Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-08-30 / 35. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

biró, tanár, újságíró, hivatalnok tekintet nélkül az árak emelkedésére, régi jövedelmeit huzza. A legszükségesebb napi czikkek ára a duplára szökik, lakás, ruha, szinte megfizethetetlenné drágul, — csak a gázsi marad a régi.

Mind ennek a levét a középosztály issza meg. Kereskedőt, iparost, mezőgazdát nem érinti annyira a drágaság, mert a kereskedő, iparos és mezőgazda a publikumon vasalja be az összes tulkiadásait. Ha a bőr ára megdrágul egy csekélységgel: a czipész felemeli a czipő árát annyival, hogy nemcsak az árkülönbözetet, hanem még egy kis polgári hasznot is kiprésel ebből a tranzakczióból. Ha a pinczér húsz krajczárral több hetibért kér: a pikoló drágább lesz egy krajczárral és ezen a réven a kávés is profitál valamit a béremelésből. Mindent a közönség fizet s pedig egyfajta közönség: a középosztály.

A mai általános szervezkedésben éppen csak a közönség nincsen szervezkedve s ezért irányul ellene minden támadás. Nem tud védekezni, mert nincs kapocs, a mely összetartsa, az egyén föllépésének pedig nincs hatása. Ez a tökéletes szerencsétlenség megnövelte az ellenfél bátorságát s ma már egyszerűen utaznak a publikum kizsarolására. Az áremelkedések már nem természetes folyamányai egy indokolt változásnak, hanem szükségesek, kapzsiságból eredők. S a középosztály nyögve, izzadva viseli a terheket. Egyes apró csoportok talán kiharczolnak valamit helyzetük javítására, de ez ideig-óráig tartó, mert alig veszi hirét annak a háziúr, mészáros, stb., már is kész a csataterv, amelynek alapján az emberektől nemcsak azt a kis pótlékot lehet elvenni, amit kapott, hanem többet, természetesen belevonván ebbe a sarczolásba azokat is, akik drágasági pótlékot egyáltalában nem kapnak.

Különösen hangzik, hogy : a publikum szervezkedjék. S ami a mi közönségünknél tényleg nehezen képzelhető el. De ott vannak a németek, akik nagymértékben megcselekedték ezt a tömörülést s akik önmagukat fegyelmezve tudnak védekezni egyes, a zsebük ellen irányuló támadások ellen.

A német középosztály asszonyai például három gazdasszony-egyesületbe tömörülnek, amelyekben csak nehány fillért fizetnek, éppen annyit, amennyi nyomtatványokra kell. De ez a keret súlyos tényezőkké avatja az asszonyokat. Ha az élelmiszer-kereskedőnek eszébe jutna, hogy a káposzta árát csak egy fillérrel is indokolatlanul felemelje, a gazdasszony- egyesiiletek kiadják a jelszót: további intézkedésig káposzta nem kerül az asztalra és az élelmiszer-kereskedők újra besavanyíthatják a

Azt hittem elérkezett a pillanat, mikor megtalálom az utat a szivéhez.

Hátha ez a hideg szép asszony, aki eddig csak mosolygott, mikor a szerelemről kezdtem el neki beszélni, most majd felém hajlik csalódása fájdalmában:

— No lássa, mennyire nem érdemli meg Miklós, hogy úgy szeresse, ahogy szereti. Ha nekem ilyen édes, aranyos feleségem lenne, nem is tudnék másra nézni sem!

— Dehogy nem, —mondta szomorúan.— Maguk mind egyformák! Legfeljebb egyik nyíltabban, másik rejtettebben csinálja a dolgot. Miklós se jobb a többinél, de legalább nein hazudik. Maga most hazudni akart nekem. Ugye? Ne is tagadja! A szerelméről akart beszélni.

— Nem hazugtam volna! Szeretem, nagyon szeretem! Mem közönséges vágy ez a bírása után, de a vágy a tiszta nemes érzések után.

— Csakugyan igy lenne ? S ha igy is 1 Ha maga ezerszer jobb lenne, mint a minő, ő pedig ezerszer rosszabb, mégis csak öt tudnám szeretni.

Úgy éreztem, mintha a hangjában őszinte érzés jele lenne, melyet csak próbál titkolni. Hiszen elvégre hiú legények vagyunk mindany- nyian, akik hamarosan elhitetjük magunkkal, hogy szerelmet ébresztettünk.

Nem emlékszem már rá, hogy mi mindent beszélhettem össze, de azt tudom, hogy arról is szóltam, hogy nagy szükségem van az ő tiszta szerelmére, mert annélkül összecsapnak fejem felett az élet szennyes hullámai.

— Mentsen meg, mentsen meg! — ezzel végeztem a szerelmi vallomásomat.

már besavanyított káposztájukat. Ehhez persze fegyelem kell és a német assszonyokba ez már belenevelődött. Vállalják szívesen, mert csak hasznát látják az összetartásnak.

Köznapi példa ez, amit itt felhozok, de tanulságos. Az eszme maga pedig mindenképpen megszívlelendő.

Vessük végét közös akarattal ennek a ráliczi- tálásnak, mert ha továbbra Is igy folyik a fosztogatás: a középosztály lesz a társadalomnak a legárvább osztálya, amelynél mindenki jobban és könnyebben él.

Ne várjuk meg tehát a teljes összeomlást, hanem szervezkedjünk és védekezzünk.

Por.

*

— Megyegyülés. Szatmárvármegye törvény- hatósági bizottsága szeptember hó U-én d. e. fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart.

— Kinevezés. A pénzügyminiszter Kovács Kálmán nagysomkuti adóhivatali gyakornokot Világosra adótisztté nevezte ki.

— Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete ma d e. 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, következő tárgysorozattal: 1. Óvoda elhelyezés czéljaira a Majtény-utczai 2. népsorszámu telekből 27 7 méter utczai vonallal biró üres telekrészletnek özv. dr. Serly Gusztávnétól, továbbá az Arpád-utcza, Fény-utcza vége környékén felállítandó óvoda czéljaira özv. Pataky Györgynétöl, vagy Rácz János és Rész Alberttól, avagy Fleisz Jánostól telek megszerzés ügyében határozat. 2. Előterjesztés a közkórházi napi ápolási dijak terhére, kórházi építkezés czéljaira a város kezelése alatt álló alapokból

32,000 K kölcsön felvétele tárgyában. 3. Harász Pál és társai kérelme a Melinda-utczán asphalt gyalogjáró készíttetése iránt. 4. A m. kir. kassai

Il-ik honvédkerületi parancsnokság megkeresése a laktanya tűzbiztonsága érdekében átalakítások foganatosítása iránt. 5. A cs. és kir. 6-ik hadtest parancsnokság értesítése lovas pótkeret laktanya építése ügyében. 6. 1906. ér julius 29-én tartott pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása. 7. 1908. augusztus 17-én tartott pénztárvizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása.

— Megjutalmazott munkás. A földmivelés- ügyi miniszter Gergely József nagydobosi napszámosnak, aki 40 év óta dolgozik becsületesen, díszoklevelet és 100 korona jutalmat adományozott.

— Lemondás. Lázin Tivadar, vármegyei közigazgatási gyakornok ebbeli állásáról lemondott.

Szomorúan mosolygott:

— Nem mentem! A mentési munkálatból, édes barátom én már ki vettem a részemet. Milyen csodálatosan egyformák maguk irófélék. Egyforma a szivük; a lelkűk hangja; egyformák a frázisaik, az igaz és a hazug érzéseik ! Ő is éppen igy beszélt, mint maga, mikor szerelmes volt belém. Hogy mentsem meg, hogy szabadítsam ki az élet fertőjéből; tisztítsam meg, váltsam meg! (Adjam vissza az életnek, az irodalomnak, önmagának .. .

Kiszabadítottam, megtisztítottam, visszaadtam az életnek, az irodalomnak, önmagának. Akkor irta meg ezt a darabot is. Tiszta életet élt, tudott Írni; szép okos nagy dolgot. Ami házasságunkat irta meg benne I Csakhogy, úgy tüntette fel a dolgot, mintha ő lenne a martyr; az iró, aki elzüllik a házasságban, akit tönkre tesz a mindennapi rendes élet. Pedig nem volt igaz 1 De a darab szép volt! S hogy megírta, azt nekem köszönheti. S fog még többet is írni ilyent. Ha visszatér hozzám 1 Megmentettem az enyém. S úgy szeretem őt, mint az anya a fiát, akit testi kínok árán szült; ő lelki kínok árán lett az enyém. S kínoz, gyötör egyre, de én szeretem, bármit is csinál; hibáival, bűneivel együtt, úgy, ahogy van ! Megcsalt elégszer s megfog ezután is csalni, de én boldog vagyok, ha néha nekem is juttat a lelke morzsáiból. Utálnom, gyűlölnöm kellene s csak szeretni tudom. Mi köt hozzá? Talán a szenvedés?

Boldog vagyok, ha látom, ha a hangját hallhatom ; ha beszól hozám azon az ő kedves, szép meleg hangján, sok-sok hazugságot, melyekről tudom, hogy hazugságok, de melyeket

— Ezüstlakodalom. Lang Samu, a „Fillér bank“ igazgatója és neje f. hó 29-én üllték meg házassságuk negyedszázados évfordulóját, amely alkalomból ismerőseik és a rokonság nagy számban adtak kifejezést a jubiláló házaspár előtt legőszintébb szerencsekivánataiknak. Este a „Magyar Király“ éttermében, mintngy száz terítékű fényes bankett volt, amelyen számos felköszöntőben ünnepelték a jubilánsokat, Fátyol Józsi kiváló zenekara játéka mellett.

— Uj osztálymórnöksóg Szatmáron. A mátészalkai vonat megnyitásával felállították Szatmáron a III-ik számú osztálymérnökséget, melynek vezetőjéül Bakó Imre mérnök neveztetett ki.

— Vadászat. Augusztus fordulópont a vadásznaptárban : jelenti, hogy Nimród fiai háborúba vonulnak hosszú béke után. Első napjaiban kerül le a szegről a legfinomabb angol gyártmányú vadászfegyvertől számítva a leg- czifrább rozsdamarta egycsövű flintáig minden öldöklő szerszám — hivatásának betöltésére. Az ivók, borozók és pinezék rejtekeiben kovácsolják a haditerveiket, öregek, fiatalok, nagyok és még a fegyverforgató porontyok is egyaránt, hogy hol, mikor fognak nemes kedvtelésüknek — a vadászatnak hódolni. Még az ellustult vizslák is érzik az elkövetkezett vál- tozandóságot, mert farkuk csóválása és pajzán ugrándozásuk egy jobb jövő megérkezését sejtetik. A meghatározott helyen azután programm- szerüleg folyik a hajsza, melynek végeztével pihenőre betér a társaság oda, ahol megrendelésre ízletes étellel, hosszú viszontlátás után örömtelt raosolylyal várja a vendéglátó ház takaros asszonynépe. — Az agglegény ellenben a korcsma sötétjébe vonul s ott piheni ki magányosan a vadászat fáradtságait.

— Halálozás Fábry Lajos nagykárolyi lakos, volt ácsmester f. hó 25-én életének 82-ik évében végelgyengülésben jobb létre szende- rült. Megboldogult temetése 27-én ment végbe nagyszámú rokonságának és ismerőseinek részvéte kiséretében. Elhunytban Czilli György törvényhatósági állatorvos apósát gyászolja.

— Az ujonezok bevonulása. Az ujonezok a f. évben csak október 6-án kezdik meg a tényleges szolgálatot. Behívójuk erre a napra szól. Az egyéves önkéntesek azonban már október l-én kötelesek jelentkezni. Ugyancsak október 6-ára hívják be nyolezheti kiképzésre a póttartalékosokat is.

— Elmaradnak az ellenőrzési szemlék. A

honvédelmi miniszter rendelete szerint az idén a szokásos ellenőrzési szemlék a legénységi állománynál elmaradnak, ellenben a tiszti ellenőrzési szemlék az idén is megfognak tartatni.

mégis hallgatok, áhítattal, mint a dajkameséket a gyermek.

0 a gyermek, az ón bűnös, rossz nagy gyermekem s ha vele vagyok, mégis én érzem mellette gyermeknek magamat.

Hozzám csak néha tér meg. Mint a korhely a tiszta vízhez, a sok bor, pezsgő, mámor után. S olyankor boldog vagyok, hogy láthatom. Mert szeretem! Szeretem és nem hagyom el soha.

Talán előre érzem az ő sötét sorsát? Talán az is köt hozzá? Némely dolgot úgy lát az ember előre, mintha már a halál után lenne s tisztább világból nézne le ebbe a szennyes világba. Tudom, hogy bűnhődni fog 1 Miattam is. Pedig én sokszor kérem az istent, hogy azt bocsássa meg neki, amit ellenem vétett. De nem fogja megbocsátani s bűnhődni fog. S mi lenne belőle, ha én is elhagynám, ha akkorra én se lennék mellette? De én mellette leszek, akkor is, mikor majd mindenki elfogja hagyni, mint ahogy a szeretői el fogják. A büntetések a megbánások óráiban mit csinálna nélkülem? Hadd tudja meg akkor, hogy kije vagyok ón neki! hadd tudja majd meg akkor, hogy a sok között, akit szeretett, volt egy, aki nyomorultabb, gyávább és szerelmesebb volt, mintsem úgy tudott volna vele bánni, mint a többiek. Úgy, ahogy megérdemelte volna!

S bárcsak következnék el az az idő, mielőbb. Akkor, ha senkije sem lesz rajtam kívül, talán úgy fog szeretni, mint ahogy ón szeretem őt . . .