Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-11-29 / 48. szám
SZAT MAR MEGYEI KÖZLÖNY lansággal és igazsággal a kérdést megoldani és a jövőben foglalkozni vele. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter válaszában a következőket mondotta: T. Uraim! Legyenek meggyőződve, hogy én Szatmár városának jogos és komoly igényeit méltány- lom, azonban a mint a helyzetet ismerem, Nagykárolynak is vannak komoly érvei. Kétségtelen, hogy Nagykárolyt talán a megsemmisítés szélére sodorná, ha most elvesztené, a mit a múltban nyert. Nem akarok állást foglalni sem Szatmár, sem Nagykároly mellett, csak azt hangoztatom, hogy komoly, nagy kérdés ez, melyet alaposan kell tanulmányozni és csak azután lehet megoldani. Azonban — ez válaszom lényege — a jelenlegi helyzet nem alkalmas arra, hogy ez a kérdés megoldassék most, midőn a választási törvény küszöbön van és midőn azzal kapcsolatosan a kerületi beosztásokat is meg kell .változtatni. Annyi vidéki érdek fog érintetni, olyan változás lesz a múlttal szemben, hogy ezt még egy elkerülhető változással kombinálni és komplikálni hibás volna. Minden kérdést a maga idejében kell megoldani, ma nem kedvező még a helyzet. Ezért pozitív Ígéretet nem adhatok csak annyit, hogy majd annak idején a lehető legjobb akarattal, lelkiismerettel és kötelesség tudással fogom ezt a kérdést tanulmányozni és azután kizárólag a közérdek által vezettetve megoldani. A küldöttség lemondó megnyugvássál fogadta a miniszteri válaszokat. Végül Jutsth Gyula Ház-elnök igyekezett a reményevesztett deputácziót pár általános frázissal megnyugtatni, mire a fogadtatás véget ért. A miniszteri beszédekből tehát bárki meggyőződhet a felől, hogy Szatmár a mi rovásunkra (!) megyeszékhelyet kapni nem fog. A közegészségügy reformjai. A szatmármegyei orvoshiány megszüntetése. A községi és körorvosok uj fizetése. (—i.) Az uj közegészségügyi törvényről, melyet augusztus elsején szentesített a király, október 29-én adta ki a belügyminisztérium az életbe] éptetési rendeletet. A végrehajtáshoz szükséges útmutatások e hó elején érkeztek le Szatmárvármegye alispáni hivatalához,amely aztán a főszolgabiróságokat utasította a szükséges teendők gyors végrehajtására, akik már meg is tették jelentéseiket. Az alábbiakban röviden ismertetjük a kérdést azokkal a reformokkal együtt, melyeket az uj közegészségügyi törvény Szatmár- megyóben fog iétesiteni. meleg szinte megölte az embert, a szárazság ©Ily nagy, hogy tavak, kutak, folyók kiszáradtak. 1767—68. lágy telek, száraz nyarak. Mégis különös, hogy 1767-ki május 1—4-ik napjain 2, 3 arasznyi hó esett, a leveles élőfák gallyait letördelte. Junius olly árvizes, hogy a Tisza rétjeit nem lehetett megkaszálni. 1776. nem igen kemény tél, de az 1777-ki még lágyabb, legnevezetesebb arról, hogy őszszel a Duna úgy elapadt, hogy által lehetett gázolni. 1778-ra forduló lágy, esős, sáros tél. Ezen a télen egy hétig való hidegnél és hónál több nem volt. Január 22-én nagy villámlások, tsattogások, Pál napkor a gyermekek a vízben förödtek, és olly meleg járt, mint egyébkor májusban. Febr. 8-án az állóvizek befagytak úgy, hogy nádat lehetett vágni 5 nap, Mátyás napkor a bibiczeknek anyányi csirkéi voltak, a’ Spárga anynyira meg nőtt, hogy enni lehe- tgtt. Mart. 2-kán virágzott a tseresznye fa, Áprilisben a sárga-répa már olyan nagy volt, hogy piaczra lehetett hordani, Április 24-ke körül a kertekben s szilvásokban kaszáltak, Május elején érett tseresznyét lehetett enni. Ámbár ezek mind igy folytak is, de Martius 25—27 napjain ember magosságni havak estek, Az orvosok fizetésének megállapítása. Az uj törvény értelmében az orvosok törzsfizetése mindenütt 1600 korona. Ezt a fizetést az állam adja, míg a régi törvény szerint az orvosokat a törvényhatóságok fizették. A régi fizetések Szatmárvármegyében nem voltak egyformák ; a legtöbb helyen az 1600 koronánál kisebbek, de néhol nagyobbak is voltak. Mivel pedig a nagyobb fizetésű orvosokat az állam most nem akarja megkárosítani, ezeknek fizetésük mellé személyi pótlékot rendel, melyet azonban ezentúl is a törvényhatóságok, illetve a községek fizetnek. Ezeket a személyi pótlékokat az eddigi fizetés és a szolgálati idő szerint állapítja meg legfelsőbb fokon a belügyminisztérium. Javaslatot a törvényhatóságok tesznek a főszolga- biróságok jelentései alapján. A szatmármegyei községi és körorvosok közül többen fognak személyi pótlékot kapni, nehogy az uj törvény miatt károsodjanak. Viszont a községi és körorvosi állásra nézve nagy fizetésemelést jelent az 1600 korona is és ez a körülmény bizonyára jelentősen hozzá fog járulni a jelenleg üresedésben levő állások betöltéséhez. A szatmármegyei orvoshány tehát már csak rövid életűnek tartható. Az orvosok fizetése felett a belügyminiszter dönt, amely a törzsfizetéseket már szeptembertől visszamenőleg utalványozta ki és ugyanígy rendelkezik a pótlékok kiutalványozásáról is. Az orvoskor7elek aj beosztása. A fizetések megállapításával egyidejűleg hozzá kell látni az orvosi körök uj beosztásához. Az uj törvény az orvoshiány megszüntetése czéljából kimondja, hogy minden megyei székhely és minden legalább 5000 lakosú község községi orvost alkalmaz, az 5000-nél kevesebb lakossal biró községeket pedig a törvényhatósági bizottság a főszolgabíró és a tiszti főorvos meghallgatása után orvosi körbe osztja, mely körorvost alkalmaz. (A régi törvény szerint 6000 lakosra esik egy körorvos.) Ez a rendelkezés a szatmármegyei orvosi körzetek uj beosztását vonja maga után. Az uj beosztás van hivatva főként segíteni a most megyeszerte uralkodó ojyoshiányon. Hogy ez milyen nagy, arra nézve jellemző, hogy jelenleg is nehány körorvosi állás betöltetlen és több helyen a járási orvos végzi a körorvosi tendőket. Ezeken a hiányokon kell segíteni az uj törvénynek, melynek ez irányú rendelkezései most vannak végrehajtás alatt. Az összes orvosi köröket revidiálják és elkészítik az uj beosztást, mely Szatmárvármegyében már a jövő év elején életbe lép. és olly fergeteges szélvész lett, hogy a legerősebb bikák is megfagytak. 1794. mind a’ tél mind a’ nyár örök emlékezetre méltó. Egész télen se hó, se esső, se fenn biró fagy nem volt. 1793-ki October. Nov. már oly szárazak, hogy sok helyeken őszit se vethettek; a’ kutak kiszáradtak, sőtt a folyók is, annyira, hogy őrölni nem lehetett. A’ Tisza úgy elszáradt, hogy tsak térdig ért, és sok helyeken pénzen adták a vizet. A magyar Alföldön 1794-ben sem tavaszit, sem kukoriczát nem vethettek, a mezők úgy kiégtek, hogy egész nyáron szalmázni kellett a marhákat. Sem széna, sem semmiféle gabona nem lett, ember s barom majd mind elveszett. 1791—93- ban 3 márjás volt köble a’ szép tiszta Búzának, 1794-ben, sőtt 1795-ki aratásig 16- -20 for. költ. Sok helyeken füvet ettek az emberek, másutt kukoricza tsutkát törtek liszté s abból tsináltak pogátsákat.“ Amint az idézett példákból is láthatjuk, a természet is épp úgy szeszélyeskedik néha, akár egy ideges angol miss. Persze, nekünk embereknek nem marad más hátra, mint megnyugodni a végzet rendeléseiben, mert az időjárás megváltoztatása aminthogy soha nem állott senkinek módjában előbb, azonképen nem fog a jövőben sem. Jegyzői ügyek. A községi- és körjegyzők kívánalmai. IV. A segédjegyzők helyzete. Tarthatatlan a helyzete a segédjegyzőknek. Közjogi állásuk megállapítása tekintetében teljesen egyazon elbánás alá lennének veendők, mint a jegyző. Az általuk teljesített teendőkre vonatkozó teljes erkölcsi és anyagi felelősség őket épp úgy megilleti, mint a felelősségi jogot gyakorló hivatalfőt: a vezető jegyzőt. Mint a jegyző helyettesei, kiemelendők lennének abból a helyzetből, amelyben még ma is vannak. Nemcsak az ő érdekükben, nemcsak a jegyzők szempontjából, hanem a közigazgatás létérdekéből arra kérik a belügyminisztert, miszerint a segédjegyzői állásoknak gyorsabb tempóban való szervezése iránt sürgősen intézkedjék. Ismerik a belügyi kormányzat ez irányban is jóakaratu indulatát s tudják azt is, hogy a tevékenyebb előrehaladásnak pénzügyi okok képezik akadályát; ámde hangsúlyozottan konstatáljuk, hogy ha a közigazgatást a végveszedelemtől meg akarják menteni, e téren még az adott pénzügyi viszonyoknak sem szabad befolyást engedni, hanem feltétlenül utat és módot kell tatálni arra, hogy a segédjegyzői állások akár az állam, akár a községek terhére az egész vonalon rendszeresittessenek s a jegyzők válláról a segédjegyző (Írnok, dij- nok) tartás terhe leemeltessék. E tekintetben egyes helyekről oly panaszos hangok emelkednek, a melyek a legszo- morubb helyzetet rajzolják elé. Nagy általánosságban akként jelölik meg a szükségletet, hogy minden 1000 lakosra egy teljesen képzett munkaerő kell, akik közé természetesen a jegyzőket is beszámítják. Végtelenül silány ezeknek a tisztviselőknek a javadalmazása is. Megengedik, hogy a kezdő fiatalembernek az igényeit még szűkösre kell szorítania, viszont azonban 1000 ko ronából ma (itt pedig már mellékes jövedelem sincs) még nőtlen embernek se lehet megélni; már pedig igen gyakran található 2—3 gyermekes segédjegyző is, aki már igazán csak tengődik. Nem kívánnak sokat, ha a kezdő vasúti tisztviselőkéhez hasonló 1600 korona fizetést kérnek részükre és számot vetve azzal a ritkább, de mégis előforduló körülménynyel, hogy egyesek hosszabb időn át segédjegyzők maradnak, ötször ismétlődő 100—100 K ötödéves korpótlékot, továbbá a helyi viszonyokhoz mért 2—300 K lakbért, vagy természetbeni —- legalább két szobás — lakást. Kérnek továbbá felőlük oly gondoskodást, hogy szolgálati idejük a nyugdíjba és a jegyzői szolgálatba számittassék be. Általában a segédjegyzők ne tekintessenek egy külön tisztviselői karnak, hanem részeltessenek mindazon előnyökben és kedvezményekben, amelyekben a nagyközségi jegyzők (aljegyzők stb.) részesitendők volnának. így a többek között országosan és egyöntetűen kérik rendezni, illetve a törvényhatóságokkal rendeztetni a Szabadságidő kérdését akképpen, hogy a jegyzőnek évente hat heti, a segédjegyzőnek 4 heti szabadságidő biztosittassék ; mert ha van hivatalnoki kar, amelyikre a hajszolt munkálkodás után ráfér a pihenés, akkor ez a jegyző és munkatársa a segédjegyző, akiket csodálatosképen még mindig csak bizonyos %-ban őröl meg és tesz tönkre, az idegelő munka és gond. Örvendetes tudomással bírnak a miniszter azon nemes szándékáról, hogy Nyngdij-li gyüket országosan rendezni és a viszonosságot közöttük, továbbá a vármegyei és állami tisztviselők között létrehozni szándékozik. A 32204/IV—a. 1908. sz. körrendeletből nem tűnik azonban ki, hogy a miniszter nyugTIliioíjefb§ségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalart tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenko* „lloohc“ eredeti eső magolást. F. Hoffmann-La Roch« A Co. Basel (Sráje) „Roehe“ • kapható orvosi rendűiéire a gyógyszertárakban. — Ara fivegenkint 4.— korona. I • Sirofin Emeli ax itvigyst it a testsúlyt, megszOn- teti a kähßgtst, váladékot, éjjeli lázadást
