Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-21 / 16. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. ■ 7Áj^n) XXXIII. évfolyam MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők közlemények küldendők Deák-tér 20. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-uteza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : MANYÁK és TÓTH. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. F.gyes szám ára 20 fillér. «=- Hirdetések jutányos áron közöltetnek. »Nyilttér“ sora 40 jfillér. Nemzetiségi politika. Az az örök kérdés, mely sohasem veszti el aktuálitását, a nemzetiségi kérdés, kezd veszedelmesen aktuális lenni. Háttérbe szőrit minden más közérdekű thémát, kitör és jogot kér. Most már nem válogatós az eszközökben sem, melyekkel czelját elérhetőnek tartja: a czél szentesíti eszközeit. Teljesen szakit múltjával a passivitással s az activ resistentia terére lép. Ennek a hirtelen harczmodorváltozásnak legeklatánsabb példája a vajdahunyadi tüntető felvonulással egybekötött vérengzés. Olyan tünet ez, mely a kormányköröket meg kell hogy győzze arról, hogy a nemzetiségi agitátorok működése a magyar áilameszmére nézve immár veszedelmessé kezd válni, veszélyezteti a közrendet és közbiztonságot. —A rossz példa ragadós. Ha most sem vesszük elég komolyan a nemzetiségi törekvéseket s radikális gyógymódhoz nem fordulunk, az a fekély, melyet nemzetiségi törekvéseknek hívnak, megmérgezi az egész államtestet. Európának csaknem minden állama nemzetiségekkel kevert s nincsenek egy államnak sem oly veszedelmes nemzetiségei, mint hazánknak. Ennek’ a szomorú ténynek több oka van. Minden indító ok a mi btinünk s igy csak magunknak köszönhetjük azokat a kellemetlenségeket, melyekben eddig részünk volt. A baj egyik kulforrása abban a nemtörődömségben keresendő, melyet a kormány a nemzetiségi kérdés tekintetében tanúsít. Nemzetiségi politika létezik, s nincs meg ennek az ellenmérge. Nem követünk semmiféle politikát a nemzetiségi politika, a nemzetiségi törekvések tönkretételére. Bureauból nem lehet a nemzetiségi törekvések eszközeit ismerni. Közvetlen tapasztalásra van szükség, hogy felismerhessük azokat a fegyvereket, melyeket harczképtelenné kell tennünk, ki kell vennünk ellenségeink keT A R C Z A. Mese a boldogságról. Ki tudja, mikor s merre volt, Egy ifjú és lány vándorolt. Ábrándos ifjú és leány, Futott a boldogság után. Mindkettő jár hosszú utat, S a szép virág után kutat. De mindjárt ütjük kezdetén, Ez jobbra, az meg balra mén. A férfi szól: Mi más lehet? E szép virág a szeretet. Es szól a lány: Pénz e virág, Ennek hódol meg a világ . . . És múlt egy év a más után, Találkozott ifjú s a lány. Piros az arcz, roskadt a térd, Mindkettő busán visszatért. Egymásra lelnek újra itt, Honnét az ut oly messze vitt Es szólt az ifjú: Bolygtam én, És egyre hitt csalóka fény. Téptem virágot eleget, De egy sem volt a szeretet. zéből. Első sorban a papok azok, kik a nemzetiségi eszmei a legveszedelmesebben támogatják, azok a papok, kiket e törekvésében maga az állam támogat, a kongruával. Tessék végighallgatni egy szatmármegyei eldugott falu román papjának ünnepi beszédét; mindenről szólt az, csak nem istenfélelemről. S ezek a papok nem elégesznek meg a „szent beszéddel“, istentisztelet után maguk köré gyűjtik híveiket s azt, a mit a szószékén teljes nyiltsággal megmondani nem mertek, a templomon kívül alaposabban interpretálják. Utasítják híveiket, sőt megparancsolják nekik, hogy helyi és közérdekű ügyekben milyen, a nemzetiségi eszméknek legjobban megfelelő eljárást kövessenek. Nincs egyetlen közérdekű dolog, melyben híveik a pópa által adott recept szerint ne járnának el. Ezek a legveszedelmesebb eszközei a nemzetiségi törekvéseknek; első sorban és főleg ezeknek lehetetlenné tételére kell törekednünk, mert a kezükben lévő hatalom biztos alapon, a nép tudatlanságán épült. A legradikálisabb gyógymódhoz kell folyamodnunk, hogy beteges ábrándjaikból, képzelődésükből kigyógyithassuk őket. A nemzetiségi tör' 1 véseknek Iegalatiomo- sabban dolgozó munkatársai a nemzetiségi bankok. A czél, mely ezeket vezérli, nyilvánvaló: magyar birtokok megszerzése. A lehető legolcsóbb kölcsönt nyújtják és pedig lehetőleg a magyarságnak és a legelső alkalmat felhasználják arra, hogy a lekötött birtokot kirántsák a magyar láb alól. Nyereségük nagy részét oly „kulturális“ intézmények fejlesztésére fordítják, melyek az eszme szolgálatában állan ak. És mindezen államellenes aknamunkát tétlenül nezik kormányaink, de különösen ajelen- legi kormány. Pedig ez volna első sorban hivatva arra, hogy véget vessen azoknak a törekvéseknek, melyek már szomorú eredmé- nyeketmutatnak fel. A „Vajdákat“ nemcsak a Megfordultam csalódva már, És ime egy tolvaj lopva vár. Volt még egy drága kincs velem, Elrablá azt is hirtelen. Az Idő, e haramia, S e kincs ifjúságom vala . . . A leány szólt: Jártam más utón, De épp e sors ért, azt tudom. E szép virágot nem lelém, S a tolvaj Idő jött felém. Kifosztva állok, mint magad, Ellopva ifjúságomat . . . Amott a zöld bokor alól, Fülemülének hangja szól. Egymásra néz ifjú s a lány, Es csüngnek a madár dalán: Oh mért maradtatok vakon, Mért bolygtatok nagy utakon? Bejártatok völgyet, hegyet, A boldogság vájj’ hol lehet? S nem érzétek, hogy ott pihen, Egymás szivének mélyiben? Most tudjátok, hogy hol ragyog, De ifjuságtok elhagyott. . . Az arezon forró köny rezeg; Ifjú s lány vájj’ mit erezett? Feleki Sándor. parlamentben kell szájkosarazni, hanem azon kívül is. Erre azonban már nem terjed ki a kormány figyelme. A lehető legnagyobb könnyelműséggel engedélyezik azokat a nemzetiségi gyűléseket, melyeken a tudatlan népbe beoltják a nemzetiségi téboly bacillusait s a kormánynak ehez nincsen szava. Soha nem volt a nemzetiségi képviselőkben és agitátorokban annyi bátorság, annyi vakmerőség, mint épen most a nemzeti kormány uralma alatt. Nem tudjuk eléggé kárhoztatni, a kormány tétlenségét, melylyel végig nézi az agitátorok nemzetpusztitó munkáját. Eljött immár az ideje, hogy a kormány felrobbantsa azokat az aknákat, melyeket a magyar állameszme alá ástak annak ellenségei s annak a bandának, mely nem leli honát e hazában, közzéje vágjon,‘hogy végre ne bántsa a magyart! — Főszolgabiró Választás. Az üresedésben lévő nagy károlyi főszolgabírói állást a jövő hó 14-én tartandó megyei közgyűlésen fogják betölteni. Az állásra eddig a következő pályázók vannak: Sepsy Sándor tb. főszolgabiró, Gulácsy Tibor fehérgyar mali tb. főszolgabiró és Madarassy István vármegyei III. aljegyző. Mint értesülünk a pályázók közül legtöbb kilátása van a megválasztásra Madarassy Istvánnak, ki mellett leginkább nyilvánul meg a város és járás simpathiája. — Rettenetes szám. Szatmárvármegyéből a múlt márczius hóban 496-an vándoroltak Amerikába. 496 embernek állított ki útlevelet az alispáni hivatal. Kétszáz ember pedig utlev él nélkül igyekezett mielőbb menekülni ebből a tejjel, mézzel folyó „ Kanaánból“-ból. — Megint pótadó. A 7 éven felüli elhagyott gyermekek gondozásának költségeire a legközelebbi vármegyei közgyűlésen l°/o-os pótadó kivetése fog javaslatba hozatni. Népgyüiés. Az általános választói jog, az önálló vámterület és az önálló nemzeti jegybank melletti állásfoglalás czéljából ma egy hete délután Nagykárolyban népgyüiés tartatott. Megfogadott jó tanács. Irta: Molnár Gyula. A Szatmármegyei Közlöny eredeti tárczája. Birófalviné, 32 éves. Kézdyné, 22 éves. (Kézdéné most lépett be Birófalviné szalonjába, a két hölgy igaz baráti bensőséggel üdvözli egymást ezuppanó csókot vált egymással, aztán Adrienne segít Bellának a kalapját és boáját elhelyezni.) Bella: (hajfürtéit igazítja a tükör előtt:) Nem is csodálkozol, hogy ily szokatlan időben jövök? Adrienne: Sohasem jöhetsz hozzám szokatlan időben. Bella: Odáig vagyok 1 Adrienne: Ne mond! Meg se látszik rajtad. Bella: Mindjárt megfogod érteni. (Leülnek egy dűlt alakú pamlagra, egymással szemközt.) Adrienne: Igazán kiváncsivá téssz. Bella: Ah, Adrienne . . . Kétségbe vagyok esve. Nem segíthet rajtam más, csak te. Szükségem van okosságodra, tapasztaltságodra. Bizonyos vagyok benne, hogy jó tanácsot kapok tőled. Adrienne: Kedvesem, erre biztosan számíthatsz. De mi lelt ? Bella: Oh elmondom . . . Képzeld! Kelemen Tóbiás . . . hisz ismered? Adrienne : Mi történt vele ? Bella: Kérlek olyan jó fiúnak látszott . . . Két év előtt mutatták be Tátrafiireden. Olyan csendes, szótlan embernek mutatkozott. Órákig elüldögélt a társaságban, rám meresztve szemét . Adrienne: Egészen csinos gyerek . . Bella: Aztán eljárogatott az estélyeimre. Ereztem, hogy a fiúra nézve nem vagyok közömbös és ez egy kissé . . . hogy is mondjam csak . . . csiklandozta az idegeimet . . . Adrienne: Észrevettem, hogy fiirtelsz vele
