Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-28 / 17. szám

1T_ szára.

XXXIII. évfolyam

'< tr'

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

— ZT MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. =

S2ERKESZT0SEG:

hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők

KIADÓHIVATAL:

a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők

Deák-tér 20. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz.

Telephon 59. szám. ■■■ —

Telephon 56. szám.

FELELŐS SZERKFSZTÖ :

Or. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : MANYÁK és TÓTH.

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona.-5* Egyes szám ára 20 fillér. «=- Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér.

A leszavazott magyar nyelv.

Hazug tehát a jelszó, mely azt hirdeti, hogy a nemzet nyelvében él. A magyar parlamentben a „nemzeti kormány“ uralma alatt leszavazták a magyar nyelvű népoktatás behozatala iránt beadott inditványt. A függetlenségi és 48-as párt tagjai voltak azok, akik a nemzeti kormánynyal egyetértve azt a tételt állapították meg, hogy nem okvetlenül kell magyarul tudnia minden magyar állampolgárnak.

Annak a koalicziónak, mely a magyar nyelvnek közös intézményekben való érvényesülése végett késhegyig menő harczot folytatott, ily eljárást tanúsítania kétszeres bűn. Ez a bűn is azok közzé sorozandó, amelyek a nemzetiségi túlkapásoknak támpontjaiul szolgálnak. Mikor a nemzetiségek azt látják, hogy egy nemzeti czimet viselő kormány a nemzeti nyelvnek minden vonalon való érvényesülésére ilyen nagy(?) súlyt fektet, nyugodtan szülik meg a maguk „vajdáit“, kik elbizakodott merészséggel ütik arczul a magyar nemzet önérzetét.

A nemzetiségi politika tehát ismét diadal ünnepet ül. Nincsen már szüksége arra, hogy agitáljon, nincs már erőszakra sem szüksége, megtalálta legjobb agitátorát a „nemzeti kormányban.

Ezek után egész nyugodtak lehetünk az iránt, hogy a hivatalos lap legközelebbi száma egy kis kommünikét fog közölni, mely tudtára adja mindenkinek, hogy a függetlenségi párt nevét megváltoztatta.

Mert meg kell változtatnia nevét, ha megváltoztatta elveit. Tilos oly czéget használni, mely a közönség megtévesztésére alkalmas.

A függetlenségi párt eddigi magatartása nem volt azon elveknek megfelelő, melyek diadalra jutásáért nemzeti küzdelmét megvívta, sőt azokkal határozott ellentétben áll. Önállóvámterület, magyar vezényszó, nemzeti jelvények már hiú ábrándjai egy néhány álmodozónak; régen félretett elvek azok, melyek divatjukat, idejüket múlták. Talán ismét divatosakká lesznek — az uj választáson.

Ki merészel önálló magyar-vámterületről beszélni? Ráérünk arról 10—20 év múlva csevegni, amikor majd nem lesz nemzeti kormányunk. Most a nemzeti kormány uralma alatt ez nagyon időszerűtlen. 20 év múlva talán nem lesz nagyon egyoldalú iparunk s mást is fognak gyártani — nemcsak tulipánt.

Kinek kell magyar vezényszó? Hiszen a magyar nyelvnek Apponyi szerint mines lét- jogosultsága Magyarországon. Talán annak az oláh gyereknek hozzuk be a magyar vezényszót, aki Apponyi jóvoltából nem köteles a haza nyelvét ismerni és beszélni?

így gondolkozik ma a „nemzeti“ kormány, igy gondolkozik a függetlenségi párt többsége.

Most már mit várjunk ilyen független érzelmű parlamenttől? Remélhetjük-e azt, hogy valaha fel lesznek állitva az ország határain a vámsorompók, remélhetjük-e, hogy trikolor fog lobogni a kaszárnyákon/s magyar lesz a vezényleti nyelv?

Mit várjunk attól a kormánypárttól, mely megtagadja múltját s s; gre akasztja elveit ?

De ne zúgolódjunk. Ha le is kell mondanunk a magyar vezényszóról, ha nem is állítunk fel vámsorompókat, ha nem is lobog a trikolor, nem kell kétségbeesnünk a haza sorsa felett. Ne bnsulj magyarom van egy- nemzeti vívmányunk, visszaszereztük egy rég elvesztett jogunkat: a nemzeti kormány visszaadta nekünk a-derest!

— Vármegyénk központi választmánya a folyó évre összeirott képviselő-választók névjegyzékének felülvizsgálása czéljából f. évi május hó 2-ik napján ülést tart.

— A Nagykároly—margittai vasút előmunkálatai gyorsan haladnak előre. Fogarassy Sándor vállalkozó mérnök vezetése alatt két mérnök dolgozik a létesítendő vasút vonalán s már eddig Mezőterem, Vezend és Portelek községek határában végezték el a munkálatokat s ha az időjárás akadályokat nem gördit a munkálatok elé, úgy a külső, mint a belső munkálatok május hó végén készen is lesznek, ez esetben a közigazgatási bejárás már junius havában megtartható lesz.

— Engedély átruházás. Szatmár város a szat- már—mátészalkai vasút építési engedélyét Gregersen G. vállalkozó ezégre oly feltétel alatt, hogy ez a vasút építését egy év alatt megkezdi, átruházta és erről a kormányt feliratilag értesítette.-- Uj közegészségügyi törvényjavaslat. Az uj közegészségügyi tövvényjavaslatot a belügyminiszter véleményadás végett áttette az országos orvosi szövetséghez. Ezen alkalomból kifolyólag a szövetség gyűlést hivott össze, melyen a szövetség nagykárolyi fiókját dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos képviselte. A gyűlésen különösen nagy vita tárgyát képezte a községi-, kör-, városi- és járás orvosok túlterhelése, mely a közegészség rovására szolgál. Egy- cgy körletbe oly sok község tartozik, vagy egy-egy orvos oly sokféle állást tölt be, hogy semmi szin alatt nem tehet eleget lelkiismeretesen elvállalt kötelezettségének. Ezeket a visszás állapotokat — sajnos — vármegyénkben is tapasztalhatjuk. Orvosaink legtöbbje annyiféle állást tölt be, hogy lelkiismeretes munkát a legjobb akarattal sem végezhet. Ezeket a visszás állapotokat akarja megszüntetni most az orvosszövetség s az ez iránybani nézeteit a belügyminiszternek tudomására hozandó, felhívta valamennyi vidéki fiókját, hogy közölje azokat a tényeket, melyek, mint rendellenesek, igazolják a szövetség véleményét. Minthogy az országos orvosszövetség szatmármegyei fiókja, mindeddig nem közölte az országos szövetséggel, szives figyelmébe ajánljuk a fióknak, hogy egy nálunk megürült körorvosi állásra helyettesítve lett Dr. Schönpflug Béla, egy töob állást betöltő és más járásbeli tisztiorvos és pedig szabálytalanul, mert a közigazgatási hatóságnak előirt kötelessége előbb az illető járásorvost, Dr. Czukor Lajost megkínálni az amúgy is járásába tartozó körlet orvosi teendőinek ellátásával, a közigazgatási hatóság erre a szabályrende- ] letre fütyölt. Ez is egy példa !

— Uj szabályrendeletek. A rn. kir. kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett Nagykároly város közönségéhez, melyben a zsibvásárról és a céhszolga- iparról szóló szabályrendeletek élkészitésére vonatkozó meghagyásának foganatosítását sürgeti.

T A R C Z A.

Hazatérve

Bármi tájon vigyen utad,

Bármi fájva zengd búcsúdat,

Hogyha attól válni kell;

Szived dobban, lelked repes,

Hogyha visszaérkezel.

Közeledve a határhoz,

Egyre kémled, hol a város,

Mely már végre honi föld,

S boldog vagy, ha túl a mesgyén, Magyar állomást jelezvén Már a mozdony felsüvölt.

És a végkanyarulatnál,

ügy vagy, mintha a vonat már

Könnyen, lágyan görgene,

Mintha kerék-kattogásban,

Nehéz vasláncz — csattogásban Muzsikaszó zöngene.

Gyönyör az a szürke ut is,

A nyöszörgő gémes kút is,

Mely előtted elsuhan,

S ha a stáezióhoz érsz el,

A magyar nevére nézel,

Nézzél hosszan, s boldogan. S

S a magyar kalauz ha lép be,

Csiptető vas a kezébe,

Kis fülkédnek ajtaján;

Idámosolyogsz ... s ha nem röstelnéd, Átölelnéd ő kigyeimét —

A miért jó napot kíván!

Katló Antal

Bünbocsánat.

Irta: Géczy István.

A Szatmánregyei Közlöny eredeti tárczája.

A falusi plébánia szegényes szobájában fel van gyújtva a viasz-gyertya, de lángja nem lobog vígan a karácsonyfán, hanem az üdvözítő tövissel koszo- ruzott képe előtt, ahol a pap és ősz édes anyja térdre hullva imádkoznak. Szomorú emlékű nap ez; tiz esztendővel ez előtt, szent karácsony estéjén halva hozták haza a család fenntartóját.

Gyilkos golyó terítette le. — Ott az erdő tisztásán találták meg vérbefagyva és mikor hazavitték, a csepegő vér piros vonalat hagyott a frissen esett hóban és ez a piros fonál fekete gyászt hozott az árván maradt családra.

De sok könnye folyt le a szegény özvegynek, de sokszor vette el szájától a falatot, inig kicsiny fiát ily nagyra növelte, amig megérhette, hogy árva magzatja pap lett, az isten szolgája, a béke apostola.

De annak a karácsony estének iszonyú emlékét nem törülhette el az elmúlt 10 esztendő. Gyászünnep maradt ez. Imádkoztak, mint most egy megölt, embernek lelki üdvösségéért.

Egy hangos „Jó estét kívánok“ — zavarta meg buzgó imájukat. Egy gubás paraszt állott a nyitott ajtó mellett, gubájának kifordított szűrén, mint ezer gyémánt csillogott a reá fagyott pára ; deres szakálla és bajusza élesen kivált a rezes arcz- ból, amit vérpirosra festett a hideg szél.

Megkövetem tisztelendő atyám, kezdte a szót, Varga Tamás az utolsót járja — de nem tud meghalni az árva feje, amig a tisztelendő ur meg nem gyóntatja. Nincs neki senkije, — magam valék mellette, — mert hát szomszéd telkesek vónánk, — biz én megsajnáltam, láttam, hogy nem tud kiszakadni árva lelke nyavalyás testéből, amig tisztelendő atyám ki nem kergeti belőle a gonoszt. Befogtam a gebéimet oszt ide koezogtunk; jöjjön velem tisztelendő uram, nem messze megyünk, csak amoda-e az erdő szélire, ott lakik a Varga Tamás, ismeri is tán tisztelendő uram! Nagy gazember vót szegény egész életében, adjon az Isten örök nyugodalmat kínlódó lelkinek.

A fiatal pap szó nélkül kezébe vette a szent keresztet, szentelt víztartót, megcsókolta édes anyját, aztán követte a szapora beszédű kis parasztot, ki a hideg éjszakába.

Gyi Kedves, gyi Csillag!

Sűrű párát fújva maga körül, megindult a két gebe, poroszkálva vonták a tölgyfatalpat át a hómezőn, amoda az erdő felé, ahol egy veszni indult lélek vigaszt várt az isten szolgájától.

Ott fetrengett hideg kamrájában, rongyokkal betakarva, kemény szalma-ágyán a halálra vált vén bűnös. — Kíntól eltorzult arcza vonaglott, mint galván ütéses, száján forró nehéz pára ömlött ki, mintha füstje..lenne a bent égő pokolnak.

Üregéből kiugró szeme lázasan tapadt az ajtóra, s amint belépett rajta az isten szolgája, nagyot rándult a test, kisimultak az eltorzult vonások, s a nyitott szájon, párába burkolva, röppent ki a sátán, nyögve hagyta oda áldozatát, mikor a szeretet apostola ujjaival megérinti a ve rejtőzés barázdás homlokot.

— Hivattál fiam, ime megjelentem:

— Látlak atyám és már is nyugodt vagyok.

Sok az én bűnöm, lelki atyám, sok lopott jószág terheli lelkemet, de ezzel majd csak elszámolok én oda fent. — Ilyen kicsinységért biz, ide se fárasztottalak volna ebben a pogány időben.

De van egy vétkem, amit nem tudok elvinni magammal a másvilágra, a mig te fel nem oldozol. Ha te megbocsátasz, tudom, hogy megbocsát az a legfőbb biró is, akihez útban vagyok.

— Megöltem egy embert.

Hej a sok vétek közül, amit elkövettem, egy