Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-04-05 / 14. szám
POLITIKAI I^AP. sVtSKESZTÖSÉfi: k«vá » Up szellemi résiét érdekli kíslemények küldendők KIADÓHIVATAL: á hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők ■aéekenyi-u. 4. aa. NAGYKÁROLYBAN Jóksl-utcia 2. as. Telephon St. Telaphon 56. aiám. Stm FŐSZERKESZTŐ: DR PILISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN. ■ Megjelenik minden vasárnap. = ■■ as ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 8 kor. Egyes saém 80 fii. Hegyei községek, egyházak éa iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron kdzoltetnek. „Nyllttór* sora 40 fillér Beköszöntő. Mélyen tisztelt oífááó közönség! A „Szatmármegyei Közlöny“ főszer- kesztőségét elvállalván, kötelességemnek tartom, hogy vázoljam azt a programmot, melyet lapunk tántorithatlanul követni fog. Politikánk a függetlenségi és 48-as balpárt politikájával azonos, avval a politikával, melynek eszményi vezére ma is Kossuth Lajos. Ellenzéke vagyunk a koalicziós kormánynak és ellenzéke a koalíciós többségi pártnak a magát még mindég függetlenségi és 48-as pártnak nevező legújabb hatvanheteseknek. Czélunk toliunkkal közreműködni a hazánk függetlenségének kivivására megindult harczban és minden törekvésünk arra irányul, hogy megakadályozzuk azon tévtanok terjedését, melyek szerint Magyar- országon függetlenségi és 48-as elvekkel kormányozni nem lehet. Kishitüek akik azt hiszik és a magyar államiság ellenségei akik ilyet hirdetnek. Magyarországot Ausz- rtiába olvasztják be azok, akik attól teljesen függetleníteni nem akarják. Az igazi függetlenségi és 48-as politika Bécsben népszerűtlen, sőt oktalanul félelmet kelt. Elismerem, hogy sok akadályt kell elgörditeni, amig diadalmoskodunk, de meg vagyok arról győződve, hogy ha fáradtságot és hatalmat nem kiméivé küzdünk és nem engedünk, győzni fogunk. Úgy kell ezt a harczot megvívni, mintegy várostromot. Az első sorok elhullanak, de az utolsók kitűzik a győzelmi lobogót a várfokára, hogy egy egész nemzedék boldogulásának, szabadságának útját kijelöljék és biztosítsák. Ez a harczmodor az egyedül helyes és czélhoz vezető. Ezt követi a függetlenségi és 48-as balpárt, ezt követjük mi is. Ezzel szemben a függetlenségi kormánypárt nem az elvhez, hanem a hatalomhoz ragaszkodik és talán jóhiszeműen azt hirdeti, hogy inkább adjuk fel az elveket, de tartsuk meg a hatalmat, mert ha a hatalom a kezünkben van, még félre lett elveinket is megvalósíthatjuk később. Eltekintve attól, hogy ez az okoskodás a politikai morál és a parlamenti váltógazdaság szempontjából is kiíogásolható, helytelen is. Mert ha az az erő, amely elveit feladva a hatalom birtokához ragaszkodik, a hatalommal nem törődve, elveihez hiven követelné a maga és a nemzet igazát, minden más kormányt lehetetlenné tenne. Kossuth Lajos fia a függetlenségi elvek szegre akasztása után, ha mindjárt kezében is a királyi kegyből a hatalom, egy parányi porszem a politika mezején, de egy ellenállhatatlan erő, ha az atyjáról reá maradt függetlenségi elvekkel, a magyar nép szivéből gyökerező hatalommal döngeti Bécs kapuit. Ez a valóság, minden más lári-fári. Országos politikánk tehát Kossuth Lajos politikájának folytatása. Figyelemmel kisérjük e mellett a megyei élet minden közérdekű jelenségét és egyáltalán minden közérdekű ügyet. Kerülni fogunk minden személyeskedést, minden ügyet szenvedelem nélkül tárgyilagosan fogunk bírálni. Országos és helyi közérdekeket akarunk szolgálni és ezen hivatásunknak csak úgy vélünk megfelelni, ha lapunk szerkesztésénél minden mellékczélt félre téve, tisztán ezeket tartjuk szem előtt. Ezek után a „Szatmármegyei Közlöny“-! a mélyen tisztelt olvasó közönség nagybecsű figyelmébe ajánlom. Dr. Pilisy látván. Országgyűlési képviselő főszerkesztő. TÁRCZA. Haza vágyom. Velenczéböl Triesztbe vágyom, Triesztből Fiúméba, De ott se vonz már, nem mulattat A mólók tarka népe. Mert visszavágyom a Dunára, A pesti hónapos szobába, Hol annyit bíztam és csalódtam, S hol szivem mindig újra hitt, Hol annyi kínnak, küzdelemnek Elsírtam könnyét, dalait. De kis szobám S3m otthonom már, Ott sincs többé nyugalmam, Hozzád vágyom, szivem leánya, Reményem, bizodalmám! Kiért nem vallhatok kudarezot: Hozzád vágyom, tündéri úrnőm, Áldott szép közeledbe, Ölelni vágylak, birai vágylak, Haza vágyom — szivedbe. Zempléni Árpád. Homályos szobában. Irta: Benda Jenő. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — I. Gábor ur alkonyat után érkezett haza. Miután a zsebében hordott kulcscsal kinyitotta az előszobaajtót, tapogatózva helyezte el a homályos előszobában a botját, kalapját. Azután benyitott a szobába. Még itt sem égett lámpa, félsötét árnyak nagy fekete tömegbe mosták szét a csinosan berendezett, meghitt fészket, csak az ablak világos négyszöge lopott be a tompa összeölelkező kontúrok közé némi derengést. És az ablak felől csengő, dallamos hangon szállt feléje az asszony üdvözlése: — Te vagy az Gábor? Végre hazajöttél! Az asszony karcsú, filigrán alakja már meg is jelent az ablak-négyszögben. Gábor ur felelni akart valami kellemes szóval, mentegetőzni amiatt, hogy megvárakoztatta az asszonykát. De hirtelen torkára forrt a szó. Az asszony finom, hajlékony vonalakkal megrajzolt sif- houetteje mellett ebben a pillanatban fölemelkedett egy másik idegen árnyék s megszólalt egy öblös férfihang: — Szervusz Gábor! A férfiárnyék — mint egy vállas fekete óriás takarta el Gábor ur szemei elől az asz- szonyi figurát. S Gábor ur, mialatt kezet fogott a vendéggel, a lelke mélyen kelletlen nyugtalanságot érzett. — Mért nem gyújtották meg a lámpákat f — kérdezte titkolt hosszunk odással. Az asszony, pótolandó a mulasztást, tapogatózva kereste a villamosesillár gombját a falon. És felelte: — Beszélgettünk és észre sem vettük, hogy besötétedett. A finom, vékony ujjak egyetlen csava- rintására egyszerre több lángban szikrázva gyűlt ki a fény. Gábor ur szemöldökét összehúzva, kémlelte előbb az asszonyt, utána a férfit. Mosolygós, szives és egyformán nyugodt, zavartalan arcz volt mindakettő. A férfi, szőke, derűs kókszemü ember, régi barátja a háznak, gyerekkori játszótársa az asszonynak. Az asz- szony pedig feketehaju, rózsaszinü-piros ezukor baba. Gábor ur tétovázva emelte szemét hol az egyikre, hol a másikra. Az asszony hajából néhány fényes szálacska elszabadulva csüngött le a homlokába. Gábor ur tekintete ezen a pár hajszálon akadt meg és úgy érezte, hogy újra elszorul a szive. Valahonnan messzi hegyek fohér országából hozta fel ide a fővárosba ezt az asszonyt, aki ártatlan volt, játszi kedélyű, ragaszkodó lélek. Gábor ur karján vezetve az asszonyt ez- ideig büszkén járta vele a nagyvárosi élet útjait. Tudta, hogy biztos hid van a lábuk alatt: a nő tiszta romlatlansága. Bizonyos volt felőle, hogy ez a világbürü nem engedi onnan alulról fölcsapni hozzájuk a szennyet, a mocsarat, és most mégis . . . Nem tudta elforditni szemét arról a néhány elszabadult hajszálról. Először történt, hogy bemocskoló foltot keresett a felesége tiszta fehér homlokán.
