Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-08-15 / 33. szám
L Nagykároly, 1908. augusztus 15. 33. szám. XXXIV. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Tolephon 59. szám. Telephon 56. szám. FÓSZERKESZTÓ: DB PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FKLELÖS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. — - Megjelenik minden vasárnap. ===== ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korom Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér MI LESZ ŐSSZEL? Irta: Dr. Lengyel Zoltán, országgyűlési képviselő. Csönd van. A vizet nem zavarja senki. A három egy pártból álló többségnek ez jó. Beszámolót nem tartanak. Minek is ? Az ország eddig úgy is csupa koaliczióst választott. De nincs is kedvük hozzá. A régi frázisokat kikaczagja mindenki. Más nótát pedig meg nem tanultak. Félelmetes, korszakalkotó „munkásságuk“ dicséretét úgyis magától is beleharsogja a világba a sajtójuk. Ez a túlságos csönd azonban a múlt miatt mégse indokolt. Valami mégis történhetne. Imitt-amott, egyiknek-másiknak mégis volna szüksége megszólalni. De nem teszik. Nem szabad tenni. Miért? A nagy dolgok miatt, a melyek az ősszel jönni fognak. Ezek: a választási reform, a melyet mindenki tud, az adóreform, amelytől mindenki fél és a létszámemelés vagy mondjuk a véderő törvény reformja, a mely már hat év óta a levegőben lóg s a melynek most el kell jönnie. Ez utóbbi okozza a csendet. Ezért mesterséges az. Hogy váratlanul, előkészületlenül, megle- petésszerüleg megrohanhassák vele a közvéleményt. Talán sikerült volna is, ha a jó sors segítségünkre nem hozza Ausztriát. Odaát a kérdés nem olyan nehéz. Az osztrák Landwehr miniszter, Georgi tehát nyíltan beszélnetek róla. Elárulta azt pár hét előtt, hogy a véderő törvény reformja ősszel tárgyalás alá kerül. Elmondotta, hogy a létszámemelés föltétlenül szükséges. Es ez nekünk épen elegendő. A többit elmondom itt. Hadd lássunk tisztán! Wekerle 1906. áprilisi programmjában azt mondotta, hogy létszámemelésre kötelezettséget nem vállaltak. Tapsolt hozzá az ország. A létszámemelés szükségességét azonban ő is, sok más is sokszor elismerte azóta. A koaliczió vezéremberei azonban hangsúlyozták, hogy a katonai kérdés az átmeneti időre ki van kapcsolva. Ez az általános választói jog alapján ösz- szeülő parlamentnek van föntartva. Később azonban a merev álláspontot többször át- lyuggatták. Már nem esett szó a magyar vezényszóról, megelégedtek a „nemzeti engedményekkel, a vívmányokkal“ is, a melyeknek ellenében a katonai kérdés megoldására készek voltak. Sőt Nagy Emil a deiegátióban, másokkal egyetemben ezt föl is vetette. Igen, csakhogy a „nemzeti engedményekkel“ csehül állunk. Azok nincsenek. Sokszor megerősítették ezt odaát. És ha volnának is azok, csak azon a területen mozoghatnak, a melyen a szabadelvű párt kilenczes bizottságának programmja fölépült. Ezt pedig akkor és azóta kivétel nélkül minden koalitiós elégteleneknek nyilvánította. Nem is beszélve sem a kikapcsolásról, sem a függetlenségi pártnak maiglan is programmpontjáról, az önálló magyar hadseregről. A nagy harezok után, a nagy ország- fölfordulás után most tervezett vívmányok azonban ezt a mértéket sem érik el. A kétéves szolgálat, a honvédségnek tüzérséggel való ellátása pedig nem „vívmány“. Ezek már mind benne voltak Tisza István programmjában. Ausztriában részben már eletbe is léptek. Ezzel az országot tehát többé félre vezetni — azt hiszem — nem lehet. Mi az tehát, a mi a kérdést fölszinre hozza ? Mi készteti az' urakat arra, hogy előálljanak vele? És miért most őszszel ? kégebben azt hittük, hogy a választói reform ellenértékéül Bécsben a házszabály- revíziót fogják kívánni. Ez azonban elesett. Megcsinálták már jóelőre. Azt mondván : épen a választási reform keresztülvitele érdekében. Tény azonban, hogy annakelőtte, a régi jó világban, az ellenzék egyetlen tagja se lett volna még erre se kapható. Ezen azonban tűi vagyunk. Ezt a kártyát is kijátszották — ingyen. Most tehát a kérdés odafönn a választási reformmal kapcsolatban igy áll: A bécsi fegyverlerakáskor a koaliczió kötelezte magát, hogy az uj javaslat szerint a választók száma legalább is annyi lesz, mint a Kristóffy-féle tervezetben volt. Ha jól emlékszem körülbelül három millió kétszázezer. Ez elől kitérni nem tudnak. Ezt elvállalták. Ez azonban nincs Ínyére a koalitiónak. Segítenek tehát rajta. Még több válaszlót csinálnak. Az írni és olvasni tudáshoz kötött alapvető szavazati jogon felül behozzák a második és a harmadik szavazati jogot is. így akarják a „nemzeti érdeket“ megvédeni. Ez a kérdés gerincze. Hogy járuljon azonban ehhez hozzá O Felsége? Csak egy áron. így mondják Bécsben: Ha ti kívántok jogokat, mi kívánunk tőletek katonákat. Ha ti azt akarjátok, hogy mi tegyük meg azt, a mi nektek kell, ti is adjátok meg a mi nekünk kell. Ha olyan parlamentet akartok, amely a ti „nemzeti igényeiteket“ kielégíti: ezt megkapjátok. De akkor nekünk meg olyan hadsereg kell, a mely a mi kívánságainknak megfelel. És tovább menőleg igy állítják föl a kérdést: Ha ti megszavazzátok a létszám- emelést, az „egységes“ hadsereghez mért védtörvényt, a mely teljesen azonos szöveggel lesz előterjesztve mindkét ország- gyűlés elé, a mi már maga is kizárja a „vívmányokat“, akkor a szájatok ize szerint való parlamenti reform is szentesítve lesz, miután ezzel már úgyis junktimba hoztátok a végleges házszabály módosítás ügyét. Ha ellenben a katonai kérdést nem oldjátok meg: akkor nem lesz választási reform sem, de lesz uj kabinet, uj választás, a mostani törvények alapján a mely nem a ti javatokra fog kiütni. Másszóval: ma a létszámemelés a hatalom további bírásának ára és előfeltétele. Ezzel létre jöhet az egységes pártalakulás, megmaradhat a kabinet, tengődhetik tovább a parlament megbízatása végéig, tehát 1911-ig. Más föltétel alapján azonban nem. És hogy minden más elkövet- kezhessék, arról ti magatok gondoskodtatok eléggé. A közös vámterület meghosz- szabbitása, a rossz kiegyezés, a kvótaemelés, az adóemelés és sok minden után nincs ki féljen tőletek ? Megadtatok mindent, a mire az előző kormányok voltak kaphatók, és éhesek voltatok és még éhe- sebbek vagytok. Le vagytok járva. A hitet bennetek elvesztette az ország s ezzel elvesztettétek az erőt és ellenálló képességet, hogy újabb fölfordulást csinálhatnátok, a mire ti úgy se gondoltok. Ez a logikai okfejtése a kérdésnek. Az uj junktum odafönn megvan. A kormány tehát ezt a csatát is elvesztette már előre. A rossz kiegyezést is az önmaga által teremtett kényszerhelyzettel okolta. A létszámemeléssel is ugyanezt fogja tenni. Fölveti a vagy-vagy kérdést a pártok előtt. És a többségi pártok megfognak hajolni. A pártok fölvetik az ország előtt is. Hogy ez mit fog rá felelni: nem tudom. De bizonyos, hogy 1911-ig ezt a feleletet nem is fogják provokálni: Ha idejében jöttek volna a választási jog reformjával: ez a helyzet be nem következhetett volna. Mig eléggé meg nem puhultak, mig a szolgálatkészséget teljesen ki nem próbálták, mig a függetlenségi közvéleményben volt valamelyes erő : ezt meg se kísérelhették volna. Az uj nemzeti ^ s' w az iskola idényre rendkívül szép és nagyválasztékban érkezett fin és leány fehérnemű, kötött Jl? • harisnya, gallér, kalap, nyakkendő, kötény, táska, utazó koffer és kosár, nap- és esőernyő, hegedű, kefe, tükör, zsebkendő, zsebkés keztyü, legnagyobb választék kézimunka anyagban és hozzávalókban, toktartó, könyvszi és még igen sok e szakmához tartozó czikkek. ügy a vidéki mint helybeli vevőközönség szives pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel R I G N Á C Z, Ugyanott egy tanuló felvétetik. P O L I T Z E úri. nöidivat, rövidáru, Játék- és kézimunka kereskedő Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában.
