Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-10-11 / 41. szám
SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY A Tunyog—matolcsi áthidalási és föltöltési munkálatok befejeztettek. A beruházás terhére munkába vett építkezések közül: A Tasnád—reszegepiskolti törvényhatósági közút földmunkája elvégeztetett, a kövezési munkák folyamatban vannak. A Nagykároly—érendrédi törvényhatósági közúton a kitűzések szintén folyamatban vannak és a földmunkálatok megindittattak. Polgári iskolánk fejlesztése. Ha figyelemmel kisérjük a fővárosi és vidéki sajtó tanügyi rovatait, azt tapasztaljuk, hogy magyar nemzeti szempontból is elsőrangú tanügyi probléma korszerű megfejtése van a felszínen állandóan. E tanügyi probléma az egységes hétosz- tályu polgári iskola megvalósítása, illetőleg a már meglevőnek továbbfejlesztése. Az áramlat megindult s feltartózhatlanul halad a maga medrében, nincs erő, nincs emberi hatalom, mely útját állhatná. A mozgalom teljesen országos jelleget öltött. Minden megye, minden város, mely kulturális fejlődésben, haladásban számottevő helyet kér magának, e magyarság szempontjából is égetően szükséges eszme mielőbbi megtestesítésének szolgálatába szegődött s kéri, követeli a törvényhozóktól a legnemzetibb iskola azonnali megvalósítását. A polgári iskola megreformálásának szükségességét a nemzeti kormánytól lefelé mindenki elismeri s ez a nagy, általános mozgalom, mely ez irányban megin dult, biztos reményt nyújt arra, hogy a jelenleg is szép tevékenységet kifejtő polgári iskola hétosztályra fejlesztve, minél előbb megkezdi üdvös és áldásos működését. E reményünk teljesedése annál is inkább bizonyosra vehető, mert amely eszmét a nép egyeteme zászlajára ir s megtestesülését akarja, az az eszme, — százados tapasztalat bizonyítja — győz. Ez eszme mielőbbi megvalósítását pedig a Kárpátoktól az Adriáig minden hazafiasán gondolkozó polgár akarja és kívánja, jól tudván azt, ha ez iskola jogaihoz jut, úgy gz első sorban is a polgárságnak válik javára. Ép azért azzal a hittel és reménnyel hozom itt e b. lap hasábjain felszínre e nagyfontosságu kérdést, hogy Nagykároly város hazafias polgársága is e tettek mezejére lép s elementáris erővel fog zörgetni a parlament és minisztérium kapuján, hogy nyíljék meg ez a két fórum jogos kívánságai előtt. Ezek után valaki azt kérdezhetné, hogy van-e szükség a hétosztályu polgári iskolára? Igen, van, mert százezer számra vannak olyan lakosai az országnak, akik a munkamegosztás törvénye és egyéb életkörülmények miatt az egyetemre nem készülnek, de az elemi iskolák által nyújtott műveltséggel be nem érik. Ezek pedig először az őstermelők, gyárosok, vállalkozók, kereskedők az a módosabb része, mely érzi és belátja a műveltség magasabb fokának előnyeit s ezért azt megszerezni törekszik s ebbeli igényeinek kielégítését teljes joggal követelheti az államtól. Másodszor a különböző vállalatoknál alkalmazott magánhivatalnokok nagy tábora, akik helyzetüknél, anyagi viszonyaiknál fogva önálló termelőkké ugyan nem lehettek, de mint segítők a termelés szolgálatában állanak. Harmadszor azok, akik munkaerejüket, tudásukat, egész életüket az állam, megye és községek bonyolult feladatának szentelték s akiktől a törvény az egyetemen való tanulást nem követeli. Ezen, a polgárság sorába törekvőknek nincs arra szükségük, hogy a tanulásra szánt időnek felét latin és görög nyelv meg irodalom tanulmányozására fordítsák. S mi következik ebből ? Nem más mint az, hogy a polgárságnak tisztán az ő czéljait szolgáló iskolára van szüksége s ez nem lehet más, mint az egységes hétosztályu polgári iskola. A polgári iskola a mai szervezete mellett is legjobban megfelel azon czélnak, amit az iskola általában szolgálhat; legjobban előkészíti a gyermekeket az életre, megtanítja látásra, hallásra, ábrázolásra. Amint az élet fejlődik, rohamosan újításaihoz alkalmazkodnia kell az iskolának is s ezen alkalmazkodásra legalkalmasabb a polgáriiskola, amely a reál és classicus gimnáziumok ideáljaival szemben a haza és élet ideáljait szolgálja. De hogy ezt minél jobban tehesse: módosítani, bővíteni kell a polgári iskola tananyagát, hogy mindazt nyújthassa növendékeinek, amit az élet megkövetel. Oly irányban kell megalkotni az iskola uj szervezését, hogy mig részint megfelel a mai kor követelményeinek, másrészt pedig lépést tarthasson a nemzet haladásával. Mindez hét osztály keretében oldandó meg. Sürgetnünk kell a hétosztályu polgári iskola mielőbbi megvalósítását nemzeti szempontból is. Bár minden iskola kultiválhatja a magyar nyelvet, de a vele összeforrt hazafias érzést egy sem oly intenzivitással, mint ép a polgáriiskola. A nemzetiségi aspirátió, a hazafias 'irány soha sem lehet főczél a közművelődés egyetemleges fejlesztésénél, mert az nem közszükséglet. Csak akkor és annyiban válik legfontosabb mellékczéllá, amikor és amennyiben annak elválhatatlan tényezője. Minden állam, melynek lakossága különböző nyelvű nemzetiségekből áll: természetes közszükségletnek tekinti azt, hogy az államéletben szereplő közhivatali nyelvet minden polgára elsajátíthassa. Az ilyen heterogén népelemekből alakult állam közoktatásügyi szervezetében az állami nyelvben kulmináló hazafias irány a legfontosabb mellékczéllá alakul s mindazon iskolai szervezetekben domináló szerepet visz, melyekbe természetes módon beilleszthető. Hazánk közoktatásügyi rendszerében ilyen iskolai szerv leginkább a polgári iskola lehet. A hazafias érzést fejlesztheti a nélkül, hogy főczéljától: az individuális szellemi erők bizonyos czélra szolgáló összhangzatos fejlesztésétől eltérne, a társadalmi közszükséglet és az iskola közt űrt támasztana. Őszinte meggyőződésből konstatálhatom azt, hogy a hazafias szellem ápolásának legtermészetesebb és legalkalmasabb tűzhelye a polgári iskola. A középiskoláknak is meg van a maguk jogosultsága a megfelelő határok között. De a nemzet gerinczét alkotó érdemes polgárság iskoláját nem fejleszteni nagy mulasztás volna. Az életképes, önkéntességi joggal felruházott hétosztályu polgári iskolának korszerű megvalósításához nagy nemzeti érdekek fűződnek, mert ettől várjuk, hogy a nemzet közép- osztálya, értelmisége a gyakorlati irányt fogja követni. Am rajta! Hisszük, reméljük, hogy Nagykároly érdemes polgársága is magáévá teszi a nagyfontosságu kulturális és nemzeti ügyet s úgy fog cselekedni, mint eddig már 3ö0 város és nagyközség. Küzdjön városunk minden polgára az itt lefektetett eszme győzelméért, mert csak igy válik valóra a nemzet nagy ébresztőjének, Széchenyinek édes álma: „Legyen minden vasból eke, minden kőből város, minden betűből könyv és minden lakosból ésszel-szivvel, munkás karokkal dolgozó produktiv polgára e hazának!“ Kűzdjünk, mert csak igy megy teljesedésbe mindnyájunk leikéből lelkedzettazon hő óhajtásunk, hogy földi dolgaink tanúja, az öreg Nap, Erdély bérczei közt mikor felkél s nyugaton, Dévénynél leáldozik, — hadd lásson útjában mindennap megelégedett, boldog népet, viruló országot! Midőn soraimat zárom, egyúttal bátor vagyok e sorokat a polgármester ur becses figyelmébe ajánlani és arra kérni: méltóztassék ez ügyet a képviselőtestületben tárgyalni, a mozgalmat megindítani, szervezni s az eszmét diadalra vinni. Intézzenek ez iránt kérvényt az országgyűléshez, képviselőnket ne csak arra kérjék meg, hogy azt a kérvényt a képviselőházhoz benyújtsa, de arra is, hogy sürgős megvalósítása érdekében úgy a parlamentben, mint minden illetékes tényezőnél szót emeljen ! Adja Isten, hogy úgy legyen! Darabánt A., polgári iskolai tanár. Színészet. Egy újabb érdekes héttel szaporodott Heves társulatának működési ideje. Mindent megtesz a direktor, hogy a közönség érdeklődését és jóindulatát a maga és társulata számára megszerezze. Nehéz munka. De ha egyszer igazán megkedvelik, kárpótolni fogják a sok üres házért Ismerni kell a mi közönségünket; meg, kell találni a szivéhez vezető helyes utat. És ha ez sikerült, akkor nemesik többé vissza hideg közönyébe. Hiszen sikerült ez Krémernek is, bizonyára Hevesnek is sikerülni fog . . . Szombaton a „Csókkirály“ operette-ujdon- ság lett bemutatva. Nehéz dió ez a kis Operette. Azt sem tudjuk, hogy mit mondjunk róla. A szerző, mintha két irány között lebegett volna határozatlanul; benne van a „Csók- király“-ban a régi operettek eredeti jó ize, de — sajnos — már a mai iránytól befertőzötten: benne van a mai könnyüvérü sikamlós jellemvonás is. A czimszerepnek Bállá Mariska iparkodott megszerezni a régi operette-hősöknek kijáró rokonszenvet, Szécsi Emma, Tibor Lóri játszottak még valamirevaló női szerepeket. Rónai Imre kitűnő volt a kisbiró, majd bakter szerepében. Vasárnap délután „Méltóságos csizmadia“ népszínmű énekes bohózat ment üres ház előtt. Vasárnap este „Heidelbergi diákélet“ színművet adták elő. Éodor Oszkár (Károly Henrik herezeg) és különösen Peterdy Sándor (Dr. Jüttner) játszottak a közönség teljes megelégedésére. Jöllerman lakáj szerepében Teleky László jóizüen megnevettette a közönséget. Rónai jól adta az öreg Kellermann szerepét és Váradi Jolán is kedves volt Katiczaszerepében. Hétfőn „Nebántsvirág“ operettet nézte végig elég szépszámú közönség. A czimszere- pet Ball i Mariska kiválóan alakította. Somogyi igen jó volt Celestin szerepében, Rónai pedig, mint rendesen, ez alkalommal sem mulasztotta el szerepe komikumát teljesen kiaknázni. Kedden díszelőadás volt „Bánk-Bán“, Szőcs András vendégfelléptével. A nagy nemzeti dráma előadása, melyet „Múlt idők tanúja“ prológ előzött meg, igen jól sikerült. A vendégszereplő Szőcs András, nehéz helyét derekasan állotta meg. Sándor Julia, mint enél- kiil is fejedelmi alak, pompásan beillet Gertrudis királyné szerepébe; egyes jelenetekben, különösen a Melindával, majd később Bánk- bánnal való heves vitatkozások jeleneteiben meghódította a közönséget. Peterdy Sándor kitünően játszotta Petur bán szerepét, Somogyi is jó Tiborcz volt, mig az eddig nagyobbrészt szimpatikus szerepekben látott Fodor Oszkár Biberach ritter kellemetlen szerepében is feltalálta magát. Kendi Boriska sikerrel játszotta Melindát; Szőcs András játékában energiát és sok drámai erőt élveztünk, amiben nem mindennap van részünk. Mindenesetre jó volt Hevesnek ezt a kis vendéglátást rendezni, mert már az előadás reggelén nem lehetett jegyet kapni s ha még egyszer akkora lett volna a színház, ‘talán akkor is megtelt volna. Szerdán a „Csókkirály“-t ismételték üres ház előtt. A szereplőkön nagyon meglátszott a kedvetlenség. Miska, a Csókkirály (Bállá Mariska) nem csókolt olyan tüzesen és nem énekelt olyan elragadtatással, mint szombaton; Don Bombadillas (Somogyi Károly) nem ijesztette meg annyira áldozatát és nem mesélte el magáról mindazt, mit szombaton hallottunk tőle. Csupán 'pbor Lóri és Rónai játszottak ambitiózusan. Évike azonban (Szécsy Emma) fesztelenebbül csókolódzott, talán mert tudta, hogy ma — kevesebben látják . . . Csütörtökön ismét franczia bohózatot látott a néhány emberből álló „közönség“. „Herbelin papa“ volt a darab czime. Tartalma erős, meg nem emészthető pikántéria. A czimszerepben Herczeg, Jagnes szerepében Fodor, Darannes szerepében Somogyi, Marthurin szerepében Róna, Colle szerepében a derék Peterdi Sándor és Montreuxné szerepében Kendi Boriska játszottak jobb darabhoz méltó rutinnal. Pénteken este ismét nem a legjobb bohózatot láttuk, a „Csókonszerzett vőlegény“-t. Van ugyan benne egy két kedvesebb vonás is, de annál több Ízléstelenség. Bállá Mariska ügyesen játszotta változatos szerepeit. Egy perezre uj, eddig ismeretlen szeráfi hangocska is megcsendült a színpadon ez este: a Krassói Józsika finom, gyönge, de igen kellemesen lágy hangocskája volt ez. Herczeg és Fodor ez estén is jól játszottak. Jövő heti műsor: Vasárnap d. u. „Rab Mátyás“ operette; este „Ingyenélők“, népszínmű. Hétfő „Ripp Van Winkle“, operette. Kedd „Cornevillei harangok“, operette. Szerda „Jo- sette kisasszony feleségem“, bohózat, újdonság. Csötörtök „Gretchen“ bohózat, újdonság, Folli- nus fellépte. Péntek „Koldusgróf“, operette. Szombat „Eleven ördög“, operette. Vasárnap d. u. „Czigánybáró* operette ; este „Náni“ népszínmű. _____
