Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-05-24 / 21. szám
Nagykároly, 1908. május 24 21. szám XXXIV. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY SZERKESZTŐSÉG: havá a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők Stéohanyl-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utoza 2. zz. Tslophon 59. szám. Telephon 56. zzím. POLITIKAI LAP. FŐSZERKESZTŐ: DR. PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. ===== Megjelenik minden vasárnap. ===== ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fii. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér FONÁKSÁGOK. Nagykároly, 1908. május 24. — ő. — A közoktatásügyi tárcza minapi tárgyalásánál olyan nyilatkozatok hangzottak el a parlament 4Őbb oldaláról, mely hangok visszhangja nem lehet egyéb, mint az általános közóhaj az általános választó jog tervezett reformjának gyors, késedelmet nem tűrő megvalósítása iránt. Az ingyenes népoktatás tervbe vett megvalósítása volt az az ütköző pont, a melynél a haladás, a felvilágosodottság szelleme harczba szállott az elmaradottság és konservatismus lidérczével. Hogy melyik fog a küzdelemből győztesen kikerülni, nem tudhatjuk, de meg kell említenünk, hogy már az a tény, hogy volt, a ki a haladás zászlaját kezébe véve a harczba szállott, reménynyel tölt el bennünket, hogy a küzdelem eredménye nem fogja meghazudtolni a huszadik század fejlődést parancsoló és visszaesést nem tűrő, minden ósdiságot romba döntő szellemét. „A ki szegény, az menjen kapálni és kaszálni, ne akarjon iskolába járni“ hangzott a harczi kiáltás a népparlament csarnokában abban a korszakban, a midőn örömmámor közepette ünnepeljük még ma is a 48-as eszmék lovagjainak térhódításait és dicsőítjük annak a pártnak uralmát, a mely pártnak zászlajára Kossuth Lajosnak, a népjogok Messiásának, a „Szabadság, Testvériség, Egyenlőség“ nagy apostolának neve van felírva. Ha a parlamenti tudósításokat olvassuk, valóban zavarba jövünk, hogy nem-e tévedésből van a tudósítás arra a helyre szedve, a hol a magyar országgyűlés képviselőházának tanácskozásait keressük. Kétség fog el bennünket, hogy vájjon nem az oroszországi duma tanácskozásai kerüitek-e véletlenül a parlamenti tanácskozás rovatába. Mert hogy az az álláspont, hogy a ki szegény, az menjen kapálni, kaszálni, de nem tanulni és hogy a házmester fia ne legyen nagyságos ur, nem magyar, az elvitázhaUuaÁ, hogy a tandíjmentesség nem lehet a szegénység privilégiuma, ez nem lehet magyar egyetemi professor nézete és meggyőződése, az is kétségtelen. Hogy beteges az a parlament, a hol ilyen kijelentések büntetlenül, megtorlás nélkül elhangozhatnak, az szent igaz. Mert hogy egy ilyen kijelentés után nem megnyugtató a parlamenti tudósitó zárjel közé tett „Zaj, ellentmondások“ megjegyzése, nem lehet vitás. Ha ilyen jelenetek ismétlődhetnek meg a huszadik században a magyar parlamentben, akkor kétségbevon- hatatlanul itt az ideje annak, hogy egy friss, romlatlan áramlat induljon meg abba a dunaparti palotába, a mely áramlat elsöpörje a mai állapotot és az általános választói jog alapján olyanokat delegáljon a törvényhozás szentélyébe, a kik előtt nincs különbség szegény és gazdag között, a kik egyformán nyitják meg a haladás, a fejlődés és az érvényesülés kapuitj mindenki előtt. Itt az ideje, hogy a Kossuth-kultusz ne csak ujságczikkek alakjában érvényesüljön, hanem valósuljanak is meg azok az eszmék, melyeknek Magyarország legnagyobb fia életét szentelte, hogy ne csak a szobrok hirdessék a késő utókornak az ő nagy és szent emlékét, hanem ébredjen ő eszméinek diadalában uj életre. TÁRCZA. Miért vagyok nőtlen ? — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Irta: Zelmiron. Volt nekem egy kis barátnőm, fekete hajú, eleven, szép, ragyogó szemű, örökké vidám leányka. Olgának hívták. Bizony bevallom, hogy úgy féligmeddig, de talán — Uram bocsáss — egészen is szerelmes voltam belé. írtam „hozzá“ verseket érzelmeimről, amikre ,0“ azt felelte prózában: „ne ostobáskodjam!“ — Hát csakugyan nem szeret engem, Olga ? ké.rdém egyszer. — Oh igen, szeretem! — volt a válasz. De lássa, szeretem a mókust, meg szeretem a rákot is, mert olyan — furcsák; de ha ezek közül valamelyik felém jönne s olyan szemeket meresztene reám, mint maga: Isten a megmondhatója, nagyon megijednék tőle. — Értem ! ... De mégis, ha egész közelébe mennék, Olgácska, aztán ... na . . . izé . . . tudja, úgy . . . megcsókolnám? — Akkor ! . . .‘ Hófehér kis kezével sokat jelentő mozdulatot csinált a levegőben. Elég volt! nem akartam többet tudni a dologról. Nos, mit szólnak hozzá tisztelt olvasóim ? Nemde különös egy isten alkotása volt az én kis barátnőm? De azért megfértünk szépen együtt. Néha czivakodtunk kissé, de a vége csakhamar a kölcsönös kiengesztelődés lett. Nem is tudok é,n öt percznél tovább haragudni egyfolytában. Óh, ha ezt más nő is úgy tapasztalná, mint ő: olyan szerelmes lenne belém, mint Argylus királyfiba Tündérszép Hona! de ez ? meg nem csókolt volna fél világért. Kérem, egyszer mit csinált velem Olga ? .. A bajuszom akkor kezdett sarjadozni és mint ilyen satnya, nem igen tetszett senkinek — rajtam kívül. Hanem volt ám közöttük egy hosszú szál, mely úgy állott ki a többi közül, mint egy madárijesztő a vetésből s erre a kiváló tulajdonságú bajuszra szerfelett büszke voltam. Hát kérem, mit csinált velem ez a furfangos teremtés ? Azt mondta: „Ha megengedem, hogy tulajdon kacsócskájával kivágja azt az egyet, akkor megcsókol“ . . . Gondolkozás tárgyává tettem a dolgot s végre is (hiszen nő helyette más), vigye a Manó ! . . . — Jól van! vágja le s aztán ? . . . — Megcsókolom, meg bizonyosan! Ezzel gyorsan előkeritett egy ollót, nehogy esetleg időm legyen megmásítani beleegyezésemet s uramfia! levágta a fél bajuszomat! S még ha megcsókolt volna? ! Nem ! sőt még az ollót sem adta ide, bármint rimán- kodtam, hogy hozzá stuczolhassam a másik felét. Fél bajusszal kellett haza szógyenkednem. Ezer szerencse, hogy nem találkoztam ismerőssel. Egész kis veszedelem volt rám nézve Olga. Vigyáztam is mindig, nehogy kezei közé kerüljek, mikor furfangos kedvében vol:. És mégis, tudj’ Isten, ha azt mondta volna, hogy nem bánná, ha egy szélvész elvinne bennünket valami laktalan szigetre, úgy, mint Robinsont, hol csak mi lennénk kettecskén, meg a papagályok s több efóle, (persze ennivaló is lenne, mert a rántott papagály nem a legjobb lehet), — bizony nem mondtam volna ellent... Egyszer nagyon beteg volt az én szép Olgám. Rosszul nézett ki, (úgy mondják ezt manapság: nem festett); de azért még ekkor sem tudta megállani, hogy borsot ne törjön az orrom alá És mikor felkelt betegségéből, elmentem hozzájuk s azt találtam tőle kérdezni : Talán Tisztelettel értesítem a n. é. vevőközönséget, hogy újdonságaim a tavaszi és nyári idényre rendkívüli szép és nagyválasztékban érkeztek, u. m. férfi és fiú kalap, gallér, nyak- n .. , . kendő, kézelő, kötött harisnyák, parfüm, pipere szappan, öv, koszorú, virág fátyol, csipke, szalag, Fontos Kiszolgálás, blúz, utazókosár, keztyü és minden czikkek, a mi a női, férfidivat, játék,kézimunka és rövidáru szakmához tartozik. Szives pártfogásukat előre is megköszönve, vagyok kiváló tisztelettel Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában.
