Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-28 / 17. szám

SZATM ÁR MEGYEI KÖZLÖNY

Tervbe vett uj pótadó.

Ismeretes törvényeink humánus tendentiáju intézkedése a 7—15 éves elhagyott gyermekek gondozása ügyében. Úgy tudjuk, hogy vármegyei közgyűlésünk is szőnyegre fogja hozni e kérdés megoldásának mikéntjét.

A mint az alábbi memorandumból kitetszik, vármegyénknél úgy van tervbe véve a kérdés megoldása, hogy a jelzett czélra 1%-os pótadó kivetése vitessék keresztül.

Ezen uj terheltetés ellen tiltakozik Királydarócz képviselőtestületének nagy többsége, GerzonKázmér és M. Szabó Miklós községi képviselők indítványára és indokolásaira az alábbi, illetékes tényezők előtt minden esetre megszívlelendő memorandumban, melyet itt a közügy érdekében közlünk.

Tekintetes vármegyei közgyűlés!

Királydarócz nagyközség képviselőtestülete f. évi április 22-én tartott ülésén foglalkozott az 1898. évi XXL t.-cz. 8. §-án alapuló elhagyott gyermekek gondozása ügyével, s képviselőtestületünk nagy többségének állásfoglalása az lett, hogy ha nem is képviselőtestületi jkvi kivonat alakjában, de ilyen módon Gerzon Kázmér vármegyei bizottsági tag utján a memorandumban juttassuk kifejezésre a tek. vármegyei közgyűlés előtt képviselőtestületünknek a jelzett ügyben való nézetét, mely a legnagyobb sajnálatunkra nem azonos vármegyénknek oly irányban tervezett, illetve bekövetkezhető állásfoglalásával, hogy az elhagyott gyermekek gondozására 1%-os községi pótadó vettessék ki.

Ezen állásfoglalásunk korántsem akar a humanizmus elleni demonstratio lenni. Nem, mert jól tudjuk, hogy a társadalom, az állam nem bazirozhat moraliter olyan polgárokra, kikkel szemben szívtelenséget, könyörtelenséget és szeretetnélküliséget tanúsított. Azt is tudjuk, hogy az utczán hagyott, kitaszított és elfelejtett gyermekekben a társadalom, az állami élet izzó parázsat gyűjt feje felett.

Mi más módon akarjuk a 7—15 éves elhagyott gyermekek gondozása kérdését megoldani.

Úgy, hogy kérjük a tek. vármegyei közgyűlést, hogy a többi törvényhatóságokkal ez ügyben egyértelműen, karöltve tegyen lépéseket, hasson oda a magas kormánynál, hogyha már a kivándorlást, az adózó alanyok elvonódását, a szülék kivándorlása folytán a munkaerők csökkenését és igy az elhagyott gyermekek számát növelő egyik forrását betömni, megakadályozni nem lehet; ám szorittassék meg az legalább akként nemzeti, közgazdasági és ujtehereme- lés kikerülési szempontok miatt úgy; hogy minden kivándorló deponáljon községe elöljáróságánál 300 koronát, mely összegnek fájdalom az oly nagymérvű és egész vonalon mutatkozó kivándorlás miatt — lesz olyan kamatja minden helyen, hogy abból az elhagyott gyermekek gondozási kiadása fedezetet nyer.

Kontemplálja az országos törvényhozás ezt úgy, hogy a tiz éven belül visszakerülő kivándorló kamat nélkül visszakaphassa a deponált összeget, ellen esetben és kamataiban addig is növelje az összeg a jelzett humánus czélt szolgáló alapot.

Ennyi áldozatot a szív és haza cserélésén kivid csak megkívánhat az állam azoktól, kiknek távozása mig egy felől csökkenti a pénzzel, vérrel adózó alanyok számát, másfelől oly kiszámíthatatlan káros közgazdasági és nemzeti szempontból.

De ennyi áldozatot csak mégis hozhatnak az elhagyott gyermekekért az életben levő szülék.

így a humanismusnak is elég lett téve, az uj terheltetés is el lett kerülve és nyerhet az állami élet a nemzetgazdasági szempontból is.

De az 1%-os pótadónak megszavazását már csak azért is elkerülhetőnek tartjuk, mert mig a keresztyénség a szeretetet prédikálja; az egyházak gyakorolják is az irgalmasságot és jócselekedetet miként ezt látni örömünkre szolgál.

Kegyeskedjenek ehez csak azt venni hozzá, hogy a 7—15 éves elhagyott gyermekek, a kivánsem égeti úgy a telkemet, mint ez . . Tiz esztendővel ezelőtt esett meg a dolog, éppen karácsony estéjén. Az erdő tisztásán czipekedtem egy lelőtt szarvassal, — mert hát akkoriban vadorzó voltam! — kellett az a vad, abból tápláltam a feleségemet, az adott volna karácsonyra kenyeret a házhoz. De az emberek törvényt szabtak, hogy szegény embernek nem szabad elejteni az erdő vadját, — pedig az Úristen, tudom, azért népesítette meg vele az erdőt, mezőt, hogy a szegénynek is legyen egykis tápláléka.

No de az urak másképp csinálták, törvényt szabtak rája, engem is megfogott a törvény, hogy ott vesződtem az elejtett vaddal, rám leesett az erdész !

Úgy jött oda, hogy észre se vettem, mintha csak a földből nőtt volna ki. — Egyenesen a puskámat kérte, hogy is ne ! mért nem kérte egybe az életemet, hisz a puskám volt akkor az én életem !

— Hát nem adtam! — Akkor rám kiálltott, másodszor is kérte, — harmadszor se adtam. Fogta a puskáját, czélba vett, — de én gyorsabb voltam. Nálam is volt puska, egy golyó volt még benne ; annak a párja, a mi a szarvast leteritette. — Czéloztam, Lőttem. — Menten lebukott ott, egy álló helyében.

— Kiömlő vére összevegyült a vad vérével, szépen megfértek ott egymás mellett. A szarvast nem hagytam ott, hazavittem, tisztelendő uram, beteg volt az asszonyom, kenyér kellett neki. Hogy megöltem egy embert, sohse tudta meg senki, magamnak is az volt eddig a biztatóm, hogy nem is öltem én meg, csak védtem magamat.

Most mikor érzem, hogy rövidesen találkozni fogok vele, nem merek eléje kerülni, amíg tisztelendő atyám fel nem oldoz, mert hát az az ember,

dorlásból eredhető nagy cseléd mizéria miatt csekély szolgálatukért ellátást találnak a legkisebb szolgálat igénybe vételére utalt családnál.

Es csakis igy és ez lenne ethikailag, paedagó- giailag helyes eljárás még az esetben is, ha vármegyénként, járásonként, községenként történne is csoportgondoskodás a 7—15 éves elhagyott gyermekek felkarolásában.

Legyen igenis a humánus cselekedet ezéltuda- tos, tervszerű. Ha a legcsekélyebb is a szolgálat, de legyen meg az az elhagyott gyermek részéről, a gondozásért a jó tett helyében jót várás elve szerint.

Taníttassanak e gyermekek kosár fonás, kézi munka, selyemtenyésztésre az elemi ismeretek megszerzése mellett, hogy tanulja meg a gyermek egyfelől már korán a becsületes munkát, tisztességes pénzkezelést, és igy ne legyen másfelől keresménye, munkája mint ellenérték mellett, terhére embertársainak, mint lenne másként az uj terheltetéssel, pótadóval az amúgy is sok teher alatt roskadozó polgártársainak.

Félő ugyanis, hogy a terv nélküli túltengő hu- manismus esetleg meleg ágya lehet az oly annyira veszedelmes proletarismusnak.

Mert ha gondozás lesz lelkes stb. házakban 7 éves korig a kitaszított, elhagyott gyermekekről, természetesen a tőlük még nem várható ellen szolgálat nélkül és 7—15 éves korukig is igy minden rekompensatio nélkül; vájjon nem szokja-e meg a gyermek a mivel sem törődést és nem akar-e nagy korában is igy dologtalanul, könnyen, Mátyás király restjei elve szerint élni, immár nemcsak terhére, de veszélyeztetesére a társadalmi, állami életnek.

Különben is nagy ára lett ma a munkásnak és nagy szükség van ma a jó becsületes munkásokra.

Ezért, hogy képviselőtestületünk ezeket tartva szemelőtt, minden esetre czélra vezetőnek csak igy községenként, uj pótadó nélkül és ilyen elvek szerint mint előterjesztettük véli megoldandónak a kérdést.

Mi véleményünk és felterjesztésünkben a közállapotot és közóhajt véljük szolgálni, mely mellett vagyunk a tek. vármegyei közgyűlésnek hazafias tisztelettel: Királydarócz, 1907. ápril 22. A képviselőtestület gyűlésének többsége.

HIRE k.

Tisztelettel kérjük azon előfizetőinket, kik az előfizetési dijakkal hátralékban vannak, szíveskedjenek ezt a kiadóhivatal czimére mielőbb beküldeni, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék.

— Lapunk szerkesztéséért felelős szerkesztőnk távollétében dr. Horváth Sándor felelős.

— Kinevezések. A pénzügyminiszter Kemény Emilt, Kemény Alajos volt helybeli pénzügyigazgato fiát, a nagybecskereki pénzügyigazgatósághoz fogalmazóvá nevezte ki.

—- Hangverseny. Fráter Loránd huszárszázados, aki gyönyörű magyar dalaival meghódította az egész magyar társadalmat, — mint értesülünk — a jövő hónap folyamán Tarnay Alajos zongoraművészszel együtt hangversenyezni fog Nagykárolyban. Jövetele iránt az egész vármegyében nagy az érdeklődés.

— Újonnan rendszeresített segédjegyzöi állások. A belügyminiszter a csengeri, bikszádi, komorzáni, szinérváraljai, alsófernezelyi, erdőszádai, hidegkúti és szakaszi segédjegyzői állásoknak államsegélylyel való rendszeresítését megengedte, miből kifolyólag a vármegyei alispán felhívta az érdekelt főszolgabirákat, hogy ezen állásoknak választás utján való betöltésére nézve a pályázati hirdetéseket Írják ki.

— Gazdasági tudósítók. A m. kir. földmivelésügyi miniszter dr. Falussy Árpád felterjesztése folytán Uray Lajos tyukodi és Kis Mayer gacsályi lakost a csengeri járásra nézve; Rébay Dezső uradalmi intéző erdődi és

akit megöltem, a tisztelendő atyám édes apja volt.

Mintha csak az elkárhozottból kiűzött sátán, egy szempillantás alatt a gyóntatót szállotta volna el, úgy torzultak el arcza vonásai, megrándult a teste és a keresztet tartó kéz felemelkedék, hogy egyetlen csapással szétzúzza a koponyáját annak, aki őt oly árvává tette. De az utolsó perczben rá esett tekintete a keresztre feszitett üdvözítő vérző sebeire, aki született, élt és, meghalt,, hogy életével halála árán megváltsa a világot. Sujtoló karja lehanyatlott a gyilkos verejtékes homlokára, s gyengén belocsolta a megszentelt vízzel.

És az a nyomorult ott a szalmaágyon úgy érezte magát, mintha ez a pár vízcsepp eloltotta volna a lelkében lángoló poklot.

Végtelen az Ur irgalma s kedves előtte a megtért bűnös. Legyen ő tevéled s bocsáson meg néked, miként én is megbocsátok.

Kiszakadt a lélek, — megtért a vén biinös.

Mikor a fiatal pap kilépett a rozoga ajtón, a téli éjszakába, megkondult a harang kicsiny falujában, elsőt harangoztak éjféli misére.

Megszületett a megváltó! A pap pedig felnézett az égre, melynek azurboltozatján milliónyi csillag reszkető fényével dicsérte az Urat, lelki szemeivel ott látta magát az Ur zsámolyánál. — Szemeit elvakitotta a ráömlő fényözön és hallá a megváltó szavait, szelíden, biztatón.

Istennek felkent szolgája, az Ur vagyon tevéled, egy szempillantás alatt felemelkedtél hozzám, mert bocsánat lakozik a te szivedben, megbocsátottál úgy, miként én megbocsátok minden vétkezőnek.

Benkő Fülöp királydaróczi lakost az erdődi járásra nézve; Fülöp Lajos czégényi és Christoph Frigyes vámosoroszii lakost a fehérgyarmati járásra nézve; Németh Elemér győrteleki, Lajla Péter kántorjánosii, Berger Dezső ópályii, Budaházy István nyircsaholyi és Fisch Lajos nyircsászárii lakost a mátészalkai járásra nézve; Takács Ferencz szaniszlói, Lánárd Jenő mérki és Kese Elek nagymajtényi lakost a nagykárolyi járásra nézve; Brunner Károly pribékfalvai lakost a nagy- somkuti járásra nézve; Kanizsay Jenő lázárii,Pinkóczy Sándor botpaládi, Pásztory Jenő aranyosmegyesi és Madarassy László nagypeleskei lakost a szatmári járásra nézve; Jeszenszky Béla borhidi és Juhász Ferencz avasujfalusi lakost a szinérváraljai járásra nézve, végül Adriányi Zoltán kláramajori lakost Nagykároly város területére a gazdasági tudósítói tiszttel megbízta.

— A Rudnyánszky pár. Vasárnap d. u. 3 órakor tartotta Réthy Laura bucsuhangversenyét a Perry Halban (Clévelandban.) Réthy Laura ez alkalommal is tündökölt énekével, s előadásával most is elragadta a közönséget. A hangverseny egyik programpontjának megfelelőleg Rudnyánszky Gyula (Réthy Laura férje) a most sajtó alatt levő „Amerikai felköszöntő“-ből szavalt el egyes szemelvényeket, melyek közül a „Ga- ramy Pál“ czimü, az amerikai viszonyokat híven festő költemény, a közönséget szűnni nem akaró frenetikus tapsra indította.

— Kinevezések a honvédzászlóaljnál. Mint értesülünk Recsky András hadnagy és Suránszky János kezelőtiszt hadnagy főhadnagyokká, Molnár Sándor és Sarvay János tiszthelyettesek hadnagyokká lesznek kinevezve.

— Krómer Sándor uj társulatát szerencsésen válogatta össze. A régi tagok közül Komáromi Gizi, Ackermann Zsiga karmester, Tihanyi Vilmos, Kiss Miklós és Barna Andor szerződtek vissza. Valamennyien kedves ismerőseink. Az uj női tagok közül kitűnő aquisitió Pataky Vilma, ki a vidék egyik legkitűnőbb soubrett primadonnája, Vörös Ilona, Anday Terka és Verő Janka, kiben kitűnő drámai művésznőt nyert a társulat. — A férfiak közzül Rátkay, Balázsi, Le-Derle és Győri a kiválóbbak.

— Szatmárvármegye monográfiája. Budapestről értesítenek bennünket, hogy a „Magyarország Vármegyéi és Városai“ czimü országos monográfia vállalatot az eddigi tulajdonostól (Apolló irodalmi részv. társ), átvette az „Országos Monográfia Társaság.“ A szerkesztőség a régi maradt és tagjai dr. Borovszky Samu a M. Tud. Akadémia tagja, ismert történetiró főszerkesztése alatt, Vende Aladár és Virter Ferencz szerkesztők. Szatmárvármegye és Szatmárnémeti város, valamint a vármegye területén fekvő többi városok monográfiájának munkálatai nagyban folynak. Úgy értesülünk, hogy Vende Aladár szerkesztő legközelebb ismét vármegyénkbe érkezik, hogy a tavaly hónapokon át folytatott munkálatokat befejezze és a vármegye őstörténetének tüzetesebb feltárása czéljából, a régészeti ásatásokat is folytassa. A munkálatok ezidő- szerint annyira előrehaladtak, hogy a monográfia ez év őszén már sajtó alá kerül.

— Elmentek a komédiások. A Wilson néven városunkban körülbelül két hétig működött cirkus-féle, e hó 23-án tartotta utolsó előadását s mint halljuk, innen Szilágysomlyóra utaztak — a „művészet“ terjesztői. Azt, amit minden intelligens ember előre tudott, hogy t. i. a birokversenyek minden komoly alapot nélkülöznek, ezek csupán a közönség kipumpolására irányultak: az utolsó előadás mindenki előtt kétségtelenül feltárta. Az ekkor lefolyt Czája és Krist féle birokverseny kijózanított minden Czája és egyéb athléta-imádót. S ezért maradt el a Czája-féle bankett is ! A színvonalon álló sajtó, — mely rögtön átlátott a szitán — a napihirekben ilyenkor hozni szokott tudósításokat és kritikákat mellőzte, mert ez a trupp: valóban kritikán aluli volt. A belépti dijakon felüli esténként megkisórlett többszörös tányérozások csak emelték a varieté-cirkus nívóját, ami egy csöppet sem sértette Wilson igazgató urnák magas színvonalú művészi érzékét. Minden jóizlés örömére ma már nem gyönyörködhetünk, elestünk a műélvezetektől, mert a társaság, melynek egyik bohócza által idomított kutyája volt a legszimpatikusabb társulati tag, s mely angolul az — igazgatónál is jobban tudott, jócskán kipumpolva a közönséget, elutazott. Reméljük azonban, hogy Wilson ur a jövőre nézve Nagykároly közönségét ki fogja hagyni a programmból s megkíméli a műélvezettől.

— Halálozások. V. Thanhoffer Pál nagykárolyi könyvkötő és Govrik Ödön érkőrösi birtokos, a nagv- károlyi képviselő választó-kerület egykori képviselő- jelöltje, f. hó 22-én elhunytak.

— Véres verekedés. A nagykárolyi járás hadköteleseinek sorozása most van folyamatban. A nagy eseményből kifolyólag ilyenkor nagyban ágaskodik a virtus a falusi legényekben. A hagyományos verekedések pálmáját az idén a mezőteremi legények nyerték el, azzal, hogy Ráskai csütörtök reggel kocsin Nagykárolyba jött. A közkórház előtt találkozott 17 mezőteremi legénynyel, a kika sorozásra jöttek. A legények a kezükben levő felpántlikázott botokkal erejüket először Ráskai lovain próbálták ki, majd magának Rás- kainak támadtak neki és véresre verték, aztán vígan énekelve bejöttek a városba. Ráskai, kinek sérülése életveszélyesek, a rendőrségnél azonnal feljelentést tett az ismeretlen tettesek ellen, melyet Csorba alkapi- tány Czégényi rendőr tizedes segélyével csütörtök este 7 óráig tartott. A nyomozati iratok, a további eljárás végett a szatmári kir. ügyészséghez lettek áttéve.

— A májusi esküdtszéki ülésszakra kisorsolt esküdtek névsora a következő : Rendes esküdtek : Márton László csizmadia Sz.-Németi, Zergei Lajos föld- birtokos Milota, Szeőke Sándor földbirtokos Udvari, Szentiványi Károly lakatos, Szegedi István bizt. hivatalnok, Trattner Sámuel ügyvéd, Tóth János sertéskereskedő, Unger Ulman Sándor gyógyszerész Szatmárnémeti, Madarassy Dezső földbirtokos Pátyod, Lükó