Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-10 / 45. szám

Közigazgatási bizottsági ülés.

Szatmárvármegye, közigazgatási bizottsága f. hó 8-án Dr. Palussy Árpád főispán elnöklete alatt ülést tartott. A bizottság tagjai közül igazoltan távol voltak Luby Géza, Jármy Andor és Papp Béla.

Alispáni jelentés.

Október hóban a személy- és vagyonbiztonság Szatmárvármegvében kielégitő volt.

A statisztikai kimutatás előterjesztése után az alispán jelentést tesz Jeszenszky Sándornak várnagyi kinevezéséről, a nagy károkat okozó avasi erdő- égésről, amelyhez katonai segitséget kért, továbbá arról, hogy a vármegyében a bizottsági tagok választása befejezést nyert. Jelenti továbbá, hogy a Jeszenszky Béla szolgabiró fegyelmi ügyében hozott felmentő határozatot a belügyminiszter jóváhagyta; hogy a kereskedelmi miniszter a nagykárolyi állam- épitészeti hivatalhoz kisegítő munkaerők alkalmazását megtagadta; hogy Madarassy István, nagykárolyi főszolgabíró ellen a Huszár Károly panasza alapján megindított fegyelmi vizsgálat beszüntettetek ;- végül, hogy a Nagykároly—nagysomkuti vasút igazgatósága által tett feljelentés alapján Sepsy Sándor volt szolgabiró, jelenlegi árvaszéki ülnök ellen a fegyelmi eljárás elrendeltetett; a bizottság megállapította a nagykárolyi államépitészeti hivatal személyi és dologi kiadásaihoz a vármegye hozzájárulás arányát. A legutóbbi rendkívüli közgyűlés több határozata vétetett tudomásul, továbbá erdei kihágási, pótadó felszólamlási és több magánjellegű ügyek kerültek ezután tárgyalás alá.

A kir. tanfelügyelőség jelentése.

A kir. tanfelügyelő, mint mindig, úgy a múlt hónapban is jelentéséből kitünőleg, sokat dolgozott. Most is egy egész szekérderéknyi aktát referált el. Előadásaiból megállapítható, hogy gondos védője a tanügynek, nemzeti kultúrának és az azt hathatósan terjesztő tanítóknak. Jelentéséből kiemeljük, hogy egyes községekben az iskolai kötelező beiratások hanyagul teljesittettek és ezen állapotok megszüntetése iránt intézkedést tett. Jelenti továbbá, hogy a vármegyéb3n a legközelebb több állami óvoda fog felállittatrii. Mintegy 30 tanítónak fizetés- kiegészítése iránti kérvényét kedvező javaslattal ajánltatta a miniszternek, a hiányosan felszerelt kérvényeket pedig hiánypótlás végett visszaküldette. — Itt említjük meg, hogy Anderkó Sándor, erdő- szádai felfüggesztett tanítót az illetékes kir. járásbíróság a magyar állameszme elleni izgatás miatt 30 K pénzbírságra Ítélte el, mely Ítélet ellen azonban a kir. ügyészi megbízott felebbezést jelentett be.

Főorvosi jelentés.

E szerint a múlt hóban Szatmárvármegyében a közegészségügyi viszonyok különösen a hegyi járásokban kedvezőtlenek voltak. Uralkodó kór a légzőszervek hurutos megbetegedése volt. A főorvos egyes községekben járva, tapasztalta, hogy a pálinkával rettenetes visszaélés történik, amelynek hatása kiterjed a gyermekekre is. Felsorolja azt a romboló hatást, amit a pálinka okoz és különösen panasz tárgyává teszi, hogy a vármegyében sok a korcsma. Felhívja a pénzügyigazgatóság figyelmét erre és ajánlja, hogy a korcsmái engedélyek közül több bevonassák, újabb pedig egyelőre ne adassák ki. A pénzűgyigazgató válaszában kijelentette, hogy az állapotokon, amennyire tőle telik, — természetesen a szerzett jogok sérelme nélkül — segíteni igyekszik.

A közigazgatási bizottság az elnöklő főispán ajánlatára elhatározta, miszerint utasítja a pénzügy- igazgatóságot, hogy egyes községekben a korcsmái

Hosszú, szénfekete haját elsimította magas rán- czokkal barázdált homlokán az első ember, s remegő hangon szólította a beteget:

— András vagyok, az édes testvéröcséd, ös- mersz-e Mihály bátyám?

— Én mög a hitös felesége, a Juli — bátorkodott az asszony.

— Mink mög a rokonyok vónánk — hangzott hátrább.

A beteg felnyitotta szemét, homlokáról halálos verejték csurgóit.

— Igen . . . Hát . . . mit, mit akartok, itt . . mit háborgattok engem ? . . .

Kinos csönd, a látogatók egymás ruháját czi- bálták.

Szólt végre András.

— A végrendelet iránt, bátyám . . .

A beteg fölakart ülni ágyában, de visszaha- nyatlott vánkosára.

— Igen ... az meg van. — szólt töredezve — a közjegyzőnél van Szegeden. De ti ne várjatok semmit . . . nem kaptok semmit ... én nem nektek gyűjtöttem, nem nektek spóroltam ... én szent- \ egyházamnak, hazámnak, a társadalom szegényeinek, nyomorultjainak. Nektek adott az isten annyit, amennyiből szépen megélhettek, adott erőt.

A rokonok látható bosszankodással elpárologtak, András azonban az ágynál maradt feleségével.

A végrendeletről többé szó sem esett. A testvéri szeretet tiszta érzése diadalmaskodott a földi kapzsi vágyódásokon ez egyszerű emberek szivében. Dédelgető gyöngéd szavakkal kérdezősködtek a betegtől: Nem esnék-e jól valami néki? Juli asszony befőttes üveget vett elő a kosarából. De a beteg többé nem felelt.

Mindjobban öregbiilt az este, lázam egyre nőtt A menyezetet rengeteg erdőnek, majd háborgó ócze- ánnak láttam, melyben mindenféle szörnyeteg vadSZAT MARMEGYEI KÖZL

engedélyeket a törvény keretén belül vonja vissza, újabb engedélyeket pedig egyáltalában ne adjon. Böszörményi Emil interpellátiót intéz a főorvoshoz, hogy milyenek a vármegyében uralkodó járványok, tétettek-e ezek ellen óvintézkedések és milyen eredménynyel? A főorvos válasza szerint járvány a vármegyében a vörheny, a tífusz, hökhurut és a kanyaró. Ezek a betegségek, melyek ellen sikeres óvintézkedések tétettek, Szatmár városból, mint a betegségek góczpontjából eredtek.

A pénzügyigazgató, az árvas'zéki elnök, a kir. ügyész jelentése a szokott keretben mozognak és közérdekű dolgokat nem tartalmaznak.

Az állatorvos jelentése.

Az állatorvos jelentése szerint az állategészségügy október hóban kedvezőtlen volt, még ma is 16 községben dühöng a lépfene. Ebmarás 4 esetben fordult elő és a sebesültek a Pasteur intézetbe szállíttattak fel. A jelentés arról panaszkodik, hogy a kutya adó összeírást hanyagul teljesítették a vármegyében és ez is egyik oka a gyakori veszettségnek. A ragadós száj- és körömfájás öt községben uralkodik, egyéb állati betegségek szórványosan léptek fel. A megyében október hóban 1355 sertés hullott el. Jelenti az állatorvos, hogy Mátészalkára Földes Lipót állatorvos lett áthelyezve. Végül bejelenti az állatorvos, hogy a vármegye 29 rakodó állomásáról a múlt hóban 4367 drb állat lett részben a Külföldre, részben pedig más megyékbe elszállítva.

E jelentés után a gyűlés véget ért.

Terrorismus.

A műhazafiak elleni napról-napra ellenállhatatlanabb erővel fejlődő nagy nemzeti ellenállásban annak kezdetétől fogva tevékeny részt vett a „Szat- mármegyei Közlöny".

Igaz, őszinte örömmel látjuk, hogy ezen működésünk szemet szúrt azoknak, kik a helyzet fonákságai miatt a felszínre jutva és az igazság diadalra jutásától félve, darabontnak, hazaárulónak szeretnének kikiabálni mindenkit, a ki nemzetbolonditó frázisaiknak már nem tud és nem akar hinni és ezen véleményének őszintén, nyíltan kifejezést ad.

És mi sokkal jobban örülünk ezen urak rágalmainak, mert az ő rágalmuk dicséret, de az ő dicséretük rágalom.

Abban a hangban, a melyben a koalitió lapjának a „Szatmárvármegyé“-nek „Darabont piszkoló- dás* czimü czikke Írva van, mi sohasem tudtunk írni és azt a hangot elsajátítani nem is akarjuk. Az iró, kinek czikkére a „Szatmárvármegye“ fenti czi- mű czikke vonatkozott, megtette annak ismeretlen írója ellen a sajtóügyi feljelentést. E kérdésben majd az egyedül illetékes faktor, a sajtóbiróság fog dönteni.

A „Szatmármegyei Közlönyt“ mint lapot illetőleg csak annyit jegyzőnk meg, hogy subventió után nem járkálván, tényleg nincs a lap abban a vagyoni helyzetben, hogy boldognak, boldogtalannak lappéldányokat küldhessen, sem nem rendelkezünk oly Maecenás-sal, ki a lapot pénzelje, vagy hogy választókerületek és olvasókörök részére megrendelje, de az a nyilvánosság, a mely előtt e lap megjelenik, épen elég ahhoz, hogy nekünk további erkölcsi erőt és kitartást adjon ahhoz a küzdelemhez, a melybe indulunk és a mely küzdelemben nem törődve semmiféle gorombáskodással, semmiféle terrorismussal, győzni fogunk, mert a mi zászlónk az igazság zászlója, a mi hadseregünk az önkéntesek hadserege és nem a zsoldosok, a toborzottak csapata

Jól tudjuk, hogy kedvesebb hangra vágyik a koaliczió. Azt is tudjuk, hogy az az újságíró, ki

állatok hemzsegtek, nyargaltak őrült vágtatással, repültek, úsztak s kajánul rám vigyorogtak, mintha mondták volna: no hires, most kergess, ha tudsz, most lőjj ! . . .

Odakünn a szél sivitott, a csenevész fák ágait egymáshoz verte s az égen álmos felhőket hajtott. Egy perezre előtűnt a hold. És sápadt fényénél megpillantám a szörnyű kaszást . . . Ott járt "fehér leplében fel s alá az udvaron. Egy-egy ajtón eltűnt., megcsak visszajött. Most egyszere a mi szobánk felé tartott. Belibbent az ablakon, odaállott a szomszédom ágya elé s könyörtelenül feléje suhintott...

Azután a másikhoz fordult: holnap érted jövök 1 Fél szemével rám is kacsintott. Brrr 1 Az orvos jött sietve be az ajtón, szeme közé kaczagva eltűnt a halál . . .'

Lázas álom nyomott el s reggel arra ébredtem, hogy szomszédomat mogorva, közömbösarczu emberek fehér lepedőbe göngyölve hurczolják kifelé, András és felesége zokogva kisérték.

Másik társam is a végit járta már. Őhozzá iS csakhamar benyitott a részvét, valami czilinderes, monoklis, orfeumbajuszu ficsur képében. (Angela nővér azt mondja, hogy unokaöcscse a tisztelendőatyának.) Az nem sokat teketóriázott. Mig a szegény páter iszonyú kínokban, önkívületben vonag- lott: mintha a jeges tenger vize csörgedezne ereiben, hidegvérrel vánkosa alá nyúlt s tárczáját kiürítve, szó nélkül távozott.

Mindjárt utána jött a Halál, őt követték a le- pedős, emberek. Csak a sirató nem jelenkezett . . .

És mindezek után is a magam lábán jöttem ki, — igaz hogy öt hét múlva — s Nimródra mondom, még az idén elejtem a jubiláris ötvenedik maczkót 1

0 N Y

működését teljesen az igazságnak akarja szentelni, nehéz, küzdelmes utón kénytelen haladni, az nem járhat olyan utakon, a melyet neki kijelölnek, az nem irányiitathatja magát, annak irányítania kell. A kinek egyszer kezében van a toll, a közélet szeny- nyének egyedüli ellenszere, annak tágítania nem szabad és a ki ezt teszi, az visszaél vele, de visszaél vele az is, a ki elvek helyett személyekért és személyek ellen küzd és sárba mártott tollal mások becsülete ellen tör.

Mi eltökélt irányunktól eltántorítani nem hagyjuk magunkat senkitől és semmi által. S hogy mennyire megtisztelő e lapra nézve az, hogy vele a „Szatmárvármegye“ foglalkozni kegyeskedett, bizonyítani fogja az, hogy ellene a „Szatmármegyei Közlöny“ sajtópert indított, kegyes leereszkedése miatt. Mi igy fogjuk fel a „Szatmárvármegyé“-nek e lappal való foglalkozását.

Azoknak, kik a toll hatalmával visszaélnek nem a fórumon, de a fogházban a helyük.

A ,Szatmármegyei Közlöny" szer ketztöt égé.

Színészet.

A saisonvégi hangulat vesz rajtunk erőt, mikor e sorokat Írjuk. Még egy két nap és bezárulnak a színház kapui és a vig operette áriák a tavaszig már csak a színházban még e télen is dolgozó munkások ajkáról fognak elzengeni.

Minő ellentét. A bucsuzás napjaiban bemutatkozás. Az elválás perczeiben ismerkedés.

Krémer.kezd búcsúzni és Jakabffy Jolán bemutatkozik. Es elismerjük igen figyelmes volt az igazgató, a mikor az elválást akarta könnyebbé tenni azzal, hogy még egy néhány kellemes estét szerzett az őt oly intensiv támogatásban részesített közönségnek. Mert Jakabffy Jolán vendégszereplése bevált. Bevált nemcsak a színházi cassa szempontjából, hanem a közönséget tekintetbe., véve is. Jakabffy úgy Gábor deák," mint a Yig Özvegy szerepében azt a meggyőződést keltette fel bennünk, hogy igen ügyes, sikkes színésznő és ezt a meggyőződésünket csak megerősítette a .Nebántsvirág“ „Denis de Flavigny“-ja.

Kedden már ismét a bennszülöttek napja volt. A közismert és agyonkiskomédiázott Bernát lumpolt a színpadon, nem is törődve azzal a sok szegény férjjel, a ki élete párjának oldalán szívta magába a dicső szabadságnak és a megváltó szalmaözvegységnek a színpadról feléje fujdogáló szellőjét és buskomoran mormogta azt, hogy már a színházba sem érdemes jönni, mert a helyett, hogy mulattatnák az embert a pénzéért, még szívfájdalmat okoznak neki.

Szerdán este is szépszámú közönség hallgatta végig a „Kornevillei harangok“ rég nem hallott zúgását és örömmel tapsolt az ügyes szereplőknek. Különben meg kell jegyeznünk, hogy a nehéz pénzviszonyok nem igen látszanak meg a színházban, csak a széndrágaság érezteti egy kissé dermesztő hatását.

Csütörtök este a „Tosca“ izgalmait éltük át igen jó előadásban. A szereplők brillíroztak játékukkal. A színpadon egyenként csaknem mindenki meghal és a közönség volt csak az, a kit a szerző életben hagyott.

Péntek este zónaelőadásban a „nincs több jegy“ cassát boldogító jelében a „Tavasz“ került színre, paródiájául annak a hidegnek, a mi az egész színházat uralta. Ki kell jelentenünk, hogy ilyen körülmények között kezd a színházba járás nem a legkellemesebb multság lenni. Tény azonban az, hogy az előadás némileg kárpótolt bennünket, mert az igazán sikerült volt, méltó párja a „Bernát“ darabnak. Lumpolás, házasságtörés, jókedv stb.

Szombaton este a „páros“ esték előtt lumpolt ismét .Bernát.“

A jövő heti műsor: hétfőn „Gül-Baba“, kedden: „Doktorul-,“ Takács Mariska jutalom játéka; szerdán: „Ördög,“ vígjáték; csütörtökön „Vig özvegy“ operette, Tihanyi Vilmos jutalomjátéka; Pénteken búcsú és díszelőadásul „Szép Ilonka“ operette, bérletszünet. Az utolsó este jövedelme a szinházdi- szitésialap javára fordittatik.

Megyebizottsági tagok választása a vidéken.

Szatmármegyében folyó hó 4-én, 5-én és 6-án folyt le a megyebizottsági tagok választása. Á nagykárolyi választás eredményét a hírrovatban hozzuk, a vidéki választások eredménye a következő : Nagybánya: Egely Mihály és Révész János; Felsőbánya: Földes Béla és Nágy Lajos; Genes: Bodoky Géza, Dömötör Elek, Kerner József és ifj. Andrássy Jenő; Kismajtény: N. Szabó Albert és Marosán György; Szaniszló: Dr. Láng György, Becsky György, ifj. Vonház Antal; Érendréd: Becsky Géza és Vas Lajos; Mátészalka: Kováts József és Dr. Csató Sándor ; Nagyecsed : Fehér István, Lénárd Jenő ; Vitka: Veres Gusztáv; Fábiánháza,: Magyar Endre és Szemén József; Mérk : Orqsz Árpád és Rónai István; Nyirmegyes: Fodor Árpád; Kocsord: Rad.yányi Antal és Leővey Miklós; Gebe: Kállay Ödön, Szűcs Miklós; Szamosszeg: Lusi János és Lányi Dezső; Olcsva: Kosa Bertalan és Kállay Ödön; Nagydobos: Görömbey Zoltán és Király István; Kántorjánosi: Ibrányi János és Elek Imre; Csengéi- : Barkász Gedeon és Molnár László; Tyúkod: j Uray Jenő és Madarassy Gyula; Porcsalma: Erdei