Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-11-08 / 45. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY Semmi kétség, hogy idővel az alábbi jelenetek is megtörténnek a színpadokon:) A bizonyitvány. (Szin: egy foltosán megmázolt lugas. Ólom- fütyölős fülemile dalol. A papirfák bólongat- nak és elütéssel fenyegetik a szereplőket : Kapisztrán Izidort és Hunyadi Zelmát, akik a legnagyobb közelségben élvezik az egyedüllétet.) Kapisztrán Izidor: Ha tudná szőke angyal, hogy mennyire remegek már akkor is, ha bájos nevét hallom! Hát még, ha kiejtem e nevet: Hunyadi Zelma! .. . Életem hajó-kor- mányrudjának irányitója 1 Zelma: Ugyan, Izi, ne árasszon el már ilyen sok kedves jelzővel. Nincs hozzá ambi- czióm, hogy ezen sok émelygős izét bevegyem. Mondja meg egyszerűen, hogy szeret és azzal fertig. Izidor: Na jó! Hát megmondom röviden, hogy én magát imádom, annyira imádom, hogy lemondanék érette még a dohányzásról is. (Hanyagul leveri filléres czigarettája hamuját.) Zelma (kiránt egy csomót bizonytalan szinü hajából): Látom Izi, hogy maga önfeláldozó teremtés. íme, emlékül adom magának ezt a hajfürtöt (Az Izidor ujjara csavarja a hajat.) (Eközben egy hordószerü női egyéniség megjelenik a papendekli lombok között) Zelma (fölsikit): Oh, a mama, a mama 1 Izidor (abszolút bárgyusággal): Ha nagyságod tudná . . . A mama: Csak hagyjátok. Tudom, hogy végtelenül boldogok vagytok. De én is. Kicsi szivem alig bírja el ezt a nagy örömet. De hogy megmutassam, mennyire szeretlek benneteket: rátok adom anyai áldásomat határtalan jóindulatom bizonyitványa gyanánt. (A bizonyitvány szóra a baloldali székek sorából egy szalonruhás egyéniség a nép előtt adópénztárnok néven örvend nagy népszerűtlenségnek, fölugrik a helyéről és feltörtet a szinpadra.) Az adópénztárnok: Hohó! megcsíptem őket! Bizonyítványról beszélnek és nem látok bélyeget. (A mamához): Kérem naccsága, tessék a bélyeget fölragasztani a bizonyítványra, mert megleletezem. Különben is már késő. Vegye tudomásul, hogy már meg is leleteztem. (A közönség tombol a lelkesedéstől. Többen elájulnak és még többen úgy kaczagnak, hogy — no.) A kultusz-adó. (Történik 5—6 papirtölgyből álló „sürü“ erdőben, ahol Kóczos Pista, a rettenetes betyár elbúcsúzik a szeretőjétől Keleti Veczától. A zsivány a kopottságtól zöldes frakkban és lobogó kimondhatatlan ruhadarabban szaval.) Kóczos: Ah, de felgyújtanám ezen erdőt, ha tudnám, hogy a veres kakas rászállana ellenségeim házára is. Vecza (zokogva): Oh, Pista, Pista, ne tedd azt. Látod, mennyi pusztítást vitt már véghez a tűz. Ne tedd azt, Pista, drága betyárom! Kóczos: Jól van Vecza, látom, nemes szűd van. Tehát váljunk el. Vecza (folyton zokog): Pá angyalom, drága kis betyárom. Én meghalok. Kóczos (a fokosával hadonászva): Még ma meggyilkolok valakit! (Majd mikor Vecza eltűnt, a sugólyuk elé áll és miután a frakk ujjával megtörülte az arczát, rákezdi): „Elet, élet, betyár élet Mivel vagyok adós néked, Lerovom a kultusz-adóm, Ha meghalok azt se bánom. (A közönség sorából kiválik egy kopott ifjú s egyenest a szinpadra igyekszik. Ott a zsebéből lajstromot vesz ki és a frakkos betyár elé áll): , — Én Nyuzóssy Kálmán adótiszt vagyok. Hallottam, hogy Kóczos ur le akarja róni az adóját, hát ime szolgálatára állok. Melyik adót tetszik leróni? Az államit, a községit vagy a kultusz-adót? Tanácsos lesz a kultusz-adót kifizetni, mert a miatt már holnap kimegyek ura- ságodhoz árverezni. (A publikum az adófizetés hallatára iszonygörcsöket kap és a kórház hamarosan megtelik, ellenben a színház kiürül.) A távirdász. (Szin: A harczmező. Több fa-ember vér- tengerben úszik. A pléh-ágyuk mű-tüzet okádnak, a valódi hamisított Mannlicherek ropognak és a papir-kardok villognak a villamos hold fényében. Remeghy Joachim nyugodtan sétál a táborban. Sisakja czinóber-foltokkal ran tarkázva.) Remeghy: Halomra lövetem valamennyit. Hitvány lázongó bestiák! Egy ősz polgár (a földre veti magát): Hadúr, kegyelmezz! A nép vérben úszik! Iszonyatos rombolás. Kegyelmezz meg nekik! Remeghy (olyan keményeket toppant, hogy több ágyú felfordul): Hát jó, még megpróbálok valamit. (Csönget. Egy szolga megjelenik) Hozd az íróasztalomat! (Kis szünet, miközben behozzák a harcz- térre az íróasztalt.) Remeghy (fogalmaz, papirt nyal és ragaszt. Mindezt egy pillanat alatt. A szolgához): Fuss azonnal és vidd az ellenséges tábor vezéréhez, mondd meg neki, hogy én küldöm. Fuss! (Erre a közönség közül egy távirdász fölszalad a szinpadra és illően bemutatkozik): — Én Telegráfon Péter távirdász vagyok. Pardon, hogy alkalmatlankodom, de úgy tudom, Remeghy ur nem fizette meg a táviratért a küldöncz-dijat. Ez ellenkezik a posta- és távirda- szabályzat 650. szakaszával és én ezért nem engedem azt az üzenetet továbbítani. Ez ellen tiltakozom! (A közönség bámulatát a mentők megérkezése oszlatja el. Kényszerzubbony fel, függöny le.) Gabriello. Társszerkesztö: POZSONYI GÁBOR. Laptulajdonosok: MANYÁK és TÓTH. CASIMO TALISMAN GRAMDVtfl ÜT3rilttér_ (E rovat alatt közlőitekért a szerkesztőség nem felelős.) BRAZAY SÓ5B0RSZESZ FOGKRÉM ésSZAJVIZ A co co HIRDETÉSEK: A Steckenpferd Liliomtej-szappan Ä bőrre, nézve a legenyhébb szappan, 34— Óh j aj! Megfojt ez az átkozott köhögés! 6 ’6 Köhögés, rekedség és elnyálkásoüás ellen gyors és biztos hatásúak Egger méllpasztillái az étvágyat nem rontják és kitűnő Ízűek, Doboza I és 2 korona. Próbadoboz 50 fillér. Fő- és szétküldési raktár : „NÁDOR“ gyógyszertár BUDAPEST, VI., Váczi-körut 17. Nagykárolyba uathory István, Fitos Ferenci, Gynrovits Gyula, Hahn János, nagydoboson: Stépán László gyógytárában. Éljen! Egger mellpasztiilája csakhamar meggyógyi ott III ililiiiij üüliil Ilii üli ÉÉ IÉIIIIÉS *0» Ozv. Károlyi Istvánná grófnő O méltósága tulajdonát képező egy darab tíz éves PST Angol ielivér anyakancsa S| _ ZZ 600 üoronáért eladó. jj Egy drb 11 éves világos szürke mén, arabs-lipiczai félvér, egy drb kétkerekű angol dockárral és a hozzávaló szerszámokkal együtt ||> ________ZZ 800 üoronáért eladó. Bő vebb felvilágosítást nyújt Harvich, ménmester Nagykárolyban. 1—3
