Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-11-01 / 44. szám
L SZAT MARMEGYEI KÖZLÖNY A nemzeti Casinó nagyszabású átalakítása, belső berendezése, a parkklub termeinek iparos alkotásai mind az ő tevékenységének, nagy buzgalmának maradandó emlékét hirdetik. Ezen alkotással a magyar iparművészet fejlesztésének egyik úttörője volt. A legutóbbi évek politikai küzdelmében ismét ott fájjuk őt a vezérek között, ott harczol a nemzet igaz ügyéért. A nemzeti átalakulás és űjjáebredésnek egyik törhetetlen harczosa völt. Vármegyénk hazafias ellenállását ő szervezte. Vezérünk volt, akinek lelke sugarától ..nyertünk mi is erőt a kitartó és lankadatlan küzdelemre. Érezte, hogy a nehéz válságos napokban nemzetének szüksége van reá. Lelkesedésének lobogó lángjával csatlakozott a küzdők sorába. Mi láttuk őt vármegyénkben, szükebb hazánkban küzdők élén. Az ő szava, ügyünk igazságába vetett rendithetlen bizalma tartotta meg bennünk a már-már lankadó erőt. Reá tekintettünk, tőlle tanultunk hinni és bizni és e hitünk erősítette meg a mi lelkünket. * * * Gróf Károlyi Istvánban poéta lélek lakott. A „Hymnus“ nagyköltője emlékezete iránti tiszteletét és szeretőiét még atyjától örökölte, ki Kölcseynek barátja volt. A szabadságharcz nagyköltőjének, a magyar róna lantos poétájának, Petőfi Sándornak költeményeit betéve tudta. Beszédeit igen sokszor Petőfi verseiből vett idézetekkel kezdi vagy fejezi be. Petőfi szelleme és költészete hatotta át nemes lelkét és mélyen érző szivétAz ő kegyelete, poétikus lelke és gyöngéd figyelme örökítette meg az erdődi vár romla- dozó kápolnájának falán azt a márványtáblát, mely a vándort arra figyelmezteti, hogy szent ez a hely, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Julia megesküdött. A vár mellett a tó, a hol Károlyi István a csüggedt lelkű költőnek örök emléket állított kőbe vésve: ..Álldogálok a tó partján szomorú fűz mellett . . .“ A hatalmas főur akaraterős lelke bámulatos ai forr össze a lírai költő szellemével. Az isteni gondviselés csudálatos intézkedése volt, hogy azon a napon, julius 31 én, a melyen 58 évvel ezelőtt Petőfi Sándor a kozákok lándzsájától hősi halált halt -- adta vissza lelkét gróf Károlvi István az egek uranak. * * ❖ E nemesen gondolkozó, szivében-lelkében tiszta magyar érzésű férfiú emléke előtt tisztelettel hajlik meg a Szatmármegyei Széchenyi- Társulat. De minket nemcsak a tisztelet, hanem őszinte elismerés hozott ma össze az ünnepi közgyűlésre, hogy meggyujtsuk a kegyelet áldozat tüzét és annak melegítő sugarai mellett hálás szívvel emlékezzünk meg ama férfiúról, a kinek működése társulatunk életében határjelt mutat és akinek lelkes felhívására, döndő szavára nyert a Széchenyi-Társulat uj erőforrást. 1885. év szeptember hó 12-én Schlauch Lőrincz diszelnök elnöklete alatt gyűlésre jött össze Szatmárvármegye magyarsága. Ott hangzott ez a szó, hogy a magyar állameszmének általános elismerést és érvényt szerezni és az ahoz való ragaszkodást erősíteni, a magyar érzelem gyarapítása és szilárdítása mellett a magyar nyelv ismeretét az idegen ajkú lakosok között terjeszteni! Az eszme Gróf Károlyi István leikébe tüzet fogott és lángra gyűlt, aminek ereménye az lett, hogy vármegyénk ugyanezen évi őszi közgyűlésén hazafias érzéstől magasan szárnyaló beszéd kíséretében Gróf Károlyi István tette meg az indítványt az l°/o-os kulturadó megszavazására. A 48-as időkre emlékeztető lelkesedéssel adta meg vármegyénk az l°/o-os adót a nemes és hazafias czél érdekében. A hazaszeretettől lángoló beszéd hatása alatt egygyé forrt a vármegye magyarságának a szive, és örömmel hozott áldozatot a magyar kultúra oltárára. Diadal volt ez, amely vármegyénk eulturájának és történelmének évkönyveiben tündöklő betűkkel van bevésve, és e diadalt gróf Károlyi István buzgólkodása aratta. Meghajtjuk lobogónkat az ő feledhetetlen emléke előtt és ápolni, éleszteni és örökké fen- tartani fogjuk ama tüzet, amelyet a mai napon az ő emlékezetére hálás és kegyel etes érzelmekkel gyújtottunk fel és az ő szellemének vezetése alatt folytatjuk munkánkat Társulatunk örök jelszavával: „Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul.“ A nagyhatású emlékbeszéd után Dr. Fechtel János főgymn. tanár, a Széchenyi- Társulat titkára számolt be lelkesen buzdító szép szavakban a társulat működéséről. Ezután Széli Kálmán emelkedett szólásra, ki az ő legkedvesebb témájáról szólott, a magyar társadalom kulturfeladatairól s miközben, az ő elragadó és agitáló módján, melyben oly sajátosan vegyül a költői hevület a higgadt számvetéssel, újra felvonultatta e nagy ügynek minden hatalmas argumentumát, egyben olyan újakat is illesztett a régebbek mellé, amelyeken csakugyan buzdulhatunk, s amelyeken van mit okulnunk. „Nem olyan vagyok, igy szólt e haza idegenajku polgárairól megemlékezve: nem olyan vagyok, mint a római, ki egyik kezében békét hozott, a másikban háborút. Én mind a két kezemben békét hozok.“ De nem azt hinni, hogy ez a két kéz erőtlen és lágy volna, s lágy erőtlenségre intene. Nem. Széli Kállmán ma is, mint tegnap és mindig: kérlelhetetlen a magyarországi nemzetiségeknek akár kifelé igyekvő irredentája, akár belül elkülömböződő partikularizmusa iránt. Szabadságuk, egyenlőségük, külön nyelvük és kultúrájuk iránt való értő és szerető türelme e két tilalom közzé van elhatárolva. Ezt már sokszor megmondta, de soha oly ellenállhatatlan argumentáczióval be nem bizonyította, mint tegnap, hogy e tilalomban a legteljesebb szerencsével talákozik nemcsak a magyarság, hanem minden nemzetiségünk érdeke; hogy az egységes magyar nemzeti állam, mely öngyilkosságot nem, de hozzá- simulást igenis megkíván, minden nyelvű polgárától, nemcsak igen jó, igen szerencsés és ezer év jogára hivatkozó, de egyben az egyetlen lehetőség és megoldás nemcsak a szükebb értelemben értett magyarság, de minden nemzetiségünk minden érdeke számára. Ezután Uosvay Aladár vármegyei alispán, a Széchenyi-Társulat alelnöke mondott szép zárbeszédet, a melynek, során indítványozta, hogy az elhangzott beszédek jegyzőkönyvileg örökittessenek meg. Ehhez a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel járult hozzá. A zárószavak után a jelonvoltak a hymnusz lelkes hangja mellett oszlottak szét. Délután 2 órakor a Pannónia éttermében a vendégek tiszteletére 300 terítékű bankett volt. A banketten az első felköszöntőt B o romissza Tibor püspök rnondotta a királyra. Másodiknak Fal ussy Árpád dr. rótta le háláját ama férfiú iránt, aki immár több mint negyven év óta működik vezető szerepben a közügyek terén és politikában, közigazgatásban s a társadalmi élet minden ágában pazarul szórta nagy eszének és nemes lelkének gazdag kincseit ott, ahol az országnak erre szüksége volt, kinek kormányelnöksége alatt egy megtisztult uj korszak ege hajnalodott Magyarországon s aki, mikor busás érdemei nagy jogczimet adnának neki a pihenésre, még mindig fáradhatatlanul küzd a magyar kultúra érdekeiért és nem sajnálta a fáradságot, hogy a szatmári kulturünnepen is hallassa a lánglelkü apostol szavát, Széli Kálmánt élteti. (Lelkes éljenzés.) V a j a y Károly polgármester Szatmár városa nevében Széli Kálmánt és a vendégeket élteti. Károlyi Mihály gróf, mint az országos közművelődési tanács társelnöke, a Széchenyi- szövetségre emeli poharát. Széli Kálmán mondott ezután hatásos felköszöntőt Szatmár város közönségére ürítve poharát. Fechtel János dr. a Károlyi grófnőkre mondott szép pohárköszöntőt, Károlyi Gyula gróf nagy figyelmet keltett köszöntőben a zajtalan, önzetlen, kötelességteljesitő, csak a haza érdekét tekintő munkálkodásra emeli poharát. Dessewffy Emil gróf élénk tetszés közt Boromissza Tibor püspököt köszöntötte fel. Kelemen Samu a társulat vezetőségét, J é k e y Zsigmond a magyar anyák mintaképét, özvegy Károlyi Istvánnét.__________________________ Fechtel János dr. társulati titkár felolvasta az érkezett üdvözlő sürgönyöket, köztük Rákosi Jenőnek következő táviratát: „Falussy Árpád főispán, Szatmár. Egyik ujságirótársunkat ünnepelvén, nem vehetek részt a szatmári ünnepen; de szivem, gondolataim ott vannak nemzeti ünneplőinkkel. Szatmár felé dobog ma minden hazafias szív. Isten nyissa meg az eget ama szavaknak, amelyek ott ihletett ajkakról elhangzanak, amelyeket hangoztat első sorban Széli Kálmán, (Lelkes éljenzés) aki zaklatot korunk hazafias mozgalmainak tanítómestere és vezére lett. (Lelkes éljenzés.) ,„Egy püspök hirdeti vele ma nemzeti igénket. (Élénk felkiáltások : Éljen Boromissza!) Boldogok, akik hallgathatják őket és lelkesedhetnek nemes tanításaikon. Dicsőség és hála Néked, az ünnep lelkének és rendezőjének. (Élénk felkiáltások : Éljen Falussy!) Üdvözlet mindazoknak, akik ihletetten beszélnek és azoknak, akik hittel és áhítattal hallgatják az igét. Rákosi Jenő.“ Domahidy István a jog, törvény és igazság fenkölt bajnokára, Széli Kálmánra üríti poharát. Turner Albert a sajtót köszöntötte fel, Domahidy Elemér Falussy Árpád főispánt. A társaság még jó ideig mulatott együtt Bunkó Vincze zenekarának gyönyörű magyar nótái mellett és a vig hangulat . a lakomán szintén részt vett román földmivelő küldöttek közt is oly fokot ért, hogy amikor Széli Kálmán Falussy Árpád dr. főispán kíséretében éljenvihartól kisérve a püspöki lakban levő szállására indult, egy Marinka György nevű termetes román ember ölébe kapta a főispánt és utána, nekibátorodva Széli Kálmánt is; egyiket is, másikat is magasra emelte társainak ujongó letkesedése közt. Este kivilágították a várost és a színházban díszelőadás volt. Jegyzö-egyleti közgyűlés. Szatmárvármegye jegyzői kara október 31-én d. e. 10 órakor a vármegyeháza kistermében Bodoky Béla elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott, amelyen az egyesület tagjai közül mintegy negyvenen jelentek meg. Elnök, üdvözölve a jelenvoltakat, előadta, hogy a tavaszszal tartott közgyűlési határozat alapján a jegyzői lakásügyi szabályrendeletet a vármegyei törvényhatósági közgyűléshez beterjesztette, amit az jóvá is hagyott. Jelenleg a belügyminiszternél van az ügy, ahonnan 30 napon belül várható vissza. Jelentette továbbá, hogy a kedvezményes vasúti jegyek iránti kérvényt a vármegyei törvényhatóság szintén pártolólag terjesztette fel a kereskedelemügyi miniszterhez. Végül, hogy a f. év nyarán Felsőbányán tartott közgyűlés alkalmával a szervezési szabályrendeletre vonatkozólag bizottság küldetett ki, amely bizottságnak már 30 nap múlva készen kellett volna lennie észrevételeikkel, azonban azt eddig csak a nagysomkuti járásból küldték be. Keresztén^ Lajos hagymásláposi körjegyző sajnálatos hangon emlékszik meg egyik kartársuk, Szabó Dezső ellen Rónay István csanálosi plébános által történt megyegyülési felszólalásról, aki őt nyíltan okirathamisitással vádolta. Védelmet kór a jegyzői kar ellen irányuló ilyen inszinuácziók ellen, annyival is inkább, mivel egy testület tagját ok nélkül megrágalmazni egyenesen provokálja az egyöntetű védekezést. Indítványozza egyúttal, hogy a gyűlés megbotránkozással utasítsa vissza Rónay vádaskodásait és vállaljon szolidaritást kartársuk mellett. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag tette magáévá. Szabó Dezső csanálosi körjegyző meg- hatottan köszönte meg a mellette megnyilvánuló jóakaratot és — úgymond — bár szükségtelennek tartja, hogy saját személyét a jegyzői kar előtt védelmezze, de kötelessége kijelenteni, hogy semminemű szabálytalanságot életében el nem követett s adott esetben csupán személyes ellenszenv-sugallta ügyről lehet szó. Ismételten köszöni a bizalmi megnyilatkozást és igyekezni fog mindenkor jegyzőtársainak KI ZOLTÁN lényhépész akST M ATTT-KÉPEKE kivitelben készíti, még pedig a legméltényosabb árakon ! 16— isztelettel értesíti a n.é. közönséget, hogy Kossuth-utcai műtermében
