Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
Nagykároly, 1907. deczember 29. SS- szám. —XIII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÄ SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét erdeklä II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők |] közlemények küldendők NAGYKÁROLYBAN Széchenyi-u. 4. sz Tejephon 59. szám. Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : MANYÁK és TÓTH. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona -s* ügyes szám ára 20 fillér. it|=- Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Előfizetési felhívás. A „Szatmármegyei Közlöny“ XXXIII. évfolyamának utolsó számát veszi ma az olvasó. Harminczhárom év vihara zúgott már el e lap felett, korszakok alakultak ki és korszakok tűntek le ismét a történelem színpadáról, fejezetek íródtak azóta a magyar nemzet történetében és fejeaetekot törölt ki azóta a nemzeti öntudat pusztító és alkotó ereje. Nyomtalanul az évtizedek nem tűntek el lapunk fölött sem, kivette részét viharaiból, de élvezte a békés munka gyümölcseit is. Voltak idők, midőn meg kellett tagadnia önmagát, midőn a vezetői belátás feledtetni akarta a multat, hogy megalkossa a jövőt. Es egy rövid időtől eltekintve, — melyet mi magunk töröltünk aztán ki a lap történetéből — mindenkor a tiszta, önzetlen hazafiságnak, pártatlanságnak, puritánságnak és elvhűségnek volt e lap szószólója és bizonyitéka. Ezt akarjuk a jövőben is. Egyedüli czélunkat ezentúl is e haza üdve, e haza boldogulása fogja képezni. Küzdöttünk eddig is, küzdeni fogunk ezután is. Volt részünk eddig is indokolatlan megtámadtatások- ban és nem csüggedve szállunk szembe az ezutániakkal. Nem leszünk sem egyes égvén, sem párt eszköze, lobogónkat mindenkitől függetlenül, minden melléktekintet nélkül fogjuk tisztán és mocsoktalanul megőrizni és boldogulásunk alapját mindenkor saját függetlenségünk megóvása által fogjuk minél biztosabbá tenni A napi politika irányai közül egyiknek sem voltunk feltétlen hivei eddig sem, s ezután is mi magunk fogjuk megszabni magunknak azt az irányt, amelyet követni akarunk, átvesszük mindegyiktől, ami benne helyes, de visszadobjuk mindegyiknek azt, ami nála káros és helytelen. Üres, hamis jelszavakat nem veszünk át sehonnan és senkitől, imádattal borulunk le a 48-as nagy vívmányok előtt, de a viszonyok kényszerítő ereje miatt nem kicsinyelhetjük és nem mellőzhetjük a 67-es alkotásokat sem. Ez a mi jövő programmunk, ez alapon kérjük a közönség pártolását és e lap barátainak további jóindulatú pártfogását. * * % , * 1908. januar 1-tŐl kezdődőleg uj előfizetést nyitunk az immár XXXIV. évfolyamban megjelenő „Szatmármegyei Közlönyére. A „Szatmármegyei Közlöny“ előfizetési ára : egész évre . . . . . 8 kor., fél évre .......................£ ~—*FKor., ne gyed évre...........................2 kor.. me gyei községek, egyházak és iskolát, részére egy évre 5 kor. A „SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY“ politikai lap , szerkesztősége és kiadóhivatala. ...... - ■ _ ■ . i■■■■. ----- -------* ív Újévkor. Nagykároly, 1907. deczember 29. — ő. —- Az ó esztendő napjai meg vannak számlálva. Még egy pár nap és az elvénült testen győzedelmeskedik fiatal, üde, tetterős riválisa az. uj esztendő. Egy pár nap és a múlt romjain győzedelmesen épül fel a jelen büszke palotája. ♦ Az emberek, legyenek bár tagjai az emberiség bármely kategóriájának, kivétel nélkül lezárják a napokban a múlt év számláját. Örömteli szivvel összegezik a bevétel lapjait és vonják le belőle a kiadás tételeit. Készül a mérleg. A becsületes fáradhatatlan munka gyümölcseit szedik be és teszik el a jövő évre, megvetendő jövő létük alapjait. Az egyenleg positivitása biztos alap a jövő üzleti évre. A politikának is újéve van. Itt a leszámolás napja. A főkönyv lapjai megnyílnak és fürkésző szemmel veszszük annak egyes tételeit bírálat alá . . . Elevenedjék meg a múlt és a jelen perspectivájában nézzük a jövőt . . . Reményvesztetten, szárnyaszegetten száguld a képzelet merész röptű madara a letarolt mezőkön keresztül. Fárasztó repülése közepette erejét messze túlhaladó igyekezettel megy vissza, minél messzebb vidékekre és keresi egy év munkájának eredményét. Nem csüggedve akar eljutni oda, hol egy kissé megpihenhessen és jól eső érzéssel tekintsen keresztül a küzdelem eredményein, a munka gyümölcsein. Mind hiába. Minden munkája kárba veszett. Ereje elhagyja, lelke üres, nincs többé, a mi hajtsa, űzze, nincs többé, a mi lelkesítse. Nem lát sehol reményt nyújtó zöldet, csak a pusztulásra emlékeztető kopárságot, elsárgult, elfonynyadt minden. A bizalom eddig virágzott életképes fája is iiitiiwij^ nap.óLnaprs plsár^ult leveleit, a tavasz elmúlt, a tél pusztító fagya öl meg minaent, hitet, reményt, bizalmat, testet és lelket . . . A tél elpusztított mindent . . . Reméltünk, biztunk. Reményeinket minden áron megvalósulva akartuk látni és felhasználtunk minden fegyvert, hogy annak megvalósítását kierőszakoljuk. Ellenségek voltunk, hogy barátok lehessünk. Az ellenség fegyvereivel küzdöttünk, hogy a győzelem büszke perczei- ben örömrivalgással tehessük le a fegyvert a győztes lábai elé imádva győzelmét, hogy leborulhassunk és „mondhassuk, mi is ezt akartuk és csak azért voltunk ellenségeid, hogy ösztönözzünk, hogy biztassunk, hogy legyőzőnek lehessünk . . . Mind hiába . . , A csata sorsa el van döntve és mi számot vetve önmagunkkal, látjuk küzdelmünk eredménytelenségét. Kétségbeesetten látjuk azoknak megdöbbentő gyengeségét, kiknek erejétől féltünk, rettegtünk! Semmi sem valósult meg azokból, a miket megvalósítva akartunk látni. Ki vagyunk szolgáltatva mások kényeinek, mások akaratának. A magyar nemzet elvesztett mindent, a mit csak elveszthetett. Odaadott mindent, csakhogy valamit adjanak cserébe és követelményei helyett még csak alamizsnát sem kapott. Mi, a kik szinleg ellenségek, de valójában győzelmet óhajtó barátok voltunk tapasztaljuk, hogy nem használt sem a barát, sem az ellenség. Látjuk, ismerjük a hangulatot, érezzük a közvád súlyát és védelmet nem tudunk előteremteni. Nem tudjuk odakiáltani a nemzetnek, hogy ime nézzétek segített a barát odaadó és az ellenség T Á R C Z A. Krónika. A boldog órák gyorsan tovaszállnak, A bánat percze is czammogva jár, Egy év, búval, bánattal megrakodva Az örökké valóság maga már. Mégis telelt 1 Mint ahogyan leolvad A gyertyaszáll virrasztótt éjen át, Amikor egy haldokló ágya mellett Lestük a hajnal első sugarát. Az éj elmúlt, a gyertyaszál leégett, Szemünk bágyadt, s az arczunk halavány, Sóhajtva kérdjük, lesz-e végre hajnal Az átvirrasztott kínos éj után? És hogyha elföldeltük a halottat, Megenybülünk-e? Jobb lesz-e sorunk? Avagy csak akkor kezdődik valóban Véget nem érő szörnyű nyomorunk? Éjféli órán, hangos vigalommal Üljük meg az év halotti torát, Megbánjuk-e reggelre kelve, vájjon Ez éjszakának bűvös mámorát? Vagy a halott év, amely uzsorásként Kiszívta a vérünket, amig élt, Most bőkezű, gáláns végrendeletben Vezekli a kincs-só vár szenvedélyt? Bár lenne igy! S mit szenvedőnk a múltban, Kettős öröm hadd kárpótolja mostl Az újszülött év hozzon régi búra Boldogságot, virágost, illatost! Az új szülött mosolyogjon, sose sírjon, Hozzon közénk derűt, napsugarat, S ha eddig csak vetettünk, legyen úgy most, Hogy mindenütt, mindenki csak arat! Fenő. A telefon. Iita: Benda Jenő. — A „SzatmáiTnegyei Közlöny" eredeti tárczája. — I. Egy férj beszélte nekem. Kis formájú, sápadt gnóm arczu ember, akinek erőteljes királynői termetű asszony volt a felesége: A csúnya emberek gonosz átka gyötör. A város legszebb asszonya a feleségem : más férfi boldog lenne, hogy ez a földre szállott szőke csoda az övé. Nekem azonban gyötrelem az a szerencse. Mert nem merem elhinni, hogy ez az emberfölötti boldogság az enyém. Kérdezem magamtól, mivel érdemeltem meg a sorstól ezt a nagy kegyet, nem merem elhinni, hogy igazán szeressen az asszonyom. Folytonosan azt kérdezem magamtól: „Mi oka van ennek az asszonynak arra, hogy melletted maradjon? Csúnya vagy, ügyetlen vagy, gyámoltalan, gyönge férfiú, csak nem képzeled,hogy igaz hajlama szerint szerethessen egy olyan asszony, mint amilyen az? A feleséged lett, mert jó keresetű ember vagy, kényelemben jómódban tudod eltartani- Pénzen vetted meg, mint ahogy a tőzsdén vásárolod a búzát és a gabonát. De megcsal az asszony, egész bizonyos, hogy megcsal; lehetetlen, hogy meg ne csaljon! Nevetséges, ostoba barom vagy, kaczagnak rajtad, az utczán ujjal mutatnak reád az emberek. Nyisd ki a szemedet!“ És az egész életem abban telik el, hogy nyitva tartom a szememet, ha elmegyek hazulról, az jut az eszembe, vájjon hol van, hová megy most az asz- szony? Elképzelem, ahogy erősen elfátyolozva, kisurran hazulról és bérkocsiba ül. Legsürgősebb munka közben eszembe jut, bogy most ebben a perezben érkezik meg az asszony, az én asszonyom, egy idegen férfi lakására, aki öleléssel, csókkal fogadja. S nem birok tovább magammal, rohanok haza, látni, otthon van-e ? Rettentő ez, rettentő! Most azonban kitaláltam valamit, ami némileg megnyugtat. Bevezettettem lakásomra a telefont. Egész napomat az irodámban kell töltenem, különben nem megy az üzlet, pedig az iroda messze esik a lakásomtól. Tudja a gazda szeme! Manapság minden prokurista, minden alkalmazott, le az utolsó kifutó fiúig szemenszedett gazember. Én nem tudom, hová fajul a világ! Nos hát most egész nap nyugodtan ülök az irodámban, az iró asztalom mailett: ha meglep a nyugtalanság, ott van mellettem a
