Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-31 / 13. szám

SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY

— Népgyülés Nagykárolyban. A nagykárolyi függetlenségi párt egy néhány tagja, folyó hó 28-án este 6 órakor értekezletet tartott, melyen a‘legközelebbi budapesti példa után indulva elhatározta, hogy a jövő hó 7-én a városháza előtti téren nép- gyűlést tart. A népgyülés czélja, hogy az általános választói jog, az önálló-vámterület és az önálló jegybank érdekében a város közönsége a kormányhoz feliratot intézzen. A népgyülésről a lakosság falragaszok utján lesz értesítve. A felhívás aláírására egy pártszinezet nélküli vegyes bizottságot választottak meg.

A vármegyei igazoló választmány folyó hó 26-án délután a vármegyeháza kistermében Dr. Serly Gusztáv elnök elnöklete alatt ülést tartott, mely alkalommal a legtöbb adótfizetők névsorába becsúszott hibákat igazította ki, s minthogy Németh Lajos tévedésből kétszer volt a névjegyzékben felvéve, az egyik név törültetett és helyére ifj. Kaufmann Adolf helybeli lakos a névjegyzékbe pótlólag felvétetett.

Szatmárvárme0e rendkívüli közgyűlése.

Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 28-án Nagykárolyban, a vármegyei székház gyűlésiemében rendkívüli közgyűlést tartott.

A gyűlés tárgysorozata 802 pontból állott. Ezek közül mintegy öt-hat tárgy keltett nagyobb érdeklődést. A tárgysorozat többi pontja a nagyközönséget kevésbbé érdeldő, vármegyei belügyek, társtörvényhatósági átiratok, a vármegye községeinek 1907. évi költségvetése volt.

Sokan a gyűlést már előzőleg izgalmasnak, érdekesnek jósolták. Ezek azonban alaposan csalódtak. A gyűlés lefolyása szürke, színtelen, egyhangú, úgyszólván unalmas volt. A gyülésterem hangulata hűvös volt, akárcsak az idei tavasz.

A közügyek iránti lelkesedésnek semmi nyoma.

Az összes bizottsági .tagok alig egyliarmada jelenlétében Dr. Falussy Árpád elnök pontban fél 11 órakor foglalta el helyét. A tárgyalás megkezdése előtt elnézését kérte, a megjelent bizottsági tagoknak az iránt, hogy a rendkívüli közgyűlést nagycsütörtökön, tehát ünnepnapra hívta össze, mely eljárást a napi renden lévő ügyek halasztást nem tiirő elintézése tette szükségessé. Biztosítja azonban a törvényhatóságot, hogy ezen eljárása a jövőre nézve preczedenst nem fog képezni.

Két udvari gyászjelentés felolvasása után a vármegye közigazgatási bizottságában Sántha Kálmán lemondása folytán megüresedett hely betöltése következett. Elnöklő főispán erre vonatkozólag a szavazást elrendelte, a melynek credményeképen a közigazgatási bizottságba uj tagul Böszörményi Zsigmond lett megválasztva.

A tárgysorozat 8-ik pontja Dr. Kovács Dezső vármegyei bizottsági tag a nemzeti kormány üdvözlése és "a vármegye bizalmának kifejezése tárgyában beadott indítványának' tárgyalása volt. Dr. Kovács Dezső indítványát röviden meg is indokolta. A gyűlést megelőzőleg — úgymond — azon véleményt hallotta, hogy indítványa nem időszerű, mert a kiegyezési tárgyalások nem találkoznak az ország tetszésével. Ez azonban nem ok arra, hogy a kormányt ne üdvözöljék. Szükségesnek tartja a kormány iránti bizalom kifejezését, mert a kormány azon tagjai, akik a nemzeti ellenállásban részt vettek, ebből kedvet meríthetnek a további küzdelemhez.

Dr. N. Szabó Albert: Nincs bizalommal a kormány iránt, mert az nem teljesítette vállalt kötelezettségét. Szembehelyezkedett a nemzet akaratával. Azt hiszi, hogy ezen véleményével nem áll egyedül. Azt hiszi, hogy a kormány nem is fogja küldetése

kérdéseit megoldani és azért indítványozza, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy csak az esetben viseltetik bizalommal a kormány iránt, ha vállalt kötelezettséget teljesiti, vagyis ez a bizalom kifejezése inkább figyelmeztetés legyen.

B. Kovács Jenő: Nem ért ugyan mindenben egyet a bizalmi inditványnyal, de azonban ő is azt tartja, hogy az országnak a koalicziót mindenben támogatni kell, ezért a bizalmi nyilatkozathoz hozzá járul.

Böszörményi Emil: Kifogásolja az apró-cseprő külön véleményeket. Szerinte feltétlenül kell a bizalmat megszavazni, mert különben annak nem lesz meg a kellő súlya. Ezek után a törvényhatóság az állandó választmány javaslatának elfogadása mellett, kimondotta, hogy a kormány működésével szemben feltétlen bizalommal viseltetik és ebből kifolyólag üdvözletét feliratilag tolmácsolja.

Ezek után Dr. N. Szabó Albert vármegyei bizottsági tag indítványa következett az államvasutak hirdetési átalánya czimén — a kormány által — a sajtó javadalmazásának megszüntetése, a sajtó törvény reformja és a nyomdamunkások sztrájkjának megakadályozása tárgyában. Dr. N. Szabó Albert indítványát megindokolva, hogy nem egyezik össze az uj rendszerrel, hogy a kormány, épp oly módon és mérvben honorálja a sajtót, mint a darabont kormány. Ezen eljárásból az következik, hogy nem rendszer, hanem csupán személyváltozás történt. Az egyedüli elfogadható csak az volna, hogy a kormány minden hirdetését kizárólag a Hivatalos Lapban tegye közzé. A sajtó szabadságot pártja, a néppárt, valamint a Polónyi által kívánt módon korlátolni. A politikai lapokat előállító nyomdák munkásait — nézete szerint — a politikai lapoknak sztrájk esetén való elkészítésére karhatalommal elővezetni és fogházbüntetés terhe mellett kellene kötelezni. A sajtónak adandó szubventiót is megszüntetni kívánja. Egy a kormány sajtóirodájával összeköttetésben álló egyén közlése alapján, tudomása van arról is, hogy a „Szatmárvármegye” szubventio- nálva lesz. — Dr. Kovács Dezső, Böszörményi Emil, B. Kovács Jenő és Dr. Adler Adolf felszólalásai után a közgyűlés az indítványt az állandó választmány javaslatával egyetértőleg nem fogadta el.

Mellőzte a közgyűlés Luby Gézának a kéményseprők és községi elöljáróságok ellenőrzése tárgyában beadott — és erős vitát provokált — indítványát is.

Vármegyei alispánnak a kivándorlás csökkentése érdekében tett előterjesztése alapján elhatároztatott, hogy a törvényhozáshoz feliratot intéznek az iránt, hogy hadkötelezettségének eleget nem tett kivándorlóknak csak az esetben adható útlevél, ha szüleik is kivándorolnak.

Ezen pont letárgyalása után a megjelentek nagy része eltávozott és a tárgysorozat hátra levő 290 pontját alig 10 ember jelenlétében intézték el.

Gyilkosság városunkban.

A „Gózsom“-nak nevezett városrész, Nagykároly legcsendesebb helye. A hosszú és széles utczán alig- alig látni néha egy embert. Nagyobb részben munkásnép lakja. Sok tős-gyökeres nagykárolyi ember van, ki ebben az utczában még soha sem járt.

Ennek a csendes, nyugalmas utczának Nagycsütörtökön éjjel szenzácziója volt.

A nyugalomra tért lakókat éjjel 9 órakor három revolverlövés zaja riasztotta meg. Rémülve rohantak ki az utczára, ahol rettenetes látvány tárult eléjük. Papp János füszerüzlete előtt, a járda mellett, hatalmas vértócsában egy eltorzult arczu fiatal ember hevert. Állán, homlokán, óriási sebek tátongtak. Kinos

bogását hallgatta és később már a dalos keblén pihent és ott árulta el a másik szív titkait ennek.

Már minden készen állott az eljegyzésre indulásra; midőn Brankovics magához hivatta unokáját és elmondá neki a valót, hogy Hunyadi Mátyás jegyesévé lesz. Lefesté előtte jövő boldogságát, Mátyást mint az ifjak mintaképét, az előnyöket, melyek e házasságból hazájára erednének, felfedé előtte kedvencz tervét, Mátyást trónjának utódává tenni. És Erzsikének mindezekre egy szó válasza sem volt. Ott állott megtörve némán nagyatya előtt. Mert azoknak, kik a trónon születtek, nem szabad ismerniök a szív szavát. Nekik nemcsak másokon kell uralkodniok, hanem önmagukon is. Gyakran csak portékák ők, kiket az ország .érdekében bármikor, bár néha jó áron eladnak. Es mikor végre szólni tudott, hiába való volt minden.szava. Indulnia kellett Hunyad vára felé, még csak azt sem engedték meg neki, hogy Porfirtól elbúcsúzzék. Megindult a gyászmenet menyegzőre. Temetése volt az egy ifjú lélek boldogságának és menyegzőre vitték az élő koporsót.

* *

*

Hunyad várában nagy mulatozások közepette ülték meg az eljegyzést és pár nap múlva maguk maradtak az ifjú jegyesek. A rózsa, ha leszakítják élete fájáról — elhervad és csak ideig-óráig tartja életben a gondozás. így volt Erzsiké is. Az ő életének fája Porfir szerelme volt, Mátyás igazi és őszinte szeretete reá nézve csak ily gondozás volt; szivének sebe be nem hegedt, lassan folytatá pusztító munkáját. Hiába volt Hunydiné minden kísérlete, Mátyás odaadó szrelme, már csak egy agyongyötört lélek utolsó vonaglásainak voltak tanúi.

Időközben Mátyásnak is távoznia kellett egy kis időre Budára a királyi apródok közé és mig ő oda volt, meghalt Hunyadi János. Sirt, zokogott,

gyászolt a haza, mely legnagyobb fiát, gyászolt a Hunyadi-család, mely dicsőségét vesztette el. Ravatalon feküdt már a nagy halott és csak Mátyást várták Budáról, hogy megtörténjék a temetés, a midőn egy reggelen egy ifjú dalos kért bebocsátta- tást a várba, ahol a család elé vezették.

Ifjú volt még, de arcza a belső szenvedések nyomait tükrözteté vissza, külsején pedig meglátszott a nagy ut, amelyet idáig megtett. Énekelt Hunyadiról, a nemzet nagy fiáról, a csapásról, mely elhunytéval a nemzetet érte és végezetül önön életét és származását énekelte meg. Es midőn énekét végzé, Erzsiké egy végső sóhajjal elköltözött oda, a hol az igazi boldogság lakozik, a dalos éneke közepette szállt el lelke, megölte szive, mely annyira szeretett. A dalos Porfir volt. Erzsiké utolsó sóhaját is csak. ő értette meg, az egy név volt az ő neve.

* *

*

Szomorúan fújt kürtjébe a kettős gyászba borult Hunyadi-ház kapusa. Mátyás érkezett meg. Es midőn atyja koporsója mellett meglátta a másikat, aléltan rogyott kísérői karjai közé boldogsága romjai előtt.

* *

*

Az idő árja nagyott haladt előre. Mátyás kora és hazája legnagyobb uralkodójává lett. Éppen Bécs várát ostromolta, a midőn egy dalos kért bebocsát- tatást hozzá. A művészetek nagy pártolója maga elé bocsáttatta. A dalos énekelt egy barna kis leányról, a kit ő a szegény dalos — nagyon szeretett és a ki egy nagy ur fiának lett a menyasszonya, de a kit mindkettőjüktől elragadott a halál. Végül énekelt egy rózsáról, melyet a kebelén hordoz. Midőn a dalos énekét befejezé, a nagy király, könnyek között ölelte át a dalost e szavakkal: „Édes barátom, mi egyet szerettünk”.

Ego.

nyögései megborzasztották az összesereglett embere- j két. A súlyosan sérült embert bevitték Kocsorva Mi- [ hály házába. Ott ráismertek. Az eszméletlen ember Jakab János 27 éves, nős kőmives-segéd volt.

Vízzel locsolgatták, mire később magához tért. Elmondta, hogy sógora Vajda Sándor 3 lövéssel letemette őt. Levetkőztették és akkor látták, hogy egy lövés a hasát is érte és beleinek egy része kifordult.

A gyorsan értesített rendőrség intézkedése folytán azonnal beszállították a közkórházba, a hol most borzalmas kinok között fekszik.

Az esetről részletes tudósításunk a következő :

Ezelőtt 2 évvel vette el feleségül Jakab János kőmives-segéd Vajda Teréziát, aki Vajda Sándor, 25 éves kőműves-segéd testvére. Az uj házaspár nem volt boldog. A czivakodások, veszekedések napi renden voltak. A házasfelek egy pár hónapi együtt élés után szétváltak. Az asszony egy közeli tanyára cselédnek állott be, a férfi pedig hazaköltözött az édes anyjához és a szatmári kir. törvényszék előtt megindította felesége ellem"a válópört.

Vajda Sándor többször kérte sógorát, Jakab Jánost, hogy vegye vissza a feleségét. Jakab azonban erre nem volt hajlandó. Ezért Vajda bosszút forralt sógora ellen.

Folyó hó 28-án este 9 órakor megtudta, hogy sógora elment hazulról. Lesbe állott tehát a Gózsom- utczába és várta, hogy haza jöjjön, midőn Jakab lakására igyekezve, a Papp János már zárva levő üzlete előtt elhaladt, a falmellől előtoppant Vajda Sándor és é szavakkal.

— „Megdöglötsz, kutya,“ három revolverből há- •rom lövést intézett ellene.

Az első lövés Jakab homlokát, a második állát érte. A harmadik golyó hasába fúródott, mire Jakab összeesett. Vajda eldobta revolverét, futásnak eredt, azonban a rendőrség még az éjjel elfogta és letartóztatta.

Jakab, — aki özvegy édes anyjának egyedüli támasza volt — és a kit a rendőrség másnap hallgatott ki a kórházban, folyó hó 30-án reggel fél 8 órakor meghalt.

Árvizveszedelem.

A múlt pénteken és szombaton komoly veszedelem fenyegette Szatmári, melyet egyedül az isteni gondviselés hárított el. A Szamos két nap alatt másfél méterről 5'94 méter magasságra emelkedett. Alig 30 cm. hiányzott, hogy átlépje a védtöltéseket. A helyzetet komplikálta az a körülmény, hogy a jég a vágóhidnál a folyó egész szélességében megállott és visszaszorította a vizet. Szombaton este ismét hideg idő következett, ez vonta maga után az apadást. Vasárnap reggelre már 10—12 cméterre alábbszállott az áradat. Vasárnap egész nap tartott lassacskán az apadás. Hétfőn virradóra kemény fagy volt, le is szállott a vízállás 5'3 méterre. A közvetlen veszély tehát elhárult, de csak ideiglenesen, mert a jégtorlasz mindig ott volt a vágóhíd körül. A Szamos felső részéről is riasztó hírek érkeztek, mert Krassó és Veresmart között megállott a Deésről érkezett jég, mely ha addig meg nem talál jönni, mig a szatmári le nem takarodott, a veszély ismét fenyegetővé válik. Vármegyénk sok folyómenti községében volt veszedelem. Kaplonynál a Kraszna elszakította a gátat, melyet azonban nagy erőfeszítéssel sikerült helyreállítani, igy Kaplonyt megmenteni a pusztulástól. Csengerbe utász katonák kirendelését kérték, itt a vízmagasság már 6'24 méterre emelkedett. A kitöréstől rettegni lehetett minden pillanatban, lvismaj- tény, Kaplony és Börvely határa jórészben viz alá került. Dara szintén veszélyben forgott. Az olvadás után hirtelen bekövetkezett hideg időnek lehet köszönni, hogy a Szamosmenti községek el nem pusztultak. De jóllehet most a veszedelem egyenlőre megszűnt, mihelyt az olvadás bekövetkezik, ismét tartani lehet a katasztrófától, mert ezidei rendkívüli télen leesett hőmennyiségnek meg ezideig egyhar- madrésze olvadt el. Á vízmagasság Sztamárnál a Szamoson csütörtökön délelőtt 10 órakor 4'38 méter volt, de a jégtorlasz még mindig ott állt Krassónál szintén. Kemény hideg idő van, akárcsak januárban, éjjel erősen fagy, nappal alig valami csekély olvadás.

Egy a megyeházánál, mint a helybeli posta és távirda hivatalnál a katasztrófa kitörése óta folytonosan éjjeli szolgálatot tartanak.

Szakértők állítása szerint a viz alatt lévő területek 10 évig nem lesznek termő képesek.

Kaplony község úrbéres közönsége szenvedett kárának megtérítése miatt pert indított az Ecsedi láp lecsapoló társaság ellen. Ezen ügyben az előzetes szakértői szemlét a helyszínén f. hó 26-án foganatosította a nagykárolyi kir. járásbíróság.

A Nagykároly—csapi vonalon a viz a töltés egyrészét elvitte, miért is a közlekedés megakadt. A forgalom 4—5 napig szünetelt.

HÍREK.

— Alleluja. A virágfakasztó tavasz elhozta ismét a husvétot, a megújhodás ünnepét. Az idei husvétot a mai napon együtt ünnepli keresztény és zsidó. A templomokban felcsendülnek a hálaénekek. És újra megtelik a szenvedő ember lelke örömmel, nyugalommal és békességgel, miként a templomok megtelnek ismét a boldog hívők seregével és ünnepi hangulatot terjesztenek a gondjaiktól, munka-