Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-01 / 48. szám
Nagykároly, 1907. deézember 1.-&S« szánni. XXXIII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.- MEG JE LE NIK MINDEN VASARNAP. _ KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részétérde közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. UAGrTTKATl.OIi'SrBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. SZERKESZTOSEG: hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők m ■' \ FELELŐS SZERKESZTŐ : O r. \a N T A L ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : MANYÁK és TÓTH. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona, -5» Egyes szám ára 20 fillér. <*=- Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér“ sora 40 fillér. A bankközösség meg- lesz mentve, a magyar milliók akadálytalanul fognak kivándorolni idegen állam zsebeibe, a magyar ipar és a magyar kereskedelem továbbra is le lesz kötve és a magyar nemzet gazdasági önállóságV^QV^jbi> is az utópia világának lesz egyik epedjfé^WíSj- tott kincse. Elvégeztetett. Jön az uj esztendő és a hagyományos uj évi beszéd. És mi a nagy nemzeti hősöknek szerény bámulói, elkápráztatva azok ékes szólásától fogjuk bevenni, hogy másképen nem leneieu, hogy ezt a kiegyezést meg kellett kötni, mert ezt követeli a naza üdve, a hasa boldogsága, be fogjuk látni, hogy az adott viszonyok között ez másképen jobban nem lehetett és elhisszük azt, hogy a ki ez ellen szólni mer, az ellensége a nemzetnek, az darabont, az hazaáruló, az a nemzetiségekkel paktál, az a horvátokkal czimborál, az orrgyilkos, brávó a a ki nem érdemli meg, hogy együtt szíja a magyar haza levegőjét a hon megmentőjével, a a nagy nemzeti hősökkel. A függetlenségi párt mondják, a mikor a daiabontok kiirtása végett a többi pártokkal koalitióba lépett, nagy áldozatra határozta el magát. A nemzet érdekében sokszor kellett elveitől nagyon is eltérő elveket vallania, elveitől nagyon is eltérő t : nyékét szentesítenie, szóval a legnagyobb önmegtagadást tanúsítania. Eredményt is ért el vele, tagadhatatlan. Kezébe ragadta az ország kormányzásának őt méltán megillető hatalmát, hogy megvalósítsa most már a hatalom tetőpontján az önálló, szabad és független Magyarországot. A nemzet fenséges bizalma biztosította is ezt a hatalmat. Biztosította és reájuk bízta azzal, hogy ezt úgy kezeljék, a hogyan azt Ígérték, amikor kérték tőle és olyan magasztos tisztaságban adják azt neki vissza, mint a hogyan azt ő oda adta. Kezükbe adta a vezéri páiczát, hogy azt a zászlót, melyre felesküdtek, mindenkor, minden viszonyok közepette, minden melléktekintet nélkül eszméikért harczolva győzelemre is vigyék. Hogy a nemzet szent megbízatását elvégezték-e úgy, a mint arra vállalkoztak, /negmutatták a bekövetkezett eredmények. Győz- ‘tek-e a küzdelemben, a melybe indultak, vagy meghódoltak-e, arra ma már nem nekünk kell felelnünk, felelt már a nemzet, a megbízó maga. Ha megállható alapja van annak, hogy azért, mert a nemzet a hatalmat kezükbe adta, meg kellett alkudni a körülményekkel és a kényszer helyzettel, ha elfogadható érvelés az, hogy a hatalom megtarthatása czéljából meg kellett kötni a kiegyezést, fel kellett emelni a quótát, el kellett ejteni az önálló vámterületet és fel kellett áldozni az önálló bankot, ha milliókat kellett feláldozni üres papiros vívmányokért és ismeretlen vívmányokért teljesíteni kellett az osztrák követeléseket, úgy a nemzet nem csalódott várakozásában. De ha nem áll meg az, hogy másképen az adott viszonyok közepette nem lehetett eljárni, ha nem áll meg az, hogy a közös bank a nemzet vitális érdeke, ha nem áll meg az, hogy a kiegyezés meg nem kötése és e czélból még nem ismert törvényalkotási módozatok meghonositása a legnagyobb magyar gazdasági válságnak lett volna okozója és hogy a nemzetnek okozott mérhetetlen kárral egy nagyobb kárnak vették elejét, úgy elvesztették a csatát, elárulták megbízójuk érdekeit, cserben hagyták a reájuk bízott kristály tiszta lobogót és gyengék voltak a döntő perezben és a biztos győzelem helyett letették a fegyvert. Az ítélet nem fog már soká késni. A nemzet itélőszéke már megkezdette a vizsgálatot! — Nyilatkozat. Pilisy István, a szatmármegyei krassói kerület orsz. képviselője, tegnapelőtt nyilatkozatot tett közzé, melyben kijelenti, hogy egy reggelilapnak az a hire, minthala kilépett képviselők a nemzetiségiekkel paktálnának, vagy obstruálni akarnának — valótlan. ítélet előtt. Nagykároly, 1907. deczember 1. — ő.— Felvirradt reánk az utolsó hónap, a mikor félretéve mindent, sietnünk kell a jegybank közösségének megvédésére. Rövid pár hét és letelik a végső terminus. És egy nappal később 1908. január első napján meg kell tartani a hagyományos újévi beszédet, be kell számolni egy elmúlt év eredményéről és progemmet adni a jövőre nézve. Az első kötelesség teljesítését minden erővel próbáljuk is. A nagy feladat elé_a nemzet által állított bástyák oslroma megkezdődött. Előkerültek a politika ársenáljából még soha sem látott, eddig még nem ismert fegyverek és azokkal indulunk nemzetbomlasztó nagy harezunkba, már tudniillik indul a koalitió és a magyar kormány. Az egyszakaszos törvény, a magyar törvénytár még ez alakban eddig ismeretlen szörnye betolakodik közénk és oda illeszkedik a Corpus Juris többi, törvényes születésű gyermeke mellé. Szülői büszkék lehetnek reá. Ma még nem törvény, de lehet, hogy a holnap szégyenteljes borzalmai azzá teszik. És ettől a perczlől védőszárnyai alá veszik a többiek. Az izgatás vádja és következményei nélkül nem lesz szabad többé véleményünket megmondani, hallgatásra, némaságra leszünk kárhoztatva, mert a törvény törvény, születési hibáira való tekintet nélkül. Mig a társadalom törvénytelen születésű gyermekét kiközösíti magából a társadalom maga, mely a bajnak szülőanyja, önhibája okozta vétkét el nem tudja neki felejteni soha, addig a kiegyezési tárgyalások törvénytelen szülötte uralkodni fog, ezrek és ezrek fogják megsiratni születése napját, egy ország fog sínylődni azok miatt, kik létet és létjogosultságot adtak neki, azonban az ökölbe szorított kezek ki fognak nyílni ismét, a káromló ajkak el fognak hallgatni, mert igy parancsolja a büntető törvény. T A R C Z A. Krónika. Azt hittük eddig; a Cunard-hajó Csak visz, de vissza sose hoz, És ime, a falánk szörny visszajár Az Adria mólóihoz. S gyomrában magyar ezerszámra van A kunek kicsi volt a hon, De nem leltek a boldogságra, lám, Túl, tenger-mosta partokon. Az elhagyott szülőföld bérczeit A lelkűk visszasírta kint, S távozva az újból bucsutlanul, A régibe jöttek megint. Isten hozott, ti visszavándorolt Magyarok, az Isten hozott 1 Leljétek meg a honi tájakon, Alit nem találtatok meg ott. Van itt is munka, — oh, de mennyi van! Csak legyenek munkáskezek. Csak fogjatok hozzá és nem leszen Meddő majd az igyekezet. Nincs a világon olyan árva nép, Mint a magyar. S kétszerié az, Mert a saját édes fiaiban Sincsen megnyugtató, vigasz. Az ily hazát elhagyni szörnyű bűn, De ti immár megtértetek, S egy megtért bűnös mindig többet ér, Mint száz, aki nem vétkezett. Fenő. Adatok a vörheny betegség1 el leni védekezéshez Reviczkynek, a korán elhalt jeles magyar poétának volt a mondása: „a világ csak hangulat“ és az ember ezen hangulat behatása alatt áll. Az utolsó 3. esztendőben hazánkban az a hangulat lett domináló, hogy a közigazgatás mai formájában megtartandó, amelynek eredménye az, hogy a 2 szakaszos „les szaparyana“, mely a közigazgatás államosítását mondta ki, törvénykönyvünkből törölve lett. Általánosságban nem kívánok a kérdéssel foglalkozni, de azt ki kell jelentenem egész határozottsággal^ hogy egészségügyi szempontokból ez a rendelkezés káros az országra, mert a közigazgatás mai formájában, a mai keretek között a hazai közegészségügyet javítani nem lehet és annak egyedüli, gyökeres mentő szerv: az államosítás. Az állategészségügy államosítása fényesen bizonyítja, hogy ez az intézmény azóta szépen halad a fejlődés biztos ösvényén, mig egészségügyünk rozoga kordája még mindig az utszéli árokban tesped.! És ha a szegény, tudatlan népnek még mindig olyan a felfogása, hogy az állat élete értékesebb az emberénél, egy bornyu becsesebb, mint a gyermek: elszomorító dolog azt tapasztalni, hogy azAllamha- talom, mint a közjóiét és művelődés legfőbb forrása még mindig nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenkező felfogást! Pedig pusztulunk, veszünk ... a kivándorlás óriási mértékben emelkedik ; a tuberculosis 70 ezer magyart dönt évente korai sírba; a hevenyfertőző betegségek pedig nagy fokban szedik az áldozatot a gyermekek soraiban. Videant Consules, a mulasztás eddig is olyan ezen a téren, hogy csakis erős és radikális intézményekkel lehetne a bajon segíteni. Aki a napilapok híradását figyelemmel kíséri, szomorúan tapasztalhatja, hogy utóbbi időben ijesztő mérvben szaporodnak nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban a járványos betegségek egész sora, mint a kanyaró, hökhurut, typhus és különösen a vörlieny (scarlotina), mely utóbbiról kívánok ezen czikkemben kissé részletesebben foglalkozni és mint hatósági orvos sok éves tapasztalás mellett útbaigazítást kívánok adni arra, hogy nehéz és mostoha egészségügyi viszonyaink mellett bár, mégis miként lehet elejét venni annak, hogy a betegség járványnyá ne fajuljon. A vörheny (scarlatina) a legveszedelmesebb gyermekbetegségek közé tartozik, hosszú tartamú, következményeiben kiszámíthatatlan és már csak azért is veszélyes, mert népünk a kanyaróval téveszti össze, amely rövid tartamú és rendszerint enyhébb lefolyású. A kanyaró 3—4 hét alatt végig fut az egész községen; a vörheny lassabban terjedés ha egyszer befészkelte magát, hónapokig eltart. — Sajnos, az orvos csak akkor értesül a betegségről, ha járványnyá fejlődött; sok esetben megdagadt, vizkórban (vesebaj) lévő gyermekeket hoznak és erről tudja meg, hogy a gyermek előzetesen vörhenyes volt. Ha tömegesen lép fel, tekintve, hogy a népnél rendszeres gyógykezelés nincs, hogy a baj ragályozó Jmk ’mi *- i**-a
