Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

s z retes, a legtökéletesebben az Elektro Vitalizer ké­szülékkel eszközölhető. Ezen készülék egyenletes villamosságot ad, mely megszünteti a fájdalmakat és uj életet nyújt a szervezetnek. — A közönség figyelmébe ajánljuk az „Anker“ élet- és járadékbiztositg társaságnak lapunk mai számában megjelent hirdetését. Ezen intézet olcsó dijtételeivel, modern biztositási feltételeivel és fel­tétlen biztonságot nyújtó nagy vagyonalapjaival félszázados fennállása alatt közgazdasági életünk számot tevő tényezőjévé vált. Negyvenezer magyar könyv. Két hónap előtt egy szürke könyv jelent meg a könyvkereskedések és trafikok polczain: Fényes Lászlónak „A társadalom és a nemi kérdésiről írott vaskos füzete. Ez a kis könyv a maga közvetlenségével, tartalmának rend­kívül érdekességü adataival és fejtegetéseinek merész, de világos logikájával s tegyük hozzá még: olcsó­ságával, három hónap alatt húszezer példányban fogyott el; olyan szám, amely világosan mutatja hogy a magyar közönség letett régi rossz szokásá­ról. „A társadalom és nemi kérdés“ főérdeme, hogy nem halad a sablonos utón és semmiféle iskolába sem megy bele, leplezgetés nélkül, teljes nyíltság­gal és a tárgy nagy ismeretével szól minden részé­hez. A könyv különben a német tudományos körök figyelmét is annyira felhívta, hogy maga Dr. Karsch- Haack Frigyes, a berlini királyi egyetem tudós pro - feszora, aki most maga e kérdésről egy tizenkét kötetes munkának publikálását kezdte meg, azt irta a kis munkáról: „Tanulmányaim révén kötelezve is vagyok mindent elolvasni, ami jelentősebb munka a nemi kérdésről a földkerekség valamely pontján nyomtatásban megjelent s mondhatom, hogy alig érdekelt még munka, mint Fényes László könyve. Sajnálom, hogy eredetiben nem tudom olvasni, csu­pán fordításban. Nem szólok itt Fényes ur alapos szakismeretéről, vagy látó köréről, hanem főleg annak szokatlanul mély pillantási képességéről, amely a kérdésbe minden oldalról behatol s arról a nagy emberszeretetről, amely sorain végigömlik.“ „A tár­sadalom és a nemi kérdés“ második húszezer pél­dányban ma jelent meg és minden dohánytőzsdében és könyvkereskedésben kapható, ára a 7 ives kötet­nek rendkívül olcsó: 80 fillér. — A karácsonyi heti vásár Szatmáron mint­hogy a szent ünnep elsőnapja szerdára esik — a keresk. miniszter jóváhagyásából — kedden e hó 24-én lesz megtartva. A karácsony és újévi munka­szünet meg lesz tartva. — A czigaretta. A czigaretta sokkal károsabb az egészségre, mint a szivar és pipa. Leszokni a czigarettáról igen nehéz dolog. Vannak, kik azt tart­ják, hogyha édes gyökeret rág a dohányos, elhagyja a czigarettázást. Egy-két orvos a hipnózissal ért el sikert, de a legtöbben az állítják, hogy a hipnózis még károsabban hat a szervezetre, mint maga a czigaretta. Való, hogy a czigaretta több embernek árt, mint nem, de azért számos példa van rá, hogy czigarettás ember nagy életkort ért el. így, maga Kossuth Lajos is egész életében czigarettázott s mégis kilenczvenkét évet élt. A czigaretta nagy el­terjedése mindenesetre érdekes és aránytalanul nö­vekedett nemcsak Európában, hanem a tengerentúl is. Az Egyesült államok statisztikája szerint 1898- ban 3751 millió czigaretta fogyott el ott: ez a szám 1906-ban csak kevéssé növekedett, de már 1906. júniustól a folyó év júniusáig 5351 millió czigarettát szittak el az amerikaiak. Ez a szám mindennél job­ban igazolja a czigaretta terjedését. — Mit tartsunk szem előtt a karácsonyi ajándé­kok vásárlásánál? A most búcsúzó esztendő 10 hó­napjában — janirártól október végéig — nem keve­sebb, mint 107,300.000, szóval százhétmillió három­A szerelmi játék elmondása után kérdést inté­zett hozzá az elnök: — Találkozott-e később Nyitray Bélával"? — Soha többet! — szólt vadul a leány. — Nem is volt a pozsonyi ligetben? — Három éve nem jártam arra. — Dongó Palival mikor beszélt utoljára? Egy hétig hiába vártam rá. Hűtlenkedő, rossz ember volt. Megbabonázott és akkor is sze­rettem, mikor tudtam, hogy megcsal. Akkor is más leánynyal szeretkezett . . . Azzal járhatott ott a ligetben. — Mással ? Kiálltott fel Nyitrai ? A hallgató közönség előre hajlott, hogy nézze, hallgassa a szenzácziós fordulatot . . . — Várjon csak! — szólt az elnök. Itt van ez az arany láncz. Jól nézze meg! Ez a magáé volt Nyitrai ott látta a nyakán, amikor először találkozott magával az apjánál . . . Kitől kapta? — Valamikor Dongó Pali adta. De elcsalta megint tőlem. Oh, az álnok, a gonosz! Odaadta valami uj szeretőjének . . . — Uj szeretőt! ? — nyögött fel rémülten Nyitrai Béla. S ez a láncz, ez ott maradt a Dunaparton? Leoldódott, amint viaskodtunk. Hát mégse hazudtam... És kaczagva, kárörömmél nézett a bírákra. El kellett ítélni a bűnös embert. Néhány évi fogságot róttak rá. A nyáron ott jártam Lipótvárott. Benéztem abba a sötét várszerü épületbe is. Nyitrai Béla az irodába kapott holmi munkát. Ott láttam viszont, éppen egy rémregényt dugdosott az asztal alá. Amikor kérdéseket intéztem hozzá, egyre rebegte: — Bűnhődöm, vezeklek, de Cseresnyés Klára él! Hol maradt a bosszúin ? A bosszúm ? És feleletet senkitől se kap. VT MARMEGYEI KÖZLÖNY —--------------------------------------------------------­------------------------y---­szá zezer korona volt a behozatali többlet a megelőző év hason időszakának importjánál. És ez a meg­döbbentő emelkedés nem fog csökkenni, hanem még I mindig o ,;elkedik. Amint idehaza minálunk Magyar- I országon fokozódik a szükséglet, azonkép erősbödik odaát az ipar. A helyett, hogy Magyarországból kiszorítanák az osztrák ipart, folyton-folyvást hódit újabb és újabb területeket. — Erdövasut az Avasban. Hirsch Jakab, dr. Simon Miksa és Társai Mózesfalu határában a Reu völgyében vásárolt erdőik kitermelésére Bikszád vasútállomáshoz keskenyvágányu vasutat építenek. — A vasúti vonal hossza 9 kilométer. A terveket Gál Jenó mérnök készítette s ,azok alapján rövide­sen megtartják a közigazgatási bejárást. — Tolvaj kocsis. Minden szakmában vannak specziálisták, akik az általuk űzött kizárólagos fog­lalkozást valóságos művészettel űzik. Bacsó György­nek a főfoglalkozása a kocsisság. Ily minőségben Fogarassy Károly mérnöknél van alkalmazva. Mel­lékfoglalkozása, ami azonban sokkal jövedelmezőbb a főfoglalkozásnál, a lopás; még pedig az élelmi­szer lopás. Bacsó György olyan dolgot, ami az emberi gyomor által meg nem emészthető, semmi körülmények között sem lopott el. De ha ennivaló­ról van szó, ott nem ismer kíméletet. Ezen a héten Bacsó György uram kövér kacsát, prágai sonkát, disznósajtot, thea-vajat és egy ropogós friss kenye­ret lopott el. De rajtacsipték és átadták a rendőr­ségnek. Hja! A lopáshoz is szerencse kell! A lopás által károsultak : Szerdahelyi István vasúti tisztvi­selő, Steinhercz Károly magánzó és Pék Ilona ven­déglős. C S A R N O K. Hópelyhek. — Karácsonyi történet — • — Hallgasson hát ide, majd elmondom, mi történt azzal a szegény Rabcsákkalés hogy hogyan lett vége ! Érdemes meghallgatni! — Hát tudja : hogyan halt meg ? Honnét tudja ? — Ejh, várja meg a végét! Lehetetlen magá­nak valamit elmondani! Folyton közbekotyog! . . . Azt tudja ugy-e, hogy az a Rabcsák dijnok volt ti minisztériumban V Do elbocsájtották. Pedig nem tett semmi olyasmit. Hiszen emlékeznek rá, milyen csen­des, szelíd, apró emberke volt? Mégis elbocsájtot­ták, mert bolondokat beszélt össze-vissza. És ezt nem is csodálom, mesés, vad gondolatok tombol­hattak a fejében szegénynek. Mert ne higyje ám, hogy a szelíd, csendes, jó emberek: azok az egy­szerű, az egyatomu lelkek! Dehogy a gonosz, a rideg emberek: azok az egyszerű lelkek ! Amilyen például a Pretsch, az a kiaszott, sárga, denevérarczu cseh kucséber! Az ilyen, ha álmodik is, legfeljebb olyas­mit Iát, hall, ha az igazgató, a méltóságos ur hi­vatja, mert megakarja neki mondani, hogy mától fogva ő, a Pretsch lesz szakosztályfőnök, mivel a Vuskits az éjjel meghalt. A Rabcsákok ellenben ! ? Ohó ! Azok, ha ki­szabadulnak a hivatalszoba zöld ernyője alul, egy­szerre átváltoznak. Barátságosan lóbálják-az ernyő­jüket és nagyon illedelmesen kitérnek mindenkinek, nehogy megzavarják őket a gondolataikban. Mert ők akkor nagyon szépeket, dicsőket álmodnak! Pél­dául, hogy van egy kis birtokuk valahol 'falun és ott a birtokon, meg egyáltalán mindenütt az ö kis feleségük az úrnő. Hogy mindenütt? No igen! Azt persze nem beszélik meg magukkal, hogy ez mint lehetséges, de hiszen azért álom, hogy ne keljen a kerítés-gerendák leverésével zörögni! Ugy-e? Nos, egy esős napon egyszer csak bemenekül hozzájuk a Pretsch. És kezet csókol az ő feleségüknek. Ők nagyon szívesen látják a főnököt és most végre másról is beszélnek vele, nemcsak az aktákról . . . Vagy más ilyesmit álmodik a Rabcsák ott kint az utczán, az olvadozó hó felett billegő erős levegőben. De minden álmának középpontja a felesége, az édes-kedves felesége. És amikor hazaér! Óh jaj! Hol a birtok ! ? Sehol. Ebéd is csak éppen hogy van! Ilyenkor a Rabcsák dühöng, tombol, pedig hiszen szeretne oda­borulni az asszonya rongyos czipője elé! Maga sem tudja, kire dühöng. Talán önmagára, vagy arra a szeszélyes hatalomra, amelyik úgy intézkedett, hogy az ő feleségének csak olyan gyámoltalan védelmező jusson, amilyen ő. — De édes barátom, hiszen igy sohase jutunk a végére ! — No, no, no! Csak várjon! Hát egyszer csak meghalt a Rabcsák felesége. Tudja, az olyan sápadt, vékony kishivatalnoknék hamar meghalnak ... És a Rabcsák ott, a homályos kis szobában ráborult a merev, sápadt kis figurára és nagvon buzgón, nagyon rimánkodva kérte a felső hatalmakat, hogy hadd, maradjon ő az asszony megüvegesedett sze­mében ezután is az, aki eddig volt, védelmezője! Hogy az asszony ezután se tudja meg, hogy akinek addig otthon, vacsorautánonkint áhítattal hallgatta a szavait, tulajdonképpen holmi félénk, alázatos kis emberke, aki meggörnyedve áll a nagy Pretsch előtt. Azután elvonultak előtte azok a napok, ame­lyeken a kabátja alatt vitte a felesége egyetlen selyenibluzát a zálogoshoz . . . Aztán eljött a teme­tés. És a Rabcsáknak, abban az elállónyaku fekete kabátban szorongva, amelyikről a felesége el tudta hitetni vele, hogy nagyon jól áll neki, — kénytelen volt végiggyötrődni, hogy a lakását kitárják, hogy a napfény betóduljon a nyomorúság minden szög­letébe, hogy a szomszédok végigbámulják a rettene­tes, buta tortúrát. -• De hát annak is vége lett. A Rabcsák újra bejárt a hivatalába és egy darabig nagyon csendes volt. Hanem egyszer csak elkezdte ám' beszélni, hogy a felesége ma ezt meg ezt vásárolta a csarnokban, ennyiért meg ennyiért. Eleinte még a dijnokok, ezek apiszkoskezü jenigde- szivók is hallgattak, de később, amikor a Rabcsák egyszer azt mondta, hogy szeretné, ha valami ret­tentő nagy veszedelem csapna le, talán földrengés, vagy árvíz, hogy ő megmenthesse a feleségét, — a jenigde-huszárok vigyorogni kezdtek, hogy: A Rabcsák és veszedelem? Hiszen már októ­berben úgy füt, mint a bolond! No, és igy ment a dolog, ment mindig beljebb. És mérgedt el egyre jobban és jobban. A vége aztán az lett, hogy a Rabcsákot elbocsájtották. — Nagyon kíméletesen és nagyon óvatosan, de elbo­csájtották. Mit is csináltak volna vele egyebet? Hiszen utóbb már a másoló-papirra is egyre azt firkálta: — Lenke, , . . Lenke. Elég az hozzá, hogy a Rabcsák kicsöppent. Ekkor eljött hozzám és elpanaszolta mindazt, ami vele történt. Mert érdekes, hogy ő mindent tudott a legpontosabban. De azt mondja, néha meg­szédül és olyankor nem ő beszél, hanem valaki más, a háta mögül. Vigasztaltam; adtam is neki néhány forintot. Elment. Deczember eleje lehetett. Deczember köze­péig eléldegélt a pénzéből, karácsonykor azonban már csak a szivárványszínű gondolatok tartották benne, a lelket. És azok sem tartották sokáig. Karácsony estéjén ugyanis a Rabcsák felvette utolsó vagyonát, az elállónyaku fekete kabátot és kilódult .gyalog a temetőbe. Este volt; a karácsony­fák már mindenütt, fél voltak gyújtva. A temetőben azonban nem égett egyéb, csak az őr szobájában a lámpa, ott kint pedig csak a Rabcsák szive. De az annyira égett, lobogott, hogy majdnem kiégette az elbocsájtott dijnok torkát. A hó sűrűn, vastagon esett. Rabcsák leült a felesége sírjára és a tenyerébe hajtotta a fejét. És egyszer csak alulról, a föld alul megszólalt a sápadt, vékony asszony : — Józsi, menj haza! Megfázol 1 — Nem megyek! — felelte Rabcsák. — Itt vagyok legközelebb hozzád, itt maradok! — Menj haza, Józsi! Menj haza és én majd átölellek a gondolataimmal! Akkor leszel legköze­lebb hozzám! És képzeld, hogy ezek a billegő,apró, fehér szárnyacskák a hópelyhek, ezek meg a te gondolataid és ezek meg majd átkulcsolnak engem! Menj haza !. De a Rabcsák akkor még úgy sem ment, ne­hogy egyet is elgázoljon a gondolatai, a billegő, libegő, fehér szárnyacskák, a hópelyhek közül. És csak ült ott mozdulatlanul és nem bánta, hogy az egyetlen ingósága, az elállónyaku fekete kabátja átnedvesedik, összegyűrődik, összeugrik. Mert persze a gondolata;, amint odaértek a testéhez, szétfolytak, elolvadtak. És akkor ott ültében, a gon­dolatai zizegése körül tisztán hallott bizonyos em­lékezetes mondatokat. — Ugy-e Józsi, majd hozol nekem estére egy hatos ára kenyeret. — Megdicsért ma a Pretsch Józsi ? — József, én félek! De te itt maradsz velem, ugy-e ? Rabcsák egyre közelebb jutott az asszonyához, mert a gondolatai, a zizegő pelyhek egyre jobban' befedték a sirdombot. De befedték őt is, a fekete kabátjával együtt. Amikor az őr reggel rátalált, azt hitte, valami hólepett fatönk vagy mi? . . . így lett vége Rabcsáknak! — Halíja-e maga most valamelyik készülő regényének az utolsó fejezetét adta be! Mert külön­ben ugyan honnét a csodából tudhatná mindezt? — Hogy honnét tudom? Hiszen mondtam, hogy az elejét maga a Rabcsák mesélte el! a többit pedig csak nem nehéz kitalálni, ha az ember ismeri ezeket a Rabcsák-okat ? (Jholnoky László. A tüdőbaj minden eseteiben a SCOTT-féle Emulsio azonnal haszná­landó. A SCOTT-féle Emulsio nemcsak a beteg testrészeket gyógyítja, hanem egészséget és erőt kölcsönöz az egész szervezetnek. A SCOTT-féle Emulsio specifikus megbízható szer ellen és nemcsak biztos szer, hanem a legolcsóbb is. Nagyfokú gyógyító- és táp-ereje annak tulajdonítható, hogy elő­állításához a legfinomabb, legtisztább és leghatásosabb anyagokat, melyek egyál­talán beszerezhetők,* veszik, továbbá azon tulajdonságának, hogy az eredeti felül­múlhatatlan SCOTT-féle előállítási mód folytán nemcsak ízletes, hanem rendkí­vül könnyen emészthető is. Az Emulsió vá­sárlásánál a móS'iédje. Egy eredeti üveg ára 2 K 50 fillér. gyét — a ha­lászt — kérjük finnbe Kapható a gyógyszertárakban \

Next

/
Oldalképek
Tartalom