Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-14 / 15. szám
SZ ATMARMEG YEI KÖZLÖNY meg kellett volna tennie és a mire mi megbízást adtunk, akkor, mikor a koalicziót trónra segítettük. A mi elveink ma is azok, mint akkor voltak. Elveink diadalát pedig epedve várjuk, sok időt nem adhatunk, türelmetlenek vagyunk! És ez az oka annak, hogy a koaliczió első születésnapján szülő anyjának, a nemzetnek, roszat gyermekéről nem akarván mondani, nem gratulálunk, csak azt kívánjuk, hogy a következő év hozza meg gyermekének a létfenntartásához szükséges erőt és a fogyatékán lévő életképességet. — Vármegyénk tavaszi rendes közgyűlése nem mint eredetileg tervezve volt május hó 2-án és következő napjain, hanem május hó 14-én és következő napjain lesz. — Vármegyénk állandó választmánya folyó hó 23-án d. e. fél 11 órakor a múlt évi zárszámadás tárgyalása végett ülést tart. Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés. 7 Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 12-én pénteken délelőtt Dr. Fal ussy Árpád főispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott. Gr. Károlyi István, Böszörményi Zsigmond és Dr. Kovács Dezső távolmaradásukat levélileg mentették ki. Az árvaszéki felebbviteli küldöttségben, a II. fokú erdészeti kihágási bizottságban és a munkásügyi albizottságban a Sántha Kálmán lemondásával megüresedett tagsági helyekre Böszörményi Zsigmond lett megválasztva. Az alispáni jelentés a vármegye ügyforgalmáról, a márczius hóban vármegyénkben pusztított ár- vizveszedelem megszüntetése czéljából tett intézkedésekről számol be részletesen. Az árvíz veszedelem márczius 20-án vette kezdetét és 27-ig, tehát 7 napig tartott. Az állategészségügy vármegyénkben márczius hóban kedvezőtlen volt. Az alispáni jelentéshez először Luby Géza szólalt fel. Panaszkodik, hogy Matolcs község lakosai akadályozva vannak földjeik meg mun-’ kálásában, mert a Szamoson nem mehetnek át. kéri az alispánt, hogy az akadályok megszüntetése végett keresse meg a debreczeni folyammérnöki hivatalt. Egyben arra is kéri az alispánt, miszerint hívja fel ugyanazon hivatalt, hogy a hozzá intézett megkereséseket a jövőben azonnal intézze el. Jármy Andor bejelentette, hogy a mátészalkai idei fősorozáson olyan 35 legény is előállott, akik Amerikából jöttek haza. Ezek közül 7 trachomában szenved. Javasolja, hogy a főszolgabíróknak hagyassák meg, miszerint a fősorozásnál a trachoma betegségben szenvedőknek talált egyének statisztikáját haladéktalanul terjesszék be. Dr. Fa 1 us sy Árpád főispán örömmel veszi tudomásul a javaslatot és azt elfogadásra ajánlja. Tudomása szerint nemcsak trachomát, de más betegséget, különösen tüdővészt is hoznak magukkal az Amerikából hazaérkezők. Az Egyesült-Államok kormánya pedig, mig a betegen Amerikába érkező magyar kivándorlókat a kikötőből visszaküldik, addig a betegen haza utazók ellen nem tesz semmi intézkedést. A fentebb jelzett statisztikák összesítve a belügyminiszterhez lesznek felterjesztve, hogy az is alapját képezze a kivándorlás megszigorításának. Simon Ignácz szakállasfalui körjegyző ellen a fegyelmi eljárás elrendeltetett és hivatalától felüg- gesztetett. Ajtay János a gr. Károlyi-féle erdődi uradalomba újonnan alkalmazott erdőmester a hivatalos esküt letette. A kir. tanfelügyelő a múlt havi iskola látogatásokról számolt be. Bejelenti, hogy az illetékes miniszter a Nagykárolyi Iparostanoncz iskola czéljaira 1800 koronát, a nagykárolyi keresk. tanoncz- iskola czéljaira 1000 koronát engedélyezett. Bejelenti, hogy Szatmárvármegyében 263/io%> tanköteles gyermek nem jár iskolába. A tűrhetetlen iskolai állapotok orvoslására egy igen nagy gonddal szerkesztett, a helyzet alapos tanulmányozására való javaslatot terjesztett elő, melyet a közig, bizottság egyhangúlag elfogadott. Az alispán örömmel és elismeréssel veszi tudomásul a tanfelügyelő fáradhatatlan ügybuzgalmát és ígéri, hogy a javaslat keresztülvitelében őt mindenben támogatni fogja. A főorvosi jelentés arról számol be, hogy a közegészségügyi viszonyok vármegyénkben a múlt hóban kedvezőtlenek voltak. Minthogy az egész vármegyében a gőzfertő- telenitő gépek — egy-két község kivételével — használhatatlan állapotban vannak, javasolja, hogy a bizottság utasitsa az alispánt, miszerint ezek jókarba helyeztetéséről intézkedjen. A kir. pénzügyigazgatóság, a kir. ügyészség, a m. kir. államépitészeti hivatal, valamint az árvaszék főnökének jelentései semmi különösebb felem- litésre méltót nem tartalmaztak. Ezek meghallgatása után felebbezéseket intéztek el. A gyűlés d. u. 2 órakor ért véget. Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete folyó hó 7-én délelőtt tiz órakor a városháza nagytermében tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését, a képviselő- testületi tagok nagyon csekély számú részvétele mellett, holott a közgyűlés tárgysorozatába több fontos ügy is volt felvéve. A közgyűlés a polgármesternek , a múlt évre vonatkozó eseményi és statisztikai jelentésének felolvasásával kezdődött, mely jelentés, valamint a nyugdijügyi bizottság jelentése hozzászólás nélkül tudomásul vétetett. A bemutatott gyámpénztári jelentést a képvi- viselőtestület a tanács és a pénzügyi bizottság javaslatához képest a közgyűlés úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta, a gyámpénztári tartozást 528,547 K 48 fillérben, ennek fedezetét 568,884 K 13 fillérben, tehát a tartalékalapot 40,337 K 30 fillérben megállapította, számadóknak a felmentvényt megadta, a tartalékalap 2,974 K 17 fillér jövedelméből azon részt, mely más czélra még lekötve nincs 901 K 25 fillérben állapította meg és azt a 7 éven felüli elhagyatott gyermekek segélyalapja javára fordittatni rendelte. Némethy Sándor azon indítványa folytán, hogy a közgyűlés a helybeli ipái kiállítás czéljaira 2000 korona segélyt adjon, többek hozzászólása után úgy de azért erős tudtam maradni. Nem mentem hozzá többet. De most, hogy újra beszéltem vele, éreztem, hogy erőm elhagy, fis nyomorultul, térden állva tértem volna magához vissza, ha a szegény Géza emléke fel nem jött volna hozzám a sírból. Most már nem megyek. Az ő nevével búcsúzom magától. Szegény Géza, milyen őrülten szerette magát. Nem okos ember módjára, de mint egy bolond poéta, aki szerelmesében érintetlen, tiszta angyalt lát. Hányszor beszélt magáról a legrajongóbb szerelem hangján! Nem is szerelem volt ez, hanem imádás, rajongás. Én csak hallgattam! Nem akartam a kedvét rontani. Minek világosítottam volna fel? Gondoltam, majd elmúlik ez az imádás és tisztán fog látni, ha felnyílik a szeme. Majd elmúlik a mámor és akkor majd kiábrándul a szeretőjéből. Mert azt hittem, hogy a szeretője volt. Azt nem tudtam», hogy ő magát másféle szerelemmel szereti, mint aminővel a szeretőnket szokás szeretni. Másféle, tisztességes szerelemmel, mely a szívben fakad és nem a vérben. Nem tudtam, hogy úgy szereti magát, mint ahogy az ember a mennyasz- szonyát szokta szeretni. Magának természetesen tetszett ez az uj játék. Ilyen bolond udvarlója mégnem volt, aki a helyett, hogy minél előbb bírni akarta volna, hát szűzies, epedő szerelemmel vette körül. Furcsa volt, uj volt a dolog. A szerelemnek ezt az uj fajtáját, maga még nem próbálta. S hizelgett a hiúságnak, hogy ez a szép, okos hu, úgy néz rá, mint valami szent oltárképre. Ma is adta a naiv, epedő holdsugaras szerelmest. Jól adhatta, hiszen jó színésznő. S a dolog elég érdekes .volt ahhoz, hogy érdemes legyen jól megjátszani a szerepet. Órákig elhallgata a bohó legény szentimentá lis szép terveit a jövőről, a békés boldogságról, mely reájuk vár, ha majd egymáséi lesznek. Erdei sétákat rendeztek, kart karba öltve hallgatták a madarak énekét, a kakuk szavát; virágokból koszorút fontak egymás féjére s maga ábrándos, szelíd i tekintettel nézett reá, mig az lángoló arczczal be- j szélt a szerelméről.’ Sokszor elbeszélte Ő, hogy édes-kettesben milyen felséges gyönyörűségben volt részük. És én nem tudtam mosolygás nélkül elképzelni, hogy maga milyen áhitatos szent arczokat vághat ezeken a szokatlan találkákon. Lehet külömben, hogy pillanatokra érezte is ennek a tiszta szerelemnek a jól eső hangulatát. Úgy eshetett ez magának, mint a korhely embernek a sok hevítő lángoló ital után, egy korty, kristálytiszta forrásvíz. Felüditette egy pillanatra, jól is esett, de azután megint csak elfogták a mámoros vágyak. A tiszta viz csak kevés időre hütötte le. Az alatt a kevés idő alatt, lehet, hogy felébredtek a maga lelkében is holmi szentimentális, ábrándos, tiszta gondolatok, s a fiatal férfi rajongó, ideális szerelme parányi időre, abban a rossz, bűnös szívben is ébresztett valami poétikus visszhangot. S talán magának is jól esett megtisztulni attól a sok érzéki salaktól, mely szinte bűnös, sötét patinával vonta be minden érzését, minden gondolatát. Erezte, hogy ez a tiszta szerelem kezdi megtisztítani a lelkét és kis időre jól érezte magát ebben a tudatban. Legalább Géza beszédjéből úgy értettem. S úgy is lehetett. Magára is átragadt az álmodozó, tiszta szerelem fehér hangulata és beszélt maga is hozzá, leányos, gyermekes álmodozások hangján, kis időre beleringatván lelkét az ideálok, álmok világába és repült a tiszta szerelem magas országa felé, annak a fiatal férfinak szárnyaló tisztalelkemellett. Persze ez nem tartott sokáig! Cognac és pezsgő után nehéz rászokni a vízre. De legalább mondta volna meg neki, hogy megunta már a vizet. Ne biztatta volna legalább olyanokkal, amit maga is nevetségeseknek találhatott. Hogy az ő felesége lesz, hogy csak az ő tiszta szerelméért akar élni! S hány levelet irt neki a legrajongóbb, leg- szentimentálisabb érzésekkel tele! Minek tette ezt ? Miért akarta vele elhitetni, hogy maga tiszta, érintetlen, jó, teljesen méltó az ő tiszta, nemes szerelmére. határozott, hogy egyelőre 200 koronát szavaz meg e czélra, kimondotta egyszersmind Adler Adolf dr. bizottsági tag indítványára, hogy a mennyiben a kiállítás bezárásakor az fog kitűnni, hogy a begyült összegek a kiadások fedezésére nem elegendők, újabb adományozás elől nem fog elzárkózni. Ifjú Némethy Sándor erre javaslatát visszavonta, azonban Dr. Vetzák Ede ezt magáévá tette, mire a képviselőtestület elhatározta, hogy a kiállítást rendező bizottságot a legnagyobb erkölcsi támogatásban részesíti, a kiállítás czéljaira 200 koronát megszavaz s haanuak idején a bemutatandó számadásokból ki fog tűnni, hogy a kiállítás pénzügyi hiánynyal végződik, nem zárkózik el attól, hogy újabb adományt megszavazzon, ez azonban annak idején uj határozathozatal tárgyát fogja képezni. Következett a belügyminiszternek az építési szabályrendelet módosítására vonatkozó leirata. Az építészeti bizottság és a tanács javaslata alapján Illés József városi mérnök és többek felszólalása után a képviselőtestület a miniszter által előirt módosítások legnagyobb részét a szabályrendelet tervezetébe felvette ugyan, azonban a kapunyilásnál a 240 cmter szélességet, a padláson a 150 kilós minimális megterhelést, a hengerelt vastartóknál pedig a 250 kilogramm maximális megterhelést fentartotta, valamint fentartotta azt a határozatát, hogy szalmás trágyánál gödröt ásni nem kell s végül, hogy nem okvetlenül kell legalább egy lakószobának 25 Q méternyinek lenni. Nagy vitát keltett a szomszéd telkére való ablaknyitás szabályozásának kérdése. E kérdéshez liozzászólottak Borody György, Ifj. Nagy Antal, Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Orosz Alajos, Antal István dr. képviselőtestületi tagok és Illés József városi mérnök a vita eredménye pedig az lett, hogy ez az ügy a szabályrendelettervezetből egészen kihagyatott. Ezután bemutattatott a gazdasági ismétlőiskola részére szükséges építkezés és a felszerelések költségére vonatkozó terv. A pénzügyi és építészeti bizottság és a tanács javaslata alapján felhatalmaz- tatott a tanács, hogy az elfogadott tervet 25,036 K 14 fillér költséggel foganatosíttassa, a kötményezett koronajáradéki kötvények szabad forgalmúvá tétele iránt a szükséges lépéseket tegye meg, az árlejtést hirdesse meg és úgy rendelkezzék, hogy az épület még a folyó évben használatba vehető legyen, ami pedig ez évben esetleg nem foganatosítható, azt a jövő évben foganatosíthassa. A közönségnek tüzeseteknél az oltásban való segédkezésre serkentése tárgyában a kiküldött bizottság javaslata-alapján többek hozzászólása után felhatalmazta a képviselőtestület a tanácsot, hogy a buzgó segédkezüknek személyenként és esetenként 1-től 4 koronáig terjedő jutalmat utalványozhasson. A határozatot azonban helyeselni nem tudjuk és örömmel láttuk, hogy a kérdés ilyen megoldásának a képviselőtestületben sok elllenzője volt. Ilyen kötelességet, mint bajba jutott embertársainkon segíteni pénzjutalmakkal díjaznunk nem szabad és a határozat maga nem egyéb, mint egy rósz erkölcsi bizonyítvány a város polgárairól, a melyet meghozni nem lett volna szabad. Szatmárvármegye monográfiája elkészítésére segély képen a képviselőtestület szótöbbséggel, a pénzügyi bizottság és a tanács javaslatához képest 2 évi részletben kifizetendő 500 koronát szavazott meg, azon kikötéssel, hogy városunk történelmi nevezetességei abban megörökittessenek s a helybeli iskolák a munkából megfelelő példányokat kapjanak. Láttam a leveleit is. Különösen égyre emlékezem. így kezdődött. — Mindenre ami szent, esküszöm, hogy előtted nem szerettem senkit. Milyen aljas hazugság volt. Látja itt kezdődik a maga bűne. Mert, hogy Géza magába szeretett, arról nem tehetett, de hogy igy hazudott neki, arról tehetett. Pedig mennyi levelet irt! Szép levelek. Ki lehetne őket nyomatni. Költői szép dolgok. Mintha csakugyan egy ártatlan, szerelmes leányka lelkének első megnyilatkozásai lettek volna! Milyen nagy művésznő is maga! Minden levelét láttam akkor este, mikor Géza legnagyobb csodálatomra azt mondta, hogy másnap megkéri a maga kezét. Tovább nem hallgathattam. El kellett mondanom, hogy magát nem veheti el. Es meg is kellett róla győznöm, hogy igazat mondok. Megengedem, hogy lovagiatian dolog volt, amit tettem, de baráti kötelesség volt. Mutattam neki a maga egyik levelét; amelyet hozzám irt, tele lángoló vallomásokkal. Azt hittem, ezzel kigyógyitom. Ki is gyógyítottam. Másnapra örökre elhallgattatta a szívben ezt a szerelmet. Halála előtt ezt a pár sort irta, egy nekem ezimzett levélben: Megakartál menteni. De későn van. Engem nem lehet már megmenteni. Szeretem most is, holott utálnom kellene. Megvetéssel kellene rágondolnom és én csak szerelemmel tudok rágondolni. S azután is csak szeretném. Ha életben maradnék, nem tudnék magamnak parancsolni, pedig ez aljasság, gyávaság lenne és becstelenség. Nem tudok máskép magamnak parancsolni, csak úgy, ha belekergetek egy golyót ebbe az ostoba szívbe. De ő ne tudja meg, hogy érte haltam meg, még jól esnék bűnös, hiú lelkének s más se tudja meg, mert szégyen lenne reám, hogy érte dobtam el az életemet... Nem is tudta meg senki. De most önnek elkellett mondanom, mert érzem, hogy csak igy tudok szabadulni attól a vészes, átkozott szerelemtől, mely csupa bűn, csupa átok, csupa szégyen! Nem akarom látni soha. Csak csókolja ezt az arcz- képetaz enyém helyett. Ez jobban megérdemli, mint én.
