Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-04-05 / 14. szám

SZAT MAR MEGYEI KÖZLÖNY szervezetünkben egységbe olvasztani a magyarságot a függetlenség és testvériség önzetlen, igaz, öntudatos politikájában. Ä gyermekvédelem és a községek, A magyarországi gyermekvédelem prog- rammja immár csaknem megvalósulása előtt áll. Amióta az Országos Gyermekvédő Liga megkezdte nagyarányú működését, nagyrészben pótoltattak azok a mulasztások, amelyek eddig részint a társadalom közönye, részint a hibás állami törvények, hatósági intézkedések folytán oly sokáig stagnáltatták ennek a nagyfontos- ságu társadalmi problémának a megoldását. Állam, társadalom csak az utóbbi évek­ben nyúlt radikálisan a gyermekvédelem kér­désének a megoldásához. Az állam törvényes rendeletéivel, intézkedéseivel a társadalom pedig felébredt szocziális kötelességérzete tudatában anyagi és erkölcsi áldozattal járul intenziveb­ben a gyermekvédelem ügyének megvalósítá­sához. Az Országos Gyermekvédő Liga, mint az állam szerve nemcsak arra vállalkozott, hogy az állam rendeletéinek, intézkedéseinek társa­dalmilag is érvényt szerezzen azzal, hogy e téren az állam és társadalom között közvetítő és átutaló szerepre vállalkozott, hanem a saját programmjának is igyekszik a magyar társa­dalom minden rétegében érvényt szerezni, de szervezetének közvetlensége révén s intézmé­nyeivel kiegésziti azokat az intézkedéseket és rendeleteket, amelyek a kormány, az állam kebeléből indultak ki. Az ilyen állami rendeletek között a leg­fontosabbak egyike a Széli-féle törvény volt, amely tudvalevő minden hét éven felüli elha­gyottnak nyilvánított gyermeket tizenöt éves koráig állami védelemre utal. Az állam minden ilyen gyermeket felvesz, s állami menhelyekbe helyezik el. Ennek a törvénynek szocziáiis és állami rend szempontjából messze kiható jelen­tősége van s nagy lépéssel vitte előbbre a gyermekvédelem ügyét. Mégis mindamellett sérelmes az a törvény! Sérelmes pedig a törvényekre, amelyek az el­hagyottnak nyilvánított gyermekekért a tartás­dijat fizetni kötelesek. Már magában a törvény szellemében bi­zonyos abuzus van, amely a szegényebb köz­sége két érzékenyebb anyagi megterheléssel sújtja. A tómegnyomor — igaz — nagyobb ezek­ben a községekben s a szocziális igazság sze­rint ezeknek a községeknek elhagyottnak nyil­vánított gyermekei jobban rá vannak utalva, hogy róluk az állam gondoskodjék, mint pl. a vagyonosabb mezővárosok, nagyközségek, vá­rosok gyermekei, csakhogy honnét vegye az ilyen szegényebb község a gyermekek eltar­tásáért fizetendő pénzt? . . . Nézzünk például egy felvidéki szegény­ségben sínylődő falut. A szülők, a férj és fele­ség egész nap nehéz munkába robotol, az ilyen szülők kénytelenek gyermekeik gondozása mellett kenyérkereset után járni. A létért való nehéz küzdelem nem engedi meg nekik, hogy gyermekeikre ügyeljenek, vagy nevelésével foglalkozhassanak. Hisz boldognak kell lennie, ha apró gyermekeiket eltarthatja! Az állam az ilyen esetekben azután meg­állapítja az elhagyottságot s a gyermek beke­rül az állami gyermekmenhelybe. Egy-egy ilyen szegény faluból igen gyakran 190—200 gyer­mek is állami gondozásba kerül, ami érthető is. Tény ugyanis, hogy a tömegnyomor a gyer­mekszaporulat egyenes arányban áll. Az ilyen falu népe, amely alig képes megélhetési minimumát megszerezni, arány­talanul nagyobb kontingensét adja az állami gondozásba kerülő gyermekeknek, mint például egy aránytalanul nagyobb város aránytalanul jómódú lakossága. Ez az aránytalanság ezután rendszerint a községek rovására van. Igen gyakori eset azután, hogy egy-egy ilyen elszegényedett kis község sokkal sulyo­sabban érzi a gyermekvédelem ügyében rárótt anyagi kötelesség teljesítését, mint például egy nagyobb lakossággal biró város. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a törvény sé­relmes ezeknek a szegényebb községek köz­teherviselésére nézve. Ezen csupán a törvény megváltoztatásá­val lehetne segíteni, mindaddig azonban a sére­lem súlyos hátrányát és terheit el kelleni vi­selnie azoknak a községeknek, amelyek azt sínyli k. Az Országos Gyermekvédő Liga azonban ezen a bajon is igyekszik enyhíteni, oly módon, hogy be nem várva amig a törvény megre- formáltatik, saját pénzalapjából fizeti ezekért a gyermekekért a tartásdijat. Természetesen ma még távol áll attól, hogy az összes szegényebb községek terhén enyhítsen oly módon, hogy annyi sok ezer gyermek eltartását magára vál­lalja, de az első lépést már e téren is megtette. Hogy a Liga nagyarányú programmjának ez a tevékenysége csak egy kis hányadát teszi ki, felesleges is megemlítenünk, de hogy ma­gában ez a vállalása a gyermek tartásdiját illetőleg tetemes anyagi áldozatokkal jár, evi­dens mindazok előtt, akik a Liga horribilis kiadásaival — egyéb irányban — tisztában vannak. Hisz ha tekintetbe vesszük, hogy a Liga a gyermekvédelem minden irányában olyan kötelezettségeket vállalt, amelyeknek gyakorlati megvalósulása nagy pénzáldozatokkal jár, ért­hetőnek tartja mindenki, hogy a Ligát az egész magyar társadalomnak hathatós anyagi pártfogásban kell részesíteni. Első sorban pedig a községeknek evidens érdeke, hogy a Ligát támogassák. Amit ezek a községek fillérek alakjában juttatnak a Liga urnáiba, visszakerül százszorosán is egy-egy gyermek eltartásában. A napokban volt a gyermeknap, amely az idén impozáns, nagy eseménye volt a mo­dern társadalomnak. Azon a napon megmutat­ták a községek, hogy mennyire érezték át ennek a kérdésnek fontosságát. Hozzájárultak filléreikkel a Liga urnáihoz. Hisz csak fillérekről volt szó. A jegyzők, szolgabirók, s az egész ma­gyar közigazgatási tisztikar, amely minden nagyszabású nemzeti és társadalmi gondolatot segít megvalósítani, megmutatta ezúttal is hogy mire képes. Az ő hivatásuk az a gyönyörű szerep, hogy a néppel értessék meg ennek a napnak a jelen­tőségét, fontosságát s a nemzeti eszme szem­pontjából való horderejét . . . De hirdessék a népnek a nép lelkipász­torai is, hogy nemcsak Istennek, hazának és nemzetnek tetsző dolog a gyermekvédelem gyakorlása, hanem a legszebb emberi köteles­ségek egyike! . . . Népoktatásunk jövője. A kulturélet első feltétele a népnevelés. Ok­tatás és ezzel összefüggő hasznos ismeretek nélkül sem közgazdasági tevékenység s ezzel vagyonosodás, sem politikai jogok élvezete s ezzel önkormányzás nem lehet tökéletes, mert a népeknek a papíron megadott jogok mindaddig a papíron maradnak s azok annak tökéletes él­vezetébe nem lépnek, mig arra nem nevelték. A jog fejlődésével a nevelés fejlődésének párhuzam­ban kell haladnia, hogy a nép szabadságát és jogait önmaga, embertársai és az állam javára felhasználni képes legyen. Nem óhaj már, hanem követelés ma, hogy a nép széles rétegei, az ország minden polgára, az állami és községi élet kormányzásában részt vegyen. Természetes tehát az a követelés is, hogy az állam minden polgárát e kulturföladatra rá kell nevelni. E nélkül az egyeduralkodók abszolutizmusa szélesebb mederbe terelve, mind­addig él, mig a nép a nevelés által a felvilágo­sodás, az intellektuális képesség oly birtokába nem jön, hogy sorsának összefüggését az egye­temével megérteni, átérezni és intézni képes. De nemcsak a szabadság és jog kiterjesz­tése, hanem az állam ereje is követeli afkultura széles terjedését, mert hatalmát csak a polgárok értelmi képességében találhatja fel. Minden apró polgárnak meg van ahhoz a joga, hogy nevelésben, oktatásban részesüljön, mert az állam minden polgárától nemcsak elvárja, de meg is követeli, hogy az államélet fenntartá­sánál és czéljainak, a minél több ember boldog­ságának előmozdításánál közremunkáljon. Ha pedig ez igy van, aminthogy kétségtelenül igy van, követelheti a kis polgár, hogy eme feladatra képessé is tegyék. Vájjon godoskodás történik-e, hogy minden gyermek oktatásban és nevelésben részesüljön ? Tudjuk, hogy nem ! Vagy elég az, hogy a szülők, állásuknak és vagyoni viszonyaiknak megfelelően, gyermekeik neveléséről gondoskodjanak, s a szegényt semmi nevelés, oktatás, értelmi és erkölcsi kifejlődésé­nek lehetősége se illesse meg? A legrettentőbb igazságtalanság rejlik abban, hogy egyik gyer­meknek meg van adva a lehetőség, hogy testi és lelki erejét, tehetségét kifejleszthesse, mig a másik teljesen el van zárva a tudás, a megisme­rés forrásaitól. Mert a szegényül született ma­gára van hagyatva, küzdenie kell a lét anyagi és ebből eredő erkölcsi nyomorával, a sötétséggel, önmagával, nem segítve senkitől sem arra, hogy emberi létet élhessen. A gyermek nevelésének és tanításának joga a családé. Azután az iskoláé. Ám legyen. De az állam és a társadalom egészséges fejlődése ér­dekében szükséges, hogy nevelésben és oktatás­ban a társadalom minden egyes tagja részesül­jön, minden körülményre való tekintet nélkül. Országos gyermekvédő liga védi már a gyer­meket a testi nyomorúság, a bűn fertőjétől ; a belügyminiszter segítségére siet, mert ez társa­dalmi feladat, állami kötelesség. Védje a gyermeket a társadalom a tudat­lanság sötétségtől is, ez az előbbinél nem kevésbbé fontos s egy millió ember vár erre. Keljen életre egy országos népnevelési liga, száz meg száz fiókkal, ezer karokkal a gyermek, a nép szellemi védelmére : ez társadalmi feladat. És siessen segítségére a parlament, a kultuszmi­niszter, mert ez állami kötelesség. HÍREK. — Helyettesítés. Almássy Ignácz vármegyei t. alügyész betegsége miatt a főispán Dr. Vetzák Ede ügyvéd tb. vin. alügyészt szolgálattételre be­rendelte, ki is hivatali működését már megkezdte, — A „Kölcsey-Egyesület közgyűlése. A Nagy­károlyi Kölcsey-Egyesület, mint lapunk múlt szá­mában jeleztük, ma d. u. közgyűlést tart, mely­nek végeztével a Kölcsev-szobrot fogják megko­szorúzni. A szobornál a főgimnázium ifjúsági énekkara fog szerepelni. — Májusi csillaghullás. Május elsején nagy csillaghullás lesz a hadseregben. A kinevezések száma felülmúlja a múlt évieket, sőt meghaladja az összes eddigi kinevezések számát. Ilyen nagy csillaghullás már rég nem volt és valószínűleg sokáig nem is lesz. A várható és előrelátható ki­nevezések nagy száma a felség' jubileumának tulajdonítható. A király azt akarja, hogy jubi­leumi örömében megfelelő módon osztozzék had­serege is. Ezért mindazok, akik sorrend szerint csak jövőre, sőt még két év múlva lepnének elő, már az idén májusban, vagy októberben meg­kapják kinevezésüket. — Eljegyzés. Erényi Tivadar orosházai la­kos eljegyezte Schiff Irénkét, néhai Schiff Ábra­hám volt nagykárolyi lakos leányát. — Bihari Ármin budapesti kereskedő a napokban váltott jegyet ifj. Blau Ignácz polgártársunk Katalin leá­nyával. — Ehrenfeld Márton nyíregyházi nagy- kereskedő eljegyezte Katz Sárikát. — Városi közgyűlés. Nagykároly város kép- viselő-testülete ma délelőtt 10 órakor a város­háza tanácstermében rendes közgyűlést tart a kö­vetkező tárgysorozattal: Polgármester 1907. évi eseményi jelentése ; 2. a városi nyugdijügyi bi­zottság 1907. évi jelentése ; 3. bejelentés az 1907. évi zárszámadás el nem késziíhetéséről; 4. Az 1907. évi gyámpénztári számadás megvizsgálása; Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „ Roche“ »redeM eaomagolAat. F. Hsffmann-La Roche A Co. Basel (Svájc)

Next

/
Oldalképek
Tartalom