Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)

1908-08-23 / 34. szám

Nagykároly, 1908. augusztus 23. 34. szám. XXXIV. évfolyam. KÖZLÖNY o POLITIKAI LAP. SZERKESZTOSEG: hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők Széehenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. DR FŐSZERKESZTŐ: PILIST ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. ~ ■■ ■ : Megjelenik minden vasárnap. ■ — ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 3 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iBkolák részére egy évre 5 koron» Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér A B A K S I S. Irta: dr. Lengyel Zolién, országgyűlési képviselő. Nagy élvezettel olvastam a Törökor­szági események hirét. Egy pusztulásnak idult nép megújhodása megy végbe sze­meink előtt. Az emberi szabadság, a test­vériség, egyenlőség igéi egy századdal elkésve behatoltak a török nép fatalizmus­sal és konservatizmussal átitatott leikébe. A „beteg ember“ talpra áll. Élni akar. És úgy látszik élni is fog. Önmagának is, az emberiségnek is. Ezen vonatkozásai is érdekesek a megfigyelőnek. Tanulhatunk ebből is. De még többet az elmúlt világ összeomlásá­tól. A hogyan egy szempillantás alatt szét­futottak a kegyenczek és miként lett vége nagy kapzsisággal, ravaszsággal és sok bűn árán összeharácsolt vagyonuknak és évtizedek óta megtartott mindenhatósá­guknak. Megszöktek a Melkame testvérek a dohányjövedék zsarolói. Riza pasánál, a volt hadügyminiszternél 120,000 fontot (2.750,000 koronát) foglaltak le. Az általa elsikkasztott összegeket 11.500,000 koro­nára becsülik. Zekki pasánál 1.600,000 koronáról szóló banknyugtát találtak. Rahmi pasánál négy millió korona készpénzt fog­laltak le. Izzet pasa vitte legtöbbre. Az volt a főkegyencz, tehát a főpiócza is. Hajójára, a melyen elmenekült körülbelül 36 millió koronát hordatott. És ez mind csak készlet. Hányán lehettek még a nagy tolvajok és mennyi kicsi tolvaj vitte el szárazon ?! Törökország tönkre volt menve. Népe irtózatos nyomorban sínylődött. Az állam­nak külföldön hitele alig volt. S ha adtak neki péfrZnr~külföldi uzsorások: zálogot kértek fedezetül vagy valami jövedéket, vámot vettek saját kezelésbe. A katona­ság nem kapta meg zsoldját. Hadihajói a török-görög háború idején világ kaczajt idéztek föl. Annyira nem volt fölszerelve, hogy elindítani se igen tudták. Lőszernek pedig nyoma se volt. A kis görög állam egy pár hajójával majdnem tönkre lövette Konstantinápolyt. De ez a dolognak csak egyik oldala. Mert ime a fény és árny itt is találkoztak. A nagy szegénység mellett ezer milliók fölött rendelkezett a szultán. És tömény­telen milliók jutottak a mindenható ke­gyenczek zsebébe. A kegyenczek loptak. Mindent áruba bocsátottak. Harácsoltak. Vesztegettették magukat. A szent baksis dolgozott. S a mit összehordtak: elszedte tőlük is a szultán. A selyemzsinór s a vagyonelkobzás mindennapos volt. A nagy hal megette a kicsinyeket. S a nagyot felfalta a legnagyobb. Európában mindig volt egy nehány bankár és nagy vállalkozó, a kiről tudták, hogy a megszámlálatlan millióit Török­országban szerezte rövid idő alatt. Lemen­tek vasutat építeni. Szétosztottak egy cso­mó pénzt és megtízszerezték, megszáz- szorozták. Úgy jöttek haza nehány év után. Úgy hívták ezt: a baksisrendszer. Magyarul: kenés. Németül: Wer schmiert, der fahrt. Vagy: én lopok neked, te lopsz nekem. Ha fizetsz: lophatsz. Nem látja senki. Ha nem fizetsz: a becsületes va- gyonodat is elszedik. így volt Törökországban. Ma már másként van. Nálunk is igy volt. így van most is. Nem ennyire, de ilyenformán. Voltkülömbül is., 'olt idő, mikor mi voltunk az igazi törökc*. A bécsi udvari levéltár tudná elmesélni, mennyi pénzt kaptak a magyar urak Mohács előtt és Mohács után, hogy a Habsburgokat a nyakunkra segítsék. Sok valóságos törté­neti adat igazolja a vesztegetéseket 1687- ből, de különösen Rákóczi után és a nő­ági örökösödés törvénybe iktatásakor. A pénz is bőven szerepelt. De még jobban a donációk. Azoktól, kik a nem­zettel éreztek, elszedték a vagyont, sazok között osztották ki, a kik a császárhoz húztak. Erre a sorsra jutott Rákóczinak egy millió kétszázezer hold földje. így osztották szét, telepítették be a törökök kiverése után pusztasággá lett alföldet. A császári kegy bearanyozott mindent. A zsoldosok raboltak, gyilkoltak, foszto­gattak. A hatalomhoz húzók osztozkodó- nak. Hivatal, rang, kitüntetés, pénz, hata­lom, birtok, minden földi jó azoké volt, kik a nemzet százados szabadságvágyát elfojtani segítették, az idegennek szolgá­latába szegődtek és a magyarnak ősi faji erényeit kipusztitották, kezére bilincseket raktak, lelkét megmételyezték. Sokszor akartunk e rendszertől meg­szabadulni. Nem sikerült. Meg is maradt. Itt él, virágzik. Most is úgy, mint régen. Kissé másban, de hasonló eszközökkel. A „nagyok“ kapják a nagy baksist. Ki gróf lesz, ki báró, ki miniszter, ki titkos tanácsos. A kisebbek megelégesznek egy-egy közjegyzőséggel, hivatallal, mi egyébbel. Ki-ki tehetsége szerint. De a „baksis“ végigterpeszkedik az egész közéleten. Amennyit kiirtanunk si­került a bíráskodás a közigazgatás terü­letén, a mely majdnem egészen megtisztult a modern világban, annyit nyert a rendszer erőben, élénkségben, falánkságban másutt. A vasútépítések, az állami szállítások, be­ruházások, vételek, eladások, kinevezések, erdőeladások, a városok építkezései, a pausálé, a hirdetések elég bőséges alkalmat adnak hozzá. Igaz, hogy másutt is van romlottság. Eranczia országban még több és nagyobb szabású az üzleti szédelgés a közgazda- sági életben és a pénzügyi vállalkozások­nál, valamint a politikai korrupció is vi­rágzik. Kiirtani egészen sohase lehet. De az mind más. Egyik franczia bankalapí­tással, gyémántcsinálással, panamacsator­nával elszedi a pénzt a másik francziától. A pénz gazdát cserélt. A gazemberség is menthetetlen. De a nemzet — franczia maradt. Szabad, hatalmas és franczia. A mi baksis rendszerünkhöz nem ez a hasonló, hanem a törököké. A mi sze­mét, vesztegetés nálunk felszínen van: az mind nemcsak erkölcseink rovására megy, de egyúttal nemzetünk szabadságának is az ára. Ezért vagyunk szolgaságban négy­száz esztendeje, ezért pusztulunk, veszünk. A kinek esze, tehetsége volna produktiv üzleti vállalkozás terén előre vinni nem­zetét és vagyont szerezni önmagának is: az ezt nem érvényesíti ott. Nehéz neki, fáradságos. Kitartást, munkát, befektetést igényel. A mi „tehetségeink“ nem nyitnak üzletet, nem alapítanak gyárakat, nem szőnek-fonnak, nem bányásznak. Nem baksis után futkosnak. Közvetítenek. Elő­szobában kuncsorognak. Kennek és meg- kenetnek. S a mit könnyen szereztek — könnyen is elverik. Törökországban most halt meg a baksis. Nálunk most virul legjobban. A török élteti a padisaht és szabadságért hévül. A mieink „éljen a Haza“ kiáltás­sal tartják a markukat továbbra is. Mégis csak igaza volt annak, aki azt mondta : jobb lett volna nekünk mostanáig török uralom alatt maradni, milyen futás lenne akkor itt is és mennyi szabadság! az iskola idényre rendkívül szép és nagyválasztékban érkezett fin és leány fehérnemű, kötött harisnya, gallér, kaiap, nyakkendő, kötény, táska, utazó koffer és kosár, nap- és esőernyő, hegedű, kefe, tükör, zsebkendő, zsebkés keztyü, legnagyobb választék kézimunka anyagban és hozzávalókban, toktartó, könyvszj és még igen sok e szakmához tartozó czikkek. Úgy a vidéki mint helybeli vevőközönség szives pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel X X TP XP X? X O U £k úri. nöidivat, rövidáru, játék- és kézimunka kereskedő ^ Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. Pf* Ugyanott egy tanuló felvétetik. INI Értesítési

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom