Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-23 / 21. szám

I Nagykároly, 1909. május 23. r 21. szám. ' \ «■ >> fi ;! XXXV. évfolyam. ■ ■ SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő j| a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. IT A G-YKÁH OLYBÁN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN Í ——:-----— Megjelenik minden vasárnap. ---------= EL ŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona j Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér Utazás a bank körül. — ő. — Megmozdul az ország. A bank­kérdésben a kerülgető és bujósdit játszó kormány köré napról-napra szorosabbra fonódnak azok a hullámgyürük, melyek ma már az ország minden részéről meg­indultak annak a tengernek erősítésére, mely a mai napig még bátran hordozza habjain az önálló bank követelésének büszke hajóját. Ha eddig nem merték megmon­dani illetékes helyeken, hogy igenis önálló bank nélkül megszűnt a tovább haladás, ha nem merték megmondani, hogy eset­leg küzülük is hive valamelyik az önálló banknak, akkor most egy nagy lidércz- nyomástól megszabadulva lélegzhetnek fel, mert megmutathatják, hogy mi ma már hajlandók volnánk a hatalom megtartásáért mindenre, de ime nem enged az ország, megmozdul három éves álmából és most követeli, hogy váltsuk be azt, amit a hatalom megszerzése érdekében akkor ígértünk és amit most a hatalom megtart- hatása érdekében szeretnénk elsikkasztani. Lapunk előbbi számaiban már kife­jezést adtunk azon nézetünknek, hogy a bankkérdés megszűnt a tulajdonképeni kérdés lenni, hanem az egész bankkérdés egész más dolgok perspektíváját tárja elénk. Mi már a legfőbb jelentőséget nem abban látjuk, hogy mennyi idő alatt tudjuk ki­vívni jogainkat, hanem abban, hogy tör­vényben biztosított jogainkat azzal, vagy azokkal szemben kell megvédenünk, kik­nek azt megtartani, megóvni velünk egyen­lően kötelessége volna. Ezért hangoztattuk már több Ízben, hogy a szomorú és két­ségbeejtő tény főleg az, hogy a magyar nemzet sarkalatos, törvényben is biztosí­tott kívánalmainak csak említése is vál­ságot idéz elő és hogy szomorú jövőnek a jele az, amikor törvények hozatnak, de meg nem tartatnak. Ismételjük, hogy a jelen válságos helyzetben kétségbeesésre csak ez a szo­morú tény ad okot. A bankkérdésben az ország megnyilatkozni készülő közhangu­latával szemben minden ellenigyekezet hajótörést fog szenvedni, légyen az füg­getlenséget hirdető, vagy 67-et valló; ki ezt másképen akarja vágy szeretné meg­oldani, vállalkozása eredményre nem íog vezetni, legfeljebb megismétlődhetnek a közel múlt még el nem feledett esemé­nyei és ismét kikerülnek a harcztérre az azóta lomtárba tett, de még el nem fe ledett fegyverek. De ha, mit remélünk és hiszünk, eredményre is fog vezetni küz­delmünk, sikerünk és győzelmünk mind­addig nem lesz teljes és az ország remé­nyét, várakozását és követelményeit kielé­gítő, mig örök időkre kiható erővel, meg­dönthetetlenül es vitán kivülileg nem juttatjuk kifejezésre azt, hogy mi a jelen küzdelemben nem vártunk és nem kér­tünk senkitől semmit, hanem igenis tör­vényben gyökerező jogaink alapján akar­tunk létesíteni valamit, amihez nekünk feltétlen jogunk volt és amibe senki másnak beleszólása nincs, hogy a magyar törvénytár egy olyan szentély, melybe min­denki csak engedelmeskedni, de nem ural­kodni léphet be és hogy az ott elhang­zottakkal szemben ellenvélemény nyilvání­tásnak helye nincs, mert annak minden betűje szent és sérthetetlen. Mert az önálló bank kivívásának csak úgy van értelme, ha ezen az alapon álfUtalik fel, miheiyesí pedig annak felállithatásába Ausztria, vagy másnak beleegyező nyilatkozata fog bele­avatkozni, győzelmünk nem teljes, sőt vereséget szenvedtünk. TÁRCZA. Dal. A hegyi ut mentén, ahol most Egymásba fonódik kezünk, Épp igy nyílnak a vadvirágok, Amikor mi már nem leszünk. A sziklapart, ahol először Fűlt csókba reszkető szavunk, Épp igy áll, daczosan, kevélyen, Mikor már rég lenn porladunk. A napsugárban úszó felbő Épp igy lebeg a hegy fölött, Ha szivem már megszűnt dobogni S kék szemed fénye megtörött. Zugó vizár épp igy törik meg A mohos szikla oldalán, — . . . S kitudja? Tán épp erre jő majd Egy legény és egy ifjú lány. Ajakuk egy perezre elnémul Szivükön átremeg a vágy, Yalami néma, ösmeretlen Áhítat fogja őket át._______________ Ha llgatagon egymásra néznek. Szivükben szent öröm derül . . . Szerelmes hazajáró lelkünk Öleli őket majd körül. Farkas Imre. Á szatmári békekötés helyének feltalálása. A II. Rákóczi Ferencz fejedelem szabad- ságháboruit befejező szatmári békekötés helyé­ről mindössze ez az adat maradt az utókorra: „Április 27-én (1711.) gyűltek be a statu­sok, magyarországiak és erdélyi exulánsok Szatmári, a templomban, aki az előtt prófont- báz volt, most pedig a reformátusok járnak belé.“ Ezen a nem fölöttébb útbaigazító alapon indult el Ferenczy János szatmári szerkesztő, aki Tompa Mihály első szerelmét és Petőfi szatmári életét földerítette s a városi monográfia számára sok régi dolgot kiásott. A békekötés helyének fölkereséséhez for­rásokul használta Szilágyi Sándor nagy törté­neti művét,ISzirmay Antal, Sarkadi Nagy Mihály s Bartók Gábor.monográfiái írók munkáit, Szat- már régi térképeit, gróf Eszterbázy Károly egri püspök iratait, a szájhagyományt, végül a báró Vécsey-család sárközi nagyértékü levéltárát.--- ■ - ■ ■ ■ Ezekbő l a forrásokból merített adatait saját önálló nyomozásaival egybevetve, tudományos biztossággal megállapította, bogy a békekötés helyéül szolgált prófontbáz más helyen, mint a mai Yécsey-teleknek magtár mögötti részén, melyet északról a plébánia, keletről a Korona, délről a Podborányi-féle jezsuita telek, nyugat­ról a zsidótemplom és a takarékpénztár hatá­rolnak, nem is állhatott. Ennek a prófontháznak, mely a békekötő országgyűlést befogadta, nem lehetett kis mére­tűnek lenni. Ferenczy tehát abban az erős bitben volt, hogy ennek a háznak alapjait, most, kétszáz év után is, legalább elporladt maradványaiban föl kell találnia. S báró Vécsey László telektulajdonosnak páratlan szívességgel megadott engedélyéből valóban ásatni is kezdett. Két év tavaszán folyt ez az ásatás, mig végre most, a hetedik kutatási nagy árokban feltűntek végre a békekötés helyéül szolgált prófontház kőfalazatának maradványai, két és félméter mélyben, egy méter szélességben, a százados idő vasfogától a föld méhében el- mállva, elégett gerendák és tetőtörmelékek szene által borítva. Ezeket a porladozó s megszenesedett rom­maradványokat Ferenczy bemutatta a törvény- hatóság fejének, dr.Vajay Károly polgármester­újdonságaim a nyári idényre rendkívüli szép s nagy választékban olcsó árak mellett megérkeztek, u. m.: legjobb minőségű Hückl-féle kalap, női sapka, férfi- és fiú ing, gallér, kézelő, nyakkendő, kötött ha­risnya, parfüm, pipere szappan, öv, virág koszorú, fátyol, csipke. Szalag nagy választék blouzban, óriási választék napernyőben, puha ingben, ozérna, flór- és selyem keztyuben, továbbá kötény, alsó alj, elsőrendű bőrkeztyü, koffer, utazó és kézi kosár pénzerszény legújabb kezdett kézi munka és anyag, pamut, selyem, gyermekkocsi, fűző, ernyő, séta bot és minden czikk, mely a női, férfi divat játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik. Szives pártfogást kérve vagyok kiváló tisztelettel P zf> T T TP 1? A url ®s “öidlvat, kézimunka-, játék- és röíidáru kereskedő v MmJ X X Ma Ej A X 1^1 A Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. SW Ugyanott egy tanuló felvétetik. —5

Next

/
Oldalképek
Tartalom