Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-17 / 3. szám
/ M \ m i Nagykároly, 1909. január 17. 'Hh >. > i 3. szám. •». XXXV. évfolyam. SZATMAR YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Tslephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR. PiLISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. = Megjelenik minden vasárnap. = ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér 67 VAGY 48? —ő.— Egy históriai alak, kinek nevét azonban a történelemnek feljegyeznie nem sikerült, meg nem határozható időben és körülmények között azt a ma már általános axiómát képező jelmondatot bocsátotta útnak a világ meghódítására, hogy valahogy lenni kell mindennek, mert sehogy még sohasem volt. Ha ebben a közismeretlenségben szenvedő valakiben egy kis szemérem van holta után is, úgy olvasva a magyarországi állapotokról szóló mennyei tudósításokat, se szó se beszéd, feltámad és hírhedtségéről a legelső kőnyomatosnak be adja továbbítás czéljából lemondását, vágj'legalább is kétszer megfordul sírjában. Mert aki csak egy kevéssé is gondolkozik a mai közállapotainkon, értve nagyon is tágkórü magyarázattal ezalatt politikai állapotunkat és képes megállapítani, hogy mikepen is vagyunk mi most eleresztve, úgy a fenn jelzett megboldogultnak örökébe ezennel az illető átléphet . . . Napról-napra halljuk és sejtjük legalább, hogy nagy változások előtt állunk. Forduló pontra jutott a magyar politikai élet és el kell dőlnie annak, hogy 67-e vagy 48 ? Egyik versió szerint a változás abban fog állani, hogy a jelenlegi se hideg se meleg állapotból 67 lesz, kinevezve ezen állapotot ezennel hidegnek, a másik meggyőződés szerint a jelenlegi helyett jön a meleg, értve ezalatt a 48-at. Legalább is igy tudjuk elképzelni azt a fennen hangoztatott változást, azonban az tény, miképen úgy, a hogy jelenleg van, vagy helyesebben jelenleg nincs, nem maradhatunk, mert sehogyan sincs. Nem mondhatjuk, hogy vagy 67 vagy 48, mert nincs sem 67, sem 48. Az úgynevezett holtponton vagyunk, a honnan semmiféle mozgás külső beavatkozás nélkül nem létezik. Valami külső mechanikai erőnek kell közbelepnie, hogy az ország gepezete a holt pontról tovább indulhasson és a kérdés epen ott van kiélesedve, hogy miben fog állani, vagy legalább is, hogy miben állhat ez a külső mechanikai erő. Talán epen ebből a gondolatból kiindulva hallatszanak olyan hangok is, hogy ez a mechanikai é& « Katonai kormányzás lesz. Első pillanatra nyilvánvaló azonban, hogy olyan biztositó szelepeket még nem talált fel a technika, a melyek ennek a mechanikai erőnek életét biztosítsák. Az egész gépezet bizton az ördögé. A kombinatiók persze tovább születnek s a phanlásia már annyi szörnyszülöttet létrohozott ágyában. Féktelenebbnél féktelenebb ábrándok czikáznak át az emberi agyvelőkön, de a megnyugtató megoldás reményével egyik sem kecsegtet. A helyzet kulcsa ma már nem az, hogy mindenki megy, csak Wekerle marad, sem pedig az, hogy mindenki marad, csak Andrássy megy. A válság csapkodó szelét nem fogja lecsillapítani az, ha Justh leteszi az elnöki palástot és felveszi a belügyminiszter tógáját, sem pedig az, ha az uj adóreform révén biztosítunk egy néhány jó milliót a felemelt létszámú hadseregnek. A remény sugarai nem csillannak fel akkor sem, ha az önálló bank kivül magyar, belül osztrák jegyei fogják lebonyolítani a forgalmat. Más valamit e van szükség, arra, amit mindnyájan sejtünk, de ma még nem látjuk ; sejtjük, de nem érezzük. És ha az uj választások által igyekezünk is bebizonyítani, hogy a szeszadóreformja nem csökkenti a fogyasztást, sót akkor sem, ha komolyan neki látunk annak, hogy ezt megtaláljuk, mert csak ez hiányzik, akkor meg is fogjuk találni a hozzávezető utat, a varázspálczát, melynek egy ütésére felTÁRCZA. Az ezred réme. Irta: Szász József. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Csikorgó hideg az idő. Fagyos szél száguld végig az utezákon, útközben fel-felkap egy csomó friss havat, s visítva rohan vele tovább. Ember alig jár, még a sarki kávéházban is kevesen vannak. Odabenn pedig jó meleg idő lehet: nagvon homályosabb nagy ablakai. A szélső ablak kerek asztalánál közös hadseregbeli kapitány ül. Jól ismerik a városban: Komorovcsák Jánosnak hivják. Kemény tekintetű, széles vállu férfi. Nagy fekete bajuszának egyik ága ég felé meredez, a másik föld felé kívánkozik. Azon a helyen ül esztendők óta minden délután. Jaj annak, aki helyét elfoglalja s különösen jaj a pinczérnek, aki elfoglalni hagyja. Valami tiz esztendő előtt egy szerencsétlen vászonban utazó ügynök ült a helyére, amin olyan nagy indulatba jött a kapitány ur, hogy a vékony dongáju legényt irgalmatlanul kilóditotta a kávéházből, a pinczért pedig néhány pofon kíséretében utána küldötte. Se betegség, se vihar nem tudta vissza- tartani a kávéházból. Megivott rendesen négy üveg sört, elszitt két Virginiát s nagy füstfelhőket eregetve, kinézett az utczára. Mit néz, mit vigyáz: jól tudja a garnizon legénysége. Nem is menne arrafelé Dárius minden kincséért se. Még ha útja arra is vinné. Inkább elkerül a hatodik utezába, semhogy az „ezred rémével“ találkozzék. így nevezték maguk között Komorovcsák kapitányt, mert nevét rendesen kimondani három esztendő alatt se tanulták meg. Miért féltek, miért rettegtek tőle, erről száz meg száz történetet beszélnek. Talán nem is igaz valamennyi. Minden beszédnek azonban az volt a veleje, hogy Komorovcsák kapitány gonosz lélek, aki üldözi, sanyargatja az embereket. Most negyedik üveg sörét itta már ki, második virginájátis majdnem egészen elszívta. Vizsla szemekkel tekintett ki az utczára, de nagy bosszúságára egy lelket se látott. Haragjában az időt átkozta s szidta a katonákat, akik még az időtől is megijednek. Éppen fizetni készült, mikor a sarkon egy hórihorgas baka alakja tűnt fel. Fejét vállai közzé húzta, kezét szellős köpönyege zsebébe mélyesztette. A kapitány rögtön felismerte: — Hisz ez Ollós Géza, a professzor ur — dörmögte — ugyan mit keres ez ilyenkor az utczán ? Ollós Géza végzett tanár volt és önkéntes Komorovcsák kapitány századánál. Valahonnan az Alföldről Került a horvát fővárosba, ahol akkor az ezred feküdt s ahol egy lelket se ismert. A kapitány nem szerette az úri katonát : az önkéntest. Ollós Gézát pedig valósággal gyűlölte. Miért? Ennek csak ő a megmondhatója. Amint a szeme elé került, úgy pocsékra szidta, hogy sokszor alig ismert magára. Az önkéntes gyanútlanul közeledett az ablak felé. Mikor odaért, ösztönszerüleg betekintett a kávéházba. Egyszerre holt ember lett szegény. Maga előtt látta az ezred rémét, akiről azt beszélték társai, hogy betegen fekszik lakásán. Tovább akart menni, de nem vitte a lába, köszönni akart, de nem mozdult a keze. Úgy állott ott, mintha a földbe verték volna. A kapitány ur vérfagyasztó tekintettel méregette végig a hadfit. Borzasztó méreg kavarodott benne, mert bajuszának mindakét ága rettenetesen rángatódzott. Intett a megrémült embernek, aki ekkorára magához tért, bement a kávéházba. — Hol csavarog maga tanár ur? formed rá. — Vagy ha már csavarog, miért ilyen báli czipőkben, s ilyen magas gallérral? Az önkéntes zavarában a báli czipőkre tekintett, de csak azt a bakkancsot látta a lábán, melyet októberben az őrmestertől kapott' Még a szeg is benne volt a talpában, még a patkó is csörömpölt a sarkán. Erről szólni azonban nem mert a kapitány urnák. — Micsoda tanár maga odahaza? ______ Alan t jegyzett farsangi csikkek igen nagyválasztékban és olcsó árak mellett kapható k u. m.: csipke, szalag, virág, keztyli, füzö, legyező, pipereszappan, parfüm, púder, berliner báli belépő, selyem és gáz scháL hattyu- prém, nyakrüs, berliner és batiszt blouz, női fehér alsó alj, menyasszonyi koszorú, fátyol, divatos melitü, gyöngy, női és férfi nyakkendő, puha férfiing és még sok e szakmához tartozó czikkek POLITZER IGNÁC úri és nöidlvat, rövid-, kézimunka- és, ^9 Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. 19* Ugyanott egy tanuló fölvétetik. 41— /
