Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-15 / 33. szám
Nagykároly, 1909. augusztus 15. 33. szám XXXV. évfolyam. ÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTOSEG: KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők Szóchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-uteza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN : Megjelenik minden vasárnap. — .—v7 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szára 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér HABOZOK HARCZA. —ő.— Európa tüzkatlana egy évtizedet meghaladó idő óta rejti méhében az egyszer-egyszer megnyilvánuló erutiók félelmetes tömegét. A múlt század utolsó éveiben kezdtek megnyilvánulni a benne forrongó és dúló hatalmas erők és ime a világ minden ereje képtelen folytonosan lekötve tartani évszázados nyugalma alatt megerősödött erőit. Régi tapasztalati tény, hogy a századok határköveit dúló harczok es tomboló viharok jelzik, melyek alkotnak és söpörnek, de mindenkepen változást vonnak maguk után. Evek óta forronganak ahar- czias hangulatok és mindenkor csak egy utolsó szikra hiányzik már, hogy az emberiségben kitörésre váró izgalmak lángba borítsák az egesz világrészt. Évek óta fegyverzörgéstől hangos egész Európa és a roppant harczi készülődések közepette szinte komikus színben tűnik tel a béke érdekében egyszer-egyszer megindított ac- tiók tömege. A fegyverek félelmetes zörgésébe az utóbbi években már szinte félelmetesen, világra szólóan szólt bele a letett szerszámok zaja, a kitűzött harczi lobogók mellett már elég gyakran lobogott a társadalmi harczok, a socziális forradalmak tűzpiros lobogója. A csatamezők millióinak harczaihoz már csatlakozik a sztrájk milliónyi serege és a felemelt fegyverrel versengőleg pusztít és okoz mérhetetlen károkat a lelett szerszám. Még élénk emlékezetünkben van a már-már kitört szerb háború, még nem feledtük el a török forradalom eseményeit, még ki sem hűlt a perzsa íorradalom áldozatainak vére és fülünkbe hangzik a halálra kinzott spanyol katonák hősi halál- hörgése és ime a halál angyala már köszörülte kaszáját a török-görög harczok remélt áldozataira. Meg emlékünkben van a pár év előtt nálunk lezajlott es világszerte ismert és bámult vasúti sztrájk es ime a napokban tette le Stockholmban a szerszámot több százezer munkáskéz,kitéve a nyomornak önmagát és mérhetetlen károknak hazáját. A viszonyok alakulata már sejteti, hogy nem a harczi lobogó okozza a nagy helyrehozhatatlan károkat, hanem a társadalmi forradalmak vérnélküli küzdelmei. Valami kell már, hogy folytonosan izgassa az izgalmak nélkül egy évszázadot átélt emberiséget és az államok küzdelmeit nyomon követik a tömegek, az osztályok küzdelmei. A lenyugodott század napja vissza néz reánk és vissza követeli más letűnt századok fényes harczi kíséreteit, A háborús veszedelmek és a társadalmi küzdelmek gyökerei már kitéphetetlenül belenőttek az emberiség leikébe és jelen vagy következő évek kétségtelenül nagy átalakulásoknak fognak színtérül szolgálni. Az idők méhe vajúdik és egy-egy sikertelen kísérlet után nyomon követi a másik. A háborút hirdető piros lobogók felvették a küzdelmet a társadalmi hasznot hirdető piros lobogóval és egyik feltétlenül eléri czélját. A történelem nem hagyja magát meghazudtolni és a történelem logikája könyörtelen az emberiséggel szemben. Egy egész világrész, sőt egy egész világ izgatott hangulata nyomtalanul nem mulhatik el és az időközönként le- csillapított indulatot: és mozgalmak nem tűnnek el, csak lepihennek, hogy pihenésük után a pihenés megkétszerezte erővel ébredjenek uj életre. Valami készül, valami történni fog . . . TARGZA, Az oltár előtt. Midőn nénéd az esküdt elrebegte, Megszólalt lágyan fönn az orgona. Te összetéve kis kacsóidat Meghatva álltái az oltár előtt. Fodros, virágos, habszerü ruhácskád, * Mely mint a szentre, úgy simult reád, Hófehér lelked külső szine volt. Úgy álltái ott sugárzón, tündökölve, Mint hogyha az Ur, felhő-trónja mellől Legszebb angyalát küldte von a földre, Hogy megjelenve a falak között, A szent násznál az Ő jelképe légy. Nincs arra szó, nincs véső, nincs ecset, Mi méltón festhetett von tégedet. Képrázat voltál, égi tünemény! Belőled áradt a sugár, a fény! Élet fakadt, a merre két szemed Tündöklő, égő pillantást vetett. Az áhitatos hallgatók sorát A bámulat moraja járta át, S én két kezem, mig csábot hulla rám, Önkéntelen imára kulcsolám . . . _______________________________________Bállá Miklós, A t itkár. Irta : Fehér Jenő. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Kedves barátom! Nem rég arról értesítettelek, hogy kitűnő álláshoz jutottam. Nem csak azért volt kedvemre való, mert bőven hagyott időt tanulmányaim folytatására, hanem azért is, mert a gazdám fényesen honorált. Naponta mindössze egy vagy másfélóra hosszat voltam elfoglalva. Ilyenkor a gazdám levelezéseit végeztem el. Szóval a titkári teendőket végeztem. Este aztán mindig magával vitt a színházba vagy egyéb mulatóhelyekre. Persze csodálkozol, hogy mindenütt per- fectumot használok. Fájdalom igy kellett lennie. Az állásból a múlt héten kicsöppentem. Volt, — nincs, Hiába engem következetesen kerül a szerencse. Néha-néha hozzám dörgölődzik, akkor is talán csak azért, hogy annál nagyobb fájdalmat okozzon, amikor faképnél hagy. Hogy miért bocsátott el a gazdám, azt is elmondom. Bizonyára érdekel, hiszen te vagy az egyetlen, aki igaz baráti rokonérzéssel kiséred soraimat. Az elmúlt hét egyik estélyén szinházba kisértem a gazdámat. Valami uj operettet ad- tak, amelyből csak egy dal maradt meg az emlékezetemben : egy hosszú altató dal. Ennek a dalnak óriási hatása volt. Legalább reám, mert az utolsó taktusoknál — a dal intenciójához képest — tényleg elaludtam. Amikor megismételték, már hortyogtam. Ekkor valaki oldalba lökött. Összerezzentem. A gazdám volt, aki a látcsövét merően a színpadra szegezte. — Nézze csak, — mondotta — nézze csak! — Igenis, néztem, — szóltam én teljes alázattal. — Nos mit szól hozzá? — Amit Méltóságod parancsol —hebegtem. — Én nem parancsolok semmit, csak a véleményét akarom hallani. Nagy zavarba jöttem. Halávány sejtelmem sem volt, hogy mire nézve akarja tudni a véleményemet. — A véleményem ... a véleményem . . . dadogtam. A gazdám könyörületes volt és kisegített a zavaromból. Azt mondta: Szamár 1 Hálás pillantást vetettem reá. Beszélgetésünk itt egy perezre megakadt, mire én ismét bóbiskolni kezdtem. Merengésemből, ha a szundikálást szabad e költői névvel illetnem, megint a gazdám riasztott fel. A látcsövet lecsapta a páholy bársony párkányzatára s felém fordítva orczáját, halkan dörmögte: ____— Fajankó 1_____________________ Ér tesítés I Az iskola idényre megérkezett leányok és fiuk részére gyönyörű választékban a legolcsóbb árak mellett fehérnemű, kalap, koffer, harisnya, táska, esöernyö, kézimunka, zsebkendő, tolltartó, fiókos tükör, kötény, szegletes és gömbölyű hímző ezérna, pamut, selyem, horgoló ezérna minden színben és minden e szakmához tartozó czikkek. A mélyen tisztelt helybeli és vidéki vevőkőzönséget kérve, hogy szükségletét nálam szerezze be, vagyok mindenkor készen szolgálatra kiváló tisztelettel P O L I T Z E R IGNÁC Iff* Ugyanott egy tanuló felvétetik HF úri és nöidivat, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő ^9 Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. —16
