Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-11-29 / 48. szám
SZATMÁRMEGYY E KÖZLÖNY Kállay Ödön, Kovács Sándor és Neupauer János is beadták pályázati kérvényeiket.-- Pályázatok kör- és segédjegyzői állásokra. Szatmárvármegye Hivatalos Lapja legutóbbi 53-ik számában több jegyzői állásra való pályázati hirdetményt közöl. így betöltésre vár a krasznaszentmiklósi körjegyzői állás, mely iránt a pályázati kérvényeket Madarassy István főszolgabíróhoz Nagykárolyba deczember hó 9-ig kell benyújtani, továbbá a nyugdíjazás folytán megürült vetési körjegyzői állás, melyért Dr. Képessy László főszolgabíróhoz (Csenger) deczember hó 20 ig lehet folyamodni, azonkívül a szinérváraljai községi jegyzőségben megüresedett segédjegyzői állás, mely iránt a kérvények Bay Miklós főszolgabíróhoz (Szinérváralja) küldendők be deczember hó 6-ig s végül a magyarberkeszi segédjegyzői állás, amelynek elnyerhetéseért Péchy főszolgabíróhoz (Nagy- somkut) intézendők a folyamodványok. Bővebb értesítés fent megnevezett lapból nyerhető. — Megszavazott nyugdijak. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága legutóbb tartott gyűlésén özv. Eötvös Róbertnénak és özv. Nagy Sándornénak férjeik elhalálozásával folyó hó 1-től kezdődőleg évi 1380 K nyugdijat szavazott meg. — Fegyelmi vizsgálat kérés. Szabó Dezső csanálosi körjegyző a Rónay István ugyanottani plébános által a legutóbbi megyegyülésen ellene felhozott vádak következtében maga ellen fegyelmit kórt, ami el is rendeltetett. — Vadászati jogok bérbeadása. A batiz- vasvári község tulajdonát képező vadászati jog 6 egymás után következő évre folyó évi deczember 21-én délután 3 órakor Batiz községházánál nyilvános árverésen bérbe fog adatni. Feltételek megtudhatók Kemény Ferencz körjegyzőnél Batiz községben. — Ugyancsak fentjelzett időre bérbeadó a Batiz község tulajdonát képző vadászati jog is, melyre nézve szintén fentjelzett jegyzőnél nyerhető bővebb informáczió. A szatmáriak kudarcza. Miniszteri nyilatkozatok a székhelykérdés ügyében Előre látható volt már régen, hogy rivális városunknak: Szatmárnémetinek és környéke lakóinak az az óhaja, miszerint a vármegyei székhely a megye kettéosztása nélkül Nagykárolyból Szatmárra vitessék át, kudarczczal íog végződni. Csak a vak nem látta ezt. Mi tudtuk, sőt csak legutóbbi számunkban is kifejezést adtunk ebbeli véleményünknek. A mindent elnyelni akaró Moloch olyan falatot kapott ezúttal Budapesten, amit megemészteni éppenséggel nem, vagy beláthatatlan idők múlva lesz csak képes. Sajnos, hogy Szatmár város és vidékének intelligens közönsége a testvéri viszonyt félredobva, annyira ragadtatta magát elbizakodottságában, hogy nem törődve a mi vitális érdekeinkkel: a mi elpusztulásunk árán akart egycsapásra nagy város lenni. A belügyminiszternek kellett őket kitanitani a „meddig lehet és meddig nem“ fogalom felől, ami tényleg megtörténvén, kíváncsian nézünk rossz testvérünkre: vájjon miképen vélekedik most az elhangzott miniszteri kijelentések után a székhelykerdésről s lesz-e tovább is szándékában szítani ellenünk a viszálykodás pusztitó tüzét, avagy belenyugodva a változhatatlanba, békejobbot nyújt, hogy egyesült erővel védjük meg hazafias és közös érdekeinket. Mi, nagykárolyiak nem apprehendá- lunk tovább reájuk, hogy meg akartak bennünket fosztani a szegény, de tisztességes megélhetés módjától. Mi hajlandók vagyunk elfogadni azt a béke-jobbot, mely követ emelt reánk — csak nyújtsák felénk. Annyival is inkább megtehetik ezt, mert hiszen a miniszter kijelentette, hogy a választói reform letárgyalása után a vármegyék rendezése is szőnyegre kerül, ami pedig — mint már nem egy ízben jeleztük — meghozza számukra is az óhajtva várt megyeszékhelyet s kölcsönösen kielégítve óhajtásainkat, mint jó szomszédok munkálhatunk közre boldogulásunkon. Adja Isten, hogy igy legyen! Budapesti tudósítónk a szatmári depu- táczió fogagtatásáról a következőket jelenti. Szatmárvármegye egy részének küldöttsége tisztelgett e hó 26-án délelőtt a képviselőházban Wekerle Sándor miniszterelnöknél, Andrássy Gyula gróf belügyminiszternél és Justh Gyula képviselőházi elnöknél Szatmárvármegye székhelyének Nagykárolyból Szatmárra való áthelyezése érdekében. A küldöttséget Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás, nagybirtokos vezette és részt vettek benne Kelemen Samu, Vécsey László báró, Luby Géza, Luby Béla és Szunyogh Mihály orsz. képviselők, (az a Szunyogh Mihály, aki mátészalkai (!) mandátumát a nagykárolyi párt örökem- lékü néhai vezérének: Károlyi István grófnak köszönhette), továbbá Vajay Károly szatmári polgármester, Szentiványi Gyula, Németh Elemér, Szabó Béla (Sályi), Lengyel József (Cseke), Do- mahidy Viktor, Kende Béla, Osztroviczky István, Jékey Sándor, Antal Alajos, Bajnay György, Fényes Béla, Uray Bertalan, Nagy Béla, Kölcsey Antal, Böszörményi Sándor, Suta József, Szu- hányi Ferencz, Kölcsey Zoltán, Farkas Sándor ezredes, Sárközy Andor, Révész János, Szeőke Sándor, Tóth Móricz, Mayer Károly, Szerdahelyi Ágoston, b. Kováts Jenő és Sándor, Jékey Mór és Zsigmond, Klein Mór, Bikfalvy Albert, Tan- kóczi Gyula, Fereuczy Ágoston, Cholnoky Imre, Böszörményi Emil, Kölcsey Gabor, Petheő György, Világossy Gáspár, dr. Keresztszeghy Lajos, Hel- meczy József, Ináncsy Károly, Szombathy Ödön és Veréczy Ernő, tehát, összesen: 49-en. A küldöttség szónoka Kende Zsigmond volt, akinek szavaira Wekerle Sándor dr. miniszterelnök a következő szavakkal válaszolt. T. Uraim ! Nem szeretnék olyan kérdésben, melyet a kormány még nem vett tárgyalás alá és amely a belügyminiszter ur t. barátom hatáskörébe tartozik, határozott nyilatkozatot tenni. Egy pár megjegyzésem azonban van. Mint az önkormányzat tisztelői mindnyájan elismerjük a törvényhatóságok jogát, hogy saját székhelyüket ők állapítsák meg, a helyi érdeket összeköttetésbe hozva az országos érdekkel. Ez a lo- cális érdek nemcsak JSzatmárvármegyében, de más megyében is felmerült és ha nem tűztük ki napirendre, azért történt, mert akkor, a midőn a választási törvénynyel a kerületi bosz- tással kapcsolatosan a nagy közvéleményt különben is lázas izgatottságban tartjuk, nem akarunk ilyen kérdéseket napirendre tűzni, a melyeknek megoldása higgadt megfontolást igényei. Jól méltóztaiott mondani, hogy a recom- penzáczió ténye felmerül Nagykárollyal szemben. Ez maga is azon kérelemre indit, hogy méltóztassanak türelemmel lenni, mig a kérdést tárgyaljuk. Legyenek meggyőződve, hogy minket sem személyi, sem más érdekek nem vezetnek, tisztán két szempont fog vezetni: á nemzeti érdek és másodszor az adminisztráczió érdeke. Ezt a kérdést akkor fogjuk elbírálás alá venni, midőn más törvényhatóságokkal együtt kívánjuk ezt a kérdést rendezni és az országban felmerülő igényeket megoldásra juttatni. Kijelentem Önöknek, hogy ez nem sorozható a legközelebb megoldási nyerő kérdések közzé. Igyekezni fogok a legnagyobb jóindulattal, pártatT A R C Z A. Meleg telek. Irta: Pozsonyi Gábor. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — Múlt számunkban az abnormisan hideg telekről emlékeztem meg e rovatban, ezúttal pedig nehány meleg télről teszek említést. „Hl7. lágy tél, úgy, hogy Februárius elején olly iszonyú égtsattogások voltak, mint nyáron. 1142-ben az igen meleg száraz telet kimondhatatlan szárazság követte Magyar Országban, mely olly éhséget szerze, hogy sok 1 ember meghala az éhség miatt. 1182. olly igen lágy tél volt, hogy a gyü- möltsfák Febr. 2-án már rakvák vóltak gyü- möltsel. 1186. ismét olly lágy tél, hogy Januárus- ban már a fák virágoztak, Februáriusban a madarak tojtak és az almák akkorára megnőttek, mint egyegy dió. 1287. igen lágy tél; 1289. még lágyabb, mert Straszburgnál a fák levelei le se hullottak; Karátsonkor és Vízkeresztkor a’ falusi Leányok buza-virágból, violából s más virágokból koszorúkat stináltak. Januáriusban már a fák virágoztak, a’ madarak tojtak, Februáriusban a szőllő növések már nagyok voltak és érett epreket lehetett szedni. April isbe a’ szőllő virágzott. Az aratás igen bő lett. ______________ 13 32. olly lágy tél volt, hogy Vízkeresztkor is szántottak a’ Magyarok. 1364. a legszárazabb tél, és nyár. Olly szűk esztendő lett belőle, hogy a’ föld népe majd mind éhen halálra jutott. 1420—21—22. a’ loglágyabb telek és a világon legszárazabb és forróbb nyarak, jó és sok bor lett. 1421-ben a fák Mártiusban. a szőllők Áprilisben virágoztak, Áprilisben érett tseresznyét, Májusban érett szőllőt lehetett találni, Sz. Iván napjára (jun. 24.) mindenütt tökéletesen megértek a szőllők. 1424. ismét olly lágy tél lett, hogy Karátsonkor és Vízkeresztkor elég virágot lehetett szedni. 1530. felette lágy tél, olyan az 1538-iki is, úgy hogy a virágok is kinyíltak. 1540-re forduló tél igen lágy, mellyet olly igen heves száraz nyár követett,* hogy erdők, boglyák s házak felgyűltök; a’ folyó vizek folyásoktól megszűntek, és sok helyeken árkaikat is felszántották s bevetették. Ézek közül való nevezetesen a Rajna is. Beyruth körül drágább volt a viz a bornál. Magyarországban is olly nagy volt a szárazság, hogy a takarmány nem léte miatt 14 darab marhát is meglehetett 10 forinton venni. 1586—87. felette lágy telek. A gabonák Husvétra már kalászt hánytak és virágoztak, a nyár igen forró lett, úgy hogy sok házak felgyuladtak. Sopron tájékán igen sok bor. _____1591. lágy tél, Deczemberben éjszak felé ig en sok égi tsudák (talán tsak aurora borealis) láttattak. 1617—18. Ismét lágy telek, úgy hogy 1617-ki Januáriusban a fák virágoztak, a pa- tsirták tojtak, a’ fülemilék énekeltek; de 1618-ki tavasszal először a zöld hideg, azután a ragya, később a jégesők úgy elrontották a Gyöngyösi szőlőket, hogy egy szem se termett. 1620. Igen lágy tél, koránti tavasz, meleg Martius, úgy hogy a méhek már készen voltak a rajzással; forró nyár, igen jó borok, úgy hogy a híréért még 1811-ben is tartottak ezen esztendei termésből a Hamburgi nagy hordókban. 1721. lágy tél, 1722. még lágyabb; az éjszaki tartományokban is olly meleg idők jártak, hogy Januáriusban a szobákat nem kellett fütteni, Februáriusban mind a gyümöltsfák, mind a növevények virágoztak. Ráczkevi városa Jegyző könyve igy Írja le ezen telet: olly gyönyörűséges idő járt o télen, hogy az egész telet’nem télnek, hanem valóságos nyárnak lehetett mondani; ingyen se látott az ember semmi jeget a Dunán, se havat, se szeleket. Igen bő esztendő lett utána, a legszebb Tiszta búza pesti méreje 75 pénz; kétszeres 30 pénz: árpa 15 pénz lett. Julius l3-kán már topott (aszú) szőllőket lehetett találni. 1759 egész tél olly meleg és száraz volt, mint nyáron. Január. Febr. egy ingbe lehetett járni. Febr. 12-én már a legyek széliére röp- döstek, a’ Szilvásokban Szent György nap előtt két héttel lekaszálták a füvet, a fák szint’ oly levelesek voltak, valamint nyáron; a Kánikulai tisztelettel értesíti a n.é. közönséget, hogy Kossuth-utoni műtermében is a legszebb kivitelben 12— \Xu MATT-KEPEKET készíti, még pedig a legméltányosabb érákon ! HISZI ZOLI iényhipész
