Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-07 / 14. szám
X SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY akkor hiába van önálló vámterület, hiába önálló jegybank és ha nem lesz kit részesíteni benne, hiába lesz általános választói jog. Kezdeni csak meg kell valamikor és valahol. Mikor a tűz már teljes erejével tombol, oltani nehéz és gyakran lehetetlen. Előttünk a szomorú példa! Okuljunk! A jogügyi bizottság ülése. Nagykároly város képviselő-testületének jogügyi bizottsága folyó hó 4-én délután ülést tartott, melynek egyetlen tárgya, Varga Imre képviselő- testületi tag a közgyűléshez benyújtott azon indítványának tárgyalása volt, hogy mondja ki a közgyűlés, miszerint Nagykároly város szolgálatában álló bármelyik tisztviselő, más községi vagy vármegyei állást nem foglalhat el és hogy Nagykároly város szervezeti szabályrendelete ily értelemben módosittassék. A jogügyi bizottság az indítványt tárgyalás alá vevén, azt indokai alapján a közérdek szempontjából helyesnek, feltétlenül szükségesnek találta és egyhangúlag kimondotta, hogy azt elfogadja és elhatározta, hogy Nagykároly város ma tartandó közgyűlésének elfogadásra ajánlja. Kimondotta egyszersmind, hogy az összeférhetetlenség azonnal beáll, mihelyt Nagykároly városnál már tényleges szolgálatban álló, bármelyik tisztviselő, más községben avagy vármegyénél közszolgálati állásra meg lett választva, vagy ilyen állásra ki lett nevezve. Nincs kétségünk aziránt, hogy Nagykároly város képviselő-testülete a jelzett indítványt, illetőleg a jogügyi bizottság határozatát magáévá teszi és a városi szabályrendeletet az indítvány értelmében módosítani fogja. Az indítvány beadását az tette szükségessé, hogy Dr. Schönpflug Béla, Nagykároly város tiszti főorvosa a nagykárolyi járás 1. számú egészégügy körében megüresedett körorvosi állásra pályázott. Ebben még nem volna semmi különös, de a főorvos ur illetékes helyen kijelentette, hogy megválasztása esetén Nagykároly városánál viselt tiszti főorvosi állását is megfogja tartani. Már pedig ez a két állás nem fér össze egymással. Mindkét állás a közegészségügy szempontjából oly nagy fontossággal bir, hogy azoknak lelki- ismeretes ellátására egy ember nem képes. Iviilön- külön is teljesen igénybe veszik egy-egy orvos minden idejét. Az adózó nagy közönség pedig joggal megkövetelheti, hogy a keserves munkával szerzett fillérein fenntartott állások kifogástalanul legyenek ellátva. A közegészségügy terén különösen nem szabad megtűrni, hogy egy-egy orvos közhivatalokkal tulhalmozva legyen, mert minden a kötelességük teljesítésében jelentéktelennek látszó legkisebb mulasztás száz és száz ember egészségét veszélyeztetheti. Az aránytalanul nagy területen fekvő, 16—17000 lakossal biró Nagykároly város maga is tulon-tul igénybeveszi a tiszti főorvos idejét. Sajnos, nagyon gyakran fordulnak elő járványos betegségek. Alig múlt el a hastífusz járvány, most a kanyaró fektetett ágyba mintegy 100 embert. A tiszti főorvos kötelessége, hogy a járványok okait kifürkészve, azok megszüntetése czéljából állandóan működésben legyen. Mi történne már most, ha a nagy károlyi járás 1. számú közegészségügyi körében, — mely 6 népes községből áll, — valamely pusztító járvány törne ki? Hol volna előbb a közös-orvos? ennek az embernek a lába nyomában mindenütt arany teremjen. Ami meg Tóth Gergelyt illeti, őt még csak meg sem görbítette az az idő, a mig temérdek pénzét összehalmozta. Egyenesen járt, de nem kevélyen, fcnhordta a tekintetét, de mégsem volt gőgös. Úgy, a hogy egy bevégzett, tetőtőí-tal- pig becsületes és majdnem tökéletes emberhez illik. Aranyparasztnak hívták, de aki akarta, úgy is érthette ezt, hogy Tóth Gergely maga is arany kivül- belül. Aki ismerte, vagy nagyon megszerette, vagy nagyon meggyülölte, mert hisz irigyei neki is akadtak. Mikor már a temérdek vagyon együtt volt egy halomban, a mikor már elérkezett az ideje a pihenésnek is, eddigi hűséges élettársa elhagyta Tóth Gergely uramat és a kis lányát. Szerényen és csendesen hunyta le a szemeit, mintha csak azt mondta volna: no, édes gazduram, együtt van már mind, a mit ketten szereztünk össze, reám meg tovább úgy sincs szüksége, hát én elmegyek. Viselje jól gondját a kis Erzsikénknek, hogy ne érezze az anya hiányát... És meghalt nyugodtan, úgy, ahogyan csak parasztok tudnak meghalni. Aztán eltemette feleségét az aranyparaszt. A sok mindenféle egylet, melyeknek az elköltözött volt az éltető lelke, kivonult mind, zászlókkal, gyászpompával. Valamennyi templomban megkondultak a harangok, mélyen és gyászosan. Négy pap zengett dicséretet az egyszerű parasztasszonyról s az egész vidék szine-java kisérte utolsó útjára az aranyparaszt feleségét. Egyedül maradt hát Tóth Gergely meg a kis Erzsiké. Az asszony halála mégse okozott nagy változást a háznál, meg a gazdaságnál. Tóth uram még lelkiismeretesebben tartotta meg a régi rendet, a már megszokott törekvést, mint a felesége életében. Már a vérében volt ez, meg aztán érezte is súlyosan az asszony hiányát, hát pótolni akarta, a hol csak lehetett. Érzsike még kicsiny volt ahhoz, hogy teljes egészében átérezze az anya halálával Dr. Schönpflug Béla tiszti főorvos igy is már túl Van terhelve orvosi teendőkkel. Eltekintve attól, hogy magán gyakorlatán kívül, a kerületi beteg- segélyző pénztárnak egyik orvosa, a miből kifolyólag, mintegy 600 pénztári tag van hozzá utalva; eltekintve attól, hogy a nagy károlyi főgimnáziumnál egészségügy tanári és iskola orvosi állást tölt be, a Nagykároly—csapi vasút, továbbá az összes távol fekvő grófi uradalmak, végül a mezőteremi grófi uradalom orvosa is. Tehát már ez egy okból is teljesen indokolt Varga Imre indítványa, amely a jövőben más téren is sok viszás dolgot lesz hivatva megszüntetni. Egyröl-másról. A Kölcsey-Egyesület A leányzó nem alszik; a leányzó a legnagyobb valószínűség szerint egyszer smindenkorra végérvényesen meghalt. A nagy hű-lióval megtartott ujraalakulás csupán éther befecskendezés volt a már akkor agonizáló Egyesület testébe. Egy pillanatra fel is ébredt. A befecskendezést eszközlő csoda-doktorok hire öreg- bedett. Most már nyugodtan meghalhat az Egyesület. És meg is halt! Ne liigyjük azonban, hogy e miatt az irodalom és művészet géniusza gyászfátyolt hord. Dehogy is hord. Csak hordott. Akkor, a midőn Nagy László megszűnt a Kölcsey-Egyesület vezetője lenni. Azóta ? Nos, azóta ennek az Egyesületnek semmi köze nem volt se az irodalomhoz, se a művészethez. A naiv vezetők azt hitték, hogy a Kölcsey- Egyesület uj életre éled, ha egy-két hétköznapi nívón álló felolvasást rendeznek a szignója alatt. Azaz dehogy is naivak ezek a vezetők. Sőt. Azt hitték, hogy egy két uracsai estély rendezésével bedugják a közvélemény száját. Es az 2—3 évig megint hallgatni fog. Őszintén szólva a Kölcsey-Egyesület dicstelen elmúlása minket nem szomorít el. Nem volt életre való, tehát pusztulnia kellett. Hektikás volt és a hektikások ilyenkor, rügyfakadás idején, megliallnak. Tavasz? Lehet-e nálunk tavaszról beszélni? Hogyne lehetne A természetben tényleg tavasz van. De Nagykároly város közéletében mindig tél honol. Sok évtizedek óta tart már ez a mindent megdermesztő tél. És a jelen körülményekből Ítélve, alig hisszük, hogy valaha kitavaszodjék. A „Nagykárolyi Fogyasztási Szövetkezet“. A ..Kölcsey-Egyesület", a mely a haladást, a fejlődést, a szellemi gazdagodást lett volna hivatva előmozdítani: elhervadt. Ellenben a „Nagykárolyi Fogyasztási Szövetkezet“,' mely a reaktióra, a mások megrontására törekszik: bimbójából teljesen kifejlődött. Ez tökéletesen jellemzi Nagykároly városát. xA Szövetkezet előkészületeket tesz működésének megkezdésére. Helyiséget béreltek. Megalakult véglegesen a tisztikar. Van elnök, alelnök, titkár, pénztárnok, helyettes pénztárnok, ellenőr, könyvelő stb. stb. Hát persze hogy van. Hiszen voltaképen ezen tisztségek kedvéért alakult meg az egész Szövetkezet. Mert a tisztségek nem csak puszta czimek ám. Nem bizony. Fizetések is járnak vele. Mellék- keresetet hoz az „önzetlen“ alapítóknak, mert csak természetes, hogy ezekből került ki a tisztikar. A Szövetkezet legközelebb árlejtést hirdet mintegy 150 ember részére való hús szükséglet szállítására. Felhívja a helybeli és vidéki mészárosokat, hogy erre vonatkozó ajánlataikat adják be. ért veszteséget, de azért Tóth uram jól tudta, hogy a felnőtt Erzsikének már szüksége lesz valakire, aki az anyját pótolja mellette. Sokszor megfordult ez a fejében, valahányszor csak hazahozta tanítás után a kisleányt az asszony nélküli házba. Eleinte a cseléd ment Erzsikéért, de később maga vette át ezt a feladatot teljesen. Annyira, hogy szinte rosszul esett, ha néha ügyes-bajos dolgai nem engedték meg ezt neki. Megismerni kezdte Koller Éditet és vonzódni is hozzá egyszersmind. Jól esett együtt lennie, ha csak néhány perezre is ezzel az erős büszke leánnyal, kinek minden mozdulata, egyszerű és nemes viselkedése elárulta az egykor gazdag és előkelő élethez szokott leányt. Tetszett neki ez a határozott,' álszemérem nélküli élet: egy fiatal leány, aki büszke és aki csupa erővel és akarattal van tele, aki nem érzeleg a múltak romjain, hanem erős, azt mondhatni férfikezekkel építi a saját jövőjét újra. Koller Éditet előbb csak a kíváncsiság vonzotta az aranyparaszthoz. A mesés gazdaság a mit ez az egyszerű és mégis jóval a többiek felett álló férfi egyedül, a két kezével, a vele született intelli- geneziával és józanságával szerzett össze. Mindez erős vágyat keltett benne még jobban megismerni kis tanítványa apját. S erre kitűnő eszközül kínálkozott Erzsiké, aki tanítónőjét majdnem úgy bálványozta, mint a saját édes apját. A kisleány mintegy kapcsot képezett apja és tanítónője között. így ismerték meg egymást teljesen. A kislány mindennap tudott valamivel eldicsekedni tanítónője felől az apjánál, s a gyerekes naivság,' melylyel ez történt, meggyőzték Tóth Gergelyt arról, hogy Erzsiké elragadtatása nem ok nélkül való. Viszont a tanitó- kisasszony előtt sem volt szófukar Erzsiké az apja felől. így eleinte titkos rokonszenv, később az egyre hatalmaskodó és már eltagadhatatlan szerelem férkőzött be az aranyparaszt szivébe. Ez a pályázat alkalmas arra, hogy a Szövetkezet még a kezdet előtt csütörtököt mondjon. Egyetlenegy helybeli mészárosnak se szabadna ajánlatot tenni. Eddig ennek a 150 embernek husszük- séglete megoszlott az összes nagj károlyi mészárosok között. Most egy mészáros által akarják szállíttatni. Természetes tehát, hogy a többiek kárt szenvednének. Ezt pedig csak úgy lehet elkerülni, ha egyikük se fog ajánlatot beadni. Ennek betartására egyik mészárost a másikkal szemben az érdekközösség kötelezi. Az ügyet vegye kezébe a nem rég alakult Nagykárolyi Iparosok Szövetsége. Ez az első eset, amelylyel az Iparosok Szövetsége beigazolhatja lét- jogosultságát. Nagy ok nincsen a Fogyasztási Szövetkezet működésétől való félelemre, mert az nemsokára önmagától fog összeroppani. De azért mégis védekezni kell az iparosok és kereskedők megkárosítását ezélzó törekvése ellen, mert sokszor egy bolha-csipés is bajt okozhat. H I É E K. — Igazságügyi kinevezések. A király Nuszer Dezső szatmárnémeti-i törvényszéki albirót ugyanazon törvényszékhez biróvá és Szüts Lajos szatmárnémeti-i járásbirósági albirót ugyanazon járásbírósághoz járás- biróvá nevezte ki. — Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. év május hó 2-án rendes tavaszi közgyűlést tart. — Előléptetések az államépitészeti hivatalnál. Kacsó Károly, a szatmármegyei államépitészeti hivatal főnöke, műszaki tanácsossá, Lichtschein Lajos ugyanezen hivatalhoz beosztott kir. mérnök pedig főmérnökké neveztetett ki. — Házasság. Dr. Antal István ügyvéd, lapunk felelős szerkesztője e hó 14-én lép házasságra Kaufmann Annával, Kaufmann Adolf földbirtokos és a „Nagykárolyi Első Műgözmalom“ igazgatójának leányával. — Szatmárvármegye állandó választmánya, f. hó 12-én a vármegyeháza kistermében ülést tart. — Pótjavadalmazás. A belügyminiszter a nemzeti ellentállas alatt felmerült vármegyei tulkiadások fedezésére vármegyénk részére pótjavadalmazás czimén 3411 K 24 fillért utalt ki a helybeli adóhivatalnál. — Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete ma délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart. — Nópgyülés. Nagykároly város lakossága f. hó 14-én d. u. 2 órakor a városháza előtti téren nagy népgyülést tart. Az általános választói jogról Dr. Adler Adolf, az önnálló jegybankról Dr. Vetzák Ede és az önálló vámterületről Dr. N. Szabó Albert fog szónokolni. A népgyülés határozati javaslatát Roóz Samu fogja előterjeszteni. — A városi építési szabályrendelet a napokban leérkezett a belügyminisztériumból. A miniszter a város képviselő-testülete által eszközölt módosításokat nem hagyta jóvá és erre vonatkozólag pótlások eszközlésére utasította a képviselő-testületet. — Házasság. Varga Imre helybeli jóhirnevü kereskedő f. hó 6-án vezette oltárhoz Csipkés András a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank vezérigazgatója és a függetlenségi és 48-as párt alelnöke leányát, Jolánt. — Halálozás. Kosa Ede kölesei ev. ref. lelkész márczius hó 23-án elhunyt. Kosa Ede neve a múlt évtizedekben ismeretes volt az egész magyar ref. egyházban, lelkes munkássága, hangulatos köteményei, egyházi és papi dolgozatai kiemelték őt a tuczatmun- kások közül, Jármii lelkész korában tanácsbirája is volt a nagykárolyi egyházmegyének. Később a fokoEddig még nem ismerte meg a szerelmet. A feleségét becsülte annak idején, talán szerette is olykor, a mint a kislánya anyját szeretni illik és aki neki hűséges élettársa volt mindvégig. De azt az érzést sohasem érezte iránta, a mit most Koller Edit iránt. Egyszerre lepte meg ez az érzés, az ismeretlen vágy észrevétlenül költözött beléje, de azért számot tudott vetni magával józanul, mint a hogy egész életében mindig a józansága uralta őt. Megvizsgálta önmagát szigorúan s mindent úgy talált, hogy még képes boldogítani olyan nőt, aki az egész férfit keresi élettársul magának. Elfogulatlanul, a hogy mindig cselekedett, úgy most is. Egy nap kézenfogva a kis Erzsikét, ünneplő ruhájában jelent meg Koller Edit előtt. Ézüstgombos paraszt dolmányában, kordován csizmájában lépett a leány elé. — Nem volt ezen a ruhán semmi affektált keresettség, hanem egyszerű és gazdag volt, mint a gazdája jó maga. Koller Edit egy perez alatt tisztában volt a helyzettel. Eléje sietett s komoly arczczal fogadta a kisleány apját, mint egyébkor. — Kisasszony — kezdte a szót Tóth Gergely komoly és fontos dolgban jöttem ezúttal kegyedhez. Megkérdezni önt, tudna-e anyja lenni az én kis Erzsikémnek, tudna-e én nekem hű élettársam lenni ? Bátran volt ez mondva, minden czikornya nélkül egyszerűen és önérzetesen. Tóth Gergely még a bűzét is odanyujtotta, azt az erős, férfikezet, a melyet támaszul ajánlott fel ennek a szép és büszke leánynak, ki csak beletette keskeny, nőies jobbját Tóth uram erős tenyerébe és megszorította azt férfiasán. Az aranyparaszt pedig, aki soha nőnek még nem csókolta meg a kezét, most lehajolt és egy forró csókot nyomott a Keller Edit halvány erekkel átszőtt, kicsiny kezére. Újvárossá Fedor.
