Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-05-17 / 20. szám
Nagykároly, 1908. május 17. 20. szám. / XXXIV. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: h»vá a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők Saéthanyi-u. 4. az. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FF LEI. ŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. : Megjelenik minden vasárnap. -1 ............ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fii. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron« Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillér ÜJ PÁRTALAKULÁS. — ő. — Joggal lehetne anachronis- mussal vádolni azt, a ki ma bármilyen formában meg nem emlékeznék arról a mozgalomról, mely ma minden pártot ural és a mely hatásaiban még kiszámíthatatlanul, de következményeiben sejthetően uralja az összes politikai pártokat, kezdve azoknál, a kik óhajtják, végezve azoknál, a kik érdekeiket ez által sértve látva, per- horreskálják. Ez a hir, mely a pécsi Kossuth szobor ünnepélyről indult ki, hogy jövendő megvalósulásának jóelore minden áldozatra kész híveket toborozzon, nem uj. Hónapokkal ezelőtt vert már ez gyökeret, azóta forrott a politika katlanában, de a katlan körül felcsapó gőzök a biztos felistnerhe- tés elől a sejtés ködébe burkolták az egész boszorkánykonyhát. Azonban még csak sejtelmeink sem váltak be. A jóslatok csődöt mondottak, mindenki másra számított, mint a mi tényleg az eredmény. Hogy jobb-e mint az, a mit vártunk, ma még el nem dönthető. Sokat vártunk a másik pártalakulástól és reményteljes szívvel várjuk ennek pro- grammját. Egy nagy függetlenségi párt fog alakulni, mondogatják a boldog szülők, mely ölelő karjába fogja zárni ezt az egész országot, a most elhintett mag egy nagy terebélyes fává fog fejlődni, melynek árnyékában le fog pihenni mindenki, a ki hazáját szereti, mindenki, a ki magyar és annak vallja magát, mondjuk kiszínezve mi. Ebből azonban még csak keveset lehet sejteni. Uj zászlót ragad-e kezébe a függetlenségi és 48-as párt, a mely ne leszélyezze azokat sem a hozzá csatlakozásban, a kik eddig mint a koalitió tagjai ugyan, de más elvi alapon igyekeztek az ország boldogulását előmozdítani, vagy megtartja-e kezében a régi lobogót és átvándorolnak hozzá távoli országaiból a politikai világnak azok, a kiket eddig egy nagy ”- , a nemzet egy egész különleges korszaka választott el tőlük? Nem tudjuk még ma eldönteni, hogy uj programinot fognak-e kidolgozni, vagy pedig Wekerle, Andrássy, Darányi és Zichy szó nélkül aláirják-e a függetlenségi programmot és mint kizárólagos függetlenségi minisztérium fogják kidolgozni a kabinet további munkaprogramját ? Lesz-e eredménye a megindított actió- nak, még a jövő titka. Hogy a terv kedvező fogadtatásra talált illetékes köröknél, azt megállapíthatjuk mi is. Természetesazon- ban, hogy a megalakulás sok, nagyon sok feltételtől függ. Olyan intézmények statu- álásától, melyek megnyugtató tudattal töltsék el azokat is, a kik ma hívei és legelszántabb harczosai a függetlenségi és 4S-as eszméknek és akik szívesen lépnek arra az útra, mely czéljaikhoz vezet, kívánva azonban olyan alapvető biztosítékokat, melyek már előre is teljesen kizárják azt, hogy a jövendő pártnak külső zo;nán- czát az újabban bozzá csatlakozók adják meg, hanem akik azt követelik, hogy ezek assimilálódjanak a törzshöz, melyhez magukat forrasztani akarják. De ezt kívánja az ország és ezt követeli a nemzet érdeke is. TÁRCZA. Margit. Ami gyönyört az élet eddig nyújtott, Ehhez a névhez van fűződve mind, És ami gyász, bú, bánat érte lelkem, E név betűiből mind reám tekint. Gyönyöröm, gyászom, mindenem e név volt, Pokol, menyország e névből fakadt, Legforróbb csókja szerelmes ajkamnak, S szemem legforróbb könnye rátapadt. Ha hálát adhatok én Istenemnek, Hogy adott részt a gyönyörből nekem, Hogy boldogok közt legboldogabb voltam, Bűbájos név, neked köszönhetem. De ha átkozom éltem bus folyását, És golgotámra visszagondolok, Ez a név az, melynek minden betűje Vad kárörömmel felém vigyorog. Margit! csodás név! Átkom, boldogságom. Halálomnak is ez lesz a neve. — Halál-angyalom Margit lesz, s mig csókol, Halálra fojt majd gyilkos két keze. Tűz. Irta: Lengyel Géza. — A „Szat már megyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A kis harang megkondult élesen, bántóan. A hangja átszállt az üres, poros utczán, két parasztasszony megállt és megkérdezte : — Ki halt meg? Kinek csendítenek? A harang tovább szólt egyhangúan, rekedtesen. Ez nem csendités volt, most már kinyíltak a kapuk, és emberek, asszonyok tágra nyílt szemmel közölték egymással, amit úgyis tudott mindegyikük : — Tűz van! Tikkadt, meleg levegő, sárguló levelek mozdulatlanul, rest augusztus vége. A harang azonban felveri tétlenségéből, nyüzsgésbe hozza a nagy széles utczát. Gyerekek futkároznak és az utczán keresztülkiáltoznak át egymáshoz: — Tűz van! Tűz van! A kiáltásban, az igazat megvallva, nem annyira rémület van, mint inkább érdeklődéssel, kíváncsisággal teli izgatottság. Komédiások jöttek, medvét tánczoltatnak, vagy tűz van, mindez a gyermekeknek egyformán látványosság és a gyerekek rohannak. Az apjuk, az öregapjuk komolyság alá rejtik a szenzáczió okzota lázat, amelyből hasonlóképen hiányzik az ijedtség. Botot, dorongot vasvillát szednek elő és sietnek. Vége az álmos délutánnak, az utcza szinte felvillanyozva éled, ha nem maradna még egy piczike aggodalom afelől, hogy hátha mégis van némi veszedelem, hát azt lehetne mondani: jól eső izgalom vesz erőt a népen. Jön egy mesterlegény, hosszukat lé pked és a kezében tűzoltó csákót lóbál. Egy gyerek- csapat hozzászegődik, valamelyik ajtóból felvilágosítják : _ — Ég a Nagy András János háza a hidegvégen. Nagy András Jánosnak az apja volt Nagy András, ő tehát igazság szerint Nagy János. Valóban az ő háza ég. Apró, nádfödeles ház, bent áll a kis puszta udvarban. A fél tető már lángban van, de olyan kevéssé félelmesen, mondhatni olyan szelíden ég, ahogyan csak a lusta, tökéletesen szélmentes levegőtől telik. Néhány tűzoltó marczona ábrázattal fe cskendez, kiáltoz, dolgozik a csákánynyal. Az udvaron ide-oda szaladgál egy fiatal paraszt assszony. Jánosnak a felesége. Sir, tördeli a kezeit, de a helyzet a hogyan a nép, a tűzoltó a hatóság érdeklődésének központjává váltak, határozottan tetszik neki. A ház fehér falán egy kis sötétkék tábla azt mutatja, hogy a biztosítás rendben van. A nádtető csak a becsület kedvéért lángol még egyet- egyet . . . Sehol semmi ijedtség, csak János áll az udvaron halálraváltan, sápadtan, fehéren, az ajka mozog, János gondolkodik, számol: Vértest/ Gyula. Tisztelettel értesítem a n. é. vevőközönséget, hogy újdonságaim a tavaszi és nyári idényre rendkívüli szép és nagyválasztékban érkeztek, u. m. férfi és fiú kalap, gallér, nyak- kendő, kézelő, kötött harisnyák, parfüm, pipere szappan, öv, koszorú, virág fátyol, csipke, szalag, Pontos Kiszolgálás, blúz, utazókosár, keztyü és minden czikkek, a mi a női, férfidivat, játék, kézimunka és rövidáru szakmához tartozik. Szives pártfogásukat előre is megköszönve, vagyok kiváló tisztelettel l Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában.
