Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-06-14 / 24. szám

AT MAR MEGYEI KÖZLÖNY

van tehát ma, megkísérteni az elkövetkezendő dolgok leleplezését, vagy legalább a lehetőségig megrajzolni a közel jövő politikai eseményeinek perspektíváját. A feladat épen nem súlyos, mert hiszen évtizedek óta a mi politikai életünk csupán nehány komoly, a nemzeti életre döntő kihatással biró kérdést ölelt fel s ezeket gyúrja, formálja, anélkül, hogy valamelyes eredményt fel tudott volna mutatni.

A mi politikánk tengeri kígyója a katonai kérdések. Ez a fiumei czápa minden esztendőben visszatér, majd létszámemelés, majd meg czimer- és zászlókérdés, tiszti fizetésemelés, sőt nyelvkérdés alakjában is. Sajnos, olyan alakban még nem jelentkezett, hogy kedvünk tellett volna benne és most sincs semmi okunk azt remélni, hogy igyen lesz hozzá szerencsénk.

De hogy szerencsénk lesz, az bizonyos. Politikai körökben már is erősen izzadnak az ügyek előkészítésén s keresik a formulákat, amelyek segélyével — mint rendesen — feketének tűnjék fel a fehér és viszont.

Egy ilyen fekete elsősorban a létszámemelés, ami egészen bizonyosan be fog következni. És a helyzet ma az, hogy küzdeni ellene teljesen meddő, de még czéltalan is volna. Amig a militariz- mus a mai szervezetében fenn áll, olyan mindegy az, hogy nehány ezerrel többen vagy kevesebben görnyednek a nagy czopf súlya alatt. A kérdés csupán az lehet: kapunk-e valamit azért, mert ezt a szörnyeteget olyan jól tartjuk ?

A felelet már a levegőben van. Beszélnek róla, hogy rendezik a zászló- és czi- merkérdést, sőt arról is hallunk hangokat, hogy az ezrednyelvről sem feledkeznek meg. Ezek tudniillik az érzékeny pontok, amelyek körül már köteteket írtak és beszéltek össze, de amelyekből csak nem akaródzik valami lenni. Hogy a császár- városban mennyire fáznak e kérdéstől,

semmi sem igazolja jobban, minthogy — hir szerint — a zászló- és czimerkér- dést egyszerűen a zászló és czimer eltörlésével akarják megoldani. Kétségkívül megoldás ez is, sőt bizonyos körülmények között a legtökéletesebb megoldás, de azért a mód igen-igen rávall Bécsre, ahol úgy okoskodnak, hogy inkább ne legyen zászló és czimer, minthogy nekünk is legyen. Mindezt a legpozitivebb tényékként tudják politikai körökben s csak az az egy nem bizonyos: mit szól a magyar kormány e megoldáshoz.

No de hát majd elválik ez is s nem is olyan sokára.

Folyton felszínen áll továbbá a katonatisztek gázsiemelésének kérdése is. Erről a témáról szintén fognak még köteteket összeírni.

A katonai kérdések mellett komoly szó csupán a választójog reformjáról es- hetik. És fog is esni, talán több, mint előrelátható. Attól függ különben minden, hogy milyen alapokon nyugszik Andrássy Gyula gróf javaslata. Bizonyos, hogy a nemzetközi szocziáldemokratákat s az ezekkel egy húron pendülő nemzetiségieket a javaslat nem fogja kielégíteni, viszont a nemzet egyeteme éppen azért fogja azt örömmel üdvözölni, mert hiszen ez a javaslat előreláthatólag hosszú időre biztosítani fogja a parlament hazafias elemeinek többségét. S éppen ezért úgy érezzük, hogy ennek az esztendőnek eseményei közül ez lesz a legkimagaslóbb s mellette még az előre éppen nem látható s nem remélhető katonai kedvezmények is eltörpülnek.

íme: ilyennek ígérkezik a politikai jövendő s ha mindezen túl leszünk, akkor a politika krónikása le teheti a tollat. És éber szemmel figyelheti az uj választásokat.

Mert hogy a nóta vége választás lesz, az a politika Meteorjai szerint bizonyosabb a bizonyosnál. p. <?.

S Z

helyett épen ellenkező eredményt fogunk elérhetni. Még egy nehány hónap nem a világ, azalatt át lehet a javaslatot egy kissé dolgozni és csak igy megfésülve tartjuk a javaslatot a parlament elé ter- jeszthetőnek, mert a mostani alakjában nem fog mást eredményezni, mint épen a mit elkerülni óhajtunk általa, a kis emberek teljes vagyoni romlását és az uzsora intensivebb elharapózását.

— A vármegyei tisztviselők nyugdíjalap kiadása. A május havi vármegyei közgyűlés által kiküldött bizottság Ilosvay alispán elnöklete alatt a napokban értekezletet tartott. Az értekezleten megállapodtak abban, hogy az eddigi tulkiadás, valamint az évi többi kiadás mikénti fedezésére, mivel az 5 százalék nyugdíj pótadó már ki van mentve, államsegély kérését hozzák javaslatba.

Politikai Meteor.

A Meteor név ma már Magyarországon teljesen egyenrangúvá lett a jóstehetséggel megáldott leveli békával. Ami évtizedeken át Falb Rudolf volt, az ma Meteor, az időjós.

Az időjóslás tudvalevőleg nem boszorkányság, snem kell hozzá semmiféle isteni adomány. Gyarló emberi eszközökkel s bizonyos körülmények egybevetésével állapítják meg a Meteorok hetek, sőt hónapok időjárását s egész műveletük nem egyébb, mint következtetés.

A meteoroskodásnak azonban nem csupán a kiima birodalmában van helye. Befurakodhatik az joggal a közélet összes ágaiba s igy természetszerűleg a politikába is. Sőt talán oda leginkább. Mert a jóslás egyetlen téren sem olyan könnyű, mint itt. Aminek magyarázata az, hogy a politika eseményei, a komolyabbak, súlyosabbak rendszerint előre vetik az árnyékjukat.

A jövendő, az emberi természetben rejlő nagyfokú kíváncsiság következtében általában érdekel mindenkit, kétszeres okunk

ugyan, hogy másrészről meg lehetne követelnünk, hogy aki a Svájczot bejárta, ismerje a Csorbái vagy Szent-Anna-tót, aki benn volt az adelsbergi barlangban, ne restelje megnézni a Révit vagy Aggtelekit és ha nagyon megtetszett neki az Aar-Schlucht, hát elmehet a Királyhágóra a Micsit-völgybe vagy a szá- dellőibe, ott is lát ilyesfélit. Ez áll a turistákra. Erről is sokat lehetni beszólni, de nem szabad a világért sem a turistarajt a fürdőkérdéssel összezavarni. Mindkettő más lapra tartozik.

Nem is a turistaságon van itt a súlypont. Hiszen a magas Tátra, a Hargitta, tele van minden nyáron és ha tudjuk, hogy kik járnak oda, hát nagyon hamar megtaláljuk az okát azoknak is, akik nem járnak oda. A Tátrafüredeket majdnem kizárólag a pénzarisz- tokráczia és a pénz-zsentri foglalja le. Azok olyan urak és hölgyek, akiknek évi jövedelmük a tízezer forinton felül van. Ehhez még nem kell éppen nábobnak lenni, hanem azért húszezer korona majdnem miniszteri fizetésnek felel meg s egy nagykereskedőnek, néni is a nagyjából, pedig bőségesen meg van. És ha az illető emellett hazafi is, nem is akar messze lenni a családjától, kényelmes is neki a jó vasúti összeköttetés, hát elmegy családostól Tusnádra vagy Tátrafüredre.

Említett és nem említett nagyobb szabású fürdők sorsán ne is tessék búsulni. Csak szoba legyen elég, látogató van bőven. Persze, többnyire amazokból, akiket az előbb jeleztem.

Hanem hát évente tízezer forintja nincs minden családnak. Sőt nem is kell nagy pesz- szimistának lenni, ha azt mondom, hogy igen kevésnek van. Olyan család pedig, akinek kedve volna fürdőre menni, pénze is volna,

ha nem is mindjárt annyi, a,mennyi Tátrafüredre elég, van fölös számmal. És ha ezek azután utána néznek, hol találnak megfelelő fürdőt idehaza, — hát nem találnak. Még ha lámpással keresnek, akkor sem.

És méltóztassanak elmenni a nyáron Stiriába, Karintiába, Krajnába a határhoz közel. Mindenütt kedves honfitársakat találunk. Abból a tömérdek pénzből, amit a lapok olyan nagyon fájlalnak, hogy külföldön pocsékolják el, ezek a helyek igen keveset látnak, mert azoknak a magyaroknak, akik ott nyaralnak, nemhogy rengeteg, hanem még sok sincs. És nem is mennek azok a jó emberek valami kozmopolita ösztönből kifelé, hanem azért, mert Magyarországon a középosztálynak való fürdő nincs.

A fejüket fogják egyesek csóválni. Én Uram Istenem, hát az a sok kis szepesi, erdélyi fürdő? Ne említsünk neveket, hiszen ismerjük őket. Hát azok talán a milliomosok számára készülnek ?

Nem a! Hanem már azt se szabad követelnünk, hogy azért, mert valaki nem született milliomosnak, ketreezben lakjék, mindent egyék, csak jót ne és ne élvezhesse a fürdői életnek különféle előnyeit és mindezt a maga drága pénzéért. Ugyanazért a drága pénzért, amiért külföldön, igaz, hogy nem az elsőrendű helyeken, föltétlenül úri módon él.

Mert itt inegjnt meg kell czáfolnunk egy konvenczionális hazugságot. Sokan elkeseredve azt mondják, hogy azért a pénzért, amit X fürdőbe kiadtak, Karlsbadban is tudtak volna urasan élni. Hát ez az állítás, eltekintve az útiköltségtől is, no meg attól, hogy pénzt mindenütt lehet kiadni, nem áll. Ezek a külföldi nagy helyek, ha az ember lisztességesen akar élni, legalább is háromszor drágábbak. De megint az is igaz, hogy egy olyan külföldi kisebb helyen is megvan minden képzelhető kényelem és — tisztességes konyha.

Mert a kisebb fürdőknek nálunk ez a megölője. A konyha! Hihetetlen vállalkozók kapják meg egy-egy nyárra a bérletet, a jövő évre azután mézes madzaggal sem lehet őket visszacsalogatni. De a közönséget sem. Nézzük csak végig egy-egy ilyen fürdőnek a vendég- lisztáit egy pár éven át. Kivéve az olyanokat, akik saját villában laknak, törzsközönség egyáltalában nincs és ennek négyötödrészben a konyha az oka. Az okokat is, a segítséget is pedig nem kell nagyon messze keresni.

Minálunk még eddig nem akadt senki, sem magános, sem pénzintézet, aki fürdőbe nagyobb összeget befektetett volna, már t. i. ilyen középosztálynak való fürdőbe, amire pedig legnagyobb a szükség is, a kereslet is. Az a pár ezer forint, amit reá szántak, egyrészt hamar elment, másrészt nem volt elegendő. Minden vállalatnak kell pedig azzal számitani, hogy évekig fog reáfizetni, évekig nem látja tőkéjének kamatait. A későbbi idők azonban gazdagon kárpótolják azokat, kiknek volt idejük bevárni a kedvező fordulatot.

Az eddigi vállalatoknak főleg módjuk nem volt erre. Ha nagynehezen ki is vártak egy-két esztendőt: abban a perczben, amikor a fürdő föllendülni kezdett, mikor még csak kis ideig kellett volna várakozni, egyszerre megunták a várakozást és valami helytelen lépéssel, rendszerint az árak felemelésével elrontották a jó kezdetet. Abban a pillanatban,