Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-09-20 / 38. szám
1 Nagykároly, 1908. szeptember 20. ' 21 38. szám. XXXIV. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdekli közlemények küldendők hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Tslephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. ANTAL ISTVÁN.----- Megjéf^tiik miiitfen vasárnap. ELŐFI ZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor." Hegyedévé 2 fcor^lígyés saé Megyei községek, egyházak és isko’'*®' Hirdetések jutányos áron kitöltetitek A rendezett tanácsú városok mai helyzete. A rendezett tanácsú városok ma csupán teményből táplálkoznak. Nyakukon rettenetes teher nyugszik, amelytől szabadulni óhajtanak. De nem áll módjukban. Mert midőn a mindenható kormánynak gondoskodása minden téren megnyilvánul, hogy a társadalom rétegeinek helyzetén javítson: addig a rendezett tanácsú városokat, rossz mostoha módjára teljesen obligón kívül hagyja, kiszolgáltatja a tökéletes vagyoni elzüllésnek. Olvassuk gyakorta a pesti lapokból, hogy végre is összehívja a belügyminiszter azt az ankétet, mely hivatva leend megvitatni a r. t. városok segélyezésére irányuló tennivalókat. De csak olvassuk. Nem hiszünk benne, mert már sokszor felültettek bennünket hasonló Ígéretekkel. Legutóbb is, mára igért a belügyminiszter ennek az égetően szükséges kérdésnek megoldására ankétet összehívni, minden fővárosi lap említette ezt, de mi azt hisszük, hogy ez az értekezlet megtartva ma sem lesz azon egyszerű okból kifolyólag, mivel a mai kormánynak nem annyira az ország lakosainak megmentése a czélja, hanem Ígéretei révén az önmaga pozicziójának látszólagos megszilárdítása. Egyszóval a kormány zsebpolitikát űz csupán. És csak politizál! Hazánkban a politika mindent abszorbeál. Országos érdekű és sürgős megoldásra váró kérdések elintézését a közvélemény és a sajtó sürgető szava daczára egészségtelen politikai állapotaink teszik lehetetlenné. Legtöbb esetben azután valami világra szóló szenzáczió, botrány, valamely párját ritkító deliktum adja meg a lökést olyan közérdekű feladatok megoldására, amelyek szinte kiáltanak már évtizedek óta a rendezés után. Ilyen kérdés a rendezett tanácsú városok helyzete is, amelyről „difficile est satiram non seribere“. Azt elismeri mindenki, hogy a magyar állam jövője, fejlődése, jórészben a vidéki városok lakosságának a jólététől, megelégedésétől függ. Az erős, gazdag, művelt magyar városi polgárság részben kipusztult, részben pedig az állami és törvény- hatósági tisztviselői állásokba menekült. A régi magyar középosztály, a középbirto- kososztály utóda van hivatva a magyarság erejét, hatalmát emelni, a nemzeti állam kiépítésének munkájából az oroszlánrészt kivenni. Tehát az országos politikának, úgy az országgyűlés törvényhozó munkájának oda kell irányulnia, hogy a magyar vidéki városok fejlődésére az anyagi eszközök azoknak rendelkezésére bocsáttassanak. És mit mutat a mindennapi tapasztalás ? Azt, hogy a vidéki városok mostoha gyermekei voltak a múltban a hazának; az országos politika, a kormányok működése nem segítette a vidéki városokat fejlődésükben, sőt sok tekintetben e fejlődést megakasztotta. Évtizedek óta hangzik a jogos panasz, hogy a vidéki városok tehetetlen, siralmas financziális viszonyok között vannak. Tisztviselőiknek alighogy koldusalamizsnát tudnak juttatni s közegészségügyi, közgazdasági, közművelődési feladataik teljesítésére, igényeik kiélégitésére, bár a lakosság adózó tehetségét a végsőig kimerítették, elegendő anyagi eszközök nincsenek, A vidéki városok tisztviselői, különösen a nagyobb népességű rendezett tanácsú városok alkalmazottai 600—800 írtos fizetéseikkel valósággal nyomorogni kénytelenek. Modern egészségügyi berendezésről, kulturális intézményekről a legtöbb vidéki városban szó sincsen s mégis 50, 60, 100 százalék a város pótadója. S hiába emelik fel kérő szavukat e lehetetlen állapot miatt; hiába mutatják ki, hogy jövedelmeik jó nagy részét az állami közigazgatás teendőinknek elvégzése emészti fel: még mindig nem tudták elérni azt, hogy a magyar állam, miként azt a vármegyei törvényhatóságoknál tette és teszi, a vidéki városokat is részesítse az állami közigazgatás közvetítésével járó munkájukért és kiadásaikért megfelelő kárpótlásban, úgynevezett állami javadalmazásban. A vidéki városok egészségügyi, közoktatási, közbiztonsági, állami adóbehajtási, stb. kiadásai egy vidéki városban ezrek és ezrekre rúgnak s ha e kiadásokat az állam megtérítené, úgy a városok jobban fizethetnék tisztviselőiket és városfejlesztési törekvéseik megvalósítására fordíthatnák saját jövedelmeik nagy részét, amellett azután még a városi pótadók is keves- bednének. A városok háztartásáról külön törvény nem intézkedik. Mig a vármegyei törvény- hatóságok háztartását külön törvényezikk szabályozza, addig a városok — törvény- hatósági és rendezett tanácsú városok egyaránt — egy kalap alá vannak vonva a községekkel, mert valamennyi város és község háztartásáról csupán a községekről szóló 1886. évi XXII. t.-cz. intézkedik egy fejezetben. A városrendezési törvénynek végre- valahára el kell készülnie, a törvényhozásnak és kormánynak a vidéki városokat mai nyomorúságos helyzetükből ki kell emelnie s megadni nekik a módot s az anyagi eszközöket a fejlődésre, közérdekű feladataik akadálytalan teljesítésére. Az állam ezzel a cselekedetével csak kötelességet teljesít, midőn a városoknak az állami igazgatás elvégzésével járó kiadásaikat báimi formában visszatéríti; de egyúttal szolgálatot is tesz ez által a magyar állam magamagának, mert mint föntebb említettük, a vidéki városok fejlődésével, a városi polgárság jótétének a megteremtésével a magyar állam jövőjét a legbiztosabb alapokra fekteti. A sok üres Ígérgetés, a városok anyagi kárpótlásának a halogatása után végre cselekedni is kell valamit, mert a vidéki városok egyike-másika (igy Nagykároly is) mostani helyzetében könnyen csődbe kerülhet. Egy kis jóakarattal, egy kis áldozat- készséggel, egy egészséges alapokra fektetett uj városi törvénynyel még nem késő a bajt orvosolni. — A balpárt értekezlete. Az országos függetlenségi és 48-as balpárt az uj parlamenti czik- lus megnyitása előtt, szept. 21-én értekezletet tart a fővárosban. Ezen az értekezleten fogják megállapítani a balpárt parlamenti magatartását az elkövetkező alakulásokkal szemben. — A szatmári szolgabirói állás betöltése. Az október 8-án tartandó őszi rendes közgyűlésen fogja vármegyénk törvényhatósága a Dr. Domahidy Pál lemondása folytán megüresedett szatmári szolgabirói állást választás utján betölteni. Értesülésünk szerint erre az állásra eddig az egyedüii pályázó Serly István, városunk derék fia, aki ez idő szerint mint helyettes szolgabiró tölti be fentjelzett állást és pedig a legteljesebb megelégedésre. Serlynek megválasztása mindeu valószínűség és méltányosság szerint egyhangú lesz s általa a vármegye egy kiválóan szorgal- mas, nagytehetségü tisztviselővel lesz gazdagabb. az iskola idényre rendkívül szép és nagyválasztékban érkezett fia és leány fehérnemű, kötött U harisnya, gallér, kalap, nyakkendő, kötény, táska, utazó koffer és kosár, nap- és esőernyö, hegedű, kefe, tűkör, zsebkendő, zsebkés keztyü, legnagyobb választék kézimunka anyagban és hozzávalókban, toktartó, könyvszij és még igen sok e szakmához tartozó czikkek.CJgy a vidéki mint helybeli vevőközönség szives pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel P gfk Y Y np ry 'B"' Y ß 'Ki ük rw úri. nöidi?at, rövidáru, játék- és kézimunka keresksdő ^ Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. Ugyanott egy tanú ló felvétetik, 24—
