszti állás adóügyi jegyzői állássá átszerveztetek A rendőrkapitánynak egy rendőrfogalmazói állás rendszeritése iránti előterjesztése teljesíthetőnek nem találtatott. A nyugdíjjogosultsággal nem biró városi alkalmazottaknak a magyarországi munkások rokkant és nyugdíjintézeténél leendő biztosítása ügyében tetCelőierjesztés folytán utasittatott a tanács, hogy terjesszen elő oly értelmű javaslatot, hogyan lennének a nevezettek a városi nyugdíjintézmény tagjaivá felvehetők. A hivatalos hirdetések tételénél Dr. Egeli Imre indítványára és Némethi Sándor felszólalása után szavazás utján 26 szavazattal 14 szavazat ellenében elhatározta a képviselőtestület, hogy a hivatalos hirdetésekért eddig fizetett 400 K hirdetési átalány beszüntetésével árlejtés utján biztositassék a hivatalos hirdetések közzötétele. A város által évről-évre beszerzett ruha- nemüek és nyomtatványok szállítása tárgyában hozott tanácsi határozatok ellen beadott felle- bezéseket a közgyűlés elutasította. A Lövölde-kert bekerítése kérdésében az e czimen felvett 1000 koronát törölni rendelte és elhatározta, hogy a Lövöldének a gencsi- utcza felé eső részét akkor keritteti be, ha az érdekeltek a költségek felét fizetik. A IV-ik cziinnél Dr. Vetzák Ede az épületek fentartására előirányzott összegek nagysága ellen szólalt fel, azonban polgármester és Lutz György városgazda felvilágosításai után a képviselőtestület az előirányzott összegeket helybenhagyta. Frits Nándor vágóhídi felügyelő kérelme folytán nevezettnek évi 60 korona drágasági pótlékot szavazott meg. A felekezeti iskolák segélyezésére felvett összeget az eddigi arány szerint határozta felosztani azon kikötéssel, hogy a szegény gyermekeket a felekezetek nemcsak tandíjmentességben részesíteni, de tanszerekkel ellátni is kötelesek. A kir. tanfelügyelő átirata rolytán a polgári leányiskolái szolga díjazását 600 koronára felemelte, azonban azon kérelmet, hogy azt az igazgató fogadja fel nem teljesítette és alkalmaztatását magának tartotta fenn. A szegényügyi kiadásoknál Dr. Egeli Imre az indítványozta, hogy a szegény-pénztár részére előirányzott 3000 K segély töröltessék, ellenben a szegényház bővíttessék ki és az igazi szegények ott helyeztessenek el. Sternberg Sándor a koldulás megszüntetését és a czigányok megrendszabályozását sürgette, azonban a képviselőtestület e tételt változatlanul megszavazta. Az elhagyott gyermekek segélyalapjához való hozzájárulás czimén az először előirányzott 140000 K helyett 10000 K vétetett fel. Az árvaháznak adandó 24 m3 tűzifa ára fejében előirányozott, de a bizottság által törölni javasolt 172 K 80 fillért Dr. Vetzák Ede felszólalása folytán meghagyni határozta. A tiizoltóőrparancsnoki állás rendszeresítését és ennek fizetése czimén a tanács javaslata alapján beállított 1200 koronát töbséggel törölni határozta. Az utczaseprők dotátiójánál Brichta Miksa szólalt fel oly irányban, hogy ezek munkájukat a reggeli órákban végezzék, mire polgár- mester kijelentette, hogy az keresztül nem vihető, mert ezek szervezeti tagok lévén, csak hattól hatig dolgoznak. Az előre nem látott kiadásokra 5000 K lett megállapítva. ugrál körülöttem. Egyszer a kezemre ugrik, végigtánczol az ujjaimon; azután a levélre perdül át. Végigtánczol a finom betűkön. És ismét visszatér a kezemre. Mintha azt akarná mondani, hogy ne bontsam fel. Mintha figyelmeztetne valamire. Mintha óvna, mintha féltene valamitől! Hát csakugyan szeret engem az a napsugár?! Hálás érte, hogy elhiszem a hazugságait. De mit titkol előttem . . . ? Végre is türelmetlenné tesz a vele való alkudozás. Felbontom. Megijed. Elszökik. A napsugár. Csak azon vessem magam észre, hogy elillant. És vele együtt mintha elillant volna minden poé- zise az idillikus ősznek, amely olyan raffinál- tan utánozta a tavaszt. A levegő nem üde már, hanem hűvös, csípős. Kellemetlen. Ködös. Vagy csak én látom olyannak?! A madárdal elnémult és csak a papír serczegése, nyissza- nása hallik. A levélboriték szakítja meg halk, nyögő, panaszos hangon beállt csendet; amint zsebkésemmel fölvágom. Minden megváltozott. Az ősz megtért. Nem hazudik már. Nem adja a tavaszt. Érezni lehet, hogy ősz van. Kellemetlen csúnya. Rideg ősz. Most érzem csak, hogy milyen jó volt, amikor még hazudott; amikor még tavaszt varázsolt önmagából. Akkor szép volt. Édes volt. Kellemes volt. Ka- czér volt. És úgy jó volt. Most már csúnya. Kellemetlen. Rideg és zord. Brr! Fázom Hideg van; csukjuk be az ablakot. Ilyen alakjában már nem szeretem az őszt. Félek tőle. Mert már nem hazudik. Csúnya, rideg igazságot beszél. És aki igazat mond, annak betörik a feje. Kicsukom az őszt. Mert igazat mondott. * * * Édes anyám ! . . . Édes anyám! . . . Hadd csókoljam meg a kezedet... a kezedet. A szent, áldó kezedet. Édes anyám! Az Istenért, taníts meg sirni. Még egyszer sírni! Soha többet ! Csak még most, az egyszer ! Édes anyám ! Nem tudok sirni. Nem bírok sirni. Pedig megszakad a szivem, ha nem tudom kisírni magamat! Hazajöttem; édes anyám! Vidám ifjú voltam, amikor elmentem. Buskomor vagyok; öreg vagyok. Kihűlt a szivem. Most, amikor visszajövök. Ne kérdezd, hogy miért. Nem tudom megmondani. Tedd a kezedet a homlokomra, így. Olyan jól esik! A homlokomon. A te szent kezed. Anyám! A fiadnak a szive fáj! Hát meg sem kérdezed, hogy: „Mi bajod fiam?" Úgy, mint régen. Régen. — Vagy igen!. .. Anyám! Tudod, mi volt a lilaszinü kis levélben ? . .. Hát abban a kis levélben. Hát még nem mondtam ? . . . így, simisd végig a homlokomat. A lázas homlokomat. Édes jó anyám! Az volt a levélkében, hogy .. . Semmi, semmi, édes anyám! Csak egy kicsit belenyillalt a szivembe. Fáj . . . Hogy mi volt benne .. . ? A kis levélben ? .. . _____Eljegyezték ■ . .___________ Je gyet váltott. Igen, Nelli. Jegyet váltott. Hogy felejtsem el ? Jól hallottam, édes anyám ? Hát lehet ? Azt mondod, hogy lehet. . . ? Hogy próbáljam meg ? Úgyis hiába. Nelli menyasszony ! Tudod-e édes anyám, hogy Nelli menyasszony ? 1 De igen I Menyasszony. Benne volt abban a lilaszinü kis levélkében, hogy a menyasszony. Igen. Hogy menyasszony ... És hogy tegyük bele az újságba. A hírek közé. Az eljegyzését. Igaza volt a napsugárnak. Annak az aranyos, karcsú, finom, ragyogó, szép napsugárnak ; amelyik hazudott. Igaza volt. Mert hazudott. Mindenkinek igaza van, aki hazudik. Nelli is hazudott, Hazudott. Szemtelenül, kaczéran, szépen, édesen hazudott. Játszott velem, mint a napsugár a tintatartóval. Tudod a tintatartóval ott a szerkesztőségben. Az ablak mellett. Ő volt a napsugár. A finom, a ka- czér, az aranyos, hazug napsugár. Én voltam a tintatartó. Mert mindig csak Írtam. írtam neki. írtam hozzá. írtam róla. írtam olyanokat, amikről azt hittem, hogy szép. Azt hittem, hogy tetszik neki! Én voltam a vén bolond tintatartól Mint az, amelyikre rásütött a napsugár ott; a szerkesztőségben., Ott; ahol én írtam. Mindig csak Írtam. És mindig ő rá gondoltam és mindig róla Írtam. Kaczérkodott velem, mint a napsugár a tintatartóval. Hazudott nekem, Mindig hazudott. Amióta ismertem, mindig hazudott nekem. Azt hazudta, hogy tavasz van.; mi tavaszunk van. Azt hazudta. Pedig ősz van. Ne- kem már ősz van. Ugy-e mindig mondtam Férfi- és női divat hnlHeh= SQT Ugyanott egy tanulő fizetéssel felvétetik GŐZNEK KÁLMÁNNÁL zur.-.: NAGYKÁROLY, Deák-tér 12. szám. zzzzzzz:- ~9m BC LEGOLCSÓBBAN SZEREZHETŐK BE. “M
