Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-03 / 9. szám
s íal keményebb, mint a fejünk?! Nem igaz, százszor nem igaz, hogy az a nyugalom, a melyet keserves szenvedés árán szereztünk, arra való lenne, hogy rögtön újra kezdjük a meddő viaskodást. A nemzetnek erőgyűjtésre van szüksége és rósz tanácsot ad neki az, aki azt tanácsolja, hogy falnak menjen. A nemzet ellen intézett támadás olyan volt, mint valami nagy, haragos áradat. Eleinte azt hittük, elönti, elsepri vetéseinket. Védekeztünk az ellen, a hogy bírtunk. A hullámok el is simultak, a piszkos, tajtékos habok visszatakarodtak medrükbe. Ami a helyükön maradt, a jó televény föld alatt az áradat csak termékenyebbé tette. Ebbe a földbe most nem a czivakodás és nem a közjogi viaskodás meddő magvát kell elhullatni; hanem a magyar de- mokráczia életerős magvait, amelyek ott vannak a függetlenségi párt hombárjában. Hacsak — hát hiszen ez éppen olyan kérdés, hogy ha csak ki nem fosztogatták, föl nem élték már ezt a hombárt is ?! ________ — Felfüggesztett jegyző. A nagykárolyi pénzügyigazgatóság részéről a vármegyei községi jegyzői hivatalban most folyamatban levő szokásos vizsgálat alapján a jederi körjegyzőségnél nagy mérvű hivatali szabálytalanságnak jöttek nyomára. Ebből kifolyólag a nagysomkuti főszolgabiró Vámfalvi Jónás jederi körjegyzőt hivatalától felfiigggesztette.-- A Szatmár mátészalkai vasút ügye egy kis időre ismét megfeneklett. A stagnálást az okozta, hogy a vármegyei törvényhatóság nem terjesztette fel az eddigi vármegyei pótadók kimutatását a belügyminiszterhez. Ez a felterjesztés azért szükséges, mert a vármegye a vasút czéljára megszavazott 200,000 koronát megyei pótadó gyanánt szándékszik beszedni. Mielőtt tehát a belügyi kormány ezt a határozatot jóváhagyná, ismerni kell a már kivetett pótadók mennyiségét azért, hogy vájjon nem lesz-e a vármegye közönsége az újabb pótadóval túlterhelve. — A vármegye késedelmes eljárása miatt Szatmár város képviseletében Dr. Pal ussy Árpád főispánhoz fordult orvoslásért, ki készséggel intézkedett, hogy a hiányok pótoltassanak. — Mátészalkán a függetlenségi párt gyűlést tartott, a melyen a következő határozatot hozta: — A mátészalkai választókerület függetlenségi és 48-as pártja megbotránkozással utasítja vissza szeretett vezére, Kossuth Ferencz ellen intézett támadásokat s bár megvan győződve arról, hogy Kossuth Ferencz köztiszteletben és közszeretetben álló személye minden gyanúsításon és mindenféle rágalmon felül áll, biztosítja őt rendületlen^ ragaszkodásáról, bizalmáról és tiszteletéről. Elhatározta a gyűlés, hogy a határozati javaslatot küldöttségi- leg közli Kossuth Ferenczczel és fölhivja az ország összes függetlenségi pártjait, hogy az „alattomban működő darabont-had elnémitására“, a mely. nem kiméli immár a a magyar nemzet legszentebb érzelmeit sem, a legerélyesebb eszközök alkalmazásával foglaljanak állást és tiltakozzanak. A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt végrehajtó bizottságának ülése. Az ujraalakult nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága a múlt hó 26-án délután 5 órakor az Ipartestölet helyiségében ülést tartott. Az ember hangulatára önkénytelenül is olyan búskomorsághoz hasonló módon hatott az idő eme változása. Örültünk, hogy benn ülhetünk az irodában és nem kell a sáros, esős időben künn végezni dolgainkat. De mindig nem lehetett ezt elkerülni. Egy alkalommal valami irodai ügyből kifolyólag el kellett mennem a város egyik messzefekvő utczájába. Szememre húzott kalappal, fölgyürt gallérral, jól összegombolkózva léptem ki az utczára, hogy amennyire lehet, daczol- hassak a barátságtalan idővel. — De hallga! Miféle hang ez ? Olyan mindennapi, megszokott, kivált ilyenkor, ősszel nagyon gyakori hang. Temetésre harangoznak . . . Olyan megszokott dolog már az. Az emberek közönyösen kérdik egymástól: „Ki halt meg?“ s akár kapnak reá feleletet akár nem, közönyösen mennek ismét tova s végzik mindennapi dolgaikat. „No iszen még az lenne a szép, ha sokat törődnénk vele — mondják némelyek — akkor csak sirassunk meg minden halottat s a munkánkat majd elvégzi más. ... És búgnak a harangok, simák keservesen . . Nézek körül. Az emberek járnak-kelnek, ki-ki dolga után siet: nekik nem szomorú a harangok hangja, talán nem is hallják, tán észre sem veszik, nekik más dolguk van. — De hát kinek harangoznak? Befordulok egy utczába és látom a gyászmenetet. Elől megy a gyászkocsi, utána egy fekete alak s egy pár vén asszony, kiknek monoton, egyhangú imája már mesz- sziről hallik ... ez az egész gyászkiséret. Közelednek nézem jobban és ... és kit látok a kocsi után ? Egy fekete, görnyedt alak, fehér haját eső mossa, kalapját kezében tartja, a homlokáról lefolyó esőcseppek összevegyülnek könnyeivel. Ki ez? Az az ember, aki összetörve, kétségbeesetten ment a koporsó után, valóban szánalomra méltó volt. Ámint egészen a menethez értem, megismertem . . . az én kis Madonnám atyai pártfogója volt, aki a szegény gyermeket házába és atyai szivébe fogadta . . . A koporsón egy szép koszorú volt nefelejtsből és zöld ZATMÁRMEGYEI KÖZLÖN Dr. Adler Adolf elnök bejelentette, hogy a közgyűlés Kossuth Ferenczet, Gr. Apponyi Albertét táviratilag üdvözölte, mire ezek szintén táviratokban köszönték meg a párt figyelmét. — Ugyancsak táviratban köszönte meg diszelnökké történt megválasztását gr. Károlyi István kerületünk országgyűlési képviselője is, mig dr. Falussy Árpád ezt a párt küldöttsége előtt szóbelileg tette. A gyűlés második tárgya Csutoros Albert ér- endrédi ev. ref. lelkész, a párt elnökéhez intézett levelének felolvasása volt. Csutoros ezen levélben köszönettel fogadta el a párt vidéki elnökségét, egyszersmind megismerteti programját, mely szerint radikális, megalkuvást nem ismerő függetlenséginek vallja magát. Az ülés legérdekesebb pontja elnök azon bejelentése volt, hogy Cseh Lajos a párt alelnöki állásáról lemondott. A lemondó levél tartalma nemes felháborodást keltett a jelenlevők között. A tárgyhoz elsőnek Gy. Kovács József helybeli ev. ref. lelkész pártjegyző szólalt fel. Konstatálta, hogy a levél hangja félremagyarázhatatlan sértést képez, amit a pártnak azzal kell megtorolnia, hogy Cseh Lajost a párt tagjai közül törölje. Ifj. Sternberg Sándor tüzes beszédben vázolta Cseh Lajos kétszínű politikai szereplését és Gy. Kovács József inditványát elfogadásra ajánlotta. Dr. Adler elnök, Csipkés András és Somossy Miklós tiltakoztak még a pártot ért sértés miatt, mely után Cseh Lajost röviden elitélték, hogy megválasztását sajnálják, lemondását pedig örömmel tudomásul veszik. Elhatározta avégrehajtó-bizottság, hogy a két vidéki alelnöki állást a szervezkedés befejezése után fogja betölteni. A legutóbbi közgyűlés megbízta a végrehajtó-bizottságot, hogy magát a szükséghez kiegészítse, újabb tagokul megválasztattak: Brau- neisz József, Csapó András, Csókás László, Huszty Zoltán, Kabelik Gyula, Kinczel János, Kirilla Adolf, Marián Ferencz, Mayerhoffer József, Mercs Imre, Meszessy Ferencz, Puskás László, Sarkady N. Zsigmond, Simkó Aladár, Szalay Bálint, Szolo- májer János, Tivadar József és Toóth Sándor uradalmi intéző. A választás megejtése után egy nagy fontosságú intézkedés keresztül vitele határoztatott el. Kimondta a bizottság, hogy Nagykároly város összes 20 éven felüli férfi lakosait felszólítja nyilatkozás tételre, hogy óhajtanak-e a függetlenségi 48-as pártnak tagjai lenni. Az aláírási ivek a bizottság tagjai között nyomban kiosztattak. Ez utón a párt tisztában lesz azzal, hogy kik a 48-as eszmének és a pártnak hívei, kikre lehet számítani adandó alkalomkor. Igazán kitűnő gondolat! Csak az a fő, hogy az összeírást foganatosító bizottsági tagok ezen önként vállalt kötelességüket lelkiismeretesen teljesítsék. A szervezkedésre vonatkozó kisebb jelentőségű intézkedések után az elnökség megbizatott a már- czius 15-iki ünnepségek rendezésére. A nagykárolyi tisztviselők fogyasztási szövetkezete. Lapunk múlt számában már megemlékeztünk az alakuló félben levő „Nagykárolyi Fogyasztási Szövetkezet“-ről. Az alakuló gyűlés e hó 24-én folyt le. Az összegyűllek kimondották a megalakulást és folyamatba tették az erre vonatkozó előmunkálatokat. Az alakuló gyűlésen az is határozatba ment, hogy a szövetkezet tagjai kizárólag csak tisztviselők lehetnek. Elismerés érte az indítványozóknak. Köszönet a nagy kegyért. Áldásos munkájukkal nem akarják fellevelekből s két szalagot lobogtatott a szél. Az egyikre ez volt irva: „Névtelen kis árvámnak“, a másikra: „Meghalt 15 éves korában“ . . . Meghalt, ü meghalt ... — Szomorúan csatlakoztam a gyászmenethez és kikisértem oda, hova egyszer mindannyiunkat kifognak kisérni. Én is reádobtam egy rögöt, mely szomorúan döngette meg azt az uj szűk lakást . . . Busan tértem vissza. Hát az Isten csak azért ad az embereknek egy mennyei angyalt, hogy szenvedjen s aztán visszaveszi tőlünk, nem hagyja itt nekünk ? . . . Nem mi közénk való volt. Visszavágyott igazi hazájába, felülemelkedett ezen a sártekén, hol csak irigység, ellenségeskedés, bűn, gonoszság van. Elment máshova . . . Szebb hazába, jobb hazába . . . * * * . . . így gondolkoztam másnap az irodában, mikor az öreg ur beállít kezében egy természetes virág- koszorúval. Az ügyvéd fogadja: — Tessék helyet foglalni. Az ügyünk nagyon jól áll. Nyert per . . . — Köszönöm, nem ülhetek le — szakította félbe az öreg ur — csak azért jöttem, hogy a pert visszavonjam, a kis árvám akarta igy a halálos ágyám. Azt mondta ne bántsuk azt, kinek ő már régen megbocsátott. Most megyek a temetőbe, koszorút viszek sirhal- inára . . . Olyan szépen kért: reám emelte bágyadt, nagy, kék szemeit, összetette kis kezeit s úgy kért, hogy ne bántsuk azt az embert. — Ezzel vette a kalapját, köszönt s sietve távozott, hogy elrejtse előlünk visszatarthatatlanul kitörő könnyeit. Cs — y. G—v. Y jesen megbénítani a helyi kereskedelmet és ipart, ők humánus férfiak. Csak a fejét akarják ütni, hogy meg ne sántuljon. Ez az ütési szándék a sanda mészárost juttatja eszünkbe. Nem Oda üt, a hova néz. A csapás a nagykárolyi kereskedőknek és iparosoknak van szánva, voltaképen azonban a szövetkezet tagjait fogja érni, akik elég könnyelműek voltak a tervezőknek minden reális alapot nélkülöző számításainak felülni és egy gyenge perczükben ebbe a vállalatba bocsátkozni. A megalakulásról részletes tudósításunk a következő : A gyűlés — melynek elnöke Péchy László műszaki tanácsos volt, — 3 órakor vette kezdetét, mintegy 90—100 ember jelenlétében. Az elnök felhívása folytán Lévay Béla egyik tervező beszélt a szövetkezet czélszerüségéről, majd a kivitel módozatait ismertette. Ajánlotta, hogy a szövetkezet tagjai ne csak tisztviselők, hanem nagykárolyi iparosok is lehessenek. Erre vonatkozólag hosszabb vita indult meg. Lévay Béla propozitiója ellen Jeney Géza, Kerekes Zsigmond és Mikcsa János, mellette pedig Kacsó Károlj’, Márton Sándor és Nagy Tamás szólalt fel. A megejtett szavazás eredménye- képen kimondatott, hogy a megalakult fogyasztási szövetkezetnek kizárólag csak tisztviselők lehetnek tagjai. Ideiglenes pénztárnokul Ványek József pénzügyi számellenőr választatott meg. Az alapszabályok elkészítésére bizotság küldetett ki, melynek elnöke Péchy László. Tagjai Aczél Ferencz, Csernus József, Hetey Ábrahám, Ilosvay Aladár, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Kimer János, Kubinyi Bertalan, Matuska István, Madarassy Gyula, Nagy Tamás, Dr. Péchy István, Plachy Gyula, Róth István Lajos, Sepsy Sándor, Schnébli János, N. Szabó Pál, Szilágyi István és Tóth Sándor. Megválasztattak még a bizottságba Dr. Tietz Antal, Ardeleán Coriolán és Dr. Kovács Dezső. Hallomásunk szerint a tisztviselők közül nagyon sokan ellenezték a szövetkezet megalakulását, a mit igazol azon körülmény is, hogy az értekezleten alig kétharmad részük jelent meg. De maguk az üzletrészt jegyzők körében is nézeteltérések merültek fel, amely odafajulhat, hogy a nagy garral hirdetett vállalkozás dugába dől. A súrlódások a vezetői állások betöltése kérdésének megbeszéléséből kifolyólag merültek fel. A szaniszlói „Arina.“ A közel múltban hirt adtunk arról, hogy Sza- niszlón egy nemzetiségi bank létesült és ma már a banknak egy legújabb keletű botrányáról kell beszámolnunk. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy ez az uj pénzintézet, a mely a büszke „Arinä“ ezim alatt látszólag hétköznapi üzletek lebonyolítására létesült, egy Magyarország állami létét arczul csapó dokumentum. Röviden szólva az ,, Arina“ a napokban adta be czégjegyzés iránti kérvényét a szatmári kir. törvényszékhez, mint kereskedelmi bírósághoz. Úgy a kérvény, mint összes mellékletei ékes oláh nyelven voltak fogalmazva, mely okból a törvényszék a czég- j egy zést megtagadta. A törvényszék határozata érthető, helyes és törvényszerű. Mi azonban a magunk részéről az ügynek ilyetén való elintézését nagyon enyhének találjuk, sze- retnők, hogy ha volna olyan törvény, a mely a nemzetiségi fészkelődésnek egyszersmindenkorra gátat vetne, mert az ilyen féktelenkedésekkel szemben a garázdáik odók megvetése nem elég hathatós megtorlás. Nem az oláh nyelv puszta használatáról van szó, de arról a tendencziózus és provokáló eljárásról, melylyel az oláhoknál lépten-nyomon találkozunk. Egy azonban bizonyos. A bank vezetősége kimutatta foga fehérét. így közgazdasági tevékenységet nem szoktak kifejteni. Ez politika, még pedig hitvány politika. Magyar pénzt nem is fognak látni az „Arina“ pénztárában. De azt hisszük nincs is szükség rá, mert már régóta beszélik is, ez a czégbejegyzési história igazolni látszik, hogy az „Arina“ a román ligát szolgálja. Úgy értesülünk különben, hogy a derék pénzintézet a törvényszék hazafias határozatát meg- felebbezte. Reméljük, hogy a tábla nem fogja megváltoztatni, a mindenütt közmegelégedést keltő határozatot. Utazás egy állás körül. Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvossá történt kinevezése folytán üresedésbe jött a nagykárolyi kör orvosi állása. Már hetekkel ezelőtt vettünk észre olyan körülményeket, melyek megingatták bennünk azt a hitet, hogy ez a választás a polgároknak a törvény által biztosított szabad választási jogán fog alapulni. Nem ismertettük akkor aggodalmainkat, pedig alaposak voltak. A helyettes főszolgabiró ur ugyanis mellőzve azon törvényi és szokásjogi szabályt, mely szerint a körorvost a járás orvos helyettesíti, még pedig Szatmárvármegye szabályrendelete szerint külön díjazás nélkül — az állás helyettesítésével egy nagykárolyi olyan orvost bízott meg, aki nagyszámú kivatalos teendői miatt egy ilyen sok oldalú tevé- vékenységet igénylő állást betölteni phisikailag is képtelen. Most pedig, midőn e sorokat Írjuk, személyes tapasztalataink alapján Írhatjuk, hogy a legmesszebb menő agitátió lesz kifejtve annak az orvosnak érdekében, a kinek személye ellen semmi kifogásunk nincs
