Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-26 / 21. szám

XXXIII. évfolyam.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI PAP.------ MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. .

SZERKESZTOSEG: KIADÓHIVATAL:

a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők

Deák-tér 20. az. NAGYKÁROLYBAN

Telephon 59. szám.

hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők

Jókai-utcza 2. sz.

Telephon 56. szám.

FELELŐS SZERKESZTŐ :

Or. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : MANYÁK és TŐTH.

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak éa iskolák részére egy évre 5 korona. -5* Egyes szám ára 20 fillér. *s- Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Ferdeségek.

Nagykároly, 1907. május 26.

— ő. — Midőn a vészteljes felhőktől kisért pusztító vihar múltával a komor vészteljes képet felváltja az életet és enyhet nyújtó napsugár, oly életerős megújhodás vett erőt ez ország lakosságán a darabont idők elmúltával. De a mint a természetben is gyakori, hogy a hirtelen kisütött napsugár csak csalóka és csakhamar az ismét czikázó villámok és dübörgő mennydörgések hirdetik a kiderülés miatti öröm koraiságát, épen úgy boi'ult be ismét a kiderültnek vélt égbolt ez ország felett. A rózsás remények csalóka fénye eltűnt, de nem azért, hogy a rózsás valóság lépjen helyébe, korántsem, csak azért, hogy annál szomorúbb legyen az ébredés. Reméltünk mi is a nemzeti kormánytól szépet és nagyot, áldottuk mindazt, a mivel csak gyógyítani igyekezett e nemzet évtizedek óta sajgó sebeit, de reményeink megcsaltak bennünket és most már igazán remény- vesztetten várjuk a jövő, a boldog jövő még mindig nagyon késő hajnalhasadását.

Változtak az idők, de az emberek nem változtak azokkal. Csak egy az, a mi megváltozott az embereknél, a harczmodor Mikor a letűnt idők ellenszenves alakjait kellett ledönteni a feledés megérdemelt, őket magába rejtő örvényébe, szent volt minden fegyver és az, a ki ehhez munkájával hozzájárult, elismerten derekas munkát végzett. És a magukat bukottnak érzett emberek, mentek, nem szívesen bár, de mentek.

De ma, mikor már a bizalom tagadhatatlanul megrendült bennünk, mikor napról napra szenvedi a magyar állameszme általuk a legsúlyosabb sérelmeket, mikor már nincs semmi az egész magyar államiságból, a mihez szentségtörő kezekkel hozzá nem nyúltak volna, akkor előszedik úgy ők maguk, mint hű trombitásaik az arsenálok rengetegeiből alegelrozs- dásodottabb és a csak utolsó menedéket képező

fegyvert, a rágalmak özönét. Mindenki, a ki káros, államellenes tetteiket, politikájukat helyteleníti, az ellensége az országnak, az hazaáruló, az személyeskedik, az nekik ellensége. Nem hiszszük, hogy van ma az országban csak egy független ember is, a ki leplezetten többé kevésfcfbé nem ellensége ma már a koaliczió- nak/de nagyon ijesztően szaporodik azoknak a száma, a kik annak nyilt ellenségei. És ezt ma már büszkén vallhatja mindenki, a ki előtt a nagy, a hatalmas, a független Magyarország él elérendő eszményképen. Ezt vallja minden igaz magyar, a ki még el nem szédült a nem- zetbolonditó Ígéretektől, ezt vallja mindenki, a ki nem törődik a feléje dobott rágalmakkal és szidalmakkal, a ki önérzetesen tartja fel mocsoktalan pajzsát a feléje dobott sár ellen, mert lepereg arról minden szenny, a mit reá dobni igyekeznek.

Az uralkodó párt ma csak azzal akarja meggyengült álláspontját nemileg megvédelmezni, hogy mindenkit, a ki politikáját nem helyesli, hazaárulónak, darabontnak kiabál ki. Előttük ma már darabont az, a ki nem tud lelkesülni a hazug Ígéretek tömegén, a ki nem tudja szótlanul végig nézni a magyar nyelv bukását,. a ki nem tudja eE fejteni, hogy ez ország polgárainak verejtékes munkájával megkeresett, keserves könnyek között összekupor- gatott milliói esnek évenként áldozatul az osztrák molochnak, a ki nem akarja látni a magyar nemzet testén az osztrák ipar által reá rakott béklyókat, a ki legszentebb kincsét a magyarnak, ezer éves alkotmányát, nem akarja oda dobni áldozatul vezéreinek, darabont az, a ki magyar, a ki az igazi magyar; szerintük hazafi csak az, a ki bálványozva tekint fel méltóságos és kegyelmes és Isten tudja micsoda magas személyeikre, magyar az szerintük, a kinek egyéb vágya nincs, csakhogy vezérei ünnepeltessenek és v. b. t. t.-ok legyenek.

Nem uraim! Annak az időnek, a mikora néma imádat elragadtató perczeiben szóhoz sem

juthattunk már vége van. Befellegzett. Más időket élünk. Az öntudat ébresztő perczeit.

És ezekben a perczekben nekünk mindegy, hogy Önöknek mi a véleménye a mi munkánkról. A koaliczió már elvesztette e nemzet felett a bírói pálezát, elvesztette a vezető gyeplőt, uralkodni ma már a nemzet jogos kivánaTíitai--^' nak egyre növekvő és egyre hatalmasabb árja felett képtelen. A felkorbácsolt hullámok ma már ellenállhatatlan erővel ragadják magukkal a koaliczió vezetőt és irányt vesztett csolnakát és a végveszély minden perezben bekövet- kezhetik.

Ésavégsős kétségbeejtő perczekben minden kapaszkodás hiába való. Számára már szalmaszál sem úszkál a habokban, az elmerülés elkerülhetetlen.

De a pusztulás nem mindig kétségbeejtő, a káromlók szavai még nem fogják oda szólítani a nemzeti bizalom mentő csolnakát. A mint mi nem törődünk ma már a végső kétségbeesés be nem számítható erőlködésével, úgy a nemzet sem fogja meghallani az érthetetlen segélykiáltást. Fülei már nem hallják meg sem a koaliczió káromlását, sem pedig annak segélykiáltásait. A koaliezó elleneiben ma már nem a saját elleneseit látja és azokban nem a nemzeti kormány ellenségeit keresi, de nem is kereste a magyar soha sem kormánya ellenségeit. 0 csak a nemzet ellenségeit ismerte.

És a nemzet fog dönteni abban, hogy ki ellensége neki? az-e, aki nyelvét, hatalmát, önállóságát, függetlenségét sutba dobja, vagy az e, a ki nem törődve semmivel száll harezba a nemzet nemzeti mivoltáért, hatalmáért és függetlenségéért. És a nemzet Ítélni is fog és Ítélete megsemmisítő lesz azokra, a kik az ő boldogulását, előhaladását lévén kötelezve előmozdítani, nagy feladatuk közepette elfeledik kötelességüket és szemet hunyva a nemzet és ország ellenségeinek aknamunkája előtt, hatalmuk megtartásáért küzdenek elkeseredetten, meddő kétségbeeséssel.

r

r Á R C Z A.

A kert városok.

Irta: Dr. Wilder Ödön székesfővárosi tanácsjegyző.

— Befejező közlemény. —Legutóbbi czikkünkben kifejtettük, hogy a német Gartenstadt — Gesellschaft hányféle czélt vél szolgáltatni a kert-városok életre hívásával, hogy az angol Garden-City Association miképpen jelöli meg a feladatát és hogy ez utóbbi készül megépíteni és berendezni az első igazi kert-várost Angliában.

Mielőtt tervére részletesebben kiterjeszkednénk, pár szóval föl kell említenünk két gyakorlati életképet. Ezek: a W. H. Lever szappangyáros által körülbelül két évtizeddel alapított Port Sunlight (Liverpool közelében) és a George Cadburg kakaógyáros által mintegy tiz évvel alapított Bourneville (Birmingham mellett). Az előbbi 140 acre-on terül el, 600 cottaget foglal magában, s egészében a kertekkel, közművekkel, iskolákkal, klubokkal stb. együtt 350,00t) font sterling értékben Lever alapítványa gyárvállalata alkalmazottai javára. E telep akként alapittatott, hogy semmi jövedelmet ne hajtson. Bourneville 488 acre-on terül el, amelyben eddig 500 cottage épült 2000 lakosnak. E telepet 180,000 liversterling értékében egy trustre bízta, a mely a házakból, farmokból kertekből eredő jövedelmet a jókarbantartási költségek levonása után a telep fejlesztésére tartozik fordítani. Mindkét városkában nagy súlyt fektetnek a kerti művelésre. Minden cottage-hez tartozik egy nagyobb területű kert, amelynek intenzió művelése folytán, egy acre-nek a rendes mezőgazdasági hozadéka évi 5 sterling helyett, annak több mint tízszeresére emelkedik. Mindkét helyen épitésrendőri szabályok gátolják a tulsiirü építkezést. Bournevilleben az összes területnek Vio-e parkoknak és játszóhelyeknek tartandó fenn, s az egyes telkeknek is csak Vi-ét szabad beépíteni. E rendelkezése egészségügyi áldásait a statisztikai adatok fényesen igazolják. Liverpoolban 22.6 °/8o a halálozási arányszám, sőt az egy éven aluli gyermekeké 250 °/oo, Port-Sunlight-ben 9 °/oo illetve 68 o/oo. Az épületek a Sennett könyvében közölt fényképek szerint rendkívül stílszerűek és csakugyan mintául szolgálhatnak, épp úgy mint e városkák közmüveinek berendezése.

Természetes azonban, hogy Port- Sunlight és Bourneville abban már nem szolgálhatnak a kertvárosok mintáiul, hogy nem alapittatnak pénzügyi czélzattal. Mert itt akadt ugyan két bőkezű alapitó, akikhez legújabban Carnegie csatlakozik egykori skót hazájában — de ilyen munificentiára mint ritka kivételre, a város alapítás és fejlesztés műve természetesen nem bizható.

Ennélfogva a készülő First Garden— City, ámbár nem alakult speculáczióra — mert első sorban mintául kíván szolgálni, mint segíthetni hasonló berendezésekkel a városi tulzsofoltság és a falusi elnéptelenedés bajain — mégis a kommerciális jövedelmezőségre van alapítva. A részvényesek nyeresége azonban 5% maximumban határát éri; ami ezenfelül jelentkezik, újra a telepbe fektetendő be.

E városka számára 1903-ban 3800 acre területet szereztek meg 40 sterling egységáron Her- fordshire északi szögletében. Hitelűn rural distrikt- ben Letchrvorth, Norton, Willian és Radvell helységek közt, 34 angol mérföldnyire Londontól, nagyon festői, halmos, erdős tavas vidéken. Az összes területből 1200 acre épületekre, 100 acre terekre, kisebb parkokra, 2500 acre pedig mezőgazdasági és kerti művelésre van számítva. Az intenzív kisbirtok művelésre egy „Small holdings and alotmens society ad pénzügyi lehetőséget. A lakosság 30,000 városi

és 5000 mezőgazda lakosra van korlátozva: úgy hogy egy acre a városban csak 23, az egész telepen 9 ember jut. A városka előnyeit a prospektus következőleg részletezi: 1. Egészséges életkörülményeket teremt nemcsak a jómódunknak, de egy eddig egészségtelenebb, körülmények közt élt munkáslakosságnak is. 2. Ösztönzi a földmivelést azzal, hogy úgyszólván a földművelő és gazda ajtaja elé hozza a fogyasztó piaezot. 3. Megszabadít a földműves és falusi élet unalmával azzal, hogy a kert-városban városi kultur élet fejlődik, de azzal is, hogy könnyű hozzáférést nyújt a nagyvároshoz. 4. Az értéknövekedést, amely beáll az által, hogy a mező- gazdasági földek városi és részben építési telkekké alakulnak át, a várost alapitó lakosság, illetve később a városi lakósok, mint kollektiv társaság javára hárul.

A telep közlekedését nem csak jó utak, hanem vasutak, omnibuszok stb. szolgálják. Állomásai és szárnyvonalai vannak a Great- Northern Ralilvay- hez. 52 vonat közlekedik naponta a telep és London közt s ezt az utat 45—50 perez alatt teszi meg. Iparvágányok szolgálnak a gyárakhoz. Posta és tá- viróhivataiai is megnyíltak már. A közmüvek (csatorna, viz gáz és villamosvezetékek) munkában vannak.

A kert-város betelepítése mindinkább halad. Eddig körülbelül 400 házhely adatott hosszú haszonbérbe (leasehold 99 évre) s 200 ház és gyár épült meg egykét év alatt.

A városrendezési terveket Barry Parker és Raymond Unwin hírneves műépitők készítették. Gondos tekintettel voltak a talajformáczióra, a természeti szépségek érvényesítésére, a meglevő természeti vagy művészeti jelleg megőrzésére, valamint arra; hogy mindenütt kert, viz, fa pázsit, virág vegyüljön a csinos házak és utczák közzé. A város elrendezésénél, ha nem is merev geometriai formáf