Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY [Az őszi rozs. A homoktalajok leghálásabb őszi gabonaféléje kétségen kívül az őszi rozs s egész nagy homok vidékek vannak, ahol búzát nem, hanem csak rozsot termelnek. De sőt nemcsak a homokon, de a kötött talajú gazdaságokban is nagy jelentőségé van a rozsnak s nincs gazdaság, amely rozs nélkül meg tudna lenni. Rozsot minden gazdaságban kell vetni. S mégis azt látjuk, hogy gazdatársaink rendkívül kicsiny rozstermésekkel beérik s alig tesznek valamit a rozstermés fokozására, holott alig van növény, amely jobban és biztosabban hálálná meg a jól elkészített, jól megtrágyázott talajt, mint éppen a rozs. Termésátlagai csupán azért alacsonyak, mert rendesen a leginkább kiélt talajba kerül, abba, amilyikből az előző növényzet már minden tápanyagot kiélt s amelyet mégsem látunk el újabb tápanyagokkal, amelyek a rozs erőteljesebb fejlődését biztosítanák. Hagyján ez akkor, amikor a rozsnak nincsen ára; olyankor az elvetett maggal a gazda nem sokat reszkíroz s megelégszik, ha a két- háromszoros terméssel a ház szükségletét fedezi. Ma azonban, amikor a rozsnak is 20—21 korona az. ára, nem lehet a gazda csupán olyan nagy terméssel megelégedve, amennyi a ház szükségletét fedezi, hanem oda kell törekednie, hogy nagyobb termése révén feleslegét eladhassa, hogy igy a befektetett nagyobb tőke megtérüljön. S ez könnyen lehetséges, ha egyrészt talaját jól megműveli, másrészt szuperfoszfát alkalmazásával biztosítja a nagyobb termést. Azért nem mondom istállótrágyával, mert hiszen, ha volna istállótrágya elegendő mennyiségben, szívesen alkalmazná azt a rozs alá is, de nincs, éppen azért kerül a rozs rendesen trágyaszegény talajba. Vannak a rozsnál igényesebb növények azok alá kerül az istállótrágya. Nincs növény, amely bizonyosabban meghálálja a szuperfoszfátot, mint a rozs. Hacsak egy m. m.-val ad nagyobb termést a trágyázott, mint a trágyázatlan már 100 százalékos jövedelmet ad, mert az alkalmazott szuperfoszfát ára felét sem teszi ki a rozs mai árának. De nem egy mázsával, hanem rendesen 2—3 mázsával fokozza a termést s igy sokszorosan adja vissza azt az összeget, amibe a szuperfoszfátozás kerül. Nincs arra eset, hogy a szuperfoszfát hálátlan maradjon a rozsnál, ezer és ezer kísérlet bizonyítja, tehát önmaga ellen vét, aki rozsföldjeire nem alkalmaz szuperfoszfátot, amelyből magyar holdankint 110—150 kg.-t kell kiszórni a vetőszántás előtt. Homoktalajon azonban a szuperfoszfát egymagában nem elegendő, mert a homoktalajok káliban is szegények, már pedig a szuperfoszfát is csak akkor fejtheti ki hatását, ha elegendő káli-tápanyag is áll a növény rendelkezésére. Homoktalajokon tehát akkor járunk el helyesen, akkor számíthatunk nagy termésre, ha a 100—150 kg. szuperfoszfát mellett 60—100 kg. 40 százalékos kálitrágya- sót alkalmazunk. Jó lesz az elmondottakat most az őszi vetés előtt megszívlelni, ha jövőre bő rozs aratást akarunk biztosítani. HÍREK. — Áthelyezés. A földmivelésügyi miniszter Babik József járási állatorvost a bábolnai ménesbirtokra helyezte át. A járási állatorvosi teendőkkel, Czilli György törvényhatósági állatorvost bízta meg a főispán. — Helyettesítés. Madarassy István főszolgabíró a mezőteremi községi jegyzői állásra Csilléri Ferencz mezőpetrii aljegyzőt, ennek helyére pedig Fejes János börvelyi községi aljegyzőt helyettesítette. — A városi és jogügyi bizottság ülése. Városunk pénzügyi és jogügyi bizottsága csütörtök d. u. a mai közgyűlés tárgyainak előkészítése czéljából ülést tartott. A gyűlés fontosabb tárgyai közül módosította a bizottság az ingatlan forgalmú városi adó tárgyában alkotott városi szabályrendeletet a miniszter kívánalmainak megfe- lelőleg; elfogadta a kereskedelmi és Iparbank által a Széchenyi utczán építendő emeletes épület czéljaira elfoglalandó utcza terület négyszögöléért a felajánlott 30 korona összeget. Reméljük, hogy a bizottsági javaslatot a közgyűlés is magáévá fogja tenni, hogy igy végre egy modern épület létesüljön városunk főutczájának most siralmas külsejű helyén s megszabaduljon ez utcza az azt annyira eicsufitó kis piacztól és az utcza közepén diszlő fabódétól. — A Benes—Moshammer—Tarnay-fóle nagy művészi hangversenyre városszerte igen nagy az érdeklődés, mutatja az, hogy a páholyok és zártszékek kevés kivétellel már mind le vannak foglalva, pedig még egy teljes hét választ el bennünket a hangverseny napjától. Ez annak igazolására szolgál, hogy szépmüvé- szet iránt tud lelkesedni, azért áldozni, városunk közönsége. Jól tudja, hogy az aeszthetikai élvezet nem fényűzés, hanem nélkülözhetetlen életszükséglet. A test anyagiságának korlátái között rabmadárként vergődő szellemnek nagy szüksége van egy kis repülésre, hogy rabbilincseit nehány rövid órára lerázhassa magáról. Gyarló, téveteg lelkűnknek jól esik, ha valami vagy valaki elfeledteti velünk a múlandóság dermesztő gondolatait, kiragad bennünket az egyhangú küzdelmes napiéletből. Nem dicsérjük a szeptember 11-iki estélyen szereplő művészeket, nem szorulnak ők arra. Olyan nevek, a melyek eddig még minden egyes fellépésük által újabb babért arattak. Mi csak azon örömünknek adhatunk kifejezést, hogy alkalmat adtak városunk közönségének művészetükben gyönyörködni. Csak egyet tudunk sajnálni. És pedig azt, hogy nincsen idehaza országos nevű házi dalköltőnk D ó e z y József s igy nem hallja Benes Ida ajkáról szebbnél-szebb nótáit. Ha hallaná, — bizonyára igy kiáltana fel: „Ilyen gyönyörűen még nem énekelte senki az ón nótáimat, mint ez az idegenből hazatért énekesnő“. — A Temesváry—Nagy ügy befejezése. A hónapok óta húzódó sensatios per befejezése felé közeledik. A perben Dr. Serly Jenőjárás- biró lehetőleg holnap hirdeti ki a járásbíróság ítéletét. — Szüreti mulatság. A „Protestáns Társaskör“ szüreti mulatságot rendez f. hó 19-én melyre az érdeklődők figyelmét a rendezőség tisztelettel felhívja. — Szinügyi bizottság. A városi sz inügy bizottság pénteken ülést tartott, a melyen 50 százalék helyáremeléssel engedélyezte a szombat este tartandó Benes hangversenyt, melyről lapunk más helyén emlékezünk meg és e hó 26-ra átengedte a színházat a már jelzett Fráter hangverseny czéljaira és ennek előre hirdetett helyárait a rendes színházi helyáraknál 50 százalékra magasabbra engedélyezte. — A helybeli iparos tanoncziskolához a bizottság folyó hó 3-án Lukács Mihályt igazgatóul, Csernus Józsefet, Riesenbach Mórt, Darabánt Andrást, Tőtős Jánost, Fedorka Istvánt, Nagy Sándort a közismereti — és Csernus Andrást a rajztanitói állásokra három évi időtartamra megválasztotta. — Heves Béla társulatának, névsora. Műszaki személyzet: Czakó Vilmos titkár, Follinusz Aurél főrendező, Szilágyi Ernő rendező, Kecskeméti Miklós súgó, Kállai Mihály kellékes, Fekete Jenő ruhatáros, Dunai Árpád festő, Hajsinek Rezső karmester. Működő tagok : Hevesné Bállá Mariska Soubrette, Dénes Ella koloratur-énekesnó, Lugosi Irén énekesnő, Markovics Margit hősnő és drámai szende, Wird Sára naiva, Gömöri miféle kis hivatalnoknak. Hanem hamar ráunt a nyomorgásra és főbe puffantotta magát. Lénárt ur, aki ezalatt külömben is elverte mindenét, hallani sem akart a leányáról. Azóta itt él Pesten a szerencsétlen asszony. Volt ez már minden a világon. Nevelőnő, gazdasszony, felolvasónő, bonne, házvezetőnő, kaszirnő, boltikisasszony, társalkodónő, pénztárnok nő, de sehol nem tudott megmaradni. Tudod a Frátervér! — A büszke Fráter-vér! Azt akarta volna, hogy ahová ő ment el szolgálni, ott őt szolgálják ki. Mig fiatalabb volt, nőtlen öreg uraknál csak el volt egy darabig abban a reményben, hogy valamelyik majd csak elveszi, de amikor egyik sem akarta elvenni, hát szépen odébb állt mindennünen. így aztán szépen lassan kikopott minden helyről. Mikor hozzám először beállított, hat fillér volt a zsebében. Pedig hozzám már igazán a végszükség kergette. Mert bizonyára csak akkor jött, amikor már sehol sem kapott semmit. Képzelheted milyen nagyot néztem, mikor koldulni jött hozzám Fráter Aranka. Az a Fráter Aranka, akit hiszen emlékezhetsz reá, hogy körülrajongtunk I Az a Fráter Aranka, aki egyszer nekem ígért egy szuppécsárdást s azután a vacsoránál azt kérdezte tőlem, hogy igaz-e, hogy az apám szücsmester, mert akkor nem tánczol velem. Az ügyvéd arcza még most is fellángolt arre a megszégyenítésre, annyi, annyi év után. — Azt kérdezte. Persze, hogy azt mondtam neki, hogy az apám az és hogy nem szó- gyenlem, hogy az. Azzal otthagytam. Kaczagva felelte, hogy csak ezt akarta, mert jobb szereti Bay Ábrissal tánczolni a csárdást. , Bay Abrisl Az a hires legény volt. Emlékszel rá? Azóta ez is járt nálam. De erről később. Aranka azon a bálon csakugyan Bay Ábrissal tánczolta a csárdást, én pedig senkivel sem tánczoltam, úgy fájt annak a lelketlen leánynak megszégyenitóse. Hanem másrészt talán ennek köszönhetem azt, amit elértem. Mert csak ettől az időtől kezdve feküdtem komolyan neki a tanulásnak, a munkának. Ez a sértés ébresztette fel az önérzetemet, az ambicziómat. Megakartam mutatni, hogy a szegény szűcs fiából külömb ember lesz, mint a Bay ur Ábrissából. Valamivé akartam lenni, hogy valamikor én szé- gyenithessem meg ezt a henczegő szépséget, hogy valamikor éreztethessem vele, hogy kár volt engem félrelökni az utjából. Oh, hogy gyűlöltem akkor is, még azután is sokáig mind a kettőt I És a sors csodálatosképen elégtételt szolgáltatott. Akkor, amikor már eszemben sem volt a bosz,u*~Mindakettőt kezembe szolgáltatta. Bay Ábris még a múlt télen járt nálam. Az egykori hires gavallér rongyos és piszkos volt; éhezett, fázott, szinte térden állva kért, hogy tegyem be akár hová, akár minek. Felöltöztettem, jól tartottam el nem eresztettem addig, mig a városhoz be nem tettem dijnoknak. Persze, hogy nem becsülte meg magáti Néhány hét múlva csak beállított s újra elpanaszolta, hogy ki csapták a dijnokságból. — Miért? — Eh, olyan komisz parasztnépség között nem élhet meg az ur. Komiszkodtak, én meg nem tűrtem a komiszkodásukat. Adtam neki egy pár forintot s elküldtem, mikor pedig megint eljött, be sem eresztettem. Azóta nem tudom mi történt vele. Ez volt az egyik. A másik fráter Aranka nem sokkal ezután jött hozzám. Olyan volt, mint valami koldusasszony. Dehogy is gondoltam a boszura. Igazi fájdalom és mély részvét fogott el. Arra kért, hogy szerezzek neki bárminő állást. Eddig nem becsülte meg magát, de ezentúl megfogja. Napokig jártam a dologban, fűtői-fához, de végre is csak annyit értem el, hogy betettem egy dobozkészitő gyárba fedélkészitő munkásnőnek. Eleinte szorgalmasan dolgozott. A tulajdonos még dicsérte is. De nem sokáig tartott a szorgalom. Hamarosan beleunt, Már a második héten kezdett későn bejárni a gyárba s mikor megintették, dühösen odavágta, hogy ő nem paraszt, aki feltudjon hajnalban kelni. Már akkor kidobták volna a gyárból, csak rám való tekintetből tűrték. De mindig baja volt s ilyenkor mindig a nyakamra jött. Bizonyosan megint kifelé áll a rudja most is azért jött. Kértem a barátomat, hogy hivassa be. — Vagy idegen előtt resteli magát? — Oh azon már túl van. Magas, sovány, fekete ruhás nő lépett be. Fekete kendője a sok használattól zöldre várt már. Korán megöregedett, fekete arcza tele volt ránczczal. Csak két nagy fekete szeme őrizte meg régi fényét. Valaha három vármegye fiatalsága versengett ennek a szemnek egy meleg tekintetéért ! — Nos, mi jót hozott ? kérdezte az ügyvéd.
