Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-12-25 / 52. szám

POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hOTá * lap szellemi részét érdeklő II m hová x lap anyagi részét érdeklő kőílem'ényck küldendők || közlemények küldendők Síéchenyl-u. 4. az. NAGYKÁROLYBAN Jőkai-utcza 2. sí. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR. PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN. I . ■ Megjelenik minden vasárnap. . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak ás iskolák részére 9gyérre5 korona II Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér* sora 40 fillér Ledőltek a bálványok. Irta: Dr. PiEisy István, országgyűlési képviselő. A nagy nemzeti kormány kinevezé­sekor diadal mámorban úszott a nemzet. Diadalul volt az, melyet a Wekerle kor­mány Bécstől—Budapestig megtett. Diadal­menet, amikor a pályaudvartól lovak he­lyett lóvá tett emberek vontatták kocsiju­kon a minisztereket lakásukig százezrek lelkes élje'n rivalgása között. Győzelmi napot véltünk, ünnepeltünk. A győzelmi mámor 1906. évi április 12-éig tartott, amikor dr. Wekerle Sándor mi­niszterelnök elmondotta, hogy milyen pak­tum alapján vállalták a kormányt. Az ek­kor ismertetett paktum eloszlatta a győ­zelmi mámort, de megnyugvást öntött a lelkekbe, mert úgy fogtuk fel, hogy nem­zet és király, mint teljesen egyenerejü két fél fegyverszünetre léptek és remény töl­tött el bennünket az iránt, hogy maga­sabb érdekekből felfüggesztett harezunkat az átmeneti idő leteltével nagyobb előké­születtel, nagyobb erővel folytathatjuk és igazainkat biztos diadalra juttatjuk. Ezen hittel vezéreinkbe vetett feltét­len bizalommal, az április 12-iki kormány- programmal mentünk a választói küzde­lembe és a nemzet nagy többsége ezen kormányprogrammot helyeselve, nagy több­séggel biztosította a kormánynak az adott Programm végrehajtását. Megkezdődött a munka. Mintegy más­félévig csak kisebb hibákat észleltünk és ezeket a nagy alkotások sikere érdekében elnéztük. Ekkor azonban beterjesztettek az Ausztriával megkötendő vám- és ke­reskedelmi szerződést, junktimba hozva azt a kvótának 2 °/o-al való felemelésével. — A kiegyezés rossz volt, rosszabb a Széli—Körber-félénél és egy óriási függet­lenségi többséggel tervezték a kvóta emelést. Ez a bevallott paktummal szemben is oly sérelem volt, hogy a függetlenségi pártban az első nyilt szakadást szülte és megteremtette a függetlenségi elveit félté­kenyen őrző balpártot. És most egy évvel később a nagy kormány dicső pályafutásában ismét egy újabb kiábránduláshoz jutottunk. Lehullott az álarcz. Mellékes, hogy aki letépte, szintén részese volt a nemzeti ügy elárulásának, részese a népámitásnak. A tény a fő es á^.. az, hogy a nemzeti küzdelem bálványozott vezérei lehazudták azokat a megállapodásokat, melyek alapján a nemzeti küzdelmet leszerelték és bár­sonyszékbe kerültek és tény az, hogy még azt a hazudott paktumot is a nem­zeti ügy rovására játszották ki. 1906. április 12-én azt hirdették, hogy mindazon katonai kérdések, melyek a közös hadsereg organikus fejlesztésére vonatkoz­nak, az átmeneti időre kikapcsoltattak és kikapcsoltattak a vezérleti és vezényleti nyelv iránti követeléseink is, úgy hogy ezen kérdések mindaddig, amíg az általános választói jog alapján uj országgyűlés ösz- sze nem ül, nyugosznak. A leleplezett paktum szerint ellenben a kormány arra kötelezte magát, hogy az átmeneti időre a vezényleti és szolgálati nyelv kérdése feltétlenül kikapcsoltatik, de a katonai létszámemelés kérdését csak addig kapcsolják ki, amig a létszámeme­lés feltétlen szüksége előáll és hogy ezen időpontot 0 felsége még könnyebben ál­lapíthassa meg, már a paktumban kijelen­tették, hogy már most elismerik a létszám- emelés szükségét. Tehát előállhat és elő is fog ál- iani a létszám felemelés feltétlen szüksége és ekkor vállalják annak végrehajtását, de a vezérleti és vezényleti nyelvről szó sem eshetik. Igaz, maguk között — talán a kupé­ban — Apponyi kezdeményezésére ki­mondották, hogy ha az átmeneti időben követelnék a létszámemelést és ennek el­lenében nem adnák meg a magyar vezér­leti és szolgálati nyelvet, úgy egy pilla­natig sem maradnának miniszterek. (Ez TÁRCZA Hogy megcsókoltam Juczikát... Abban az ember-rengetegben A tengeren túl odaát, Hol a gyárkürtők: árnyékától Az ember virágot se lát, Ott ismertem meg Juczikát. „Magyarház“, szólt a vezetőm és Égy kis hajlékra mutatott; Én szivdobogva zörgettem meg A muskátlis kis ablakot S az ajtó kinyilik legott. Borért szalad hamar az „apjuk“ Az anyjuknak a könnye hull, S jön egy kis pöttön szöszke jószág, Bizalmasan hozzám simul És nyújtja ajkát szótlanul. Nem vagyok éppen csókolódzó S a gyermeknyelv se kenyerem, De most e piros gyermekajkra Oly szomjas lettem hirtelen, Csak úgy szédült a föld velem. ________ És ahány ajk csak kedves nékem, Ez egybe lopta mind magát, De Isten tudja mit éreztem: Egy országot csókoltam át, Hogy megcsókoltam Juczikát. Szávay Gyula. Szombat. Ira: Vértessy Gyula. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Tiz óra felé járt már az idő. A munkás­asszonyok nem győzték az uraikat haza várni, hát behúzódtak az utczáról a nagy bérház apró piszkos vaczkaiba. A munkás urak nem igen kegyeskedtek haza jönni. Kikapták a heti bérüket s csak nem jöhettek addig haza, migazt el nem itták. 8 a bűzös pálinkásboltokban nagy hangon mentegetik magukat a saját lelkiismeretük előtt. — Egy heti keserves munka után csak megillet minket is egy kis pihenés! Mi sem vagyunk barmok, hogy az életet élvezet nélkül éljük végig. Amit keresünk, azt el is mulat- hatjuk, ehhez jogunk van.__________________ Berendy Jakab ur is azt mondja. Meg azt is írja a „Vörös szekfü“-ben. Hej, az a jó lap! Felragyog a munkás szeme, amikor a lapról beszél: a szegény se kutya, annak is van jussa mulatni. A szegény munkásasszonyok persze más­képen gondolkoznak, de hát az asszonyok nem értik a férfiak dolgát. Azok azt akarnák, hogy az embereik szombaton este is jöjjenek haza szép csendesen! Mintha bizony olyan ostoba lenne valaki, hogy ezt az egy kedves estéjét is, amelyikre nem virrad munkanap — csak úgy unalmasan töltse el panaszkodó asszonynépek: között. Hogyis ne! Nekik az italra szüksé­gük van. — A szegény ember megbolondulna, ha nóhanap le nem ihatná magát és nem lát­hatná rózsásnak ezt a piszkos, szürke világot. Ezt is Berendy ur hirdeti a „Vörös szek- fü“-ben. — Igen, uraim — szónokol Berendy ura korcsmában, a hol a szegény munkások a „vezér* urat minden jóval traktálják —nekünk jogunk van most itt lenni, mert megdolgoz­tunk érte (a nyomorult soha életében nem dol­gozott, mindig csak pumpolásból s mások becsapásából élt), aki dolgozik annak mulatni Aki ölesén “ÄSr karácsonyi gyermekjátékokban, valamint az őszi és téli idénynek megfelelő czikkekben, u. m., Talódi Hückl-féle pliischkalap, meleg alsó trikó, harisnya, meleg kesztyű, sapka, alsó és felső alj, berliner blnz és gallér, kész rnhácska és kabát lányok részére, kézimunka, játék, gyermekkocsi, öt stb. az szerezze be szükségletét P IX X T TT rW XT T M Á fW nrl és nőldlnt, rőrld-, kézimunka- és játékáru megbízható kereskedőnél W MU JL JL MJ n 1 U Hl il V MA) Nagykárolyban, Hadnagy iQnácz ur házában. IX Ugyanott egy tanuló falvátotik. 28—

Next

/
Oldalképek
Tartalom