Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-11-08 / 45. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

szemmel nézzük rivális városunk horribilis fejlődését, egyszersmind a legmélyebb sajnálkozással emlékezünk meg minden téren fokozódó visszafejlődésünk felől. Nem czélunk azonban ezúttal részletesen foglalkozni a választással, — hiszen lesz még erre módunk elég — csupán konstatáljuk, kiket választottak meg városi képviselőknek : Az I-ső választókerületben rendes tagokká: Csilléry Dávid (uj) 157, Kacsó Károly 153, Kardos Lidót 144, Griszháber Albert 129, Albanézi Mihály (uj) 120, Rosenberg Bernét 106, Nagy Pál (uj) 102, Csepreghy Antal (uj) 98 szavazattal; póttagokká: Torner Károly (uj) 132, Zinner István (uj) 130, Valuka Antal (uj) 129 és Kiss József (uj) 69 szavazattal. A Il-ik választókerületben rendes tagokká: Nagy Elek 156, Asztalos György 153, Juhász Lajos 152, Strohmájer Ferencz 146, Róth Mátyás 144, Nagy Gusztáv (uj) 144, Sándor György 140, Komódy Lajos 137 szavazattal; póttagokká: Makranczi Ignácz (uj) 131, Csőkör János (uj) 107, Klein Ferencz (uj) 90 és ifjú Kovács Lajos 64 szavazattal. A III-ik választókerületben rendes tagokká: Gy. Kovács József (uj) 79, ifj. Nagy Antal 77, Asztalos Sándor 73, Varga József (uj) 73, Ifj. Barak Sándor (uj) 73 és Kiss József 72 szavazattal; póttagokká: Tóth Pál 76, Sós Zsigmond (uj) 76, Molnár Ignácz (uj) 61 és Ifj. Pap István gubás (uj) 50 szavazattal. A IV-ik választókerületben rendes tagokká: Akker- man György 81, Marián Ferencz 81, Papp István 81, Fézer János 80, Dr. Egeli Imre (uj) 80, Raáp János 80, Mayerhoffer Jó-' zset 79, id. Griszháber Antal (uj) 78, és Lőrincz György (uj) 66 szavazattal; póttagokká: Fecser János (uj) 81, Serly Béla (uj) 80, Ruff Antal (uj) 79 és Blum József (uj) 52 szavazattal. Az V-ik választókerületben rendes tagokká: Orosz Lajos 188, Csipkés András (uj) 181, Reszler György 179, Mercs Imre 162, Janitzky Albert (uj) 149, Dr. Rooz Elemér 141 és Papp János (uj) 118 szavazattal; póttagokká; Kirilla Adolf 176, Geliger Mihály (uj) 168, Pintér

János (uj) 93 és Scheffer Mihály 87 szavazattal. A szavazás mindenütt rendben folyt le. (p.)

— UJ közsógbeosztás. A belügyminiszter Balotafalu községet, — mely törvényhozási tekintetben eddig a szinórváraljai kir. jbiróság- hoz tartozott, — a nevezett községnek köz- igazgatási beosztásával egyezőleg a nagybányai kir. jbiróság, úgy is mint telekkönyvi hatóság teröletéhez csatolta át. A rendelet hatályba- léptének napja még nincs megállapítva.

— Fontos átirat a vármegyéhez. Szabolcs- vármegyétől a napokban átirat érkezett Szat- márvármegye törvényhatóságához, melyben a megye annak az < eszméjének pártolását kéri, hogy a Magyarországon tűzbiztosítással foglalkozó társulatok kö- teleztessenek tiszta jövedelmüknek bizonyos csekély perczentjét az állampénztárba beszolgáltatni s ez a pénz az egyes városok tűzoltóságának segélyezésére fordittassék. Az ügy gyei a vármegye törvény- hatósága közelebb fog foglalkozni

— A Nagykároly—somkuti helyiérdekű vasút részvénytársaság igazgatóságába legújabban beválasztották igazgatósági tagul dr. Falussy Árpádot, vármegyénk főispánját.

— Adóbefizetés. Hivatalos helyről értesit- tetnek az érdekeltek, hogy a folyó évi utolsó negyedi úgy állami, mint községi adó és útadó- részleteket folyó évi és hó 15-ig a városi pénztárba annál is inkább fizessék be, mivel ezen időn túl a folyó évi adók után késedelmi kamat fog számmittatni és deczember első napjától a végrehajtási eljárás fog alkalmaztatni. Minden más bármi néven nevezendő hátralékot 8 nap alatt kell befizetni.

— A gazdasági cselédtörvény életbelépte. A

belügyminiszter most érkezett leiratában tudatja a törvényhatóságok első tisztviselőivel, hogy a mezőgazdasági uj cselédtörvény folyó évi november hó 1-én lépett életbe. Felhívja a miniszteri rendelet az alispánokat, hogy a szóban levő uj törvény életbeléptéről mentői szélesebb körben értesítsék a nagy közönséget. Főként a mezőgazdasági munkásokat kell erre az uj törvényre figyelmeztetni, mert ezentúl szolgálatba csak az ennek alapján s rendelkezései szerint kiállított cselédkönyvvel léphetnek. Minthogy pedig a mezőgazdasági cselédek elszerződnének most van az ideje, azért határozta meg a miniszter november elejét a törvény életbelépte idejéül mint a mely időig a gazdasági cselédek kiválthatják kellő igazolás mellett uj cselédkönyveiket azon községek elöljáróságaitól, ahol legalább egy évig laktak. Rövidebb idei tartózkodás esetén sem tagadhatja meg az elöljáróság a cselédkönyv kiadását, hol a kérelmező személyazonossága kellően igazolva van.

Jegyzői ügyek.

A községi- és körjegyzők kívánalmai.

A községi- és körjegyzők országos egyesületének múlt évi közgyűlése többrendbeli határozatot hozott, melyekben feltárta a községi élet terén mutatkozó legégetőbb bajokat és a jegyzőknek helyzetük javítására irányuló kívánságait; egyszersmind utasította az elnökséget, hogy a hozott határozatokban kifejezett kívánságokat foglalja emlékiratba, küldje meg azt tanulmányozás végett a vármegyei egyletek elnökeinek s a beérkező véleményekkel együtt terjessze azt tárgyalás végett az idei közgyűlés elé.

E közgyűlési rendelkezésnek az egyesület elnöksége megfelelt, az emlékiratot elkészítette s az idei közgyűlési meghívóval együtt szét- küldte azt a vármegyei egyleteknek.

Az emlékiratból közöljük a következő részleteket:

Az az óriási átalakulás, amely hazánk társadalmának minden osztályát a legutolsó évtizedben átalakította, a szellemi igényeknek folyton-folyvást való fokozódása nem hagyta érintetlenül a községi- és körjegyzői kart sem.

A községi élet vezetésére predesztinált jegyző kinőtt a törvény által rászabott szűkös I ruha kereteiből s hatalmas idomai fedetlenül teljesitik munkálkodásaikat.

Másrészt a vezetésre hivatott, az elpusztult falusi udvarházak kihalt lakóit helyettesitő jegyző anyagi igényei sem maradtak hátrább a rohanó kor követelményeinél s az 1886. évi XXII. t.-czikkben megszabott és az 1904. évi XI. t.-czikkel némileg emelt maximális fizetést a való élet minimálisnak tette meg, amelyből ma nem lehet megélni.

Elismerik, hogy a jelen politikai viszonyok kevésbbé alkalmasak arra, hogy most nagy belügyi reformok megvalósíttassanak, másrészt azonban nagy súlyt fektettek arra, hogy bizonyos parcziáíis reformok az országgyűlés által léptettessenek életbe, aggódnak ugyanis a miatt, hogy a jövő országgyűlés kevésbbé fogja méltányolni azt a helyzetet és munkakört, amelyet az ország jegyzői betöltenek.

Az egész jegyzői kar türelmetlenül kér meghallgatást és e kérelemnek a következőkben tolmácsolói:

TÁRCZA.

A legifjabb királyság.

Irta: Tárnái Aladár.

— A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — (Folyt, és vége.)

II.

Ferdinánd katonai pályáját egy osztrák huszárezredben kezdi meg, de 1886 ban saját kérelmére a magyar honvédséghez helyezik át. Már a következő évre esik bolgár fejedelemmé való megválasztása s 1887. augusztus 28-án ünnepélyesen be is vonult Szófiába. Itt kulturális tekintetben előhaladott népet és kitünően szervezett hadsereget talált, amelyet kiváló és dicsteijes hadvezér, valamint zseniális fejedelem nevelt a fegyelemre és önbizalomra. Az uj fejedelemnek csak az elődjétől megkezdett utón kellett tovább haladnia és a már meglévő kultúrintézményeket kiépitenie, hogy ilymódon a reá bízott népet a kultúrának olyan magaslatára emelje, amely a rendelkezésre álló időtartamot tekintve, legfeljebb csak Japánéval hasonlítható össze. E munkájában nagy segítségére volt édesanyja, kinél ritka diplomáczia, tehetség és óriási vagyon voltak egyesítve. Az előzőt csak úgy értette értékesíteni Európa udvarainál, akár ez utóbbit a bolgár népnél, amely őt páratlan jótékonysága miatt valósággal szentet megillető tiszteletben részesítette. Hogy mekkora diplomácziai ügyességgel tudta elhárítani a fia elé minduntalan tornyosuló nehézségeket, azt talán legjobban bebizonyította akkor, amidőn Ferdinánd elsőszülött fiát, a ma már 14 éves Boris trónörököst, a „tir- novói herczeg“-et, orthodox rítus szerint keresztelték meg. Ügyesen elhárította fiától a fenyegető exkommunikáeziót s lehetővé tette, hogy fejedelem fia a többnyire a görög-keleti vallást követő népének kedveskedhessél^. E mellett az orosz czárt is sikerült Ferdinánd iránt békésen hangolnia. Keresztapa gyanánt a czár szerepelt és nemsokára Oroszország megszűnt ellenezni Ferdinánd fejedelem elismerését. Természetes, hogy most már a szultán sem akadékoskodott, sőt egyszersmindKelet-Rumélia kormányzását is átruházta a fejedelemre. Mikor Lleméntina herczegnő, ez a telivér párisi nő meghalt, az egész bolgár nép megsiratta őt, mintha csak ő lett volna az uralkodó.

I. Ferdinánd első házasságát 1893. április 3-án kötötte az akkor 23 esztendős Mária Lujza pármai herczegnővel, az egykor szuverén pármai nagyherczegi hsalád bájos sarjával. A gyengédségénél és egyszerűségénél fogva a bolgár nép előtt oly nagy népszerűségnek örvendő ifjú fejedelemné négy gyermekkel áldja meg férjét: u. m. a már említett Boris trónörökössel, azután Cyrill „preszlavai herczega-el, valamint két csodásán szép herczegnővel, névsze- rint Eudoxia- és Nadesdá-val. Valamennyi gyermek, akárcsak a fejedelmi pár, a trónörökös kivételével kathólikus maradt. A rendkívül boldog házasság a Sors kegyetlen végzete folytán azonban csak rövid ideig tartott. Már 1899. januárjának utolsó napján az országnak ifjú úrnője és közszeretetben álló őrangyala, nemcsak övéinek, de az egész népnek végtelen fájdalmára elhunyt. Legifjabb leányának, Na desdának, születése életébe került a fejede- lemnének.

Csaknem nyolcz esztendeig gyászolta Ferdinánd hőnszeretett nejét. Nem volt rábírható, hogy uj házasságot kössön. Az a körülmény azonban, hogy leányai mindjobban nélkülözni kezdték az anyát és maga a nép is kifezésre juttatta egy uj úrnő iránti hő óhaját, valamint az egyedüllét érzete mégis rávették őt, hogy uj frigyre lépjen és régóta elárvult gyermekeinek második anyát adjon.

Ez év tavaszán nősült meg másodszor. Eleonora Karolina Gasparina herczegnőt vette el, a Reuss herczegi család ifjúbbik ágából. Az esküvő a Lipcse melletti Gerában, Reuss herczegség textiliparáról világhírű székvárosában folyt le, még pedig először kathólikus és azután a protestáns menyasszony egyenes óhaja folytán, evangélikus szertartás szerint. Eleonora fél évvel idősebb férjénél. Jószive talán leginkább jellemző az tény, hogy a véres oroszjapán háborúban, mint a megsebesült katonák odaadó ápolónője igyekezett kitűnni. Méltán érdemelte ki tehát megerőltetést és fáradtságot nem ismerő szamaritánus-tevékenységével minden emberbarát tiszteletét és bámulatát. E téren szerzett érdemeiért az osztrák Vörös Kereszt Egylet különben már régebben diszelnöknőjévő választotta, — egy ezim, amelyre a bátor német fejedelmi lány, —- immár a bolgárok czár- néja, — aki az orosz hadsereget félelmet nem ismerve és vakmerőn kisérte a legvéresebb ütközetekben, nem kevéssé büszke.

Valahányszor Ferdinánd külföldre utazott — s ezt gyakran tette — utazását mindig a fejedelem ama kívánságával hozták kapcsolatba, melynek czélja a királyi korona, Különösen aktuálissá lett kérdés tavaly, uralkodásának

20-ik évfordulója alkalmával. Bekövetkeztek azonban a törökországi változások. Kétségtelen, hogy a viszonyok konszolidácziójával a török nép hatalmi érzete megerősödésének is együtt kell járnia. Előreláható volt, hogy nincs raesz-