Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-04-19 / 16. szám

SZ AT MARMEGYEI KÖZLÖNY mint azok, a kik azt ellenzik. Egyes alkotások helyessége vagy helytelensége sohasem alko­tóik személye után ítélendő meg, mert lehet valaki nagyon jó hazafi a mellett, hogy sok kérdésben nem tudja megtalálni azt az utat, a melyen haladva, hazafisága a nemzetre gyü- mölcsöztethető legyen. A hirdetett elvek nép­szerűsége és hirdetőik fényes múltja még nem a jövő záloga és szép remények még nem biz­tosíthatják a sikert és azért nagyon téved a czikkiró ur, a mikor azzal akarja a kormány sikerét bizonyítani, hogy szép reményekkel lépett az alkotások terére és hogy nem kétel­kedhetünk abban, hogy a vezérek elveikkel ellenkező alapon vállalkoztak volna a kormány­zásra. Épen az az ellenzék feladata, hogy min­denkor megmutassa azt az utat, a melyen ha­ladni akartak és a melyen haladni erkölcsi kötelességük, mert sokszor meg van az elha­tározás szilárdsága, de nincs meg a kellő erély a kivitelben. Ez az, a mi az ellenzék munká­jának alapját képezi, itt van az eltérés köztünk és a kormánypárti orgánumok között, mert azok mindent megvalósítva látnak, vagy lega­lább is azon az utón vélik haladni, mi pedig még nem látunk semmi Ígéretet sem megva­lósítva, hanem épen azt látjuk, hogy nem azon az utón mennek tovább, mint a melyről kiin­dultak. Végül, hogy lehet oly kíméletlen a függet­lenségi és 48-as párt hivatalos lapja, hogy czikkében, melyben Apponyi Albert gróffal foglalkozik, holmi pártváltoztatásokról is regél. Vagy ha igaza is volna a czikkiró urnák abban, hogy a lap a jelenlegi szerkesztő vezetése alatt pártot változtatott, nem találja az irányváltoz­tatást politikai ideáljainál is elítélendőnek, vagy nálunk is természetesnek. Vagy ha vissza em­lékszik egy pár hónappal ezelőtt történtekre, nem látja e be a czikkiró ur, hogy nem a mi irányunk, hanem az ő nézete változott, ami­ről mi említést sem tettünk, mert személyes kérdések feszegetésétől vonakodunk? . . . A „Közérdekére vonatkozólag pedig csak annyit jegyzünk meg, hogy ne aggódjék a czikkiró ur a város jövőjén, mert az a balpárt­tal összeköttetésbe nem hozható, míg a lap ön által perhorreskált múltjáért részben ön is fe­lelős, a ki minket megelőző regiem alatt e lap főmunkatársa volt és mi nem tehetünk arról, hogy mit csináltak akkor a lap akkori szer­kesztői és főmunkatársai. Mi magunkért fele­lünk és mi kik e lapot jelenleg Írjuk, nyűgöd- tan várjuk a mi tényeinkért a közönség Ítéletét és ha ön nem akar felelős lenni, azért a mi az ön munkásságát megelőzőleg történt, hogy | kívánhat ilyesmit tőlünk ? mert hibáztatni csak annak szabad, aki a kérdéses hibától ment. HIRE k. — Lapunk tisztelt olvasóinak és mun­katársainak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk, — Áthelyezés. Az igazságügyi miniszter Dr. ! Lauka József aradi kir. törvényszéki bírót saját I kérelmére a nagysomkuti kir. járásbírósághoz vezető járásbiróvá helyezte át. — Müvószestély. A Kölcsey-Egyesület28-iki művészestélyénck műsora a következő: 1. Pro­lógus. A mi ünnepünk Bállá Miklóstól. Elő­adja Gyurovits Mariska. 2. Gátszakadás, sza­badon előadja Verner László a József főherczeg szanatórium egyesület főtitkára. 3. Beriot Con­certo IX., hegedűn előadja Kovács, Vitek Károly zenetanár zongora kísérete, mellett. 4. Költemények. Jászay Mari. 5. Ének. Tóth Miczike, zongorán kiséri Vitek Károly. 6. Em­berirtó. Irta és felolvassa Jászay Mari. 7. Czimbalomjáték. Vende Margit. 8. Utiemlékeim. Szabadon előadja Barabás Béla, országgyűlési képviselő. Jegyek előre válthatók Klacskó Ist­ván főgymnáziumi tanárnál. — Kinevezés. Dr. Vaday Győző helybeli lakost a pécsi kir. ítélőtábla elnöke a bonyhádi kir. járásbirósághoz díjtalan gyakornokká ne­vezte ki. — Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye ez évi tavaszi rendes közgyűlését április 30-án és május 1-én tartja meg Nagybá­nyán, Széli György esperes és Helmeczy József egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. — Eljegyzések. Dr. Lacheta Brúnó, szatmári orvos, eljegyezte Boross Zoltán aranyosmegyesi lakos, földbirtokos leányát, Jolánt. — Berczeli Bakó László fehérgyarmati földbirtokos jegyet váltott bátorkeszi Kiss Elzával, Kiss Gábor egy­kori városi tisztviselő leányával.-- Mikor leplezik le a Kossuth-szobrot ? A nagykárolyi Kossuth Lajos szobor-bizottsága folyó hó 11-én tartott ülésén abban állapodott meg, hogy a teljesen készen álló szobrot má­jus hóban fogják leleplezni, azonban a lelep­lezés napjára nézve az ülésen nem történt megállapodás. Valószínű, hogy a leleplezés május 24. és 31 -ike között lesz. — A községi és körjegyzők nyugdija. A községi és körjegyzők tudvalevőleg régóta sürge­tik nyugdíjügyük országos rendezését. A belügy­miniszter most annak megállapítása végett, hogy vájjon a jegyzői nyugdíjügy tervbe vett országos rendezése az államkincstár nagyobb megterhelése nélkül keresztülvihető-e és hogy ezen kérdés minden részletéről alapos tájékozást szerezhessen, kimeritő jelentést kér a törvényhatóságoktól a jegyzői nyugdíjalapokról, a részesek számáról, koráról és általában azok fontosabb viszonyairól. — Színtársulat Nagykárolyban, Krémer Sán­dor színtársulatával előadásait Nagykárolyban május 1-én kezdi meg. A tavaszi cziklus 6 hétig fog tartani. — Halálozások. Kiszely Károly ny. minisz­teri tanácsos, szatmári lakos, f. hó 8-án hosszas szenvedés után 86 éves korában elhunyt. Teme­tése e hó 10-én ment végbe a város és a vidék nagy részvéte mellett. — Szentiványi László jog­hallgató f. hó 12-én meghalt. Az elhunytban Szent­iványi Gyula apai földbirtokos fiát gyászolja. — Hronyecz Antal, szatmári tekintélyes czukrász- iparos e hónap 8-án Szatmáron 52 éves korában jobblétre szenderült. — Braun Károly szinér- váraljai járási m. kir. állatorvos 36 éves korában hirtelen meghalt. — Gőnyey Pócs Ilona, néhai Gőnyey Gábor nagykárolyi lakos leánya, Buda­pesten 35 éves korában meghalt. — Súlyos csa­pás érte Kellner György törvényhatósági állat­orvost és nejét: hét éves kis fiók a múlt héten jobblétre szenderült. A mélyen sújtott szülők bánatában kiterjedt rokonság osztozik.-- Vendégszereplés. Zilahy Gyuláné, szül. Singhofíer Vilma, a m. kir. operaház egyik ünne­pelt művésznője f. hó 25 és 26-án a szatmári színházban vendégszerepelni fog, amely elé a város közönsége nagy érdeklődéssel tekint. — Ä Szatmár—mátészalkai h. é. vasút épí­tése és üzleti berendezésére vonatkozó feltétele­ket a Budapesti Közlöny egyik múlt heti számá­ban közli. Á rendes nyomtávú vasút, mint tudva van, a Szatmárnémeti m. kir. államvasuíi állo­mástól fog kiindulni s csak a Gőzfürésznél tél­éi. Az engedélyes által kiépítendő vaspályán a következő állomások, illetőleg kitérők és meg­állóhelyek lesznek: l. Vetés, rakodó megállóhely. 2. Óvári, állomás. 3. Csenger, rakodó állomás. 4. Porcsalma-Tyukod, vizállomás. 5. Ököritó, rakodó és megállóhely. 6. Győrtelek, állomás. 7. Kocsord, rakodó állomás. Am. kir. államvasutak Szatmár-Németi és Szatmárgőzfürész állomásai, valamint a szabolcsmegyei h. é. vasutak Máté­szalka állomásai az uj h. é. vasút csatlakozása folytán előálló szükségnek megfelelően átalaki- tandók és kibovitendők lesznek. — Napilap Szatmáron. Mint értesülünk, Szatmáron május hó 1-én napilap fog megje­lenni. A szerkesztőséget most szervezik. is vérezték. Az ellenség sebes és véletlen ro­hanása tönkretette a drótosok taktikáját, mert már sem nem menekülhettek s annál kevésbbé állhattuk össze, kiki kénytelen volt tehát ma­gára hagyatva, homlok homlok ellen viaskodni, botjukkal a lehetőségig sebesen hadonászván nagy nehezen kijutottak ugyan a kapun, csak­hogy még nagyobb veszedelembe jutottak, mivel a zaj az egész szomszédság ebeit fellá- zitá s boldogtalan drótosainkat nemsokára egy egész kutya sereg vette körül. Tovább halad- niok sem lehetett s minden oldalról védni kényszerülvén magukat, szünet nélkül forogtak, mint a dervisek imádkozás közben. Harcsáué jót nevetett a kapuból, de egy irgalmasabb szomszéd szétverte a kutyákat s annyit könnyí­tett szegényeken, hogy szokott rendbe állva, bátrabban talpalhattak tovább. De hogy a vá­ros repedt edényeit jobban föllelhessék, nem­sokára mellékutczákba oszlottak azon föltétellel, hogy éjszakára ismét összejönnek. Másnap délfelé volt, midőn három ván­dorunk a Tisza hidjánál ismét találkoztak, át­keltek tehát a folyón, mint Józsue a Jordánon, remélve, hogy túlsó partja nekik is Kánaán lesz, mert az innensőn rossz volt a keresetük. Fáradhatatlanul és mostoha sorsuk ellen mo­rogva mentek a hosszú, magas füzektől árnyé­kolt töltésen végig, mely gátul szolgált a Tisza áradásai ellen. Nehéz, fojtó meleg volt, mint az rekkenő nyáron a zivatarokat szokta meg­előzni. Hogy tehát kevéssé megpihenjenek, mivel már a mezővárosban is sokat kóboroltak ides-tova, de meg, hogy száraz kenyérből és veres hagymából álló ebédjüket is elkölthessék, azért a töltés oldalára tértek s ott egy terebé­lyes fűz árnyékában ieheveredtek. „Nézzétek csak, — szólamia meg Gyúró, ki fekvéséből a töltést hosszában átnézheté,— ott egy asszony jő, fél kezében kasornyában egy nagy szilkét visz, a másikban pedig ku­lacs is van s hátán is czipei valamit, alkalma­sint urának visz eledelt a mezőre“. „Ha az a miénk volna!“ sopánkodék Janó. ..Be jó volna! sóliajtá Opolda s mind a háromnak szeme a hidfelé meredt, honnan a boldog teherrel megrakott aszony közeledett. „Ni, ni! az ám azon menyecske, ki teg­nap kutyákkal kergetteíettki udvarából“, mondá Janó. ..Biz az, — erősité Gyúró — bosszuljuk meg, senki sem lát, vegyük el ételét“. „Az jó lesz“, mondák a többiek s ámbár bátorságuk nem a legnagyobb volt, de az éhség nagyon sarkalta őket a merénylet elkövetésére. A fa mögé vonultak tehát s egyszerre nagy kiáltással rohantak ki Harcsánéra .s kezéből, mielőtt összeszedte volna magát, már kicsavar­ták a szilkét is, meg a kulacsot is, Janó pedig a legizmosabb lerántotta a töltésről a megijedt menyecskét. Most volt.mit enniük és inniok, de csak­hamar az a kérdés támadt, hogy mit csinál­janak Harcsánéval, kit egy megtartani nem birt, mert ismét föleszmélvén, hatalmas jeleit adta erejének. „Kötözzük meg“, volt Gyúró bölcs tanácsa, de a kasornyán kívül nem talál­tak használható szert s ez is minden esetre elégtelennek bizonyult s mérgesen vetette azt Gyúró a fogoly fejére. „Ej be szép! — mondá Opolda, —ni,ni, mi lenne, ha bedrótoznék?“ „Enye ficzkó, te okosabb vagy, mint gon­doltam, viszonzá Janó — legjobb is lesz, dró­tozzuk össze fejét, kezét, lábát“. ügy lett. Gyúró és Opolda a töltés olda­lára lökték Harcsánét. Janó pedig, a leggyor­sabb kezű elővette eszközeit s a visitó és hasztalanul erőlködő asszonynak legelőbb is a lábát fonta össze, azután kezét tekerte egybe s végre fejére került a sor s miként a kéznél és lábnál tartósságra, úgy itt a csinosságra nézve egész művészetét kifejtette s rövid idő alatt Harcsáné feje oly takarosai! be volt fonva, Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást, F. Hoffmann-La Roch© & Co. Basel (Svájc) „Roehe“ kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ara Qvegenkiot 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom