Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-12-20 / 51. szám

Nagykároly, 1908. deczember 20 51. szám. XXXIV. évfolyam. ZATMÁR GYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők j| közlemények küldendők Széohenyi-u. 4. az. .NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR. PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN.------------ megjelenik minden vasárnap. EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér" sora 40 fillér A bomlás utján — ő. — Két évvel ezelőtt büszke uj járműre tette át az ország a kormányzás és vezetés terheit. A szekér elé büszke, derék paripákat fogott és a vezetés gyep­lőjét öreg, viharedzett és tapasztalt kocsisra bízta és az egész járművet bizalommal telten útnak indította . . . És a szekér megindult. Ment is, vagy inkább mozgott, de sehogyan sem tudott nagyon előre vergődni. A gazda által meg­mutatott biztos utat eltévesztette a kocsis és eltévesztette a paripák ösztöne is. Rósz útra tévedtek. És a hosszú őket is meg­viselő bolyongás alatt lassanként elfárad­tak a paripák, gyengültek és lankadt mun­kakedvük is. A hasztalan munka elked­vetlenítette a gazdát is, bizony nem na­gyon viselte gondját jószágainak és igy pusztult a ló, pusztult a szekér. A koalitió két évvel ezelőtt útnak indult, büszke fogata napról-napra nyüvő- dik, pusztul. Ma egyik, holnap a másik kerék tagadja meg és mondja fel a szol­gálatot, ma egyik, holnap másik része válik használhatatlanná és a megkopott részek sehogysem tudnak már összeillesz­kedni. Együtt vannak ugyan, mert a ko­vács valahogyan összeillesztette őket, de meglazultak és a végén szétesnek. Az TÁRCZA. Szerelem. ' Mig bánt a kétség, hogy engem követve Gond-e vagy mámor lesz az életed: Ne higyjól, édes addig a szivednek, Mert a szerelmet még nem ismered! Ha azt érzed majd, hogy vak bizalommal A kárhozatba is jönnél velem: Akkor hallgass szived szavára, édes. Akkor kövess, mert ez a szerelem! Bállá Miklós. Az örmény, a székely és a két disznó. Irta: Csermely Gyula. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — (Befejező közlemény.) Minden úgy történt, ahogyan Gergő koma kieszelte. Jöttek a bényesi hentesek, alkudoz­tak, elmentek, újból jöttek, újból alkudoztak és végre, Gergő koma szinleges alkudozása egész a közel jövő, talán már csak napok kérdése. Be kell ismernünk, hogy születésekor nagyobb jövőt jósoltunk a koalitiónak. De be kell ismernünk azt is, hogy maguk a szülők nem igen tehetnek róla, ha gyer­mekük leter a helyes útról es sokszor őket magukat is lerántják arról az útról, melyen ők maguk is haladni akartak és a melyet gyermekeiknek is követendő pél­daként tárták elő. A koalitió tényei ma egyik, holnap másik testvércsopornál talál­nak elkeseredett ellenzésre és kárhoztató megítélésre, ma egyik, holnap a másik kerek tagadja meg a szolgálatot és igy természetesen napról-napra gyengül a sze­kér. Az egyes részek nemhogy igyekez­nének ismét megtalálni a helyes össze­köttetést, hanem maguk is belátva össze- tartozandóságuk alapjának pusztulását, igye­keznek válni egymástól. És különösen az egyik kerék, a néppárt a helyett, hogy már csak az ósszetartozandóságnál fogva is igyekezró!: *? ' munkát előmozdí­tani, még a többit is igyekszik a helytelen irányba terelni. Nem érdekünk ugyan legkevésbbé sem agitálni a koalitió egy­sége mellett, mert hiszen közös egyetér­téssel elkövetett dolgait is perhorreskáljuk, után csakugyan kétszázhusz pengőt olvastak le Sánta—Nagy Gábor kérges tenyerébe. Gergő koma ragyogott a boldogságtól, hogy terve ilyen fényesen sikerült. Da hajhl nyomban förgeteges zivatar ült ki borostás áb­rázatára, mikor észrevette, hogy Sánta—Nagy Gábor nem a korcsmának veszi a pénzzel az útját, hanem fürge lábbal és gyanús sietséggel a vásári sokadalomba igyekszik. Hüh a gyil­kos, micsoda förtelmes gazságot akar ez most elkövetni? Utána! Utána! Szaladt is, mintha mozsárból lőtték volna ki és a csizmadiák sátrainál utói is érte a bor­vizes székelyt. — Micsada haramiaság ez ? — igy esett neki Sánta—Nagy Gábornak, — Rablu kee, török vagy tatár kee, hogy eleb- lábal a pénzzel ? Ide azt a pénzt, vagy megülöm. — Öli kee az istennyilát, nem engem — válaszolta nyugodtan Sánta—Nagy Gábor. — Micsoda pénzről beszél kee? Tartozom-e keed- nek valamivel? — Tartozik hát. Kétszázhusz pengővel, egy palturával se kevesebbel. Ide azt a pénzt, aszondom. — Megbolondult kee? Micsoda pénzt, mi­csoda kétszázbusz pengőt? — Hát a disznókért. Az én szép, jó, finam disznaimért. azonban az ország érdeke mégis azt kí­vánná, hogy ha jól, vagy rosszul, de vala­hogy végezzék a dolgaikat, de hogy a folytonos viszálykodás miatt sehogysem, azt nem bírja el az ország. Az uj párt­alakulásnak igazán itt van a legfőbb ideje. Látjuk, hogy a jelen állapot jóra nem vezet. Ha nem is nézzük az országos je­lenségeket, itthon szükebb hazánkban lát­juk a néppárt pártellenes politikáját. Az a politika, melynek egyik terméke a lapunk múlt számában megirt és a megye tör­vényhatóságához intézett azon indítvány, hogy üdvözölje a megye Ő felségét trónra- léptének 60 ik évfordulója alkalmával, élénk visszatükröztetője a néppárt országos po­litikájának, melynek minden czélja oda irá­nyul, minél több zavart okozni a szövet­séges pártnak. Megérdemli ugyan a füg­getlenségi párt szövetségesének ezt a pofon­ját, azonban az egesz néppárti viselkedést nem csak ebből a szempontból kell fel­fognunk. Mert a milyen odiosus és kárt involvál magában ezen indítvány, ebben a formájában mi reánk esetleges megsza­vazás esetén, épen olyan kárhozatos a nép­párt es a feléje kacsintgató koalitiós reni­tenscsoportok frondőrködése országos szem­pontból. És az ország érdeke igazán meg­— Vét is keednek disznaja? Az öregap­jának se vöt. Engem meg ne fogjon kee, mer’ a fődre pöndöritem. — De fagam, az ebugattát. Hajdú, hajdú! jöjjön csak ide barátom hajdú! — No mi ütött keedbe,hogyigy kajabál? — szól a hajdú. — Vügyen műnket a tekintetes szolgabiró elé. Üstöllést vigyen Pöröm van, panaszom van, ezt a harámbasát itt kerékbe kell töressem. Ulcsubban nem adam. A történet színhelye ezek után a község­háza, ahol Zselyki uram, szolgabiró uram, jó melegre ülvén már az egyik széket, éppen egy másikra ült át és friss pipára gyújtott. — No mi az, szedte-vette maradbatatlanjai — igy üdvözli nyájasan a hajdú áttal betusz­kolt két embert. Persze, hogy az örmény kezdte. — La- pátosi Gergő az én becsületes nevem — igy kezdte és széditő sebességgel elhadarta, hogy mi a tényállás. Hogy a székely az ő megbízá­sából két disznaját adta el a vásáron, hogy kétszázbusz pengőt kapott értük a hentesektől s hogy ime, el akart inalni azzal a pénzzel akár egy kapczabetyár. Azt a kétszázbusz pengőt tehát ítéljék meg neki, igazi jussa az neki, a Aki ölesén s%jües„T’’ karácsonyi gyermekjátékokban, valamint az őszi és téli idénynek megfelelő czikkekben, u. m., valódi Hückl-féle plüsehkalap, meleg alsó trikó, harisnya, meleg kesztyű, sapka, alsó és felső alj, berliner blúz és gallér, kész ruhácska és kabát lányok részére, kézimunka, játék, gyermekkocsi, öy stb. az szerezze be szükséglétét X T TP *W Tp XX X ]&T A (P rr úri és nöidirat, rövid-, kézimunka- és Játékára megbízható kereskedőnél ” A-i X X MJ léi XX X AJr 1^1 Jnk. X/ Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. MF* Ugyanott egy tanuló felvétetik. 37—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom