Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-26 / 39. szám
Kagykérdy, 1909. szeptember 26. 39. szám. XXXV. évfo lyam \ POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. .NAGYKÁROLYBAN Jókai-uteza 2. sz. Tslephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : BR. AfílAL ISTVÁü . Megjelenik minden vasárnap. -----------EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: i Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fülé r \ Városok és városunk — ő. — Nagykároly város képviselőtestülete ma délelőtt tartandó közgyűlésén fog határozni a városi pótadó kérdésében, mely kérdés ma teljesen lebilincselve tartja városunk egész lakosságát. Még nem tudjuk e perczben, hogy a képviselő- testület e kérdésben milyen határozatot fog hozni, nem lesz azonban érdektelen egy pár szóval reámutatni arra, hogy városunk mily helyzetben van más városokhoz viszonyítva, figyelemmel az állam- hatalomnak velünk szembeni viselkedésére. Kiindulhatunk Szterenyi József államtitkár minapi szolnoki látogatásából. Az államtitkár, ki az épülő állam Tisza hid megszemlélése végett utazott Szolnokra, a városon keresztül hajtatván, megdöbbenéssel nézte azt a rettenetes utat, mely a városon keresztül vezet. Érdeklődött ennek oka felől és azt a lakonikus választ nyerte, hogy a városnak 110%-os pótadója lévén, nincs abban a helyzetben, hogy rendes utat tarthasson fenn, vagy létesíthessen. És három nappal a látogatás és felvilágosítás után a szolnoki államépitészeti hivatal felsőbb helyről rendeletet kapott, hogy azonnal készítsen tervezetet a kérdéses útnak legnagyobb részben államköltségen leendő felépítésére vonatkozólag. Az ut építéséhez a napokban hozzáfognak. Nem vagyunk abban a kellemes helyzetben, hogy államtitkárok látogassanak bennünket. De ennek daczára módját ejthetnék annak, hogy igenis felhívjuk az illetékes körök figyelmét a mi 112%-os pótadónkra, melyből nem hogy utat nem építhetünk, hanem ennek daczára semmit sem tehetünk. A hallani is kínos pótadó összeg mellett semmire sem vittük, mert soha az államhatalom részéről semmiben sem részesültünk. Mindent amit lehetett elvettek tőlünk, nem volt aki helyettünk egy jó szót szóljon és ha valaki akart volna, mint erre a közelmúltban élénk példa volt, az sokak részéről csak támadásban, de nem támogatásban részesült. Szolnok városa ime, csak felemlítette, hogy mi az oka szegénységének, elmaradottságának és ime megvolt rögtön a segítség. Megvolt, mert volt, aki járjon utána. Tisztviselőink minden igyekezete hiábavaló, legjobb akarat mellett sem érhetnek el semmit. Akik segítenének, azokat Szatmár tartja sakkban és amit tesznek, azt sem tehetik nyíltan. És mi sorra kapjuk a pofonokat és szemléljük irigységgel telten más, kevésbbé érdemes városok boldogulását, haladását. De van még folytatása is. Hónapok előtt elvették tőlünk a budapesti közvetlen telephonösszeköttetést. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara kérte vissza ezt a nagy horderejű és kereskedelmünkre nézve igen fontos intézményt és ime azt feleli a miniszter, hogy kérésünknek nem tehet eleget, mert igaz hogy elvette, azonban a közvetlen vonal kell a nagyobb városok részére és majd ha újabb kibővítéseket fognak eszközölni, akkor szintén nem fogjuk visszakapni, hanem akkor majd gyorsabb lesz az összeköttetés. A telephon után reátérhetünk a vasútra is, jóllehet ez nem szorosan véve Nagykároly városát érinti, de legközelebbről azt, kezdve annál az érthetetlen intézkedés sorozatánál, mely szerint az éjjeli közvetlen kocsikat megadják, elveszik és a minek a vége mégis az lesz, hogy ezen kocsik járatását befogják szüntetni. Ez ismételjük csak a bevezetés. A folytatás az a hosszú huzavona, ami az állomási épités kérdésében már idestova 2 év óta folyik. Már minden legkisebb állomás is rendbe lett hozva, csak a nagykárolyin íoltozgatnak napról-napra, élénk bizonyítékául annak, hogy a komoly építkezés még a mesék országába tartozik. Nem tudjuk, hogy ezért kit okoljunk, de az az egy bizonyos, hogy ha egyszer valaki, mondjuk egy államtitkár itt volna kénytelen egy pár perczet időzni, úgy belátná a mi panaszaink jogos voltát. A telephondijszabás és az állami mértékhitelesítő hivatal kérdésében már a múltkor elmondottuk véleményünket, most csak arról akarunk megemlékezni, ami a fentiekhez hasonló mellőzés városunkkal szemben. A szomszédban, Szatmáron most épitik az állami faipari szakiskolát, a tanítók házát és az ezeket létesítő körök egyikének sem jutott eszébe Nagykároly városa. Mindent más nyer el. De ismerjük a Nagykároly—nagyváradi közvetlen összeköttetés történetét is. A hadügyminisztérium ugyanis Galiczia és Erdély között Nagyvárad érintésével egy közvetlen vonalat létesittet, mely Ga- licziát Fiúméval kötötte volna össze Csap érintésével, a Nagykároly—csapi vasút fővonallá átalakítása által. Ennek a vonalnak egyik góczpontja Nagykároly lehetett volna, mint egy fontos összekötő állomás a jelenlegi és a tervezett uj fővonal között, közvetlen összeköttetést nyerve igy észak és dél felé. De megint nem volt, aki a dolgot érdekünkben mozgassa. A fontos és városunkra nézve elképzelhetetlen nagy előnyökkel járó vonal Debreczenen át fog létesitletni, mert mi úgyszólván bezártuk szánkat a beléje repülő sült galamb előtt. De köteteket lehetne írni arról a sok mindenről, mi nálunk nincs, daczára annak, hogy lehetne. Fejezeteket lehetne megtölteni azzal a sok panasszal, ami önként tolul ajkainkra, amikor magunkról beszélünk, vagy akarunk beszélni. Fejezeteket a mellőzéseknek arról a tömegéről, melyben már nekünk részünk volt, a nélkül, hogy azok ellen bármit tettünk vagy azok ellen tenni megkíséreltünk volna. Nálunk minden úgy van, amint épen véletlenül van. A klikkrendszer fojtó bilincsei elnyomnak és megfojtanak nálunk minden ambitiót és munkakedvet. Az itt elmondottak alapját nem képezi sem egyéni ellenszenv, sem kellemetlenkedési szándék. Nem akarunk senkinek sem szemrehányást tenni, belátjuk mindenkinek helyzetét a körülmények, az állás okozta kényszerűségek folytán. Akik állásukból kifolyólag valamit tenni kényszerülvék, azok megpróbáltak már mindent, de nem voltak és nincsenek segítő társak. Nincs a hátuk mögött az a csoport, amelyre mint támaszra, mint indokra hivatkozhassanak, nincs a hátuk mögött a közhangulat, a köztámogatás hathatós bástyája. Aki tesz valamit csak rágalommal találja magát szembe és elkedvetlenedve teszi azt, amit tesz, mert próbálkozik, hátha másképen lesz. Nekünk az összeségnek kell az ebben rejlő és imponáló erővel valamit tennünk és mellé állani azoknak, kik az érdekünkben teendő lépéseknél egyedül állanak. Magának Nagykároly város polgárságának kell a kezdeményező lépést megtennie és biztosra vesszük, hogy ennek meg is lesz a kellő sikere. Éllenesetben akár lesz 112% pótadó, akár nem, a vég szomorú lesz. Értesítési Az iskola idényre megérkezett leányok és fiuk részére gyönyörű választékban a legolcsóbb árak mellett fehérnemű, kalap, koffer, harisnya, fáska, esöernyö, kézimunka, zsebkendő, tolltartó, fiókos tükör, kötény, szegletes és gömbölyű hímző ráma, pamut, selyem, horgoló czérna minden színben és minden e szakmához tartozó czikkek. A mélyen tisztelt helybeli és vidéki vevőkőzönséget kérve, hogy szükségletét nálam szerezze be, vagyok mindenkor készen szolgálatra kiváló tisztelettel F O L I T Z E R I G N A C Z, Ugyanott egy tanuló url nőldiyat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában, fevétetik. -21
